Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-19 / 168. szám

1959, JCUUS 19, VASÁRNAP KELETMAGYARORSZAG s Nincs olyan nemzetközi kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani Hruscsov elvtárs beszéde Szczecinben Szczecin, (MTI): Mint a TASZSZ jelenti, a szczecini nép­tanács rendkívüli ülésén a város díszpolgárává választották Nyi- kita Szergejevics Hruscsovot, a lengyel-szovjet barátság erősítésé­ben, a lengyel határok védelmé­ben, a békéért vívott harcban szerzett nagy érdemeiért. A nép­tanács ülésén megjelentek a len­gyel párt és kormány vezetői. Az ülés után 150.000 dolgozó részvételével nagygyűlés volt, amelyen Cyrankiewicz miniszter- elnök és Hruscsov szólalt fel. Wroclawból sohasem lesz Brssiau Hruscsov beszédében méltatta a lengyel nép nagy sikereit, majd Lengyelország fennállásának ez­redik ’ évfordulójáról szólva em­lékeztetett az 550 évvel ezelőtt lezajlott grünewaldi csatára, amelyben oroszok és lengyelek együtt harcoltak a német lovagok ellen. „Azért beszélünk a múlt ta­nulságairól, mert vannak em­berek, akik megfeledkeznek róluk, vannak szervezetek, lapok és rá­dióállomások, amelyek a revizio- nizmust szítják, vannak állam­férfiak Bonnban, sőt nemcsak Bonnban, akik megtűrik és támo­gatják ezt a revansista propagan­dát, mert nem ismerik el Len­gyelország nyugati határait. Úgy látszik, ezek az urak teljesen el­vesztették valóságérzéküket. Ar­ról ábrándoznak, hogy Wroclaw­ból ; megint Breslau, Gdanskból ismét Danzig, Szczecinből ismét Stettin lesz. De hadd tudják meg ezek az urak, hogy ezek lengyel vá­rósok, s örökre azok is ma­radnak” — jelentette ki Hruscsov. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocialista országok nyugati hatá­ra az NDK és az NSZK között húzódik, s ez közös határunk, amely elválasztja a szocializmus óc o Iro r-vi (• n 1 ! '/ m ne inládát Ez a határ éppen olyan szent és sérthetetlen a varsói szer­ződés valamennyi résztvevője számára, mint az egyes or­szágok saját határai. S ismét azt kell mondanunk, hogy ezt a határt minden ellen­éégtől megvédjük — jelentette ki. A nemzetközi helyzetről azt mondotta-, hogy ma a legfonto­sabb feladat a béke megőrzése, a hidegháború megszüntetése. Míg a Szovjetunió békés tárgyalások­kal igyekszik megoldani a vitás kérdéseket, az amerikaiak raké- tatámaszontokat építenek.. több nyugati országban, Nyugat-Né- metországot gyors ütemben ha­gyományos és atomfegyverekkel látják el. A helyzet azonban nem a katonai kalandok > híveinek kedvez. A szocialista tábor ereje és ’egysége, a világ népeinek béketörekvése, az imperia­lista tábor gyengülése lehető­vé teszi a háború elhárítását. A szovjet miniszterelnök ezután méltatta a Balti-tenger, Skandi­návia, Kozép-Európa, a Balkán és az Adriai-tenger atom- és rakéta­mentes övezetté változtatásának terveit és megállapította, hogy e tervek megvalósítása esetén kiter­jedt békeövezet alakul ki a NATO és a varsói szerződés fegyveres erői között. nincs olyan nemzetközi kér­dés, amelyet ne lehetne bé­kés úton megoldani. A szovjet párt- és kormánykül­döttség szombaton Poznanba uta­zik és a város megtekintése után környékbeli termelőszövetkezete­ket látogat meg. Glezo§zt ötévi börtönbüntetéssel akarják sújtani Két társára halált kért a főügyész ATHÉN, (MTI): A Reuter je­lentése szerint szombaton Glezosz perében a katonai bíróság fő­ügyésze kérte, hogy GlézOszt öt évi fogházbüntetésre, nagyobb pénzbüntetésre, három évi szám­űzetésre és polgári jogainak hét évre szóló megfosztására