Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-12 / 85. szám
4 H.LLEÍMAOV AHUI13/ .1* 1959. Április 12, vasárnap II négyzetes, fészkes vetésű silókukorica agrotechnikája Gazdái keres egy Jétbemurudt szövetkezeti istállóépítkezés A silókukorica-termelés ma már 100 százalékig gépesíthető. Most ujrendszerű négyzetbevető gép áll a mezőgazdaság rendelkezésére. A régi TVD-6-OS gépek kiszolgálásához 5—6 emberre volt ■szükség, a vetés igen bonyolult volt és nagy szakértelmet: kívánt, amit traktor- és gépkezelőink a legtöbbször nem tudtak elsajátítani. „Négyzetbe’1 vetettek, de a kukorica legtöbbször nem négyzetesen kelt, keresztbe-hosszába géppel művelni legtöbbször nem lehetett és nem volt szabályozható a fészken kén ti magmennyiség. Az új, átlós-huzal áttelepítésű gépek kezeléséhez mindössze két ember szükséges: a traktorvezető és a gépkezelő. Az egy fészekbe kerülő magmennyiség is szabályozható vele, így megtakarítható a ritkítás költséges és fáradtságos munkája. Az átlós-huzal áttelepítési! géppel 10 órás munkanap alatt mintegy 15 kát. holdon végezhető el a vetés. Silókukoricát olyan talajba vessük, amelyet szemeskukorica termesztés céljára jónak tartunk. A négyzetes-fészkes vetésű silókukorica mind az istállótrágyát, mind a műtrágyát jól meghálálja. A trágyázás és a műtrágyázás szabályai ugyanazok, mint szemtermesztés esetében. Nagy gondot keli fordítani a talajíelület jó elmunkálására, — mert a vakba- rázdás, osztóbarázdá^, kellően el nem munkált táblán a vetőmag egy része nem kerül megfelelő mélyen a talajba, nem csírázik ki a mag, a vetés foltos, tőhiányos lesz, s ez természetesen csökkenti a termést. Vetés négyzetbe Ezt a munkát úgy kell végezni, hogy egy fészekbe 2-3 mag jusson. Nein több, és nem kevesebb! Ha kevesebb jut, akkor kevés lesz a tőszám, nem kaphatunk elég' nagy termést. Ha több, akkor pedig a csövek nem tudnak megfelelően képződni és fejlődni. Márpedig e módszer nagymértékben éppen, arra való, hogy sok és teljes értékű cső képződjék. Ha fészkenként 2-3 vetőmagot vetünk, akkor — számítva a különböző okok miatti kiesésekre — a kát. holdankénti növényszám 20- 22 ezer lesz, a csövek súlya pedig az össznövényének mintegy 40 százaléka.. Tudjuk, hogy a csalamádé-vetésben csövek nem tudnak fejlődni. A régi módszerű silókukonca- termesztés eredményeképpen képződték ugyan csövek, de nem fejlődtek ki. Márpedig a cső a kuksi ieanovény legértékesebb része. ’ a tapasztalatot a szovjet elvtől sak nagyt n rj omatékosan hangsúlyozták és álláspontjuk helyességét a múlt nyáron sok-sok hazai példa is igazolta. I növényápolás teljes mértékben géppel történik és boronálással kezdődik. Boronáin i kell a kelés előtt, tehát mintegy 6 nappal a vetés után, majd a kelés után, keresztbe- hosszába is. Kultivátorozni a vegetációs időszak alatt általában kétszer-háromszor kell, két irányban. Kézzel kapálni, fattyazni, egyelni, há a vetés jó volt, akkor nem szükséges. Az egyelés elhagyása azzal az előnnyel is jár, hogy nem károsítják a fészekben maradt növényeket. A lónyai Béke Termelőszövetkezet párttitkára, Krecz János elvtárs a következő panasszal fo 1-7 dúlt hozzánk: „A múlt év decemberére beköthető állapotban meg kellett volna kapnunk a telepünkön épülő 50 férőhelyes mag- tárpadlásos istállót. Ez azonban a mai napig sem történt meg. A tél folyamán tehénállományunk három istállóban volt és jelenleg is így van elhelyezve. Az állatok egészségére és közérzetére károsan ható túlzsúfoltság mellett megdrágult a takarmányszállítás, a gondozás, kisebb volt a termelékenység, megnehezült