Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-07 / 80. szám

1959. ÁPRILIS 7, KEDD KPLFTMAfir ARORSZAO Kádár János elvlárs nyilatkozata a termelőszövetkezeli mozgalom kérdéseiről (Folytatás a 2. oldalról.) iúj szövetkezeteknek, jó elnöke, jó vezetősége, van-e rend és bzl- ső egyetértés az új szövetkezetek­ben? Bízunk benne, hogy ez meg­lesz, gondunk lesz rá, hogy így le­gyen és parasztságunk e tekintet­ben is egészséges megoldást lás­son maga előtt. 6. Mi jellemzi a párt poli­tikáját a még egyénileg dol­gozó parasztokkal kapcsolat­ban? A Magyar Szocialista Munkás­párt politikája ebben a kérdés­ben is mindig világos és egyér­telmű volt. Az egyénileg gazdál­kodó parasztokkal szemben két és fél éve folytatott politikánk ez­után sem változik egy hajszál­nyit sem. Államunk legfőbb politikai alapjának a munkás-paraszt szö­vetséget tekintjük, amely ma erős, és amelynek szüntelen erősítését állandó feladatunknak tekintjük. A munkás-paraszt szövetség ma­gában foglalja mind a szövetke­zeti, mind az egyénileg dolgozó parasztot. Az egyénileg dolgozó paraszt szövetségesünk, dolgozó ‘testvérünk és ennek megfelelően (dolgozunk vele ezután is. Mi természetesen eddig sem titkoltuk és ma sem titkoljuk, hogy szocialista társadalmat épí­tünk és ennek részeként a falu szocialista átalakításán munkál­kodunk. A faluban is meg akar­juk szüntetni teljesen az ember- hek ember által való kizsákmá- 'nyolását. Terjeszteni akarjuk a tudást, szaporítani a gépeket, fej­leszteni a korszerű gazdálkodást, hogy a fpld többet . teremjen és |többet adjon az eddiginél az egész népnek, az országnak. Jobb feléiét, kultúrát akarunk á falun I is, hogy ott is emberibb és szebb I legyen az élete a gyermekeknek, fiataloknak, férfiaknak, nőknek, öregeknek egyaránt. De ezt mi csak a parasztokkal együtt, egy akarattal valósíthat­juk meg. Jól tudjuk, hogy a még egyénileg dolgozó parasztot csak úgy lehet a. jövőben a szocializ­mus útjára vezetni, ha a jelen­ben megbecsüljük és bizalommal vagyunk iránta. Ha ezután is szót értünk vele, mint ahogy eddig is szót értettünk. A szövetkezeti mozgalomban az önkéntesség el­vének megfelelően alkalmazzuk a helyesen értelmezett fokozatossá­got is. Éppen ezért továbbra is támogatjuk a termelőszövetkezeti csoportokat, a szakcsoportokat, különböző társulásokat, mert vé­leményünk szerint ezek sok he­lyen jó előiskolái a magasabb szintű termelőszövetkezetekn:k. Segíti a párt és a kormány a?, egyénileg gazdálkodókat is, hogy kisparaszti gazdaságukban a lehe­tőség szerint növelj.ék termelésü­ket. Most tavaszi munkaidő van Minden falusi ember tudja, hogy az időjárás lehet ilyen és lehet olyan, de bármilyen is az idő, ter­més, különösen jó termés csak jó munka nyomán lehet. Ár- és érté­kesítési politikánkat mindenki is­meri. Két és fél év tapasztalatai­ból tudják, hogy az jár jól, aki többet és jobbat termel. Ez így lesz persze ezután is. Mi bízunk abbán, hogy a,falu népe, az állami gazdaságok és gépállomások dolgozói, a termelő­szövetkezeti tagok és az egyéni­leg gazdálkodó parasztok szorgal­masan dolgoznak, okosan gazdál­kodnak és mind a növénytermesz­tésben, mind az állattenyésztés­ben a tavalyinál jobb eredményt érnek el. Ez hasznukra válik ne­kik is, az országnak is. K ont szóm öli s ín ven d égek kel a szakolcs-szotnuíri falvakban Talán még a Nap is azon fárado­zott április 4-én délután, hogy rpegszépítse