Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-04 / 102. szám

KELETMAGVARORSTIAG 1959. MÄJÜS 4. HÉTFŐ (Folytatóé az 1. oldalról) MHS fegyelmezett menetét. A 110. számú ipari tanulóiskola traktoros-gépészei következnek ezután. Lánctalpasok dübörögnek, vetőgépek, kombájn, motoros per­metező, fűkaszáló engedelmeske­dik a jövő gépészeinek. A tribün előtt ütemesen zengenek a sza­vak: „Éljen a párt!’’ Nagy derültség fogadja élőké­peiket. Az egyik kocsin hajdú, csendőr, földbirtokos, főpap és Horthy-katonatiszt terpeszkedik emlékezetünkbe vésve a letűnt világot. De csak egy pillanatra mert jön a másik kép, ameiyei már a mi hazánk népe tartja ke zében a fegyvert és a kalap., eset. Milyen jó a hasonlat, s mi­lyen jó a felírás, amelyen ez ol­vasható: „Ez az ország, a mi or­szágunk!” „Éljen a munkáshata­lom!” — jelképező a látvány, s azt mutatja, hogy Magyarorszá­gon nem lesz mégegyszer ellen forradalom. A munka vonuló élőképei A sorok jönnek, s még nem látszik a vége. Itt menetelnek a tanácsi, az igazságügyi dolgozók, a tűzoltók az új kocsival, a mentők és a fehérkötényes, világoskék ruhás ápolónők, a fehérköpenyes orvosok. A dohányfermentáló — csakúgy mint ezelőtt — jellegze­tes élőképpel vonul fel. A Mély­építő Vállalat az új földemelő darut hozta, az Építőipari Válla­lat egészséges házakat mutat, — amelyek az építők kezenyomán készültek. A vasút dolgozói is munkagépeiket hozzák, síneket javítanak. A postások táviratot kézbesítenek az elnökség tagjai­nak, a béke táviratait. Nagyon szép a Gépjavító Vállalat dolgo­zóinak felvonulása. Az autóközle­kedési dolgozók gépkocsit és buszt vonultatnak fel, oldalán Vízmű- és Kútépitö Vállalat öt­letes jelképe, felVonulásv«c_ darus- kocsival, s az a jelszó, ami a kocsi oldalán függ: , Minél több törpe vízmüvet a megyében!” A TITÁSZ is a munkaeredményeit hirdeti. Táblájuk elmondja, hogy ez évben 25 termelőszövetkezetet és 19 községet villamosítanak. Esőfellegek jönnek újból, de az utcán lévő tömeg közül nem mozdul senki. Az élüzemek jön­nek, a tanácsi vállalatok, a mér­tékutáni szabóság, a Gépipari Vállalat, a Húsipari Vállalat és a Fínommechnikai Vállalat. Az utóbbi dolgozói hatalmas transz­parenst emelnek magasba. Büsz­kék rá, hogy határidő előtt elké­szítették a damaszkuszi pavilon vasszerkezetét. Csupa fehér kö­penyben jönnek a Telipari Válla­„Itt van május elseje” — száll a dal csengőn a kis óvodások ajkáról. nagy tábla hirdeti, hogy az el­múlt év alatt közel 3 millió utast szállítottak megyénk autóbuszai. A Faipari Vállalat dolgozóinak menetét óvodások nyitják meg, majd a Patyolat és a Sütőipari Vállalat menete következik. A malomipari dolgozók büszkén hozták a táblát, hogy ime, jó munkával ünnepelünk, hisz első negyedévi őrlési tervünket 117.6 százalékra teljesítettük. A közúti dolgozók azt ismerte­tik, hogy három év alatt a me­gye szinte valamennyi főbb út­vonalát korszerűsítették. Másfél órája tart a felvonulás. Az eső lassan, eláll és a Kémény­seprő Vállalat, valamint a nyom­da dolgozóinak felvonulását kö­szönti taps. Gyönyörű látvány a lat felvonulói. Halk moraj fút vé­gig az ünneplő tömegen, amikor két hatalmas összekötött lég- lömb emelkedik a magasba: „Él­jen az MSZMP!” „Éljen a világ­béke!” felírásokkal. A léggömbök hamarosan eltűnnek a magas­ban, s