az ellenőrzési lehetőség és így tovább. — Sóval sok tízezer forint kárunk lett abból, hogy az istálló nem készült el idejében. A tavasz korán beköszöntött, azóta mindig sürgettük különböző helyeken, hogy kezdjenek már az építkezéshez, de semmi mozgás nincs. A félbemaradt istálló körül ott van az anyag: gerenda-tetőszerkezet, pala, sóder is van, csak abból hiányzik valamennyi. Szerintünk a munkát lehetne kezdeni.” Jeges fröccs lelki mannával Végre megjött a jeges fröccs. Forgalomba hozták hát! Csakhogy már idáig is eljutottunk — ocsúdott fel meglepetéssel a nyíregyházi közönség. Már-már lemomdtaík róla, hogy valamikor is részesülhetnek a felséges élvezeti cikkből. De most máx vége a kilátástalanságnak, péntek óta úton, útfélen kapható p jeges fröccs, ingyen és bérmentve. Úton. útfélen. Legutóbb a Zrínyi Ilona utcai járókelők ízlelték meg a nyíregyházi újdonságot. A kezdeti kóstolgatásnál azonban valami hiba is felütötte fejét. Egy-két gyakorlottabb járókelő ugyanis rájött, hogy a jeges fröccs tulajdonképpen nem valami vadonatúj dolog, legfeljebb a neve és a kiszolgálás módja ugymondván újszerű. .. Mi fán terem a „jeges fröccs” és ml az a lelki manna? A jeges fröccs nevű találmány kétségtelenül a Városgazdálkodási Vállalat hírét öregbíti. Ugyanis ez teljesen és kizárólagosan az ő szabadalmuk. Lehet, va- iamisor még esetleg szobor, de egy diszes emléktábla feltétlenül kerül a város valamelyik terére a jeges izé feltalálójának. Nos a kiszolgálás? A fröccs kiszolgálása új módon történik. A járókelő gyanútlanul jár-kel az utcán, s egyszer- csak, mint a terülj asztalkám, ott terem a városi locsoló kocsi és annyi jeges fröcs- csöt szolgáltat az emberek nyakába, arcára, ruhájára, hogy azok oly lelki mannával válaszolnak, ami nem tűri a nyomdafestéket. Ilyen találmány a jeges fröccs. Értékét növelte pénteken reggel 9-kor, hogy a vizes fröccsöt porfelhő kíséretében spriccelték a járda szürke katonáira. A locsoló ember találmánya tehát méltán érdemel közfigyelmet. A város jeges fröccsöt ízlelt lakói érthető várakozással tekintenek a jövő elé. Vajon mikor sikerül a Találmányi Hivatalnak Is szentesíteni az új alkotást, mennyi pénzjutalmat kap az elmés feltaláló? Ez utóbbi azért érdekli melegen a tömegeket, mert ők már legeibe- ráiiák a „tandíjat” n Fvyolatná’ blttisztí- ,rs vasal-% címén, tie még bárnvénzt ne-11 kaptak. Vöt arra is nagyon kiváncsiak az emberek: mit mondanak minderre a Vállalat vezetői? Vagy ők még nem kóstolták meg a jeges fröccsöt. Legyen szerencséjük! (P. G.) A sóderhiány 1 Idáig a termelőszövetkezet panasza. A járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Csorba elvtárs arról tájékoztatott bennünket, hogy az építkezés sóderhiány miatt áll. A vállalkozó, Sebestyén Sándor lónyai 1 kőműves arról panaszkodik, hogy nincs, aki anyagután járjon. Régóta megjött a válasz a Tüzéptől, hogy miként juthatnak sóderhez, de még mindig nincs megrendelve. Ezért végez a szomszédos községekben magánházépítkezést. „Építő“ vita, amitől ci Kintlétünkkor is éppen az építést vezető vállalkozóval vitatkoztak a tsz. vezetői, hogy ki miért felel, kinek mi a kötelessége. Szóba jött ott a banktól, a tervezőktől, a járási építési előadóig és a Tüzépig mindenki, csupán az nem látszott, hogy holnap már kezdik az építkezést. Az épülő istállónak meg csak a csupasz falai állnak. Ha most hozzákezdene:» is, hónapok kellenek, míg a jászolkarikahoz lehet kötni a tehén kötelét. Jön a nagy mezőgazdasági munka, a kapálás, aratás és újra itt lesz az ősz, a bekötés ideje. A