ítéljék. A főügyész halálbüntetést kért Glezcsz két társára. Két társára életfogytig tartó fogház, egy vád­lottra 15 évi, egyre Pedig 4 évi börtön kiszabását kérte. Végül in­dítványozta 10 vádlott felmenté­sét. Lemondott Fidel Castro kubai miniszterelnök és Urrutia köztársasági elnök Osvaldo Doríico ax új elnök Havana, (MTI)': Mint előző je­lentések már beszámoltak róla, Fi­del Castro kubai miniszterelnök Revolucion című kubai lap pén­teki számában közölte, hogy még az esti órákban lemond. Nyugati hírügynökségek hajnali tudósítá­sai szerint Fidel Castro pénteken késő este televíziós nyilatkozat­ban ismertette lemondásának okait. Castro beszédének befejezé­se előtt — nyila'kozatát félbesza­kítva — közölték, hogy Urrutia köztársasági elnök is megvált tisztségétől. A külföldi atom- és rakétatámasz- pcntckról Hruscsov azt mondotta, hogy az imperialisták álláspontja e kérdésben teljesen érthető. Hi­szen háború esetén ezekre a tá­maszpontokra zúdulnak majd a viszavágó csapások, az atombom­bák, s kevesebb hull majd az ő országukra. Végül kijelentette, hogy ß munkások sztrájkkal álltak a lemondott miniszterelnök mellé dón elhagyhatja az országot. Közvetlenül a Castro lemondá­sáról elterjedt hírek után a munkások sztrájkot indítot­tak és hatalmas felvonuláso­kon nyílt ánították ki a lemon­dott miniszterelnök iránti ra­gaszkodásukat. A banktisztviselők szintén csat­lakoztak a munkások mozgalmá­hoz és felszólítottak minden szak­szervezetet, hogy támogatásukról biztosítsák Castrot és politikáját. A havanai televízióadó Castro be­szédének elhangzása után közölte, hogy Fidel Castrót a hűségnyilat­kozatok százaival árasztották el, kérve lemondásának visszavoná­sát. A Reuter iroda jelentése sze­rint Havana utcáin a mozgalmas politikai események ellenére nyu* galom van. Mit hoz a másik félidő? Ez a kérdés foglalkoztatta a világ köz­véleményét a külügyminiszteri értekezlet háromhetes szünetében. A tanácskozások első szakaszá­nak befejezésekor nyugati sze­mélyiségek és nézeteiket tolmá­csold lapok árasztották maguk­ból a „hivatalos” pesszimizmust. Ismét felelevenedtek a „szovjet ultimátumról” költött regék és a tanácskozást mindvégig ellenző körökben kórörvendően hangoz­tatták — a tárgyalások zsákut­cára jutottak, s nem bizonyos, hogy egyáltalán folytatják az|- kat. A mesterségesen szított ze- ne-bona azonban csak a nyugati táborban keltett zavart, még job­ban kiélezve az ellentéteket a kelet-nyugati megbeszéléseket he­Bedöglött a bonni akna ? A hét nemzetközi eseményei A második íelidő kezdetén Grcöiiko szovjet külügyminiszter a nyugati küldöttek kérésére is­mét Összefoglalta a szovjet javas- lat lényegét, s megállapította, ho&y két alapvető kérdésben: Nyugat-Berlin ideiglenes jogállá­sának rendezésében, valamint a nemet vegyesbizottság létrehozá­sában a két fél álláspontja „igen k.°íel..l411 egymáshoz”. A hétfői első ülés valóban ezt tükrözte. A derűs légkörben azonban vá­ratlan vihar kerekedett. Az eset­leges megegyezés lehetősége két­ségbeesett lépésre késztette a nyugatnémet revansistákat. A bonni kormány memorandumot, intézett a nyugati, hatalmakhoz, amelyben azt javasolja, hogy a német újraegyesítés problémáinak megtárgyalására ne hozzanak lét­nyelv is a konferencia hivatalos tárgyalási nyelve legyen, most viszont Bonn kiadta a „Hinaus mit uns!” a „Ki velünk!” jel­szót. Mi volt Bonn célja ezzel a ja­vaslattal és általában milyen tö­rekvésekkel tért vissza Brentano Genfbe? Adenauerék mindenáron meg akarják akadályozni a