Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-18 / 90. szám

4

KELETMAGTARORSZAL

im április is. szombat

Üjtspusú, univerzális szovjet építőipar! gép megyénkben

Az utcán néhányszor már találkoztak, az egyik alkalommal egy közös ismerőssel futólag beszélgettek is, de a bemutatkozás valahogy elmaradt.

A kövér barátom rég ott lakott már a családi házban, onnan járt tíz egynéhány éve a hivatalba, a másik, izmos, ke- ményvonású férfi, azonban az új lakóteleppel került a város azon negyedébe.

A napokban összetalálkoztak

Ügy esett, hogy a puha, kényelmes ember (egyébként pontos, mint az óra), közügy érdekében áldozta fel délutánját. Parkosítani kell az utcát, így határoztak a lakók (a vasutasék, a tanár, a gépkocsivezető, özvegy Kovácsné, a túloldalon a hangadó Erzsi néni, no meg a többiek). De erről a határozatról jónóhányan még nem tudnak.

A markáns vonású férfi ingujjban ült az asztalnál, és evett.

Rövid mentegetőzés után helyet foglaltak a fnss váj, zöldhagyma ingerlő szomszédságában, és keveset kellett kínálni a mi barátunkat, hogy aztán ő is hozzálásson a ropogós, fehér húsú növényhez.

— A szaga büdös, de csalt an- Aak, aki nem evett — mondta egyszerűen, derűsen a másik.

— Ha most sem eszik valaki, akkor mikor? — rándította a vállát a kövér.

Percekig némán, egymást nézegetve falatoztak, örültek az íznek, meg annak, hogy mindkettő eszik.

— A feleségem még dolgozik — mentegette aztán a házigazda, hogy teával, kávéval nem szolgálhat. De bor azért került.

— Arról lenne szó, — csúsztatta le a kést barátunk —, hogy május elsejére való tekintettel parkosítani fogjuk az utcát.

— Ráfér — felelt röviden a másik. — Mikor kezdjük?

— Azt még nem is tudom — hökkent meg a kövér.

— Holnap.

— No, azért nem kell annyira sietni.

Ezen a gyors védekezésen ő is nevetett, megérezte benne a humort.

— Sietni nem, de holnap mindenki ráér. A fűnek ki kall kelnie.

Koccantak a poharak.

Üjra csak egymást nézték, és lopva törték a fejüket, honnan olyan ismerős a másik?

Aztán, mintha csak összebeszéltek volna, egyszerre bökték ki:

— Nem jártunk mi együtt iskolába?

Aztán megint egyszerre: „Az anyját!” „A fenébe is!-’

A kövér az asztalra csapott:

— Hát persze! Te voltál az

a..; az a... aki...

Elhallgatott. Nem tudta folytatni. Valahogy nem jött a szájára: ... az a kis csenevész gyerek, ott, a hátulsó padban, akinek télen rongyokba csavart lába eltűnt a leszakadt orrú bakancsban, akinek sosem volt könyve, sem tízóraija, sem pénze; sem fésűje.

— Alighanem — mosolygott a másik a kövérre. — Te meg a dagi voltál.

— Az.

Nézték egymást. A kövér, jó szíve tiltakozására igyekezett elfeledni az iskolai képet, úgy játszogatott a mosoly a szája szélén, mint aki előre nevet, csak még nem tudja, mihez.

A másik nem volt zavart. Mosolya elmélyült, nehéz lett az emlékezéstől. Bátran, nyugodtan nézte a kövér világító szemét, t-> Tőled kaptam meg mindig a kifli végét.

Természetesen mondta, semmi rr.ás érzés nem fűtötte hangját, csalt a régi emlék tisztasága felett érzett csodálkozás. De a kövért mellbe vágták a szavak. Szégyenkezni kezdett, jóvátehetetlen furcsa szégyen kezdte mardosni. Olyan kényelmetlen lett egyszerre most az együttlé- tük. Mert még mindig látta a másikon a ritkán nyírt haj vastag tömegét, a kis, sápadt gyerek konok tekintetét, ahegy a kiflit nézte.

