Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-31 / 126. szám
2 KELETMAOYARORSZAG 1959. MÁJUS 31, VASÁRNAP W Épül a barátság vára Valaki egyszer különös módját találta a barátkozásnak. Levitt egy pléhdobozt a Tiszára, beletett egy nylon zacskót, abba a küldő címét és bedobta a folyóba A Tisza hűséges postásnak bizonyult. Titelnél átadta a küldeményeket a Dunának, s a nagy folyó, amely országokat köt össze, vitte-sodorta a dobozokat a Fekete-tenger felé. Útközben néhány dobozka belefulladt a sárga iszapba, de pár darab eljutott messzire. Egy nap levelet hozott a posta a Tisza-menti faluba, Romániából irta egy öreg halász, aki kicsit magyarul is tudott. Később a Fekete-tenger egyik kikötőjéből érkezett levél, szovjet emberek írták. S a barátság követe lett a kis pléhdobozka . . s Száll a mesemadár A gyerekek élénken figyelnek, gondolatban végigkísérik a kis dobozok útját. Sok hasonló történetet hallanak a nagyhalászi iskolások a Magyar-Szovjet Baráti Társaság iskolai csoportjának összejövetelén. Nemrég alakult meg a csoport, de csak a felső tagozaton hatvankét tagja van. Most az számukra a legizgalmasabb, mikor érkeznek meg a levélcímek. A nagyhalászi úttörők szovjet pajtásokkal akarnak levelezni, barátságot kötni velük, emlékeket küldenek nekik. Csom- bók Mihály tanár, az MSZBT helyi titkára megígérte, megkéri a címeket a járási titkárságtól. Csak már itt lennének. Többen már megfogalmazzák a kedves sorokat, őrzik az nj barátnak szánt kis emléktárgyat, s egy nap elküldik. Addig is eljárnak a baráti körökbe. . (lépes baráti kör Népes társaság Nagyhalászban a baráti kör. Közösen járnak ide a kendergyári munkások és a kozsegbeli dolgozók. Egyik hónapban a községben, másik hónapban a Rétközi Kendergyárban és a matracüzemben tartanak összejövetelt. S ezek az ösz- Bzejövetelek nemcsak önmagukért vannak. Nemrég vándorkiállítást rendeztek az iskolában a szovjet nép életéről. A kiállításnak félezer látogatója volt. Nem kevesebben gyönyörködtek a társaság színjátszóinak színelőadásában sem. Mert a nagyhalászi baráti körnek színjátszó együttese is van. Még télen alakult az MSZBT száztizórás gazdasági tanfolyamának hallgatóiból. Azóta a községen kívül felléptek Tiszarádon, legközelebb a tiszateleki Homoktanyát, a kisebb helyeket; a nyírségi tanyavilágot keresik fel. Az előadások bevételéből kirándulásra mennek, ha elgondolásuk sikerül, a Szovjetunióba, ha nem Lillafüredre, avagy baráti talál- kozót hívnak össze szovjet vendégekkel. B színlátszó csoport a „mag“ Érdekes, hogy a baráti társaság azokat hívta soraiba, akik eddig mindenféle rendezvénytől, szervezettől távol voltak. Ez azért sikerült, mert az érdeklődők nem csalódtak, olyan előadásokat, műsorokat hallottak, olyan eseménynek lettek szereplői, melyek egyeznek elgondolásaikkal. Javukra vált az is, amit csináltak nem maguk, hanem az egész falu közönsége számára csinálták. És nem csukták be az „ajtót“. Ha érdeklődők jöttek a színi próbákra, nem mondták, hogy ne zavarják a próbát, hanem szívesen fogadták őket. Lassan odaszoktak az emberek az iskolába, vagy a gépállomásra, ahol éppen az együttes volt. — A színjátszó csoport a magja a baráti körnek — mondja Csom- bók Mihály a tanítás szünetében. — Sok falusi ember ismeri meg általunk a szovjet népet és ébresztünk bennük baráti érzést. .. Erre szolgálnak a baráti kör estjei; itt a XXI. kongresszusról, a hétéves tervről is hallanak a résztvevők. Az előadást népszerű nyelven, egyszerűen, de érdekesen készítjük elő. Az érdeklődésre nem panaszkodunk. A múlté az a