Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-17 / 89. szám

keletmagyarorszAg 1959. Április i7, péntek ÚJ EMBEREK LESZNEK Látogatás a tiszadobi gyermekvárosban Nem az első ember volt a kul- túrqtthon-igazgató, aki azt mond­ta Tiszadobon, hogy a gyermek- városban Makarenkó-rendszer- rel tanítanak. Amikor pedig a ti- Kzadobi gyermekváros igazgatóját, Kelemen Lajost kérdeztük meg erről, tagadó választ adott. Ké­sőbb kiderült, hogy ez puszta szerénység. Hiszen nem csak a körülmények, hanem valóban, a nevelési módszer is követi — ha sok eltéréssel is, — a nagy szov­jet pedagógus tanítását. — Az, hogy az ő rendszere szerint folyik nálunk az élet, — mondta Kelemen elvtárs, — sze­rénytelenség lenne állítani. Amit ő produkált, az egyedülálló a vi­Néhány évvel ezelőtt a gyer­mekek egy része — és elég nagy része, — nem akart tanulni, ked­vetlenül fogott iskolai munkájá­hoz. A magyarázatot a pedagó­gusok igen jól látták. Ez az a gyetmekolthon az országban, ahová az úgynevezett túlkorosu­kat küldik el a többi gyermek­otthonok. Azokat, akik valami­lyen oknál fogva nem végezték el általános iskolájukat a töb­biekkel egyidőben, és ..kilógnak” azok közül, mivel három-négy évvel is idősebbek. Természete­sen, az utolsó éveket így el sem végezhetik, és mielőtt elvégeznék, betöltik azt a kort, hogy utána ipari tanulók lehessenek. Ég cs föld között, — azaz az általános iskola és az ipari tanu­lói felvétel között lógva, ezek a Lajos a keresztneve, szeplős, 16 éves gyerek. Van valami a te­kintetében. ami az első pillanat­ban gyanakvónak látszik. Ahogy áll, ahogy leül, csupa bizalmat­lanság ez a fiatal gyermek, A vád ellene, hogy jelleme nem tiszta, rendbontó, nehezen illesz­kedik a közösségije. Valami ilyes­fajta kísérőlevéllel érkezett ide, Tiszadobra. És mintha valóban igaza lett volna az indoklásnak, egymásután követte el szökéseit, és egy ízben el is tulajdonított valamit. Bünöshajlamú? Nevelhetet­len? Javíthatatlan? — Nagyon kicsi voltam __ — kezdi a. gyermek, kezét esetlenül át'téve a térdén. — Arra emlék­szem, hogy édesanyámmal vala­lágon. Nyugaton is számtalan tö­rekvés látott napvilágot a ma- gárahagyott gyermekek nevelésé­ben, de közülük a legnagyobba­kat, mint például Aichornt sem lehet Makarenkóval összehasonlí­tani. — A legdöntőbb különbség kö­zöttük? — Talán így fogalmazhatnám meg: Aichorn ösztönös, Makaren­ko céltudatos. Makarenko társa­dalmi tartalommal tölti meg ne­velését, a közösségnek hasznos tagjává alakítja az elvadult gyer­meki jellemeket is. Valami ilyesmi történik Tisza- doben is. gyermekek jól látták, hogy jövő nem vár rájuk. Ezért nem volt kedvük tanulni. A gyermekotthon nevelői, veze­tői tettek kísérletet arra, hogy valamilyen módon szakmát adja­nak a gyermekek kezébe. De ez csak most sikerült, hogy általá­nosan elfogadták a szakmunkás­képző iskolai módszert, és több helyen be is vezették a megyé­ben. így esett, hogy bár az isko­la csak ez évben, januárban in­dult, mégis másodévesek is szere­peltek Tiszadobon. azok a gyer­mekek, akik már tavaly meg­kezdték a tanulást És a gyermekek, akik az „is­mert szólamok” alapján kerültek nagyobbrészt ide, biztos kenye­ret kapnak a kezükbe. És még többet is. De lássuk elébb, mik is ezek a „szólamok"? — Nem! — válaszol az igazgató határozottan. — Ritka eset, ami­kor a gyermek a hibás. Legtöbb­ször maga a gyermekotthon va­lamelyik, vagy több nevelője te­het arról, hogy a gyermek jelle- mileg fogyatékossá lesz. És bi­zony, erre akad példa. Mert nem minden pedagógus érzi át >'<»v feladatát, hogy nem csupán gép módjára végzi el teendőit, ha­nem teljes szívét adja a rábízott gyermekeknek. Hogy ez mennyire igaz, hall­gassuk meg Lajcsi történetét. mi tengeriben voltunk, (kukori­cásban), anyám csöveket tört le, azt akart főzni, mert éhesek vol­tunk, a miikor jött egy asszony, nagyon kiabált. Akkor a rendőr­ségre kerültünk, és én meg gyer­mekotthonba. De erre alig emlék­szem. Aztán kiadtak egy faluba, P.