Csütörtökön dél- jtíőtt két kislány kopogtatott a megyei nőtanács ajtajan. Egy szőke, kékszemű és egy piros arcú, sze- lidtekintetű. A szőke egy piros játéktojást szorongatott, nem kis izgalommal lecsavarta a műanyag tojás fejét és tartalmát, 33 forintot a kis asztalra helyezte. — Az algériai gyermekeknek gyűjtöttük, tessenek elküldeni — mondta lámpalázzal küzdve az egyik. A két kislány: Judlik Katalin és Képes Anna, az V-ös számú általános iskola III. b.

osztályának tanulói. Hallották a rádióból, hogy az algériai gyerekek éheznek, nincs ruhájuk, nincs tankönyvük. Ügy gondolták hát: az a pár forint is segít rajtuk, amit összeadnak. A két kisdobos felkereste a barátnőket, Kégler Erzsébetet, Török Jutkát, Klein Évát, Szabó Évát, Zsiga Ildikót, Jánk- falvi Ildikót, Kosztin Mariannt... S összegyűlt a 33 forint a piros tojásban.

Talán néhány hónap múlva már ott

lesz a szerény kis ajándék az éhező algériai gyerekek asztalán. Ök sem tudják, hogy Tudlik Ildikó, Képes Anna és barátnőik küldik, csak annyit, hogy a jószívű, nemes lelkű magyar gyerekek. S ez elég is. Hiszen nem történt különösebb. Ilyenek a mai gyerekek, a mi társadalmunk neveltjei. Mindegy, hogy fehér, vagy fekete, magyar vagy nem magyar, aki a szabadságért szenved, azon segíteni kell. Olyan eszközökkel, ami) yenre telik.

MOZIK M íj S O K 4

BÉKE MOZI: Per a város ellen. Olasz film.

Előadások kezdete1 fél 5, fél 7 , fél 9 órakor.

DÖZSA MOZI: Többé nem balkezes. A „Balkezes újonc” c. film

folytatása. Színes szovjet film, Haritonov főszereplésével, Előadások kezdete: 4, 6, 8 órakoi.

GORKIJ MOZI: Botcsinálta sofőr. Színes szovjet film egy kalandos kirándulásról.

Előadások kezdete: 4, 6, és 8 órakor.

MÓRICZ ZSIGMOND MŰVELŐDÉSI HÄZ: Ahol szeretni sem

szabad. Csehszlovák film.

Előadás kezdete: délután 5 órakor. Esté 7 órakor Dobozy: „SZÉLVIHAR" című drámáját mutatják be.

Ű sem volt jómódú, de annyi akadt azért minden napra, hogy megvehette a kiflijét, meg cukorkát is, ha az apját reggel jókedvében lelte. Most, hogy Váratlanul lepte meg a régi emlék, iszonyodva bénult meg a nyomortól, ami feléje lehelt a kis Iskolás gyerek ehes tekintetéből.

— Nem emlékszem.-.; — hebegte zavartan, és lesütötte a szemét.

— Te... te milyen jó volt az a kiflivég! — csillant meg a szeme a házigazdának. — Most meg utálom. De a számban érzem az ízét! Meg az iskola olajospadló szagát. Te! Hanem te jó gyerek voltál.

A kövér belepirult.

— Te... dagi... — mondta még kedvesen a másik, és rá- paskolt. a vendég kezére.

Az nem mert felnézni addig, amig nem hallotta a csurgó bor kluttvogásót.

— Pocsék kövér voltam — igyekezett leszólni magát, hogy a másiknak ne fájjon a régi emlék. D» nem fájt annak. .Szeme ragyogott.

— Hát.;. most se vagy meszelőnyél.

— Különösen a hasam .;; — markolta össze pocakját örömmel, hogy minél több hibát mutasson.

— No, azért én is kezdem! — csapott a magáéra a másik.

S amikor összekoccantották a poharat, már valami új barátság fényesedéit az arcukon.

— Keveset mozgok — mondta a házigazda, — mióta kalapács helyett körzőt forgatok a markomban.