hirdetik a nyíregyháziak békeakaratát. A Kordélyos Vállalat követke­zik ezután táncruhás lányaival. Külön kell szólni az Állami Gaz­daságok Igazgatóságának és az Erdőigazdaság dolgozóinak ötletes megoldásairól. Az állami gazdasá­gok gépekkel mutatták be mun­kájukat. s azt hirdette táblájuk, hogy 9361 hold gyümölcsösük volt 1958-ban, és gépesítették a munkát. Az egyik gép virággal szórta tele a-7 Az Erdő”az­Iparj munkásaink ünnepi menetét a Dohányfermentáló-gyáriak nyitották meg. Szeretettel köszöntötte a sokezer főnyi közönség az építőipari dolgozókat. Kezük munkáját dicséri a sok új lakás. daság zöld egyenruhás dolgozói azt hirdették, hogy a l’átlan, be­tegséggel és szegénységgel teli szabolcsi falu rua fás, egészséges és gazdag. A íAGSZÖV és válla­latai, á nyíregyházi földművesszö­vetkezet is nagyon szép megol­dást választott, óriási zászlókkal, a testvériség lobogóival vonultak fel és hatalmas fehér léggömbö­ket vittek. megannyi nagyszerű előrehaladás­ról7 tanúskodtak. A sóstóhegyi asszonyok énekelve vonultak fel: „Kényszer volt egykor a munka, ma hősi tett...” zúgta a tér. — A Búzakalász tagjai Kádár elvtárs arcképét vitték, az Üttörő TSZ | pedig büszke volt rá, hogy elvé- I gezték a tavaszi munkát a földe­i ken. I A menet a Sertéstenyésztő Vál­lalat felvonulóival folytatódott; enyészsertéseket vittek, s ezzel ; mutatták be munkájukat. A vas­at? és a honvéd zenekar indulói közepette vonultak fel az ötöd­ször kiváló KISKER dolgozói, majd a gyógyszertári központ fe- hérköpenyeges mente következett. Az Állami Áruház nagy béke­galambjára a legkülönbözőbb nyelveken írták fel ezt a szót: Béke”. A Vendéglátóipari Válla- at cigányzenével és tánccal él­ette a május elsejét. A Népbolt, ka különböző nagykereskedelmi ' vállalatok is bemutatták eredmé­nyeiket, a Vízügyi Igazgatóság munkásainak és mérnökeinek felvonulása is nagy sikert aratott. A vállalatok után a kisipari ter­melőszövetkezetek hosszú sora következett, majd a kiskereske­dők és kisiparosok zárták be a május 1-i felvonulás kétórás bé­ketüntetését. Aranybetűs nap volt ez Nyíregyháza történetében, hi­szen mintegy 30 ezer ember tett hitet a munkások nemzetközi szolidaritása, a béke mellett. A városi lermelős*ö vet ke­zelek színes menete A nyíregyházi termelszövetke- zetek felvonulása is méltó szín­ben pompázott. Mind a Ságvári, a Dózsa, a sóstóhegyi Virágzó Föld, a Zalka Máté termelőszö­vetkezetek nagyszerű demonstrá­cióval ünnepelték május elsejét. A nagyüzemi gazdálkodás nyír­egyházi úttörői, a szövetkezetek tangóharmónikás, táncos menete, a pettyeskendőkkel integető asz- szonyok, a májusfával ünneplő téeszek, a gazdálkodási eredmé­nyeket bemutató élőképek mind- Sok taps volt a jutalma az úttörők fegyelmezett felvonulásának. Háromnegyedórás felvonulás, nyolcezer ünneplő Nyírbátorban Május elsején Nyírbátorban már a korai órákban nagy tömeg hul­lámzott a község központjában. Az ünneplőbe öltözött emberek várakozással tekintettek a nap eseményei elé. A nyírbátori üze­nek dolgozói és a fiatalság az ál­lomás környékén gyülekeztek, hogy felvonulásukkal is hitet te­gyenek a munkásszolidaritás nagy ünnepén a béke mellett. Az ünnepi felvonulás tíz óra után pár perccel vette kezdetét. Az ünneplők élén a járási pártbi­zottság és a tanács vezetői