- bácsihoz. Ö parasztember, négy holdja van. Nála voltam so­káig. Aztán jött a rendelet, vagy mi, és én megint gyermekotthon­ba kerültem, de' ott nem volt jó, onnan áthelyeztek ide. Itt elhallgat. Ennyi a történet. Valóságos regény, de elszorítja az ember szívét. Lajcsi hallgat, vár. — Jó volt P.- bácsinál? — Nagyon. — Ügy szeretted Siket, mint szüléidét? — Ügy. • - ••• — Miért szöktél meg több íz­ben? — Haza akartam menni. — És innen miért szöktél meg? Itt sem jó? Gondolkozik. — Most. már jó. Hosszasabb faggatásra derül csak ki, hogy a gyermekek bizal­matlanul fogadták maguk közé, mert hallgatásával úgy tűnt, hogy közülük ahhoz a gyermekhez csatlakozik, akire mindnyájan ha­ragudtak. — A legutóbbi szökésednél ma­gaddal vittél egy karórát. Meg térképet. — Igen. A térkép kellett, hogy haza tudjak menni. A. karórát nem akartam elvinni, de nagyon (nem tudja a kifejezést, azt akar­ja mondani, hogy nagyon rosszul volt,) ... éreztem magam, mert a fiúk a vécében megvertek. — Miért? — Mért azt hitték, hogy X-szel vagyok egy húron. Akkor bosszú­ból elvettem az órát, de maga­mon felejtettem. Igaz minden szava. Igazolja őt az, hogy mióta (január óta,) a fiúk közössege, a kovácstanulók felelőséget vállaltak érte, hogy többé nem szökik meg, azóta egé­szen megváltozott. És húsvétkor volt már „otthon”. is, ahol ugyan­csak azt ‘ mondták, hogy most már csak szerezze meg a szakmát, s ha hazajön, beléphet a téeszbe. Úgyis kell egy jó kovács. És most már a bizalmatlan te­kintet csalt akkor tér vissza Laj­csi arcára, ha valami megfejthe­tetlen eseménnyel áll szemben. Amit én jelentettem neki, amikor beszélgettünk. Ki volt a hibás? Lehet, hogy egyetlen nevelő, az előző gyer­mekotthonban, aki nem értve meg őt, megkeserítette az érzé­keny gyermek óletét. „Ilyet nem szabad lenni!“ A közösség tudatát annyira ki­formálják itt a gyermekekben, hogy maguk a nevelők sem hibáz­hatnak büntetlenül. Nemrég elő­fordult, hogy az egyik nevelő il- luminált állapotban „piszkálta” a gyerekeket. A következő KISZ gyűlésen erősen megbírálták, ki­jelentve. hogy ilyet nem szabad tennie. A bírálat használt. Egyet azonban hangsúlyozni kell: különösen a gyermekottho­nokban csak olyan pedagógusokat, nevelőket kell alkalmazni, akik nem foglalkozásnak, hanem hiva­tásnak te!«*otik ezt a pályát, min­den percükben pedagógusnak ér­zik magukat. Csak így lehet elin­dulni azon az úton, amit Maka­renko kijelölt a mi nevelési rend­szerünknek is. Csak így lehet ki­formálni á szocialista embert. SIPKAY BARNA Egy számológép sirámai Azt mondták rám, hogy okos kis talál­mány vagyok. Ami igaz is, hiszen gyor­san cs pontosan tu­dok számolni. Ezt leginkább a MÉSZÖV, központban tudják azok, akik velem dolgoznak. Főleg azó­ta tudják, hogy mi­lyen hasznomat vet­tél-:, amióta elromlot­tam. Csak egyetlen kimutatásnál több mint hatvanötezer számadatot kellett az elmúlt hetekben a számolást végző em­bereknek összeadni, kivonni, szorozni és