Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-04 / 102. szám
1959. MÁJUS 4, HÉTFŐ KFI.FTMAOYARO»W*AO (Folytatás a 2. oldalról) Az üzemek, vállalatok hosszú sorát egy mama nyitotta meg kisbabáját kocsiban tolva, eleven figyelmeztetőként: békében akarjuk felnevelni gyermekeinket. Jöttek énekelve, vidáman a föld- művesszövetkezet, a Fűszert, a Bóni gyártelep, a többi üzemek, ktsz-ek, a vasút, a KIOSZ dolgozói. A határőrök gépkocsijukon imitált határőrszolgálatot mutattak be. A nyírbátori Vörös Csillag TSZ ünnepi felvonulását lovascsoport nyitotta meg. Robotmotorukon zöldségterme'ési eredményeiket majd gépkocsin az állattenyésztés gépesítettségét ismerhették meg az ünneplők. S aztán a szövetkezet dolgozóit szállító fellobogózott kocsik következtek. A háromnegyedórás felvonulást a Nyírbáion Gépállomás zárta le. A virágokkal díszített Zctcrök .különféle függesztett munkagépeket ’ vittek, bemutatták a laboratóriumi munkát, majd a gépál’omási dolgozók felvirágozott kocsikkal zárták be a hosszú sort. A felvonulást és az ünnepi üdvözleteket az egész napra tervezett különféle szórakozások követték. A parkban összegyűlt mintegy nyolcezres tömeg az óvodások, úttörők, kiszisták, a gimnázium, a honvédség, Bóni gyár- tep, a dohánygyár, a szövetkezét és a községi felnőtt énekkar szavalataiban, énekében és táncaiban gyönyörködhetett. Dé után fuball- és ökölvívó-mérkőzésen szórakoztatták az ünneplő közönséget. Jókedvűen ünnepelték a mátészalkaiak május elsőiét A gyülekező felhők sem tudták hazakergetni Mátészalka utcáiról az embereket május elsején. Már kofa reggel megteltek az utcák ünneplőruhás férfiakkal, virágos asszonyokkal, lányoltal. Az üzemek, szervek, szövetkezetek dolgozói a községi tanács előtt gyüleEsze Tamás-gimnázium sportolói és a Zalka Máté TSZ menete kapták. A mátészalkai felvonulásnak sok érdekes eseménye, kedves epizódja volt. A kórház dolgozói hatalmas virágcsokrokkal köszöntöta kedvezőtlen idő ellenére is jókedvűen ünnepelték Mátészalka dolgozói, fiatalok és öregek egyaránt a tizenötödik szabad május elsejét, a világ dolgozóinak hagyományos ünnepét. Énekszóval, zászlódíszben, eredménythirdető táblákkal vonultak a vásárosnamenyi Vörös Csillag TSZ tagjai. keztek, s délelőtt 10 óra felé megindult a színpompós menet a kultúrház előtt pirosló emelvény felé, ahol Mátészalka vezetői, legjobbjai tapssal üdvözölték a dolgozókat. A menetet az MHS zászlódíszes motorosai nyitották meg. — Utánuk á Zalka Máté általános iskola leányúttörői jöttek vidám énekszóval, Kedves látvány volt a fegyelmezett, egyöntetű csapat a szalagos karikákkal, majd nagy, pettyes labdákkal. Taps fogadta a gépkocsin érkező, nevető apróságokat, Mátészalka óvodásait. A menet színes, változatos volt. A járási tanács népviseletbe öltözött táncosai, zenészei, a trombitaszóra menetelő úttörő-fiúk, a tanács dolgozói, az egyforma egyenruhában, lépést tartva menetelő vasutasok után nagy derültséget keltett az Utasellátó csacsifogata a bohócokkal. Iskolások, vállalatok, szövetkezetek és gazdaságok népes menete tarkállott az emelvény előtt. A legtöbb tapsot a hófehérbe öltözött tejipari dolgozók, az ték a helyi pártszervezet és a tanács vezetőit, az emelvényről pedig piros virágokat dobáltak a felvonulók közé. Büszkén feszültek sok dolgozó mellén a kitüntetések, a hősi munka és helytállás , jutalmai. A menetből béke- galambok repültek az égre, hirdetve, hogy Mátészalka dolgozói békében akarnak élni és alkotni. A menet a piactérre vonult, az ott felállított nagy emelvény elé, s a felvonulás után megkezdődött az ünnepi műsor. Becze Jenő elvtárs, a helyi tanács elnökhelyettese nyitotta meg az ünnepséget, majd Tardi Vilmos gimnazista ünnepi verset szavalt. Az ünnepi beszédet Lévai György elvtárs, Mátészalka párttitkára mondta el, majd a hatalmas tömeg az Internacionálét énekelte. Ezután következett a változatos kultúrműsor és vidám mulatság, ahol az iskolák, üzemek, vállalatok, szervezetek, szövetkezetek egyaránt kitettek magukért. A délutáni változatos sport- programba az eső is beleszólt, de Pattogó indulók, vidám csárdások ébresztenék a fehérgyarmati dolgozókat. A nyíregyházi Súgván Termelőszövetkezet KlSZ-fiataljai vezették „nagy családjuk-’ felvonulását. Soha nem látott egységben ünnepeltek a termelőszövetkezeti községekben Megyénk 27 termelőszövetkezeti községében új színben, új erő, új diadal pompázott; egy zászló alatt, egy akarattal menetelt a község minden dolgozója. A