ha­ladtak. Az utca két oldalán össze­gyűlt érdeklődők nagy tetszésnyil­vánítása között az óvodások kö­vették a vezetőket, akik kis zene­karukkal az éleh fehér galamb és „Békét” felírású léggömbjeikkel haladva énekeltek. Az általános iskolák tanulóit mintegy ezeröt- százan képviselték csokrokkal, vi­rágkoszorúkkal, és tornászcsapa­tuk tornabemutatót tartott. A Báthori István Általános Gimná­zium tanulói egyenruhában vo­nultak fel. A község KlSZ-fiatal- jai a határőrség kiszistáival me­neteltek egy sorban. (Folytatás a 3. oldalon) ^őázjiiaJíLoiub, Úttörők éneke hullám­zik az évszázados fák ami. Szinte megeleve­nedik minden, csak a tölgyek hallgatnak. Ej pedig de sokat tudná­nak beszélni, igaz törté­neteket mesélni a régi ünneplésekről, amikor mint az üldözött vadak, gyülekeztek itt a város munkásai, hogy harci riadót fújjanak. Vörös nyakkendös lá­nyok, fiúk sorfala fogad­ja az őszhajú veteráno­kat, akik évtizedeken át néztek szembe itt a csendörszuronyokkal és ünnepelték a munkásság összefogásának napját. Itt vannak a szobrász modelljei. Ott a dom­borművön — mely egy gyermekét féltő anyát, s egy munkást ábrázol, amint a csendőr lovának kantárát megfogja — még fiatalok, de itt mar öregek. Sok csatateret megjártak, ki a lábát ve­szítette el, kinek g szíve lett beteg, melyek fölölt most ott ékeskednek a kitüntetések. Megérdem­lik, megharcollak érte. 1933. május elsejére so­kan emlékezne : közülük még ma is, amikor lánc­ra verve hajtották a mártírokat maguk előtt a lovascsendörök. Száll a dal, zeng az ének, s ahogy nézem, ezeket az öreg harcoso­kat, szinte új erő költö­zik belém. Igen, mert ők egy makulányit sem veszítettek régi harcos­ságukból, szívük ugyan­olyan hevesen dobog ma is az eszméért, mint a legnehezebb időkben, ölelik, csókolják egy­mást az öreg barátok és halványuló epizódokat elevenítenek, keltenek életre a fiatalok előtt. Benépesült a domb, a régi találkozóhely. Tar­ka sereg állja körül az emlékművet. hányok, fiúk, veteránok, édes­anyák, kicsinyek vonják körül koszorúval. Kiszis- ták állnak őrséget, ver­sekkel köszöntik apái­kat, nagyapáikat, s a városi KISZ-bizottság, Nyíregyháza ifjúsága ne­vében Asztalos Sándor KISZ titkár üdvözli az öregeket. Büszkén tekin­tenek az öregek ezekre a. fiatalokra, akik átvet­ték kezükből a zászlót, lovábbviszik magasra emelve. Utána a veterá­nok nevében Fazekas János bácsi emlékezik a regi május elsejékre, s szinte mint valami elő Lexikon, úgy sorolja, idézi, emlékezteti a fia­talokat, öreg barátait, a hármasdombi találko­zókra, S mikor vege az em­lékezésnek, dalok gyúl- nak az öreg szivekben, s együtt harsogják a mun­kásdalokat, indulókat az úttörőkkel, unokáikkal. Zúg az erdő, s hirdeti a munkás összefogást, a szabad májust ezen a helyen immár tizen­ötödször. .. Más világ van már, ú) világ, új dalt zeng a vi­lág munkássága. S ezt viszhangozza minden szív. Mint néma, tünte­tő tömeg úgy búcsúznak a helytől az öreg vete­ránok. Tüntetnek a bé­ke, a szabadság, a mun­kásösszefogás mellett. S ez a gondolat töltötte be ezt a május elsejére virradó éjszakát is ott a Tölgyes csarda fehér abrosszal leterített asz­talai mellett... Veteránok énekeltek régi dalokat, az új vi­lágnak, ifjú fcívvel. a. kj. i SxínpoiiipáN májusi seeeg^/einle S

Next

/
Thumbnails
Contents