szükséges anyagnak több mint kilencven százaléka egy féléve már ott fekszik az :s a vállalkozó A termelőszövetkezet ennek ellenére azt állítja, hogy az ott lévő anyaggal is meg lehet kezdeni az építkezést. Különben is a tsz. csak a megrendelt anyagot köteles kiszállítani az állomásról, ezentúl nekik a megállapodás szerint semmi kötelességük nincs. A termelőszövetkezet szerint az ott tárolt kétszáz mázsa cement is „bedöglött” és ők az ebből származó kárt valakire áthárítják, de még nem tudják, hogy ki a felelős. »ak a falak nem nőnek építkezés helyén és azt is hozzátehetjük, hogy a rongálódás és az eltulajdonítás ellen nem a legbiztonságosabb helyzetben. — Ideje lenne hát módot találni rá, hogy az építkezés újra megkezdődjék. Ha most kezdenének a tervezéshez, akkor azt javasolhatnánk, hogy vályogból, vagy vertfalból építsenek és helyi faanyagból, zsúpból, vagy nádból készítsenek fedelet, de mivel már csak egy töredéke hiányzik az anyagnak, más nincs hátra, mint a terv szerint sürgősen befejezni az építkezést. Ehhez pedig első lépés, hogy legyen egy felelős gazdája a félbemaradt istállónak. Alain Bombard fiatal francia orvos, az egész világ feszült érdeklődésétől kísérve, egy gumiból készült mentőtutajon nekivágott az Atlanti-óceánnak, azzal a szándékkal, hogy áthajózik Amerikába és útközben csupán azt fogyasztja, amit a tenger nyújt. Tehát nyers halat eszik, tengervizet iszik rá. A világ minden tengerészeti szakértője és orvosa őrültségnek mondta a tervet. A tengervíz tönkreteszi a veséket — mondták —, nyers táplálékon nem lehet meglenni, különben is a gumitutaj pár órai út után nyomtalanul elpusztul a tengeren. Bombard azonban nem engedte lebeszélni magát s elindult. Mi vezette Bombard doktort vállalkozására? Nem kalandvágy, szenzációhajhászás, vagy embergyűlölet, sőt, az emberek szere- tete. Be akarta bizonyítani, hogy a hajótörötteknek nem kell nyomorultul elpusztulni mert élve maradhatnak, ha erős akaratuk van és néhány egyszerű tanácsot megfogadnak. Aki elveszti a fejét, elpusztul... Mint egy francia kikötőváros kórházi orvosa, szomorúan látta, miként hozák be a tengerről az elpusztult hajók személyzetét, testileg, lelkileg összetörve. Látta, olyanok is elpusztulnak, akiknek az életerejét a hideg, az éhség és a szomjúság még nem őrölte fel, csupán erkölcsileg, lelkileg omlottak össze és ez pusztulásukat okozta. A hajótörött, amikor elsüllyedni látja a számára MM Az „önkéntes hajótörött’' kalandjai Tlsatvanöt nap gumitutajjal az Atlanti-óceánon világot jelentő hajót és körülveszi a végtelenbe vesző tenger, nem lát sehol életet, elveszti fejét, az éhségtől és szomjúságtól való félelmében kimerül és ez okozza végzetét, előbb elpusztul, mintsem testileg valóban leromlott volna. Bombard olvasmányaiból tudta, hogy erős akaratú emberek, sőt csoportok is több ezer kilométeres tengeri utat megtettek törékeny mentőcsónakon és megmenekültek, pedig hetekre magukra voltak hagyva. Olvasmányai, tanulmányai, tapasztalatai során így gondolkodott: a tenger tele van élőlénynyel, nemcsak halak, hanem apró szervezetek — plakfonok — is táplálékul szolgálhatnak az embernek. A tengervíz pedig, ha apránként fogyasztják, iható, csak nem szabad megvárni, mig kimerül a szervezet. Ha a hajótöröttek tudják, hogy élelmük, vizük biztosítva van, nem merülnek ki a félelemtől és fenntarthatják életüket addig, amig megmentik őket. Bombard a monacói tengertan! intézetben kísérletezett — saját magával. Megállapította, hogy a nyershal, plankton és tengervíz elégségesek az élet