Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

t939. Április 12, vasárnap keletmagvarország 5 Az egészségügyi dolgozók bérrendezéséről A Z ELLENFORRADALOM ** LEVERÉSE OTA most már másodízben kerülhetett sor az egészségügyi dolgozók bérének felemelésére. Az 1957-es bérren­dezés- országosan 150 millió forin­tot biztosított az egészségügyi dol­gozók- bérének rendezésére, ami főleg az alacsonykeresetű egész­ségügyi dolgozók bérének emelé­sét szolgálta, ez azonban nem ol­dotta meg az egyes munkakörök között fennálló — elsősorban a v-czetó-allasban • lévőknél mutat­kozó — béráránytalanságokat. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Vezetősége 1958. év folyamán megvizsgálta a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeit és többek között megállapí­totta, hogy az egészségügyi dol­gozók bérezésében a népgazdaság más területein foglaLkoztatott dol­gozókhoz viszonyítva lemaradás mutatkozik. így indokoltnak látta, hogy 1959-ben meg kell oldani az egészségügy területén mutatkozó legégetőbb bérproblémákat. Ezen párthatározat alapján kerülhetett sor arra, hogy a Minisztertanács 1959, - elején határozatot hozott egyes egészségügyi dolgozók béré­nek felemelésére, miszerint feb­ruár 1-i hatállyal kell felemelni egyes egészségügyi dolgozók bérét. A VÉGREHAJTÁSI UTASl- TÁS megjelenése előtt az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Szabolcs megyei bizottsága a vég­rehajtási utasítás ismerete alapján a megye szakszervezeti funkcioná­riusaival megbeszélte a bérren­dezéssel kapcsolatos feladatokat. A feladatok között a legfontosabb az, hogy minden egészségügyi dol­gozó, akit a bérrendezés érint, munkája, szakképzettsége, szolgá­lati jdeje után megérdemelt bér­emelésben részesüljön. A besorolást minden intézményi ben és járásban bizottságok vég­zik. A bizottság tagjai párt-, szakszervezeti és gazdasági ve­zetők. A bérrendezés előtt me­gyénk egészségügyi dolgozói gyak­ran felkeresték területi bizottsá­gunkat problémájukkal. Ez ter­mészetes is, hiszen az egészségügyi dolgozók bérezése általában el­maradt a hasonló képzettségű, más szakterületen dolgozókétól. Meg­nyugtató volt azonban, hogy ezek a kérések reálisak voltak. Nem sürgettek, és nem követelőztek, azért, mert látták a dolgozóink, hogy pártunk és kormányunk, nem utolsó sorban szakszerveze­tünk foglalkozik ezen problémá­val. A részletekre nem akarok ki­térni, hogy melyek a bérrendezés fö célkitűzései és kikre vonatkoz­nak, milyen összeggel, hiszen a hivatalos közlöny, ezt pontosan vázolja. Csupán annyit, hogy a vezetőállásban lévő és sokkal na­gyobb felelősséggel járó munka­kört betöltő orvosok, gyógyszeré­szek, ápolónők, asszisztensek, to­vábbá a műszaki és adminisztra­tív dolgozók fizetését nagyobb mértékben kellett emelni. Ez ösztönözzön arra, hogy igyekezze­nek az egészségügyi dolgozók töb­bet tanulni, jól dolgozni. A KÖZÉPKÁDEREK KÖZÜL a legnehezebb az- ápolónők munkája. Éjszakai, szünnapi szol­gálatot is kell teljesíteniük. Ezért a fizetésrendezés náluk és rajtuk kívül a hosszabb szolgálati idővei rendelkező asszisztenseknél a leg­nagyobb mérvű. A fenti elvek alkalmazása je­lentősen csökkenti az egészségte­len bérfeszültségeket, ugyanakkor ösztönző hatású. Így például arra ösztönöz, hogy a gyakorlattal ren­delkező és bizonyos időt már kór­kórházban eltöltött orvosok kör­zeti orvosi munkát vállaljanak, a szakképzett fiatal orvosok ren­delőintézetbe -menjenek, a szak­képzetlen egészségügyi dolgozók igyekezzenek szakképzettséget szerezni, a nagyon nehéz ápolónői pálya addig is, míg a létszám- emelés segít, vonzóvá váljék. Megyénk egészségügyi dolgozói­nak, több mint 53 százaléka része­sül béremelésben. Hangsúlyoz­nunk kell, hogy bár igen jelentős a jelenlegi fizetésréndezés, hisz csaknem megközelíti