Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-18 / 90. szám
1999. ÁPRILIS 18, SZOMBAT KELETMAGYARORSZÄG 5 Ulan-Bator népe nagygyűlésen köszöntötte a magyar párt- és kormányküldöttséget Részleges megegyezés a nukleáris kísérheti robbantások megszüntetésé* vei foglalkozó genfi értekezleten Egyhangúlag elfogadták az egyezmény bevezető szakaszát Ulan-Bator (MTI): A Mongol Népköztársaságban vendégeskedő magyar párt- és kormányküldöttség pénteken délelőtt az Ulánbátor! sportpalotába látogatott el, ahol a főváros sportolói bemutatót rendeztek tiszteletükre, majd a legjobb mongol birkózók mérkőztek. A küldöttség ezután látogatást tett a mongol állami múzeumban. Délután a Minisztertanács palotájában került sor a Magyar Népköz- társaság és a Mongol Nép- köztársaság párt-és kormányküldöttségének tárgyalásairól kiadott közös nyilatkozat aláírására. A nyilatkozatot mongol részről J. Cedenbal, magyar részről dr. Münnich Ferenc írta alá. Késő délután az Építők Házában gyűltek össze Ulan-Bator dolgozói, hogy köszöntsék a magyar párt- és kormányküldöttséget. A magyar és a mongol himnusz, a főváros dolgozóinak üdvözlő szavai után J. Cedenbal, majd dr. Münnich Ferenc mondott beszédet. J, Cedenbal beszédében a magyar népnek az utóbbi két esztendőben elért sikereiről szólott, lelkes szavakkal méltatta „Herter lesz az Egyesült Államok új külügyminisztere” és kinevezését néhány napon belül nyilvánosságra hozzák, — mondotta csütörtökön az amerikai köztársasági párt egyik vezetője — jelenti a Reuter. Az AP washingtoni tudósítója Szerint a Fehér Ház kezdeményezésére Christian Hertsrt, a jelenlegi megbízott külügyminisztert, aki kb. 15 éve szenved csípőizületi bántalmakban, szakorvos vizsgálta meg annak megállapítására, hogy egészségi állapota megengedi-e a külügyminiszteri teendők zavartalan ellátását. Az AP értesülése szerint a szakorvosi vélemény kedvező volt. A Herter várható kinevezéséről szóló hírek elterjedésével egyidejűleg egyes amerikai sajtóhangok bírálják Hertert. az aláírt közös nyilatkozatot, és a gazdasági, valamint az egészségügyi egyezményt, amelyek a két nép testvéri barátságának bizonyítékai. — A mongol nép — mondotta — úgy véli, hogy a Szovjetunióval, Kínával, Magyarországgal és a többi szocialista országgal való barátsága képezi jövő felemelkedésének alapját. Mint a szemünk fényét, úgy fogjuk védeni és ápolni ezt a barátságot, egységet, és örökre hűek maradunk a proletár- nemzetköziséghez. Dr, Münnich Ferenc a magyar dolgozók testvéri üdvözletét tolmácsolta a mongol főváros dolgozóinak, majd a magyar dolgozók munkájának eredményeiről számolt be. — Igyekszünk becsülettel teljesíteni kötelességünket a szocialista építésben és megháláljuk az együttérzést és bizalmat, amelyet 1956-ban a nehéz órákban a szocialista tábor részéről éreztünk — mondotta. ■— Barátságunkat, a mongol és a magyar nép barátságát ezer és ezer élő kapcsolat erősíti. Az első és legfontosabb az, hogy szocialista rendszert építünk mindkét országban a szocialista tábor tagA New York Journal American megállapítja, Herterből „hiányzik a lendület és nincsenek olyan tapasztalatai, amelyekre az amerikai külügyminiszternek szüksége van, ha meg akarjuk tartani vezető szerepünket.” A lap véleménye szerint Henri Kabot Lodge amerikai ENSZ- küldött, vagy Robert Murphy külügyi államtitkár sokkal alkalmasabb lenne e tisztség betöltésére. A New York Post véleménye szerint is lehetne jobb megoldást találni a külügyminiszteri tárca betöltésére, de aggasztóbb az a körülmény — írja a lap, — hogy „újra és újra felbukkanó hírek szerint befolyásos személyiségek mind a Pentagonban, mind a Pentagonon kívül késleltetik Herter megbízatását, mert szerintük Herter nézetei túlságosan rugalmasak.” jaiként és ebben mindkét nép pártját a marxizmus—leninizmus tanítása vezeti. Befejezésül a szocialista tábor felépítésnek fontosságáról szólt, majd éltette a szocialista országok népeinek megbonthatatlan barátságát. Pénteken este J. Cedenbal fogadást adott a magyar vendégek tiszteletére. A fogadáson J, Cedenbal és dr. Münnich Ferenc mondott pohárköszöntőt. Augusta (MTI): Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az Augustában üdülő Eisenhower elnök irodája csütörtökön este közleményt adott ki, amely bejelenti, hogy Eisenhower elnök Nixon al- elnököt felkérte, utazzék