!— Mi is vagy te?

— Mérnök. Három éve szereztem meg a diplomámat. Addig kovács voltam. Bár inkább lakatos.

— HŰ, de ón megyek! — állt fel a kövér. — Még hat helyre el kell mennem.

— Ülj le! — parancsolta visz- sza a másik. — Mi a fenének az a sok mászkálás? Holnap nekikezdünk és kész.

— De nem. tudják

— Ej, majd tudják, ha látják. Nem kell az embereknek annyit beszélni. Nézz ki! Na?

Odakint a tavasz meleg fénye fészkelte magát a világba. Május közeledett. Május elseje. Visszaültek az asztalhoz.

SB.

Az É. M. 6. 8Z. Mélyépítő Vállalat a megyei építőipar fejleszte» sére a Szovjetuniótól kapott egy E—133 típusú árokásó gépet. A korszerű követelményelme,:/ minden szempontból megfelelő gép a szovjet ipar hatalmas fejlődését mutatja és felülmúlja a nyugati államok hasonló célra alkalmazott gépeit.

A közelmúltban ülést tartott a Hazafias Népfront városi elnöksége, mely alkalomból Bacska, elvtárs ismertette az országos titkárság határozatát a körzeti népfront-bizottságok megalakításáról.

A határozat elismerte a körzeti bizottságok létezését, s engedélyezte azok megalakítását olyan körzetekben, ahol életképesek lesznek, s a lakosság is igényli megalakításukat. Ezután szó esett a nyíregyházi helyzetről.

Nyíregyházán az elsők között alakultak körzeti bizottságok. Jelenleg is 11 működik, s szó van újabb két, esetleg bárom bizottság megalakításáról.

A meglévők nem csak papíron, hanem tényleges munkával bizonyították be létjogosultságukat. Példa erre, hogy a múlt év folyamán a bizottságok —. bár ekkor még spontán létezésükről lehetett szó — szinte kivétel nélkül eredményes munkát végeztek a tanácsválasztások előkészítésében. A tél folyamán pedig végigvezették, illetve befejezték az összes megkezdett — különféle ■— tanfolyamokat.

S a közeljövőt illetően is -fontos és jelentős feladatokat tudnak megoldani.

Az egyes körzetekben hathatósan segíthetik például a lakosság szemezését. Vagy a különböző rendezvények, ünnepségek, politikai, vagy is■A gép működése teljesen hidraulikus megoldású, több munka- mozzi nat elvégzésére - alkalmas. Árokásó, rukadógép, talajegyengető gyalugép, alkalmazható út- félsz'kításcknál, vagonok ki- és berakásánál, ötven—rhatvan -firkái dolgozó munkáját, végzi el. Megyénk területén a mélyépítési munkákat gyorsítja majd meg.

meretterjesztő tanfolyamok

stb. előkészítésében is aktívan közreműködhetnek.

Egyszóval, bekapcsolódnak az emberek politikai, kulturális nevelésébe, esetleg az egyes városrészek más irányú problémáinak megoldásába.

Körzeti népfront-bizottságot csak olyan helyen lehet alakítani. ahol az illetékes párt- bizottságok engedélyezik, illetve elismerik szükségességüket.

És ez igen helyes. Mert ilyenformán szinte biztosítva van a megalakított bizottság jó munkája, hiszen párt-, illetve tanácsi irányítás mellett működik. S ez a hármas irányítás nem utolsó sorban a szóban lévő körzet életére is csak nyereség lehet.

Az elnökség tagjai, nagyon helyesen,

elsősorban a körzeti bizottságok minőségi fejlesztésére törekszenek, a számszerű fejlesztés terhére.

A megbeszélés folyamán sok olyan vélemény hangzott el, melyek segítségével a körzeti népfront-bizottságok munkáját eredményesebbé tudják tenni.

Az ülés második felében a je- j lenlévők az elkövetkező feladatokkal ismerkedtek meg, megvitatták azokat, s javaslatokat tettek az ismertetett feladatok megoldására.

