Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-04 / 102. szám

1959. MÁJUS 4, HÉTFŐ KFI.FTMAOYARO»W*AO (Folytatás a 2. oldalról) Az üzemek, vállalatok hosszú sorát egy mama nyitotta meg kis­babáját kocsiban tolva, eleven figyelmeztetőként: békében akar­juk felnevelni gyermekeinket. Jöttek énekelve, vidáman a föld- művesszövetkezet, a Fűszert, a Bóni gyártelep, a többi üzemek, ktsz-ek, a vasút, a KIOSZ dolgo­zói. A határőrök gépkocsijukon imitált határőrszolgálatot mutat­tak be. A nyírbátori Vörös Csillag TSZ ünnepi felvonulását lovascsoport nyitotta meg. Robotmotorukon zöldségterme'ési eredményeiket majd gépkocsin az állattenyésztés gépesítettségét ismerhették meg az ünneplők. S aztán a szövetkezet dolgozóit szállító fellobogózott ko­csik következtek. A háromnegyed­órás felvonulást a Nyírbáion Gépállomás zárta le. A virágokkal díszített Zctcrök .különféle füg­gesztett munkagépeket ’ vittek, bemutatták a laboratóriumi mun­kát, majd a gépál’omási dolgozók felvirágozott kocsikkal zárták be a hosszú sort. A felvonulást és az ünnepi üd­vözleteket az egész napra terve­zett különféle szórakozások kö­vették. A parkban összegyűlt mintegy nyolcezres tömeg az óvo­dások, úttörők, kiszisták, a gim­názium, a honvédség, Bóni gyár- tep, a dohánygyár, a szövetkezét és a községi felnőtt énekkar sza­valataiban, énekében és táncai­ban gyönyörködhetett. Dé után fuball- és ökölvívó-mérkőzésen szórakoztatták az ünneplő közön­séget. Jókedvűen ünnepelték a mátészalkaiak május elsőiét A gyülekező felhők sem tudták hazakergetni Mátészalka utcáiról az embereket május elsején. Már kofa reggel megteltek az utcák ünneplőruhás férfiakkal, virágos asszonyokkal, lányoltal. Az üze­mek, szervek, szövetkezetek dolgo­zói a községi tanács előtt gyüle­Esze Tamás-gimnázium sportolói és a Zalka Máté TSZ menete kapták. A mátészalkai felvonulásnak sok érdekes eseménye, kedves epi­zódja volt. A kórház dolgozói ha­talmas virágcsokrokkal köszöntöt­a kedvezőtlen idő ellenére is jó­kedvűen ünnepelték Mátészalka dolgozói, fiatalok és öregek egy­aránt a tizenötödik szabad május elsejét, a világ dolgozóinak ha­gyományos ünnepét. Énekszóval, zászlódíszben, eredménythirdető táblákkal vonultak a vásárosnamenyi Vörös Csillag TSZ tagjai. keztek, s délelőtt 10 óra felé megindult a színpompós menet a kultúrház előtt pirosló emelvény felé, ahol Mátészalka vezetői, legjobbjai tapssal üdvözölték a dolgozókat. A menetet az MHS zászlódí­szes motorosai nyitották meg. — Utánuk á Zalka Máté általános iskola leányúttörői jöttek vidám énekszóval, Kedves látvány volt a fegyelmezett, egyöntetű csapat a szalagos karikákkal, majd nagy, pettyes labdákkal. Taps fogadta a gépkocsin érkező, nevető apró­ságokat, Mátészalka óvodásait. A menet színes, változatos volt. A járási tanács népviseletbe öl­tözött táncosai, zenészei, a trom­bitaszóra menetelő úttörő-fiúk, a tanács dolgozói, az egyforma egyenruhában, lépést tartva me­netelő vasutasok után nagy de­rültséget keltett az Utasellátó csa­csifogata a bohócokkal. Iskolások, vállalatok, szövetkezetek és gaz­daságok népes menete tarkállott az emelvény előtt. A legtöbb tapsot a hófehérbe öltözött tejipari dolgozók, az ték a helyi pártszervezet és a tanács vezetőit, az emelvényről pedig piros virágokat dobáltak a felvonulók közé. Büszkén feszül­tek sok dolgozó mellén a kitün­tetések, a hősi munka és helytál­lás , jutalmai. A menetből béke- galambok repültek az égre, hir­detve, hogy Mátészalka dolgozói békében akarnak élni és alkotni. A menet a piactérre vonult, az ott felállított nagy emelvény elé, s a felvonulás után megkezdődött az ünnepi műsor. Becze Jenő elvtárs, a helyi tanács elnökhe­lyettese nyitotta meg az ünnep­séget, majd Tardi Vilmos gim­nazista ünnepi verset szavalt. Az ünnepi beszédet Lévai György elvtárs, Mátészalka párttitkára mondta el, majd a hatalmas tö­meg az Internacionálét énekelte. Ezután következett a változatos kultúrműsor és vidám mulatság, ahol az iskolák, üzemek, vállala­tok, szervezetek, szövetkezetek egyaránt kitettek magukért. A délutáni változatos sport- programba az eső is beleszólt, de Pattogó indulók, vidám csárdások ébresztenék a fehérgyarmati dolgozókat. A nyíregyházi Súgván Termelőszövetkezet KlSZ-fiataljai ve­zették „nagy családjuk-’ felvonulását. Soha nem látott egységben ünnepeltek a termelőszövetkezeti községekben Megyénk 27 termelőszövetkezeti községében új színben, új erő, új diadal pompázott; egy zászló alatt, egy akarattal menetelt a község minden dolgozója. A színpompás ünneplés