osztani. Kézzel! És fejjel!!! Itt fekszem a Fi­nommechanikai Vál­lalat javító üzemé­ben. immár tizene­gyedik hete és gép- szivemet nyomja a bú, mert hagynak be­porosodni, nem javí­tanak ki. Hogyisne siránkoznék, mikor miattam a közelmúlt­ban majdnem négy­ezer túlórát fizettek ki azoknak a dolgo­zóknak, akik erre rá voltak kényszerülve, hiszen a jelentést ha­táridőre el kellett ké­szíteniük. Mennyi sok pénz! Mennyi sok fáradtság! Miat­tam. .. Őszintén cgyüttér- zek gazdámmal, Bor- szukovszki Józseffel, aki már sokszor tele­fonált és reklamált miattam a Finom­mechanikai Vállalat­nál, de azzal utasítot­ták el, hogy hiányzik valami alkatrész, az anyagos megbetege­dett és távollétében más nem segíthet a bajon. Gyógyuljon meg végre az a meg­javításomhoz nélkü­lözhetetlen ember, hogy aztán én is munkaképesen kerül­hessek' vissza a mun. kahelyemre! A Finommechani­kai Vállalat főmérnö­ke azt mondta nem­rég a reklamációra, hogy egyelőre még várni kell. Arra a kérdésre, hogy med­dig várjanak még? — azt mondta, hogy úgyis csak bosszúsá­ga van miattam,' vi­gyenek el a fenébe és a reklamáló me­het az istenhez pa­naszra. Ezt érdemeltük ti­zenegyheti „tűkönál- lás után", a kijaví­tásra várva?! Nagy szükség van rám a munkában, azért mondtam el si­rámaimat az újság­ban, abban remény­kedve, hogy minél előbb munkaképesen adjon vissza a javí­tóüzem az emberek munkáját könnyíteni és segíteni. A Finommechani­kai Vállalatnál 11 hete kijavításra váró számológép Ab ismert szólamait Aki tízszer megszökött A tengeriben kezdődött... Az éneklő prímás Görcsi Gabit, az állandóan mosolygós, vígkedélyű, fiatal prímást mindenki ismeri Fehérgyarmaton. Nehéz lenne megállapítani, hogy a hegedűjével, vagy az énekével lopta- e be magát az emberek szívébe? Ügy hisszük, mindkettővel, mert egyformán mestere egyiknek is, másiknak is. Az emberek szívesen térnek be a fehérgyarmati halász- csárdába, ahol kellemes perceket szerez nekik ez a fiatal prímás. Mit is lehetne írni Gabiről? Azt, hogy dobol is, de a hegedű, a magyar nóta a mindene. Leginkább a ma­gyar csárdásokat szereti muzsikálni nagy virtuozitással. Igazán tehetséges, csak mint annak idején több fiatalnak — az ő karrierjét is a háború törte ketté. Most huszon­kilenc éves. Tele ambícióval, tanulási kedvvel. De a tanu­lásra Gyarmaton bizony vajmi kevés lehetősége van. Kár elhanyagolni az ilyen tehetséges embereket. Hiszen Görcsi Gabi a miskolci zeneiskolának volt a növendéke, s a hábo-_ rú miatt kénytelen volt abbahagyni a tanulást Híres ze­nész-családból származik, de sajnos neki már tíz éves korá­ban kocsmáznia kellett, hogy az apa nélkül maradt csa­ládot eltartsa. Híres prímás lehetne belőle, ha felkarolnák, ha segítenének rajta. Megérdemelné ezt, s azt is, hogy olyan étterembe, olyan zenekarba kerüljön ahol sokat tanulhatna és ki tudná fejteni képességeit, nagyon értékes tehetségét.“ m Sió néven új evpress* indul a Balatonra Tovább javul a magyar tengerparton a vasúti közlekedés Borsodi expressznek hívják majd a Balalou-Miskolc között közlekedő közvetlen gyorsot A MÁV már a múlt esztendő­ben lényegesen megjavította a balatoni közlekedést, elsősorban azzal, hegy Balaton, Badacsony és Helikon néven expresszvonato- kat indított. A motorvonatok ki­tünően beváltak, s ezek az idén is közlekednek majd. Ezen túlme­nően megindítja a Sió-expresszt is, amely a nyári szezonban Bu­dapest—déli pályaudvar és Siófok között jár majd. A nyári menet­rend szerint — amely