pangás, amely az ellenforradalom után volt nálunk. Most nagy az érdeklődés a Szovjetunió iránt, alig győzzük kielégíteni... Csak jót tanultak... Folyiratokat rendelnek meg és van egy vándor faliújságjuk is. Már most készítgetik az ősszel indítandó orosz nyelvtanfolyam „ágyát“, számbaveszik az érdeklődőket, hogy tankönyvekről időben gondoskodjanak. A baráti kör célja erősíteni b ébren tartani a barátság gondolatát. Emellett jó közösségformálónak bizonyul. Erre példa van bőven. Egyebek közt a társadalmi munka. A művelődési ház építésekor egy vasárnap 41 szekér fordult meg és segédkezett, azoké, akik a baráti kör tagjai. Ezek az emberek most ízlelték meg a közös munka jóságát. De van az MSZBT körnek más hatása is. A Horváth-fiúk felvételüket kérték az ifjúsági szervezetbe. Csak jót és nemeset láttak és tanultak az idősebb MSZBT tagoktól. Hűséges építői a barátság várának Laskai Sándor, özvegy Hornyik Istvánná, Asztalos Mihály, Balogh Sándor és jó segítőtárs Drégelyvári elvtárs a járási titkár .: ä A barátság vára még erősebb lesz, ha tovább gyarapodnak a baráti kör sorai, s ellátogatnak hozzájuk a KISZ-fiatalok is. — Jöjjenek közénk, mi is elmegyünk hozzájuk — mondják a MSZBT tagjai, s igazuk van. Jobban együtt kell dolgozni a KISZ- nek és az MSZBT-nek. A színiegyüttes játékát sem árt tovább j csiszolni s keresni olyan színdarabokat, melyek a két nép barátságának állítanak emléket. Ehhez azonban már támogatásra van szükség a járási és megyei MSZBT részéről. Így válik a barátság elmélyítőjévé a közönség elé vitt színjáték .:: (P ,G.) Nyáron is együtt van a rakamaz! ezüstkalászos tanfolyam ha Uga t ósága A rakamazi ezüstkalászos gazdák, akik a tél folyamán végezték a tanfolyamot, az év többi szakaszában is szoros kapcsolatAhol még a varrógépével is takarékoskodnak Feleannyi tüt használnak el a ruhaüzemben Egy darab geptű több mint másfél forintba kerül a ruhaüzemben. Havonta 1200—1300 darabot használtak fel. Kemény a posztó. A varrógép gyorsan dolgozik a tűvel. A posztóból a festék a tű rovátkájába gyűlik és szinte bsleégeti magát. Ilyenkor egyszercsak megáll a gép, mert a festékes géptűt megfogta az anyag. Ha a géppel dolgozó munkás figyelmes, nem engedi eltörni a tűt, elvégzi a cserélést. — Az ilyen géptűt már nem tudták használni, de összegyűjtötték. Az üzemben Nagy Ferenc és Erdős János gondolkoztak azon, hogyan lehetne a hamar „használhatatlanná” váló géptűkkel tovább dolgozni. Megpróbálták a tűvájatba égett festéket eltávolítani. Ez hosszas kísérletezések után vimes. vegyszeres oldattal sikerült is. így hosszabbították meg a géptűk „élettartamát”s Havonta most már csak 5—600 darab géptűt használnak fel a termeléshez. A munkában a géppel dolgozók vigyázatlansága következtében még mindig sok geptű eltörik. Legtöbbször az okozza a törést, hogy elmulasztják a gép rendszeres tisztítását. Erre is felfigyelt a nyíregyházi üzem vezetősége. Most már műszak váltáskor elvégzik a varrógépek tisztítását és olajozását. Megéri, mert az erre fordított néhányl perc eredményeként gyorsabban haladhat a munka. A gépápolás hozzájárul az üzemben a géptü felhasználásának további csökkentéséhez. ban vannak egymással és oktatójukkal. A tavaszi-nyári időszakot szakmai kirándulásokra, tapasztalatszerzésre fordítják. A napokban mintegy hatvanan látogatták meg az újfehértói gyümölcskísérleti telepet. Legjobban a fiatal törpe gyümölcsös nyerte meg tetszésüket, ahol a termőfe- lület — sűrűbb ültetés eredményeként — szinte háromszorosa a szokványos, középmagas törzsű telepítéseknek Ez a törpe