Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-07 / 80. szám
1959. ÁPRILIS 7, KEDD KPLFTMAfir ARORSZAO Kádár János elvlárs nyilatkozata a termelőszövetkezeli mozgalom kérdéseiről (Folytatás a 2. oldalról.) iúj szövetkezeteknek, jó elnöke, jó vezetősége, van-e rend és bzl- ső egyetértés az új szövetkezetekben? Bízunk benne, hogy ez meglesz, gondunk lesz rá, hogy így legyen és parasztságunk e tekintetben is egészséges megoldást lásson maga előtt. 6. Mi jellemzi a párt politikáját a még egyénileg dolgozó parasztokkal kapcsolatban? A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája ebben a kérdésben is mindig világos és egyértelmű volt. Az egyénileg gazdálkodó parasztokkal szemben két és fél éve folytatott politikánk ezután sem változik egy hajszálnyit sem. Államunk legfőbb politikai alapjának a munkás-paraszt szövetséget tekintjük, amely ma erős, és amelynek szüntelen erősítését állandó feladatunknak tekintjük. A munkás-paraszt szövetség magában foglalja mind a szövetkezeti, mind az egyénileg dolgozó parasztot. Az egyénileg dolgozó paraszt szövetségesünk, dolgozó ‘testvérünk és ennek megfelelően (dolgozunk vele ezután is. Mi természetesen eddig sem titkoltuk és ma sem titkoljuk, hogy szocialista társadalmat építünk és ennek részeként a falu szocialista átalakításán munkálkodunk. A faluban is meg akarjuk szüntetni teljesen az ember- hek ember által való kizsákmá- 'nyolását. Terjeszteni akarjuk a tudást, szaporítani a gépeket, fejleszteni a korszerű gazdálkodást, hogy a fpld többet . teremjen és |többet adjon az eddiginél az egész népnek, az országnak. Jobb feléiét, kultúrát akarunk á falun I is, hogy ott is emberibb és szebb I legyen az élete a gyermekeknek, fiataloknak, férfiaknak, nőknek, öregeknek egyaránt. De ezt mi csak a parasztokkal együtt, egy akarattal valósíthatjuk meg. Jól tudjuk, hogy a még egyénileg dolgozó parasztot csak úgy lehet a. jövőben a szocializmus útjára vezetni, ha a jelenben megbecsüljük és bizalommal vagyunk iránta. Ha ezután is szót értünk vele, mint ahogy eddig is szót értettünk. A szövetkezeti mozgalomban az önkéntesség elvének megfelelően alkalmazzuk a helyesen értelmezett fokozatosságot is. Éppen ezért továbbra is támogatjuk a termelőszövetkezeti csoportokat, a szakcsoportokat, különböző társulásokat, mert véleményünk szerint ezek sok helyen jó előiskolái a magasabb szintű termelőszövetkezetekn:k. Segíti a párt és a kormány a?, egyénileg gazdálkodókat is, hogy kisparaszti gazdaságukban a lehetőség szerint növelj.ék termelésüket. Most tavaszi munkaidő van Minden falusi ember tudja, hogy az időjárás lehet ilyen és lehet olyan, de bármilyen is az idő, termés, különösen jó termés csak jó munka nyomán lehet. Ár- és értékesítési politikánkat mindenki ismeri. Két és fél év tapasztalataiból tudják, hogy az jár jól, aki többet és jobbat termel. Ez így lesz persze ezután is. Mi bízunk abbán, hogy a,falu népe, az állami gazdaságok és gépállomások dolgozói, a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok szorgalmasan dolgoznak, okosan gazdálkodnak és mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a tavalyinál jobb eredményt érnek el. Ez hasznukra válik nekik is, az országnak is. K ont szóm öli s ín ven d égek kel a szakolcs-szotnuíri falvakban Talán még a Nap is azon fáradozott április 4-én délután, hogy rpegszépítse a szabolcsi tájakat, amerre a Komszomo] delegáció elhaladt. Arányló köntösben pompáztak a földek és ünnepi külsőt öltöttek magukra a falvak. Mosolygós tekintetek ,k;sérték a nótaszótól hangos autóbuszt. A vidám társaság figyelmét nem kerülték el a gondosan múVelt földsávok, gyümölcsösök. A mellettem ülő szőkehajú Heléna, — aki most végzi a mezőgazdasági fő'skolát — nem egys'zer őszinte elismeréssel figyelmeztetett: —Nézd. milyen szépek , azok az alrnafák! Milyen szépen zöldül a vetés! Gacsálvban A természet, a föld szeretető izzott valamennyiük szemében. Nem is csoda, hogy olyan percek alatt kialakult a barátság közöt- lük és a kérges tenyerű, napbarnított arcú szabolcsi parasztemberek között. A község apraja- nagyja ott szorongott Gacsályban és a többi községekben is, ahová ellátogattak a komszomolisták. Mindenkinek, — aki csak közel tudott férni, — volt egy-egy kedves szava, baráti kézszorítása az érkezettek számára. Nyílugoson a piros nyakkendős, kipirult arcú úttörök nevében a kis Kujbus Pista — tsnitója és a lugosiak nem kis büszkeségére — a saját nyelvükön köszöntötte bátor, messzeesengő hangon a delegációt. Alig hangzottak el a köszöntések, amikor idős paraszlbácsi igyekezett utat törni magának a tömegben. — Engedjenek kérem, hadd szorítsak kezet az én fiatal barátaimmal. Fábián János bácsi volt, az idős 