a szabolcsi tájakat, amerre a Komszomo] delegáció elhaladt. Arányló köntösben pompáztak a földek és ünnepi külsőt öltöttek magukra a falvak. Mosolygós tekintetek ,k;sérték a nótaszótól hangos autóbuszt. A vidám társaság figyelmét nem kerülték el a gondosan múVelt földsávok, gyümölcsösök. A mel­lettem ülő szőkehajú Heléna, — aki most végzi a mezőgazdasági fő'skolát — nem egys'zer őszinte elismeréssel figyelmeztetett: —Nézd. milyen szépek , azok az alrnafák! Milyen szépen zöldül a vetés! Gacsálvban A természet, a föld szeretető izzott valamennyiük szemében. Nem is csoda, hogy olyan percek alatt kialakult a barátság közöt- lük és a kérges tenyerű, napbar­nított arcú szabolcsi parasztem­berek között. A község apraja- nagyja ott szorongott Gacsályban és a többi községekben is, ahová ellátogattak a komszomolisták. Mindenkinek, — aki csak közel tudott férni, — volt egy-egy ked­ves szava, baráti kézszorítása az érkezettek számára. Nyílugoson a piros nyakkendős, kipirult arcú úttörök nevében a kis Kujbus Pista — tsnitója és a lugosiak nem kis büszkeségére — a saját nyelvükön köszöntötte bátor, messzeesengő hangon a delegá­ciót. Alig hangzottak el a köszön­tések, amikor idős paraszlbácsi igyekezett utat törni magának a tömegben. — Engedjenek kérem, hadd szorítsak kezet az én fiatal ba­rátaimmal. Fábián János bácsi volt, az idős 19-es veterán. To1 mécs sem kellett, hiszen jól beszéli az orosz nyelvet még ma is, pedig sok EVEK — embere k Hajasbabák, mackók, gumi­krokodilok meg helikopterek sorakoznak a polcokon. Az üzlet, akár egy mesevilág. Csá­bítóan szép, nyugtatóan csen­des. Az egyik sarokban Hó­fehérke, meg a hét törpe törté­netét idézik a figurák, odébb a papírvárak magasba nyúló tornyai nag^ csaták emlékét elevenítik, óriások és hétfejű sárkányok Ismert meséit sejte­tik... S a pénztárfülke asztala mö­gött ül M. Sándorné, nyíregy­házi asszony, a gyermekek „mekkájának”, a játékboltnak a vezetője. Előtte rovatözott ki­mutatás terül szét, a forintok­nak és a filléreknek. Mennyi ember fordulhatott már meg itt? Hány kisgyermek arcára ült ki már az öröm vonása, amikor karjai közé szorította a négerbabát, vagy a pettyes labdát...? És milyen kevesen vették még észre a pénztáros­nőt. amint féltő gonddal üti a blokkra a „fizetve” szót, és simítja egyenesre a tízeseket, babusgatja a csörgő forintokat! Egy ember ül a nagy üzlet a „I 19-es” játékbolt pénztár­asztalánál. Ember, aki e mese­világ légkörében teljesíti a rá­bízott nagy feladatot, s aki néhány szabad percében el­mondja emlékeit, gondjait, örö­meit... Hogy is volt csak? Nagy küz­delmek és fáradozások árán el­érkezett élete első jelentősebb állomásához. Elvégezte a keres­kedelmi szakiskolát. Mintha csak tegnap lett volna...! Pe­dig, ha elővillannak a képek, látja a szülők gnndtertms-. ar­cát, amikor a tandíjat elő kel­lett teremteni. Meg a felser­dülő lány pák már többe került a ruha is... Hegen volt, s M. Sándorné legszívesebben már *i is törülné az önéletrajzából... Mert a helyzet a „végzés” után sem sokat változott. Gyakor­nokként felvették a Nemzeti Hitelintézethez. S a „nagy sze­rencse”, a, munkaalkalom te­mérdek körmöléssel áldotta meg a fiatal lányt. Vezérigaz­gatók és igazgatók egy szavára száz irányba kellett szökken­ni... Aztán eljött a nap, amiről nem is álmodott. Lett munka- alkalom, meg becsületes fizetés is. Először ebben látta a nagy