az 1957. évi rendezés nagyságát, és már 1959- ben Szabolcs megyében több mint hárommillió forintot jelentett, mégsem elégséges arra, hogy va­lamennyi egészségügyi dolgozó átlagkeresetét felemelje. Nem tel­jesíthetjük azt a jogos kívánsá­got sem, hogy a- szolgálati évek száma és a velejáró nagyobb tu­dás és tapasztalat megfelelően jusson kifejezésre a bérezésben. A mostani bérrendezést első lépcső­foknak kell tekinteni, amely bizo­nyos mértékig megoldja problé­máinkat és segítséget nyújt ahhoz, hogy magasszintű etikai légkör alakuljon ki az egészségügy terü­letén. A kik NEM RÉSZESÜLNEK ^ BÉREMELÉSBEN felvetik majd: miért maradtak ki a bér­rendezésből? Világosan és őszin­tén válaszolunk: egyszerre «em juthatott mindenkinek. Ha felap­rózzuk a rendelkezésünkre álló összeget, azt nem nevezhetnénk fizetésrendezésnek. Meg lehetnék győződve arról, hogy amint arra a népgazdaság' helyzete lehetősé­get ad, az o’ bérük felemelésére is sor kerül. Elkészült a bérrendezés végre­hajtási utasítás, amelynek alap­ján az említett bizottság hozzá­fogott munkájához és így az eme­lésben részesülő egészségügyi dol­gozók április 30-án február 1-ig visszamenőleg az emelt illetmé­nyüket fogják megkapni. Biztosak vagyunk abban, hogy egészségügyi dolgozóink megér­tették pártunk és kormányunk se­gítő szándékát, és rr.ég jobb mun­kával bizonyítják majd be hiva- {ásszeretetüket, népi. jáérribkratikus államunk iránti hűségűkét. HÉRI ISTVÁN, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének T. B. elnöke. Lehetséges-e, hogy körtealakú a Föld? A mesterséges holdak segítségével pontosan meg lehet állapítani földünk alakját A Föld körül keringő mester­séges holdak nemcsak a bennün­ket körülvevő légréteg változá­saira, a kozmikus sugárzásokra és más, eddig ismeretlen tudomá­nyos feltételezésekre adnak vá­laszt, hanem magára a földre, il­letve annak alakjára is. A Föld alakjára vonatkozólag már évezredek óta történtek meg­állapítások és számítások. Később a csillagászok megállapították, hogy a Föld nem pontosan gömb­alakú, hanem sarkainál kissé be­lapult. Százév előtti számítás szerint a csillagászati mérések be­bizonyították, hogy a Föld átmé­rője a sarkok között 1/299 résszel rövidebb, mint az egyenlítőnél. Jelenleg Kraszovszkij szovjet tu­dós számítási eredményeit fogad­ták el. Eszerint a Föld lapultsága 1/296. A mesterséges holdak fel­bocsátásával az eddigi méretnél pontosabb számításokat tudnak a tudósok végezni a Föld alakjának megállapításában. Sinka József, az Űrhajózási Bi­zottság titkára elmondotta, hogy ha a Föld gömbölyű lenne, úgy a mesterséges holdak is változat­lan pályán keringenének körülöt­te. A lapultság következtében a holdak pályájának síkja is elfor­dul. Az elfordulás következtében meg lehet határozni a Föld alak­ját. Legutóbb dr. Emil Buchar egyetemi tanár, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja a csehszlovák tudósok és amatőr csillagászok megfigyelései alapján megállapította, hogy a Föld sarki sugara 21 kilométer, ami 800 méterrel rividebb az egyenlítő sugaránál. Legújabb érdekes megállapításo­kat bizonyítottak be az amerikai szakemberek. A Vanguard I. mes­terséges hold pályaeltéréseiböl kiszámították, hogy a tengerszínt az Északi-sark közelében húsz méterrel alacsonyabb és a Déli­sark vidékén pedig ugyanennyivei magasabb. — Ebből arra lehet következtetni, hogy a Föld nem elisszoid, hanem enyhén körteala- kú. Mindenesetre a mestersége? holdak eltérő pályáinak további számításaiból pontosan meg fogják tudni állapítani a Föld alakjál. A jó traktoros fi agy nyereség Ezt bizonyíthatják az újonnan alakult ömbölyi Dózsa Termelő­szövetkezet vezetői és tagjai is. A nyírbátori gépállomásról Vé­kony Sándor traktorost — aki öccsével együtt dolgozik egy gé­pen — küldték ki hozzájuk. A