' Szükség van

a körzeti népfront-bizottságokra

cÁ Le.qk.iae.b-b- i

Pöttömnyi, 5—6 éves kislányok vcnultak az utcán egymás kezét fogva az elmúlt csütörtökön. 14 kislány csicsergett, csacsogott nagy izgalommal, a forgalmas útszakaszoknál meg-megállva, figyelve az óvónéni intelmeire.

Vajon miért volt a nagy izgalom a csöppségek között? Szabó Margittól, a Csillag utcai óvoda vezetőjétől tudtam meg, hogy az úttörőház háztartási szakkörének meglátogatására indultak, hogy a kis óvodások belekóstoljanak a sütés-főzés művészetébe. A kicsinyek napok, óta készülődtek erre az alkalomra. Ki egy-két kanál lisztet, ki egy tojást, burgonyát, cukrot, lekvárt stb. hozott hazulról. A hiányzó és szükséges alapanyagok beszerzéséhez pedig a szülői munkaközösség adott pénzt az óvoda részére.

Később, egy óra múlva — amikor hívatlan látogatóként rragam is elmentem az úttörőházba kíváncsiskodni a modellező

szakkör helyiségével szemközti ajtó mögül kiszüremlett a kicsinyek boldog zsibongása és egybeolvadt a modellezők fűrészeiéinek, kopácsolásának zajával. A kislányokra voltam kiváncsi, hozzájuk nyitottam be. Nohát igazán nagy munka folyt ott! Bartos Józsefné háztartási szakkörvezető és szakkörének tagjai, a 10 „nagy” leány — az általános iskolák felső osztályainak úttörői — „sür- gették-forgatták” a kis aranyosokat. Mert valóban aranyosok voltak a csöppségek. Képzeljék csak el: mindegyik fejecskéjén hátrakötött kendő, előttük köténye-ske! No és a buzgalom fenve hogy ragyogott mindegyik arcocskáján! Az egyik csoport húst mosott és szeletelt, a másik burgonyát hámozott. a többiek tésztát gyúrtak, nokedlit szaggattak, habot vertek. Mindegyik tevékenykedő lányka mögött ott állt f gyelve, munkára készen a következő, hogy idejében átvegyék társaiktól a megfelelő konyhaszerszámot a munka folytatására. Kedves jelenet volt, amikor egymást sürgették: „Te

Anni, add már át nekem is a nyújtófát!"

Mit készítettek ilyen nagy búz- galcmmsl? Gulyáslevest nokedli- vel, burgonyával, madártejet és kétféle omlóstésztát. Az eredményre voltam a legkiváncsibb. Ezért később ismét bekukkantottam. Éppen a kész gulyás elfogyasztásához ültek la az ízlésesen megterített asztalokhoz, a Villanytűzhely melegétől és a nagy buzgalomtól kipirult^ arcú kis •.szakácsnők”, hogy megegyek, amit főztek, sütöttek. A jó adag porciókból ugyancsak buzgón kanalazta!:. Szívesen megkínálta« engem is, mert észrevették talán, hogy a jó illat birizgálta az orromat és talán akaratlanul is nagyokat nyeltem a pompás ételek láttán.

El is fogyott minden az utolsó morzsáig. No nemcsak a közösen étkezők jó étvágya miatt, hane.m mert figyelmesek voltak a kicsinyek, azokra is gondoltak, akiket legjobban szeretnek. Szüleiknek, betegen fekvő óvedástársuknak is vittek egy-cgy darab tésztát az első saját konyharemekükből.

Köszönet azoknak, akiket illet, a jól szervezett munkáért s az örömteljes élményért, amiben 1 a kicsiknek részük volt az eredményes munkában, a gyakorlatilag is hasznos alkotásban. Talán amig élnek, emlékezetes lesz számukra első sütésük, főzésük. Bizonyára volt otthon miről beszámolni apukának, anyukának, s a testvérek-' nek, nagyszülőknek s a jól eltöltött délutáni foglalkozás után nem igen kellett egyiket sem álomba ringatni, vagy mesével elaltatni.

, M. Takács Feretyj

KÉT MAI GYEREK