a Szovjetunióba, és július 25-én Moszkvában nyissa meg az Egyesült Államok kiállítását. Mint ismeretes, a Szovjetunió és az Egyesült Államok 1958. december 29-én egyezményt írt alá a csere-kiállítások rendezéséről, A hivatalos közlemény kiemeli, a kiállításnak az a célja, hogy előmozdítsa a megértést az amerikai és a szovjet nép között. Mint a Reuter megjegyzi, Roosevelt amerikai elnök 1945. évi jaltai tartózkodása óta Nixonnál magasabb rangú amerikai hivatalos személyiség még nem járt a Szovjetunióban. A Reuter washingtoni tudósítója hangsúlyozza, Nixon alelnök moszkvai látogatásának időpontja kifejezésre juttatja azt a bizakodást, hogy a légiója szerint a nyugati szövetségesek mérlegelik, melyik várost ajánlják a tervezett csúcstalálkozó színhelyéül. A tudósító úgy értesült, hogy az Egy®ült Államok San Franciscót tartja alkalmasnak, Anglia Bécset, de véleményüket hivatalosan még nem jelentették be. A kanadai kormány Genf. (MTI): Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi genfi értekezlet pénteken megtartotta hetvenhetedik ülését. Az ülés végén kiadott közlemény szerint a felek jóváhagyták az egyezmény bevezető szakaszát, amely hangoztatja, hogy a kísérletek megszüntetése — megfelelő ellenőrzési rendszerrel — elősegítené az általános leszerelést. A bevezető kifejezésre juttatja azt a reményt, hogy a világ vaközelebbi hetekben enyhül a feszültség Berlin kérdésében. Washingtoni politikai körökben úgy vélik, Eisenhower nem tette volna meg bejelentését, ha feltételezné, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok rosszabbodása várható. A Reuter washingtoni tudósítója szerint Nixonnak az a szándéka, hogy olyan megbeszéléseket folytasson Moszkvában hivatalos személyekkel, mint annak idején Bonn. (CTK): A bonni kormány szóvivője csütörtökön sajtóértekezleten kijelentette, hogy a kormány elutasította a nyugatnémet ellenzéknek azt a javaslatát, amely az alkotmányra hivatkozva sürgette, hogy Adenauer ne végezze tovább a kancellári teendőket — jelenti a CTK. A kormány döntése értelmében az új köztársasági elnök csak a régi elnök megbízatásának lejárta után, tehát szeptember után veszi át hivatalát és így Adeviszont már hivatalosan is közölte azt a javaslatát, hogy Quebec legyen a csúcstalálkozó színhelye. Bár Franciaország még nem nyilatkozott, szemmelláthatóan egyetért mind az angoloknak, mind az amerikaiaknak azzal a véleményével, hogy a csúcstalálkozót ne Genfben tartsák meg. lamennyi országa tartózkodni fog a kísérletektől. Az AP hírügynökség rámutat, hogy ez a beveztő az egyezménynek már a tizedik kölcsönösen elfogadott pontja. Kiemeli, hogy a bevezetőt teljes egyetértésben fogadták el a tárgyaló felek. A legfőbb vitás kérdés — az ellenőrzési rendszer meghatározása — azonban még hátra van. A következő ülést április 29-re tűzték ki. Mikojan az Egyesült Államokban. Ma még azonban nem bizonyos, hogy Nixon — három-négy napra tervezett moszkvai tartózkodása után — körutazást tesz-e a Szovjetunióban. Végül az AP tudósítója kiemeli, hogy Nixon utazásának belpolitikai jelentősége is van. Moszkvai látogatása az érdeklődés középpontjába állítja személyét a jövő évi amerikai elnökválasztás jelöltjeinek kiválasztása előtt. nauer szeptemberig gyakorolhatja kancellári funkcióit. a nyíregyházi rádió mai mGsora a 223.8 méteres középhullámon' Hétvégi krónika. — Rendezik a’ debreceni tanyavilágot. —< Sporthíradó. — Akik most kezdenek fényképezni. —. Hétvégi jegyzete — Szívküldi. — Ajándékműsor a' Nyírbogdányi Petőfi Termelőszövetkezet tagjainak. Záporok Várható időjárás holnap estig: változó felhőzet, több helyen eső, helyenként zivatar. Mérsékelt szél. A hőmérséklet alig változik. Legmagasabb nappali hprae»-. séklet szombaton 18—21 fok ' között. Távolabbi küátások; feihöátvo- nulások, futó záporokkal, zivatarokkal. Herter Tarható külügyminiszteri kinevezéséről Nixon nyitja meg Moszkvában az amerikai kiállítást Nyugati elgondolások a tervesett csúcstalálkozó színhelyéről London, (AP): Az AP tudósíAdenauer szeptemberig gyakorolhatja kancellári teendőit Gyógyíthatatlan rettegés irta: Nazim lit Innét Félelmetes filmet forgatnak Iránban az amerikai-angol imperialisták. A filmet az iráni nép vérével és verejtékével, az iráni föld olajával kell megfizetni. A film főszereplője: Mohammed Reza Pehlevi iráni