Vékony-testvérek aztán megmu­tatták, hogyan dolgoznak a jó traktorosok. Lelkiismeretesen és minőségileg kiválóan végzik dol­gukat. Ä termelőszövetkezetiek körében az a hír járja, nem tud­nak olyan munkát adni, amit a két traktoros meg ne csinálna. Nem is csoda, hogy Vékony Sán­dor és testvére szívükön viselik a közös minden gondját-baját, hi­szen mindketten beléptek az öm­bölyi Dózsa Termelőszövetkezet­be. Munkájukkal és elhatározá­sukkal nagymértékben hozzájá- •; rulnak a fiatal téesz megerősö­déséhez. A Baleári szigetcsoport közelé­ben 12 napig hánykolódtak, mi­re kiköthettek. Amikor újból el­indultak, egy hajó vontató kö­télre vette őket, de egy oldal- hullám felborította a tutajt és mindenük a vízbe veszett. Újból felszerelkedve, eltutajoz- tak Tangerig, ahol az' angol úti- társ megvált, s Bombard egyedül utazott tovább. A Kanári szigeteken lévő Las Pálmasból indult neki az Atlan­ti-óceánnak, de előbb visszare­pült Párizsba, újszülött kislányát és feleségét megnézni, sokan hit­ték, hogy „meggondolja magát”, ö azonban kitartott elhatározá- ,sa mellett és nekivágott hallat­lanul merész útjának. Különös érzés fogta el, amikor egy spanyol iskolahajó legény­sége levett sapkával és félárbóc- ra engedett lobogóval búcsúzott tőle, úgy, ahogy a világ minden haditengerészetében a tengerész­halált halt bajtársaktól búcsúz­nak... A kísérőhajók elmaradtak, a tengerpart lemerült a horizont alá és ő egyedül maradt az óceá­non, senkire sem számíthatott, csak önmagára. Ránehezedett a legfélelmetesebb emberi érzés, a magány. Vizes ruhában kevésbé fázik az ember Bombard expedíciója minden más tudományos vállalkozástól különbözött. A merész hegycsú­csok megmászása, a mély tenge­rekbe való leereszkedés, a bar­langkutatás, a sarkvidéki fára­dalmak elviselése egész embert kíván — az igaz. A katasztrófa lehetősége minden nagy vállal­kozásnál megvan, de Bombard­nál ez a lehetőség még együtt járt az óriási' testi és lelki meg­próbáltatással. Nyers halon, ten­gervizet kortyolgatva, planktonon élni valóban hősi erőfeszítés a huszadik század derekán. Amikor Bombard szakított az ember év­ezredek óta beidegzett életmód­jával, óriási kockázatot vállalt, egészsége tönkretételének, sőt a teljes megsemmisülésnek lehe­tőségét is. Milyen különös ol­vasnunk, hogy a legfinomabb Csemegéje a nyers madárhús volt! Két hónapon át hánykó- dott egyedül a tengeren, kizárva az emberi társadalomból, csupán egy nagyszerű emberi cél, a ha­jótöröttek megmentése érdeké­ben. Hozzá kellett szokni, hogy ru­hája állandóan tele volt vízzel, így aludt — napjában 12 órát — és azt írja, hogy a vizes ru­hában sokkal kevésbé fázik az ember, mint ruhátlanul. Vigyázni kellett, hogy áz állandó ülés vagy fekvés ki ne dörzsölje a gumi- tutaj tömlőit, mert ha a levegő kiszökik az úszókból, vége van. A cápa támadni készül Egy napon kieset a kezéből valami doboz és ő utána vetet­te magát. Mekkora volt ijedsége, mikor látta, hogy a tutaj gyor­sabban halad, mint ahogy ő úszik. Bombard kitűnő úszó volt — a La Manche-csatornát is át­úszta — és csupán erejének vég­ső megfeszítésével tudta utolérni tutaját. Ekkor végkép lemondott a fürdés gyönyörűségeiről. Ügyelnie kellett, hogy bele ne kerüljön a Sargosso-tengerbe, eb­be a hírhedt, szélcsendes, növé­nyekkel borított tengerrészbe, amitől Kolombus óta rettegnek a tengerészek. Éjszakánként lámpát akasz­tott az árbocra, nehogy valami hajó nekiszaladjon. A lámpafény azután odacsálta a cápákat. Ré- mületes látvány volt, amint egy cápa hanyatfordulva, borotva­éles fogaival támadásra Indult a tutaj ellen, Gyorsan eloltotta lámpáját, úgy látszik a cápa nem lát sötétben, mert nem találta meg... Huzamosabb időn át tartó hullámverés idején egyszer tíz órán át merte szalmakalapjával a vizet a tutaj