dátum, negyvenöt jelentőségét M. Sándorné. A kiskereskedel­mi vállalat könyvelője lett, s a lehetőségek nyomán „karrier­je” is szépen ívelt, ötvenegy­ben már „kikiáltják” boltveze­tőnek... És most itt dolgozik a játék­üzletben, mint pénztáros,. — s mellesleg mint boltvezető.. Van göndja, nem könnyű forintok­kal „parolázni”, mégis elége­dett nyugalom árad ki tekinte­téből. Egy asszony is sokra viheti manapság — ez jelenti számára a legnagyobbat. Jóval, ezren fe­lül visz haza a hónap végén, telik a családra, a lakásra... Mackók, játékbabák, mesevi­lág...! Különös. A pénztárasztal mögül egy mai asszony tekin­tetében is mesélni kezdenek . az emlékek. Igaz mese.-A­A tanár úr fiatal ember. Még akkor is, ha a lurkók, az örök­ké virgonc nebulók lebácsiz- zák. A tanár fellép a kated­rára, végignéz a sorokon, s pillantásának melege átfogja a termet, a dobbanó szíveket. Ilyen mindenkor a találkozás, itt Nyíregyházán a Zsdánov úti általános iskolában, ahol O. Gábor tanít. De van ezekben a „találkozásokban” egy különös érzés is, ami a napló fölé ha­joló fiatalembert. tölti el me­legséggel, jóleső örömmel. Mert sokszor eszébe jut, emlékeiben fel-felvillan a saját nebulókóra is... Hosszú volt az út Pestig, az Eötvös Lóránd . , Tudomány­egyetem előadóterméig. Falusi ember gyermeke volt, és ez már sokmindent megmagyaráz. Először az elemi, majd ennek végeztével a középiskola évei­ben -O. Gábor szülei mindent megtettek a nyilteszű, • szőke fiú érvényesüléséért. „Hadd . le­hessen valaki belőle” — be sokszor elhangzott ez a kije­lentés, mig a Gabi fiú éjszaká­kat tanult át. Az egyetem már könnyebb volt. Más légkör, megértés, az állam támogatása... És O. Gá­bornak „nem állt rosszul a szénája” a szorgalommal sem. Sikeresen letette az államvizs­gát és beteljesedett a szülők óhaja. Mert a Gabi fiúból egy nyír­egyházi iskola tanára lett. Fia­talos lendülettel lépett a ka­tedrára. s a lendület azóta sem lanyhult. Több évtizedes tapasz­talttal rendelkező kartársa nyilatkoznak elismeréssel mun­kájáról. Ezárt emelték a kö­zelmúltban a fizetését is. Igaz. nem olyan sokkal — hiszen a tantestületben 6 még „újonc­nak” számít —, de a megbe­csülés őt. sem kerülte'el. Elé-, pedett. anyagilag is „egveo.es- ben var.” Már tellett ruhád­ra. divatos kabátokra, — ső! még , karikagyűrűre is. Nemrég mondta .kí. a „nagy igent” az a nyakon vvvezatö előtt, jobbján fiatal feleségével. O. Gábor tanár. Milyen is az élet! A lurkók fe'nőnek, nagykorúvá serdül a társadalom és a ma embere, és egyre könnyebben révbe jut. esztendő telt el azóta, hogy ott járt. A íi) írlujjosi állami »azdas. gliau Az állami gazdaság fiataljai és vezetői büszkén mutogatták mun­kájuk gyümölcsét: a baromfite­nyésztő, telepet a tehenészetet. — Különösen akkor csillogott a sze1 műk a büszkeségtől, amikor az újonnan teler-'teft öntözéses rend­szerű gyümölcsösről beszéltek. — Olyan volt ez a látogatás, mint egy szakmai tapasztalatcsere. A delegáció tagjai sok hasznos ta­náccsal szolgáltak a nyírlugoslak- nak. Megoldódtak a nyelvek még- inkább, amikor az ünnepien terí­tett asztaloknál a tüzes ,lsaját- termésűből” kínálták a vendége­ket. Nem volt hiány hangulat­ban, jókedvben; ezt. magasan fo­kozta, amikor a gazdaság kiszis- tái egy-egy fergeteges népi tán­cot mutattak be. Különösen nagy tikért aratott a „Szombat este a Hortobágyon” c. táncos jelenetük. Kedves élményt jelentett