sah. Személyesen nem ismerem Mohammed Reza Pehlevit, de sokat olvastam róla és már sok fényképét láttam. Őfelsége fényképeiről és a leírásokból ítélve azonban leginkább egy ope- rett-sahhoz hasonlít. Ezt az operettet azonban 16 éven aluliak nem nézhetnék meg. Ugyanis a darabból nem lehetne kihagyni például a „Sóhajok parkját”, ahol néha egészen furcsa jelenetek játszódnak le. Ez a park Teherán külvárosában fekszik. Nevét Teherán lakóitól kapta. Nyári éjszakákon itt találkoznak a helybeli aris^ tokrata hölgyek az amerikai és az angol katonatisztekkel. Az operett-sahok nagyon szegények, vagy dúsgazdagok. A mi hősünk a második kategóriába tartozik. Családja ugyanis a pénzügyekben és a kereskedelemben nagy üzleti érzékről tett tanúságot, őfelsége földbirtokainak értékét 140 millió dollárra becsülik. A sah családjának tulajdonában lévő szállodák, üzletek, vállalatok, valamint az amerikai és svájci bankokban elhelyezett arany- készlet és részvények értéke körülbelül félmilliárd dollárt tesz ki. „.1958 október 25-én Mohammed Reza Pehlevi a fővárosi és a vidéki lapkiadók és szerkesztők sajtóértekezletén kijelentette: „Az iráni nép minden szabadságjogát elismerjük, kivéve egyet — az árulás szabadságát...” Közismert, hogy mindenféle szabadságjogokkal rendelkezik az iráni nép, amelyeket a sah is elismer: az éhezés, a munkanélküliség, a kizsákmányol- tatás szabadságával, vagyis joga van ahhoz, hogy éhesen és mezitláb dolgozhat őfelsége és a feudális urak birtokain, az imperialisták kezében lévő olajlelőhelyeken. Ami az árulás szabadságát illeti: a nép nem is rendelkezhet ezzel a joggal, elsősorban azért, mert a nép sohasem árulja el hazáját, másodsorban pedig az árulás monopóliuma őfelsége és hívei kezében van. Miért kötött az iráni sah kétoldalú egyezményt az amerikai imperializmussal? Azért, mert fél az iráni néptől. A sah az egyezmény megkötésével nagykereskedelmi áron eladta Irán nemzeti függetlenségét az amerikai imperialistáknak. Azok viszont kötelezték magukat, hogy megvédik a néptől az iráni sah trónját, szállodáit, üzleteit, palotáit és földbirtokait. A sah azonban még igy is fél. Szeretné elfeledni 1958. július 14-ét és minazt, ami ezen a napon Bagdadban történt. De hiába. Hiszen Lambton, a konzervatív angol képviselő írta az „Evening Standard” című lapban, hogy az iráni sahot is „utolérheti Nuri pasa sorsa.” A sah retteg. S hogy egy pillanatra megszabaduljon á gyötrő félelemtől, egy kicsit megnyugtassa az idegeit — felidézi a múltat. Ki mentette meg koronáját, trónját, szállodáit, vállalatait, birtokait 1953 augusztusában, amikor mindez egy hajszálon függött? Ki engedte ki Teherán utcáira a bűnözőket, a tolvajokat, a gyilkosakat és az egész gyülevész népséget, ki adott nekik fejenként 50 centet, hogy mentsék meg az ingadozó iráni trónt? Ki tömörítette az iráni hadsereg legreakciósabb, leginkább megvesztegethető és a legelemibb hazafiasságot is nélkülöző tisztjeit? Ki küldte a Pehlevi dinasztia segítségére Zahedl tábornokot, a volt hitlerista ügynököt? Senki sem tagadhatja, hogy mindebben az amerikai kémszolgálat játszotta a vezetöszerepet! Még a „Saturday Evening Post” című folyóirat is beismerte, hogy Moszadik megdöntése az Egyesült Államok „központi hírszerző szolgálatának diadala volt.” A sah tovább töpreng. Azok, akik 1953-ban megmentették trónját és koronáját, földbirtokait és palotáit, most természetesen még nagyobb erőfeszítéseket tesznek ennek érdekében. Az iráni olajat — amit egyidőben a nép követelésére csaknem államosítottak — most újra felosztották az imperialisták között, csakhogy Amerika most sokkal nagyobb részt ka-1 parintott meg magának. Az amerikai katonák, üzletemberek és szakemberek még Amerikában sem érzik olyan otthonosan függetlennek és magabiztosnak magukat, mint Iránéban. S ki biztosította számukig ezt az életmódot? A sah! K®t' persze, hogy védelmezik Őfelséí gét! Hiszen ezzel saját tőkéjű-: két, profitjukat, katonai házi- i saikat, saját hatalmukat védik Iránban. Az ember azt hinné, hogy: ezek a gondolatok és logikus; elmefuttatások megszabadítják a sahot a szörnyű rettegéstől? Ez azonban tévedés. A sah úgjí fél, hogy még a foga is vacog a rettegéstől. Ha tíz országé lenne, mind a tízet eladnál csakhogy megmeneküljön al félelemtől. A sah népétől fél. S ez a rettegés — gyógyíthatatlan,.