fenntartásához. Tengervíz, nyersbal, plankton Kollégái elképedve olvastak folyóiratcikkeit. Még azt is elhitték neki, hogy igaz, amit mond, de — mondták — más a monacói laboratórium és más a tenger. Bombard látta, valójában nem hisznek neki, ezért elhatározta, bebizonyítja: amit mond, nem mesebeszéd, ő maga vállalja, hogy önkéntes hajótöröttként tengerre száll és majd meglátják, igaza van. Nem kell a hajótörötteknek elpusztulni, csak tudniuk kell, hogyan kell viselkedniük, amikor egyedül maradnak a tengeren. Az újságok és a rádió azután közölték, hogy Alain Bombard elhatározta: úgy bizonyítja be elméletét, hogy áthajózza egy mentőcsónakon az Atlanti-óceánt és csupán azt fogyasztja, amit a tenger nyújt. Ezzel elvetette a kockát és megkezdődött a nagy odisszea, a huszadik század érdekes és merész tudományos vállalkozása. A gumitutaj olyan volt, amilyet a hajókon, repülőgépeken visznek az utasok megmentésére. Felfújt vastag tömlők között parányi fedélzet és vitorla alkották a szokatlan tengerjáró tutaj felépítményét. Biztonság okából hatóságilag lepecsételt és leforrasztott bádogkannákban vizet és élelmiszert vitt magával; nyíl- puskát, ha netalán valami tengeri szörny megtámadná, néhány hajózási műszert, térképeket és pár könyvet. Hajóját L’ Héré- tique-nek, azaz Eretneknek nevezte el annak jeléül, hogy gazdája minden régi, elfogult, meggyökeresedett nézettel szembenéz. Egy angol barátja vállalkozott, hogy elkíséri Monacóból. A gumitutaj elindul Így azután nem volt más hátra, mint elbúcsúzni és a monacói kikötőből kivontatták őket a tengerre és megkezdődött a nagy utazás. Bombard a tudományos módszerével kiszámított tengervíz mennyiséget apránként fogyasztotta, barátja ellenben először megitta kulacsából a vizet, megvárta, mig nagyon megszomjazik s csak azután fanyalodott a tengervízre. Bombard semmi szomjúságot nem érzett barátját azonban nagyon kínozta. A nylonhálóval történő plaktonfogás nehézkesnek bizonyult, pár órai hálóhúzás után csak néhány evőkanálnyit gyűjtöttek össze, de az kellemes ízűnek bizonyult hiába, az éhség a legjobb szakács. Kalandjuk bőven akadt az úton. Egy napon, amint békésen nap- íürdőztek, rémülten vették észre, hogy hatalmas fehér tömeg emelkedik ki mögöttük a vízből. Óriási fehér cet követte .. őkét. Hamarosan számtalan állat merült fel a tengerből, s mint a cirkusz-lovak úgy köröztek körülöttük. Egy idő múlva elmúlt ijedségük, de csak akkór nyugodtak meg, amikor a veszedelmes kísérők eltűntek. Különös kalandjuk akadt, amikor tej fehér köd ereszkedett a tengerre. Hallották a hajók ködkürtjeit, de sehogyan sem tudták a hajó irányát és távolságát megbecsülni. Egyszer csak halálra rémülten vették észre, hogy hangos motorzajjal valami jármű közeledik hozzájuk. Kétségbeesetten kiabáltak, csörömpöltek, mikor egyszerre felszállt a köd és sehol semmi nem mu- tatkozot a tengeren. Máig sem dőlt el, mi lehetett a különös jelenség oka. ^rzékeik csalódása, vagy talán egy tengeralattjáró merült éppen akkor alá, mikor a köd felszállt — soha sem tudták meg. Amikor az éhség nagyon követelőzött, kifogtak egy halat, feldarabolták és nyersen megét- ték. Nem bizonyult luxus-étkezésnek. de jobb volt az éhenha- lásnál. HarmaCcseppek, guiniízzel A gumi tu Újon reggelenként sok harmat gyűlt össze, s ez a gumi ízű harmatvíz volt a legtökéletesebb ital, mit valaha ittak. Egy napon ezernyi tükördarab csillogott a tengeren. Ámulva látták, hogy teknősbékák hatalmas csapato úszott a vizen. Egyet meg akartok fogni s akkór, mintha vezényszóra tűntek volna el, úgy merültek le a Vízbe.