május 31-én lép életbe, — minden reg­gel három gyorsvonat is indul a Balatonra. A balatoni forgalom további javítása érdekében ; me­netrend szerint közlekednek majd mindazok a mentesítő vonatok, amelyek tavaly is jártak. A Budapest—keleti pályaudvar­ról 7 óra 23 perckor induló és Miskolcra 10 órakor érkező gyors­vonat a borsodi expressz nevet kapja és Miskolcig sehol sem áll meg. Már a múlt esztendőben több vidéki város közvetlen vas­úti összeköttetésbe került a ma­gyar tengerparttal, így Pécs, Ka­posvár és Szombathely. Az idén' — a hét végén — Győr is kap közvetlen összeköttetést a Bala­tonnal: „Házról-házra" könyvvásár a mátészalkai járásban A mátészalkai FJK könyves­bolt dolgozói újszerű könyvvásárt vezettek be járásuk területén. -— Pedagógusok .és a szövetkezetek segítségével házról-házra járva árusítják a könyveket. A „házról- házra” való árusítás az eddigiek folyamán Nagyecseden, Kocsor- don és Ilodászon teljés sikert hozott, s a tapasztalatok alapján a közeljövőben a járás többi köz­ségeit is felkeresik a mátészalkai FJK könyvesbolt dolgozói, illetve megbízottai. „A TÜNDÍ1RLAKI LÁNYOK“ TISZAVASVÁRIBAN Az Állami Déryné Színház mű­vészei Tiszavasváriban is bemu­tatták Heltai Jenő mély társada­lombírálatot tükröző darabját. A darabnak sikere volt — ezt bizonyította a feszültség, olykor könnyes meghatottság a közönség soraiban. A színház művészei hi­telesen vitték a vasváriakat a Berg család tragédiával, önfelál­dozással, pénz-uralta élettel teli világába, amit Helíai poétiku- san, s emberien ábrázolt. A darab tartalmi mondanivaló­ja szerint Borisika anyja és test­vérei abban a szinte nagypolgári jómódban élnek, amihez a csalá­dot Boriska báró-szeieío„e juttat­ja. Felfogásuk „erkölcsös", mégis, amikor ez a jómód veszélybe ke­rül, arra ösztonziK Borisk.it, hogy igazi szerelmének inkább szintén szeretője legyen, minthogy elve­szítse a báró anyagi támogatását. S az erkölcstelen Boriska így ke­rül erkölcsileg is „erkölcsös” csa­ládjának fölébe: Boriska erköl­csösebb, mint a képmutató csa­lád, kivéve legfiata'abb húgát, aki a magi ártatlanságát akarja fel­áldozni nővére boldogságáért. Bo­riska számára azonban nincs ki­út, továbbra is vállalnia kell csa­ládjáért megalázó szerepét. — Olyan csinos lánynak, mint Olga, nemcsak a kenyeret nem adják ingyen, hanem a munkát sem!... — ítél Heltai bárója ön­maga és a kapitalista társadalom felett. Ami az átélést, illetve tolmá­csolást illeti, a színészek szívük ás tudásuk javát adták. Legna­gyobb sikere talán Kassai Ilona Bcrlskájának, Bege Margit naiv Sárikájának, Tassi Béla bárójá­nak, Sándor Böske Bergnéjének volt. Nem a rutinos játék, ha­nem a kiforrott művészhivatás tette élettelivé, emberivé szere­püket. A kisebb szerepek színé­szei is sok tehetséget csillogtat­tak: Kondor Ili Manci ja, Fáy Györgyi Olgája, Torday Gábor tornatanára, Szabó Ibi Malvin né­nije mindvégig jellegzetessé tet­ték a darabot. Sokat Ígérő, még nagyobb teljesítményekre képes játékot mutatott Komlós Róbert a báró inasának, Pistának a sze­repében. A költő. Pázmá.n Sán­dor alakja kissé hitelesebb, job­ban kidolgozott alakítást kívánt volna Mezei Lajostól. A rendezés tökéletes munka volt: Látszik, hogy a tehetséges, fiatla rendező, Kalmár Tibor nagy feladatokkal tud megbr- kózni. Reméljük, hogy a szabolcsi kö­zönség a jövőben is ilyen igényes munkát, színvonalas darabot és játékot kap ettől a színháztól. gy. i. lüí 4

Next

/
Thumbnails
Contents