Tisza­vasváriban, az Erőműnél, Sza- mostatárfalván és Kis-ástanyán tett látogatás is. Tiszavasváriban az MTH Intézet kertjében meg­koszorúzták a komszomolisták az ott eltemetett szovjet hősök em­lékművét. Testvéri barátság . Valamennyiünk gondolatát, ér­zését tolmácsolta Lupák elvtársi — az uzsgorodi területi Komszo- mol első titkára — amikor á Tiszti Klubban mondott pohárkö­szöntőjében hangsúlyozta, hogy ez a testvéri barátság erőt jelent mindannyiunk számára. Erőt a szocializmus, a kommunizmus építése nagy terveinek megvalósí­tásában, erőt a háború és ellen­ségeink ellen vívott harcunkbon! Igaz, hogy a vonat már elvitte kedves komszomolista barátin­kat. de itt maradt ennek a két­napos találkozásnak ezernyi ked­ves élménye, és úgy érezzük, ez­zel is szorosabbra főződött a KISZ és a Komszcmol testvéri barátsága. „ — S. G. — Fe Isza lm ti u lási emlékiionépségék Nyírbátorban és Mátészalkán (Tudósítónktól). Hazánk felszabadulásának 14. évfordulója alkalmából pénteken este 7 órai kezdettel díszünnep- séget rendeztek Nyírbátorban a járási kultúrházban. A kultúrház terme zsúfolásig megtelt. A dísz­elnökségben' helyet foglallak a párt, társadalmi és tömegszerve­zetek képviselői.- A magyar és szovjet Himnusz után Málik Ta­más, a községi pártbizottság tit­kára mondott üdvözlő és beveze­tő beszédet, majd Fodor Sándor, a járási pártbizottság mezőgaz­dasági osztályvezetője beszélt. Ezután színvonalas kultúrműsor következett. A kultúrház előcsarnokában képkiállítást rendeztek a járás 14 éves fejlődéséről. A képkiál­lítás Matolcsi Miklósnak, a kul­túrház művészeti előadójának munkáját dicséri. Április 4-én, pénteken a szov­jet hősök emlékművét koszorúz- ták meg. Ünnepi beszédet mon­dott Dézsi István, a járási párt- bizottság titkára. Pénteken este 6 órai kezdettel Mátészalkán a Zalka Máté Kul­túrházban díszünnepséget ren­deztek. A himnuszok elhangzása után megnyitót mondott Lipők András,^ a járási pártbizottság szervező titkára, az ünnepi be­szédet Kovács Sándor járási pártbizottság titkára tartotta. Ezután a szovjet küldöttek ré­széről történtek íelszólalások. Ivan Ivanovics Gorkij, Vladimir Fjodorpyics ,a. kárpátukrajnai ra- h°i és az ilosvai járások kom- szomolküldöttei szóltak. Ezután kultúrműsor következett, amely­nek keretében fellépett az orszá­gos hírű cigány táncegyüttes én a mátészalkai pedagógus énekkar forradalmi dalokkal. Másnap, április negyedikén délelőtt mintegy háromezer em­ber a Lenin emlékművet koszo- rúzta meg, valamint a szovjet hősök sírját, ahol ünnepi beszé­det mondott Lévai György elv-' társ, a községi pártbizottság tit­kára. Az újjáépülő városi színház Sokmillió forintos áldozattal építi teljesen újjá államunk a nyíregyházi színházat, amelyet ez év végén adnak át rendeltetésé­nek. Leningrad! találmány: az aulomita „’«özieksdás! rsndjr“ I/Cningrád, (MTI): A leningrádi mérnökök és technikusok auto­mata „közlekedési rendőrök” ter­vét dolgozták ki. A különleges készülékek elektronikus műsze­rekkel irányítják a nagyvárosi forgalmat. Automatikusan mérik az áthaladó járművek számát és ennek megfelelően szabályozzák I a jelzőlámpa állását. Az úttest1 fölé szerelt elektronikus műszer és a vele összekapcsolt atutoma- I tikusan működő fényképezőgép j azonnal lejegyzi azoknak a jár- i műveknek a rendszámát, ame­lekedési szabályokat. lyeknek vezetője megsérti a közs 3

Next

/
Thumbnails
Contents