jó munkát nyugtázott, soha nem voltak még ennyire előre a tavaszi munkákkal, mint az idén. CSASZLÓBAN már április har­mincadikén este megkezdődött az ünneplés. Fáklyás menetben jár­ták körbe az utcákat, és e me­netben a község apräja-nagyja lelkes hangulatban vett részt. El- | sején délelőtt újra félvonult min- j den épkézláb ember, elől a gép­állomás ott lévő gépei, utána egy tömegben az egész község. Délután a sportpályán külön­féle futó, kerékpáros és egyéb versenyszámok mellett a szomszé­dos Zajta termelőszövetkezeti köz­ség fuballcsapatával mérték össze erejüket. GACS Al.YBAN a termelőszö­vetkezet zenekara ébresztette a község do’gozóit. A feldíszített főutcán soha nem vonult még ilyen egységesen Gacsály népe. Az ünnepi beszéd után megkezdődött a kultúrműsor, az önfeledt szóra­kozás. Volt dolguk a pecsenye- sütőknek, de a csaposoknak is. ZÁHONYBAN a vasút munká­saival kéz a kézben vonult a ter­melőszövetkezeti község dolgozó parasztsága. A felvonulásban a földművelés eszközeivel, gépeivel jelezték a felszabadulás utáni fej­lődést. Ott húzatták a régi faekét is és a legmodernebb gépek zár­ták a sort. Délután ugyancsak együtt szó­rakoztak a munkások és parasz­tok kint a Tisza partján. Szólt a nóta, folyt a sör. Olyan egységben szórakoztak munkások és parasz­tok, amilyen egységben dolgoznak a közös célért, a szocializmus épí­téséért. Cs. B. ÜTSZ ÉLRŐL E L S E JE 1 J E G Y Z E I E K Álltam az út szélén május el­ső napján és lábújjhegyről kí­váncsiskodtam végig a nyíregy­háziak ritkán látott kivonulását. Nálam volt a noteszom és rá- gottvégü ceruzám is, de őszin­tén bevallom: csak néhány szót harcoltam le a bő két óra alatt. De nem én tehetek róla, hogy így történt. Olyan lenyűgöző volt ez a nyíregyházi ünnep, hogy sajnáltam minden percet, pillanatot, amit az elvonulok bámulása helyeit jegyzetelésre pazaroltam volna... Pár sző maradt csak egy kiskockás olda Ion, hozzá a friss emlékekkel... t.De húr•••/“ Ezt a két szót még az elején csíptem el. Már keresni kellett a Zrínyi Ilona utca két oldalán egy talpalatnyi helyet, ahonnan nyugodtan lát­ható lett volna a színpompás felvonulás, — és egyesek nyug­talankodni kezdtek. „Mert nem jönnek már...?” „Pedig elbújt a nap is.. Így, így■ Szorongó izgalom te­lepedett körénk, amiből miha­mar kivettem: édesanyák vár­ják pöttömnyijeiket. Aztán cdábbról zeneszó hallott, meg­lengtek a zászlók selymei, s a veteránok csoportja után sejpí­tő szavú óvodások érkeztek: „Búza vijág koszojú..— éne­kelték a kishuszárok, meg a se­lyemruhás „indiánlányok", Ki­buggyant az örömet sugárzó szó a mellettem állók ajkán, csak úgy, mint a csillogó fény az édesanyák szemein. Csak az eső­cseppek „csintalankodtak”. — De kár — sopánkodtak sokan, mert olyan felemelő látvány volt már az első sorokban elha­ladók csoportja is... Es mintha „elszégyellte” volna magát az okvetetlenkedő eső, a diákmenet után „elhordta magát ', majd­nem az ünneplés végéig... (Ak­kor aztán „becsületesen ” kitett magáért!) Drukkolna. Négyes, ötös fogatok vezették be a város szö­vetkezeteinek menetét — hiába, mégis lovasnemzet vagyunk! — amikor megcsörrent a lánctalp is, müködésközben mutatták be a paraszti munkát megkönnyítő gyártmányainkat. Már pontosan nem emlékszem, melyik csoport működtette a vízsugárzót, csak azt jegyeztem be noteszomba: „drukkolás”, Magas ívben szór­ta a vizet az öntöző csodamasi­na, és a közelünkben sokan fel­szisszentek: „A magasfeszült­ség..! Mi lesz, ha hozzáér a víz- sugár...? „Nem történt semmi különös dolog, de pár asszony féltő kiáltása annyi emebrséget árasztott! Még az ünnepi órák­ban is az egymás féltése, az ösz- szetartás aranypéldája nyilvá­nult meg. Egy asszony. Költeményt kellene írni róla, fényképét aranykeretbe foglalni, hogy lás­sa és hallja a nagyvilág: béka kell az embereknél:! Egy város­széli termelőszövetkezet pettyes- kendös asszonyai haladtak el előttünk, karolva egymást, tisz­ta tekintettel... Es az utolsó sorban jött Ö. A legjobbhangú. negyvenen felüli, édesanya. Erősen fogta a mellette lévők kezét, arcát az ég feli. emelte és hullámzott az énekaz ajkáról. Bicegett. Talán így lát­ta meg a fényt már születése­kor. vagy később lett nyomorék­ká...? Nem tudhattam meg. Csak azt láttam, hogy erősen bc- lekarol szomszédjába, biceg, és énekel az ég felé, a virágillatos levegőbe... Kikivánkozik a szú: ez volt nekünk május elseje, az élet, az öröm, és a béke... 3 Szaholcs-Szatiiüír megyében A munkás-paraszt szövetség erejét példázta a MÉK árulárlala.

Next

/
Thumbnails
Contents