né­met vegyesbizottság megteremté­sét, mert úgy látják, hogy ez „újabb lépés az NDK nemzetkö­zi elismertetése felé”. Márpedig semmitől sem rettegnek jobban, mint ennek a gondolatától. De nem kevésbé tartják fontosnak, hogy megakadályozhassanak min­denféle megegyezést Nyugat- Berlin kérdésében — vagyis ahogy ők mondják, „Berlintelení- teni a genfi konferenciát”. E céljuk eléréséért sok mindenre kaphatók. Még olyan „áldozatok­ra” is, hogy helyeseljék a csúcs- konferenciát — csupán a hozzá- vívő utat kívánják felrobbanta­ni. Brentano cáfol Az első hét tanulságai azonban azt mutatják, hogy a bonni ak­nának nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A nyugati hatal­mak úgylátszik maguk is kez­dik megelégelni,, hogy nyugatné­met partnerüknek minden pozi­tív elképzelésre dacos „nem” a válasza. Kezdik felismerni, hogy az adenaueri „makacskodás” még ingoványosabb utakra csábíthat­ja őket. A bonni memorandum nyugati fogadtatása arra vall, hogy ma már nemcsak az ango­lok igyekeznek elhatárolni ma­gukat a nyugatnémet „kemény politikától”, hanem Washington is új utakat keres. A Washing­ton Staar szerint kutatják azt a keskeny mesgyét, amelyen Jár­va „megfelelő mértékben elis­mernék a kelet-németeket anél­kül, hogy ugyanakkor elidegení- tenék Adenauert”. Ez az elkép­zelés mindenesetre jelentékeny eltávolodás az eredeti Adenauer- koncepciótól. t Bonn obstrukciós kísérleteinek kudarcát egyébként mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a tény, hogy Brentano nyugatnémet kül­ügyminiszter megcáfolta azt a hírt, miszerint Nyugat-Németor- szág „elszigetelődött volna” nyu­gati szövetségeseitől. E cáfolat­ról önkéntelenül is az a megálla­pítás jut az ember eszébe, amit egy nyugati újságíró úgy feje­zett ki: „ne hidd el a hírt addig, amig meg nem cáfolják”. nyugatnémet „szerelem”* amely annyira jellemzője volt az elmúlt időszak politikai csatározásainak, lassanként elhűvösödik. „A mé­zeshetek elmúltak’’ — írják a la­pok, az AP tudósítója pedig meg­állapítja, hogy a francia-nyugat­német kapcsolat ma még nem „válságos, de a politikai baro­méter vihart jelez”. Ezek még csak találgatások. Az azonban tény, hogy a genfi francia kül­döttség, amely eddig fenntartás nélkül helyeselte Adenauerék minden javaslatát, a héten át­nyújtott bonni emlékiratot „meg­lehetőseri hűvös fogadtatásban” részesítette. Lehetséges, hogy Pá­rizs felismerné, mégsem kifize­tődő érdekházasság? • Elmúltak a megeshetek? Genfi remények Mit hoz a jövő? A genfi érte­kezlet második félidejének első hetéről elmondhatjuk, hogy ered­ményesen zárult. A tanácskozá­sok megtorpedózására irányuló kísérletek kudarcot vallottak.'-Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a hidegháború hívei kifogyhatatlanok a megegyezést akadályozó ötletekben. Az első hét pozitív mérlege után csak akkor várhatók további ered­mények, ha a nyugati hatalmak­ban nemcsak a szándék, hanem az akarat is megvan ahhoz, hogy elhatárolják magukat Bonnobst-1 rukciós törekvéseitől. Ezék a-re­mények nem alaptalanok* A Kuba politikái vezető körei­ben lappangó és pénteken kirob­bant válság körülményei teljes egészükben még nem világosak — állapítja meg a Reuter tudósítója. Fidel Castro péntek esti televí­ziós beszédében Urrutia elnök és közte támadt nézeteltérésekkel in­dokolta meg lemondását. Az AP tudósítása szerint Castro hangsúlyozta, hogy Ur­rutia szabotálta a forradalmat az új forradalmi törvények aláírásának halogatásával. Éles szavakkal ítélte el Urrutiát, azért mert