színpompás ünneplés jó munkát nyugtázott, soha nem voltak még ennyire előre a tavaszi munkákkal, mint az idén. CSASZLÓBAN már április harmincadikén este megkezdődött az ünneplés. Fáklyás menetben járták körbe az utcákat, és e menetben a község apräja-nagyja lelkes hangulatban vett részt. El- | sején délelőtt újra félvonult min- j den épkézláb ember, elől a gépállomás ott lévő gépei, utána egy tömegben az egész község. Délután a sportpályán különféle futó, kerékpáros és egyéb versenyszámok mellett a szomszédos Zajta termelőszövetkezeti község fuballcsapatával mérték össze erejüket. GACS Al.YBAN a termelőszövetkezet zenekara ébresztette a község do’gozóit. A feldíszített főutcán soha nem vonult még ilyen egységesen Gacsály népe. Az ünnepi beszéd után megkezdődött a kultúrműsor, az önfeledt szórakozás. Volt dolguk a pecsenye- sütőknek, de a csaposoknak is. ZÁHONYBAN a vasút munkásaival kéz a kézben vonult a termelőszövetkezeti község dolgozó parasztsága. A felvonulásban a földművelés eszközeivel, gépeivel jelezték a felszabadulás utáni fejlődést. Ott húzatták a régi faekét is és a legmodernebb gépek zárták a sort. Délután ugyancsak együtt szórakoztak a munkások és parasztok kint a Tisza partján. Szólt a nóta, folyt a sör. Olyan egységben szórakoztak munkások és parasztok, amilyen egységben dolgoznak a közös célért, a szocializmus építéséért. Cs. B. ÜTSZ ÉLRŐL E L S E JE 1 J E G Y Z E I E K Álltam az út szélén május első napján és lábújjhegyről kíváncsiskodtam végig a nyíregyháziak ritkán látott kivonulását. Nálam volt a noteszom és rá- gottvégü ceruzám is, de őszintén bevallom: csak néhány szót harcoltam le a bő két óra alatt. De nem én tehetek róla, hogy így történt. Olyan lenyűgöző volt ez a nyíregyházi ünnep, hogy sajnáltam minden percet, pillanatot, amit az elvonulok bámulása helyeit jegyzetelésre pazaroltam volna... Pár sző maradt csak egy kiskockás olda Ion, hozzá a friss emlékekkel... t.De húr•••/“ Ezt a két szót még az elején csíptem el. Már keresni kellett a Zrínyi Ilona utca két oldalán egy talpalatnyi helyet, ahonnan nyugodtan látható lett volna a színpompás felvonulás, — és egyesek nyugtalankodni kezdtek. „Mert nem jönnek már...?” „Pedig elbújt a nap is.. Így, így■ Szorongó izgalom telepedett körénk, amiből mihamar kivettem: édesanyák várják pöttömnyijeiket. Aztán cdábbról zeneszó hallott, meglengtek a zászlók selymei, s a veteránok csoportja után sejpítő szavú óvodások érkeztek: „Búza vijág koszojú..— énekelték a kishuszárok, meg a selyemruhás „indiánlányok", Kibuggyant az örömet sugárzó szó a mellettem állók ajkán, csak úgy, mint a csillogó fény az édesanyák szemein. Csak az esőcseppek „csintalankodtak”. — De kár — sopánkodtak sokan, mert olyan felemelő látvány volt már az első sorokban elhaladók csoportja is... Es mintha „elszégyellte” volna magát az okvetetlenkedő eső, a diákmenet után „elhordta magát ', majdnem az ünneplés végéig... (Akkor aztán „becsületesen ” kitett magáért!) Drukkolna. Négyes, ötös fogatok vezették be a város szövetkezeteinek menetét — hiába, mégis lovasnemzet vagyunk! — amikor megcsörrent a lánctalp is, müködésközben mutatták be a paraszti munkát megkönnyítő gyártmányainkat. Már pontosan nem emlékszem, melyik csoport működtette a vízsugárzót, csak azt jegyeztem be noteszomba: „drukkolás”, Magas ívben szórta a vizet az öntöző csodamasina, és a közelünkben sokan felszisszentek: „A magasfeszültség..! Mi lesz, ha hozzáér a víz- sugár...? „Nem történt semmi különös dolog, de pár asszony féltő kiáltása annyi emebrséget árasztott! Még az ünnepi órákban is az egymás féltése, az ösz- szetartás aranypéldája nyilvánult meg. Egy asszony. Költeményt kellene írni róla, fényképét aranykeretbe foglalni, hogy lássa és hallja a nagyvilág: béka kell az embereknél:! Egy városszéli termelőszövetkezet pettyes- kendös asszonyai haladtak el előttünk, karolva egymást, tiszta tekintettel... Es az utolsó sorban jött Ö. A legjobbhangú. negyvenen felüli, édesanya. Erősen fogta a mellette lévők kezét, arcát az ég feli. emelte és hullámzott az énekaz ajkáról. Bicegett. Talán így látta meg a fényt már születésekor. vagy később lett nyomorékká...? Nem tudhattam meg. Csak azt láttam, hogy erősen bc- lekarol szomszédjába, biceg, és énekel az ég felé, a virágillatos levegőbe... Kikivánkozik a szú: ez volt nekünk május elseje, az élet, az öröm, és a béke... 3 Szaholcs-Szatiiüír megyében A munkás-paraszt szövetség erejét példázta a MÉK árulárlala.