Jonát- hános tavaly, negyedik éves korában már 80 mázsa termést adott hektáronként. A középtörzsű fák ilyenkor még egyáltalán nem is teremnek. A nagyszámú telepítési, trágyázási kísérlettel való megismerkedés mellett nagy hatással volt a látogatókra az alma fagyűjtemény, ahol 450 fajtát tartanak nyilván. A gazdatanfolyam tagjai megelégedéssel távoztak a kísérleti telepről, s többen akarják hasznosítani otthon az itt látottakat. Live érkezett vissza a földre az amerikai rakétában kilőtt két majom Cape Canaveral. (AP—Reuter): Mint már közöltük, az Egyesült Államok haditengerészete a floridai Cape Canaveralban csütörtökön reggel kilőtt egy Jupiter típusú, közepes hatósugarú rakéta- lövedéket, melynek orr-részében két nőstény majom volt elhelyezve. Csütörtökön délután megérkezett a hivatalos jelentés, hogy a lövedék orrában, amelyet Antigua szigetének közelében fogtak ki a tengerből, életben és teljesen épen találták meg a két majmot. A lövedék 480 kilóméter magasságig jutott el, röppályájának hossza 2400 kilóméter volt és 16.000 kilométer óránkénti sebességgel haladt. Útja mindössze 15 percig tartott. VALÓBAN BUKOTT — Nézze, én eltemetett ember vagyok. Rólam nem tanácsos ínri. Megmondom előre, nehogy azt higyjék, hogy fehérre akarom mosdatni a sze- recsent. Mert én az emberek szemében szerecsen vagyok. No, meg fentről jöttem, vagy inkább buktam az alsó lépcsőre. Az pedig, tudja, hogy van, ha valaki fentről bukik és nem tud megkapaszkodni. Hogy történt? Nem lényeges. Közrejátszott sok minden, az ital, a borbarátok. Utána vagyok! De végre szeretnék megállni a talpamon! Az emberek szemébe nézni, nyíltan, egyenesen. Azt hiszi, sikerül? Annyira romlott lennék, hogy nem érdemes velem szóbaállani? Most mondja meg: mit kell c&inálNyolc szál piros rózsa Korábban indul, tovább közlekedik a nyíregyházi villamos Az új menetrend érvénybelépése nyomán a mai nappal megváltoztatták a nyíregyházi villamos közlekedését. Eddig hajnali 4 órakor indult az első járat és 21 órakor közlekedett az utolsó. Mától kezdve 3 óra 15 perctől este 22 óráig jár a villamos a városon át. A 22 óra 50 perckor befutó budapesti gyorshoz különjáratot indítanak, az érkező utasok beszállítására. A reggeli harmat remegve ül a lombon. A jelkelő Nap álmosan nézi tükörképét a milliárdnyi apró gyöngyszemben. A kert madarai utánozhatatlan muzsikával köszöntik az új napot, s hozzálátnak szorgosan megszokott tevékenységükhöz — az eleségszerzishez, amihez terített asztal a természet. A kerti úton lányok csoportja halad. Így látni őket kora 4 tavasztól késő őszig. Mennek reggel az úton, együtt és estere egyszerre kapnak kerékpárjukra. Nyolcán vannak. Az újfehértói kísérleti telepen ők a tudomány hamupipőkéi, akiknek lankadatlan szorgalma teremti meg a kísérletek számara nélkülözhetetlen adathalmazt. A lányok vidámsága, kacagó kedve azt mutatja, hogy a munkában is a tavaszt szeretik a legjobban. Nagy gonddal, rájuk jellemző serénység- gel számlálják a fákon a rügyeket, s később az ezekből ki- feslett rózsaszínű virágokat tízezerszám. A tavaszi munka az ő kipattanó fiatalságukat példázza. Az általuk megporzott virágok az ö gondosságuk nyomán bontakoztatják ki az élet nagy misztériumát, s a megérett gyümölcsök mosolyuktól olyan szépek, hamvasak. Nyolc lány, nyolc testi-lelki jó baratnó. Ha Seregi Ági szomorú, mert a mamája nem engedi üdülni, a többiek vele tépelöd- nek. — Miért? Nekik is joguk van a széphez. Ha Ágit nem engedik, akkor Kál- mánchelyi Éva sem megy. Nem megy a barátnője nélkül. No, de nem azért lányok és