Castrot kommunistá­nak igyekezett feltüntetni. Castro ismételten kijelentette, hogy nem kommunista. Urrutia elnök lemondását Mar­tinez honvédelmi miniszter jelen­tette be. A rendkívüli hír közlése után Castro kijelentette, hogy Ur­rutia távozása „a forradalom megszilárdulását” jelenti és hozzájárul a „problémák meg­oldásához”. Hozzáfűzte, hogy Urrutia — kí­vánságának megfelelően — szaba­Kérik Castro lemondásának visszavonását A kubai minisztertanács az éj­szakai órákban tartott ülésén Os­valdo Doracot nevezte ki Urrutia utódául köztársasági elnöknek. A minisztertanács teljes támogatásá­ról biztosította Fidel Castrot és felkérte, hogy vonja vissza lemon­dását. A TASZSZ részletes jelentésben kommentálja az utóbbi időben egyre élesebb hangú Kuba-ellenes amerikai rágalomhadjáratot. Több lap kommunista befolyás alatt lé­vő diktátornak és demagógnak ne­vezi a kubai forradalom hőset. Az amerikai sajtóhadjáratba htva ta­lcs washingtoni körök is bekap­csolódtak. Mint ismeretes, az ame­rikai külügyminisztérium legutóbb jegyzékben követelte a kubai kor­mánytól 3 földreform-törvény fe­lülvizsgálását. Ezenkívül néhány nappal ezelőtt az amerikai szená­tus belbiztonsági kérdésekkel fog­lalkozó albizottsága kihallgatta jUís Diaz Kubából megszökött jrnagyot, aki azzal vádolta Cast­rot és a kubai kormány több más agját, hogy kommunisták. Az amerikai kampány nagy fel­háborodást keltett Kuba lakossá­gában és sajtójában. A Revolucion, i július 26-i forradalmi mozgalom lapja kiemelte, hogy az amerikai szenátus eljárása leplezetlen be- jvafKűZást jelent Kuba belügyeibe V lap felszólította az egész kubai lépet, hogy fogjon össze a kubai örradalrm vívmányok védelmében íz amerikai imperializmus elleni íarcban. lyeslők és a hidegháború min­denre elszánt hívei között. Ám­de a szovjet diplomácia nem vár­ta tétlenül a „kényszerszünet” végét, s az őszinte tárgyalási készségről tanúskodó nyilatkoza­tai nem maradtak hatástalanok. A kezdeti nyugati „borús” han­gulatot mindinkább bizakodás váltotta fel, s amikor a külügy­miniszterek visszaérkeztek Géni­be, az AP amerikai hírügynök­ség így jellemezte a légkört: „Az óvatos optimizmus szellői lenge­nek a nyugati tábor felett. Kez­denek kibontakozni a megegyezés lehetőségének körvonalai”. Bonn memoranduma re német vegyesbizottságot — bál ezt az elgondolást a nyugati ha­talmak is belefoglalták híres „csomagtervükbe” — hanem a négy ^agyhatalom alakítson bi­zottságot, amely mellett az NDK és Nyugat-Németország csak mint tanácsadók szerepelnének. Bonn az elmúlt évben már jó- néhányszor tanúj elét adta annak, hogv semmitől sem riad vissza, ha hidegháborús törekvéseit ve­szélyeztetve látja. Arra azonban kevés példát ismer a történelem, hogy egy állam vezetői .nyilváno­san degradálják saját népüket, s csökkenteni kívánják saját bele­szólási jogukat országuk jövőjé­nek eldöntésébe. A külügyminisz­teri értekezlet kezdetén a nyu­gatnémet küldöttség még az el­len is hadakozott, hogy a német kulása. A francia polgári sajtó arról ír, hogy a heves francía­A legérdekesebb* azonban a fraíicia-nyugatnémet viszony ala­Nem a megértés hiányzik „Egyszerűen nem tudom elkép­zelni, hogy olyan emberek, akik szívükön viselik hazájuk függet­lenségét és tartós békét kívánnak népüknek, nem értik, meg rendkí­vül emberséges javaslatainkat. Ügy. látszik, nem a megértés hiányzik, hanem ezek az emberek érdemet akarnak szerezni bizonyos köröknél, amelyeknek érdeke « nemzetközi feszültség kiélezése”.

Next

/
Thumbnails
Contents