fedélzetéről. Kolombus útvonalán Sokféle rossz érzés kínozta. Félt az éhségtől, szomjúságtól, betegségtől, hajótöréstől és leg­főképpen félt — a félelemtől. Nem alaptalanul félt az eltéve­déstől. Annyira elmerült ugyanis útja előkészítése során az or­vosi problémákba, hogy nem ta­nulta meg a pontos navigációt, s ez megbosszulta magát. így például amikor trópusi madara­kat látott, azt hitte, már Dél- rtmerika partjai közelében jár, pedig. még mindig csak Afrika közelében hajózott. Találkozott nagy gőzösökkel, de ezek sohasem vették észre. Időérzéke lassanként elveszett. Órája megállt, és ahogy parányi sajkája a végtelen tengeren ve­rődött, úgy úszott ő is az idő- óceánban. Tutaja nagyjában azon az útvonalon haladt, amelyen Kolombus hajózott közel ötszáz éve. Horgászott mindennapi táplá­lékáért, Egy napon furcsa kígyó alakú borotvaéles fogú halat fo­gott. Mérges nyál csurgott a szá­jából, s kezére cseppenve, veszé­lyes bőrkiütéseket okozott. Ilyen halat csak egyet fogtak eddig, a híres Kon Tiki tutajexpedíción. Utasunk a cápákat lassanként megszokta, ha túl közel merész­kedtek, evezővel orronkoppin- totta a tolakodót, s az sietve el- iszkolt. Egy kardhal félelmetes éles csőrétől azonban nagyon félt, tíz órát állt készenlétben szigo­nyával, hogy megvédje hajóját a veszedelmesnek ígérkező támadó­tól. Földközel! Nagyszerű volt a trópusi eső, édesvizet ihatott, amennyit akart, sőt annyi édesvíz hullott hajó­jára, hogy — legnagyobb bána­tára — ki is kellett merni. Néha elúszott a tutaj mellett egy villanykörte, hálóhoz való úszó, parafadugó, ezek mutatták hogy van egy más világ is, mint a ví­zé. Kíváncsian szemlélte egyszer a látóhatár közelében felbukka­nó ragyogó gömböt. Azt hitte a híres „repülő csészealj”-at látja, de távcsővel megnézve, a Jupiter bolygónak bizonyult. Sok nyugtalanságot okozott ne­ki, amint olajsimává szelídült a tenger, és ólomszürkévé vált az ég. Minden jel tornádóra val­lott, de szerencsére nem tört ki. A tornádót egy tengeri jármű sem bírja ki. Az ember utálja a legyeket, mégis milyen örömet jelentett neki, amint legyet pillantott meg tutaján, ez a szárazföld közelsé­gét jelentette. ötvenhárom napi utazás után egy angol teherhajóval találko­zott. A hajón édesvízben meg- fürödött kicserélte rádiója szá­razelemeit, majd újból útnak indult az 1000 km-re lévő Bar­bados felé. A hajó kapitánya1 megkérte, mit tehetne érdekében s ő azt kérte, táviratozzanak csa­ládjának, hogy jól van, s kará­csonykor a rádióból szeretné a Brandenburgi Koncertet hallgat­ni. „Ne kövessetek...“ A hatvanötödik napon Barba­dos szigetén vetődött partra. Hi-' vatalosan megállapították, hogy lepecsételt élelmiszeres kannái érintetlenek, tehát betartotta ígéretét, bebizonyította, hogy a hajótöröttek megélhetnek a ten­gerből, nem kell elpusztulniuk. Kanadán át utazott haza. Üt­közően repülőgépe majdnem kényszerleszállást végzett s az> utasok váltig hajtogatták, milyen szerencse, hogy Bombard, a ha­jótörésszakértő velük van. Karácsonykor valóban meghall­gatta a Brandenburgi Koncertet. A tudományos világ elismeréssel fogadta eredményeit. Hajóját, az Eretneket a párizsi tengerészeti múzeumban helyezték el. Ö ma­ga előadásokat tartott, könyve­ket cikkeket írt. (Könyve, a Naufragé volontaire” — Önkén­tes hajótörött, magyarul is meg­jelenik.) Könyvében felhívta aj fiatalok figyelmét, nehogy kö-i vessék őt, elég volt egyszer vál-i lalni az embertelen szenvedést,; a nagy cél érdekében, nem szűk-, séges, hogy valaki kalandvágy­ból megismételje az ő útját. Alain Bombard orvos útja és tanulmányai bizonyítják, hogy a teremtő fantáziával megáldott ész és erős akarat, szorgalommal és kitartással párosulva, újszerű nagy feladatokat képes megoí- d:mi. Dr. Horváth Árpád ctikke a Népszavából.

Next

/
Thumbnails
Contents