fiatalok, hogy a következő percben hófehér foguk közé illesztett piros szamócával ne évődje- nek egymással, feledjék a gondot. Az Er- zsikék, Marika, Anci, Vera már a vőlegényeknek valókról társalognak — akiknek legtöbbje még az ábrándok világában létezik. Így telnek a napok. Es reggelenként újra feltűnnek a kerti úton, frissen, mint harmatban fürdetett nyolc szál piros rózsa. S. A. nőm? A feleségem faképnél hagyott, a fiamat két éve nem láttam. Magam vagyok, mint egy remete, tolom, taszítom a napokat, higyje el, csak a munkámnak élek. De legalább az emberek néznének rám néha— K. L. vezető ember volt. Amolyan tűzrőlpattant, élelmes fickó, aki a puszta homokból is aranyat csiszol. És K. L. csiszolt. Kiválóan kormányozta a gazdálkodást. Szép fizetést, pénzjutalmat kapott, nem is keveset. Volt mire költeni, lakásra, ruhára, oldalkocsis motorra. De a pénzszagra akadtak barátok, borbarátok is, és K. L. elkezdett süllyedni a hínárban. Mire feleszmélt, összecsaptak feje fölött a hullámok. Elhanyagolta a munkáját, nagy lóról beszélt a munkásokkal, nagyképű volt feletteseivel. így jutott a lépcső alsó fokára. Az új helyre, a „fentről” kibukott ember bélyegét hozta magával, s még most is érzi a bélyeg nyomait. A közösségből kirekesztve, be sem fogadva, keserű magányra ítélve küzd önmagával. Jó lenne újra egyenes derékkal járni, de a kollégák egy-két célzatos megjegyzése számkivetésre ítéli. Nem találja helyét, veszőben van az a csepp önbizalma, kedve is, amely még megmaradt. Nem pályázik vissza az igazgatói plüss fotelba, nem akar embereknek parancsolni. Dolgozni szeretne, nyugodtan, becsületesen, s barátokra lelni, akik nem a pénzéért, s önös érdekeikért barátok. Vajon egyedül van-e K. L? Nincsenek-e többen is „bukott” emberek? Olyanok, akiket az új helyen eleve kézlegyintéssel fogadtak: „ha fentről kitették a szűrét, itt sem marad soká!? Vagy akinek neve után most is odabiggyesztik a félreérthetetlen „igazgató”, „főosztályvezető” gúnyolódó jelzőt? Ezek az ironikus emberek nem is sejtik, milyen károkat okoznak könnyelmű, talán nem is mindig rosszindulatú szavaikkal. Vagy úgy gondolják,! bennük már nem tehet kárt semmi. Nem így van pedig. A fentről „jött” emberek nagyrésze egyszerű, becsületes ember, s talán pont ez a gyanútlan becsületességük vonzotta köréjük azokat a mindig alázatos, mindig „jót akaró” barátokat, akik a főnököt vélt, vagy valóságos baklövései után elsőnek hagyták a csávában, S mikor megtörtént a leváltás, hátat fordítottak neki, nem álltak mellé, nem bátorították, hogy ne csüggedjen. A bukás után együtt káráinak a többiekkel, traktálják a kollektívát beavatott éltesülésekkel, melyeket csak, egyedül ők tudnak a volt főnök pályafutásáról. Milyen sors vár a „bukott” emberekre? Vagy megállnak a lábukon, s javára vállnak a társadalomnak, vagy edvesznek a hínár-tengerben. Hogy becsületes útra térjenek, s az új munkahelyen megállják helyüket az nemcsak rajtuk múlik. A legerősebb küzdeniakarást, önbizalmat, munkakedvet is leforrázza a munkatársak bizalmatlan, idegenkedő viselkedése. A legparányibb önbizalmat és csüggedést is bizakodóvá dagasztja a bátorítás, az elvtársi, baráti közeledés. K. L. még kitaszított, de lehet, hogy holnap már derűsebben látja az életet. A közösség szelleme, jósága, és megértése emberi magaslatokra emelheti a legalacsonyabb pontra jutott tékozló fiút is. És nincs annál emberibb, maradandóbb munka, mint az embereket visszadni a társadalomnak. S ez bizonyos fokig kötelesség nemcsak az egyénnel, hanem a társadalommal szemben is. PéOL