19-es veterán. To1 mécs sem kellett, hiszen jól beszéli az orosz nyelvet még ma is, pedig sok EVEK — embere k Hajasbabák, mackók, gumikrokodilok meg helikopterek sorakoznak a polcokon. Az üzlet, akár egy mesevilág. Csábítóan szép, nyugtatóan csendes. Az egyik sarokban Hófehérke, meg a hét törpe történetét idézik a figurák, odébb a papírvárak magasba nyúló tornyai nag^ csaták emlékét elevenítik, óriások és hétfejű sárkányok Ismert meséit sejtetik... S a pénztárfülke asztala mögött ül M. Sándorné, nyíregyházi asszony, a gyermekek „mekkájának”, a játékboltnak a vezetője. Előtte rovatözott kimutatás terül szét, a forintoknak és a filléreknek. Mennyi ember fordulhatott már meg itt? Hány kisgyermek arcára ült ki már az öröm vonása, amikor karjai közé szorította a négerbabát, vagy a pettyes labdát...? És milyen kevesen vették még észre a pénztárosnőt. amint féltő gonddal üti a blokkra a „fizetve” szót, és simítja egyenesre a tízeseket, babusgatja a csörgő forintokat! Egy ember ül a nagy üzlet a „I 19-es” játékbolt pénztárasztalánál. Ember, aki e mesevilág légkörében teljesíti a rábízott nagy feladatot, s aki néhány szabad percében elmondja emlékeit, gondjait, örömeit... Hogy is volt csak? Nagy küzdelmek és fáradozások árán elérkezett élete első jelentősebb állomásához. Elvégezte a kereskedelmi szakiskolát. Mintha csak tegnap lett volna...! Pedig, ha elővillannak a képek, látja a szülők gnndtertms-. arcát, amikor a tandíjat elő kellett teremteni. Meg a felserdülő lány pák már többe került a ruha is... Hegen volt, s M. Sándorné legszívesebben már *i is törülné az önéletrajzából... Mert a helyzet a „végzés” után sem sokat változott. Gyakornokként felvették a Nemzeti Hitelintézethez. S a „nagy szerencse”, a, munkaalkalom temérdek körmöléssel áldotta meg a fiatal lányt. Vezérigazgatók és igazgatók egy szavára száz irányba kellett szökkenni... Aztán eljött a nap, amiről nem is álmodott. Lett munka- alkalom, meg becsületes fizetés is. Először ebben látta a nagy dátum, negyvenöt jelentőségét M. Sándorné. A kiskereskedelmi vállalat könyvelője lett, s a lehetőségek nyomán „karrierje” is szépen ívelt, ötvenegyben már „kikiáltják” boltvezetőnek... És most itt dolgozik a játéküzletben, mint pénztáros,. — s mellesleg mint boltvezető.. Van göndja, nem könnyű forintokkal „parolázni”, mégis elégedett nyugalom árad ki tekintetéből. Egy asszony is sokra viheti manapság — ez jelenti számára a legnagyobbat. Jóval, ezren felül visz haza a hónap végén, telik a családra, a lakásra... Mackók, játékbabák, mesevilág...! Különös. A pénztárasztal mögül egy mai asszony tekintetében is mesélni kezdenek . az emlékek. Igaz mese.-AA tanár úr fiatal ember. Még akkor is, ha a lurkók, az örökké virgonc nebulók lebácsiz- zák. A tanár fellép a katedrára, végignéz a sorokon, s pillantásának melege átfogja a termet, a dobbanó szíveket. Ilyen mindenkor a találkozás, itt Nyíregyházán a Zsdánov úti általános iskolában, ahol O. Gábor tanít. De van ezekben a „találkozásokban” egy különös érzés is, ami a napló fölé hajoló fiatalembert. tölti el melegséggel, jóleső örömmel. Mert sokszor eszébe jut, emlékeiben fel-felvillan a saját nebulókóra is... Hosszú volt az út Pestig, az Eötvös Lóránd . , Tudományegyetem előadóterméig. Falusi ember gyermeke volt, és ez már sokmindent megmagyaráz. Először az elemi, majd ennek végeztével a középiskola éveiben -O. Gábor szülei mindent megtettek a nyilteszű, • szőke fiú érvényesüléséért. „Hadd . lehessen valaki belőle” — be sokszor elhangzott ez a kijelentés, mig a Gabi fiú éjszakákat tanult át. Az egyetem már könnyebb volt. Más légkör, megértés, az állam támogatása... És O. Gábornak „nem állt rosszul a szénája” a szorgalommal sem. Sikeresen letette az államvizsgát és beteljesedett a szülők óhaja. Mert a Gabi fiúból egy nyíregyházi iskola tanára lett. Fiatalos lendülettel lépett a katedrára. s a lendület azóta sem lanyhult. Több évtizedes tapasztalttal rendelkező kartársa nyilatkoznak elismeréssel munkájáról. Ezárt emelték a közelmúltban a fizetését is. Igaz. nem olyan sokkal — hiszen a tantestületben 6 még „újoncnak” számít —, de a megbecsülés őt. sem kerülte'el. Elé-, pedett. anyagilag is „egveo.es- ben var.” Már tellett ruhádra. divatos kabátokra, — ső! még , karikagyűrűre is. Nemrég mondta .kí. a „nagy igent” az a nyakon vvvezatö előtt, jobbján fiatal feleségével. O. Gábor tanár. Milyen is az élet! A lurkók fe'nőnek, nagykorúvá serdül a társadalom és a ma embere, és egyre könnyebben révbe jut. esztendő telt el azóta, hogy ott járt. A íi) írlujjosi állami »azdas. gliau Az állami gazdaság fiataljai és vezetői büszkén mutogatták munkájuk gyümölcsét: a baromfitenyésztő, telepet a tehenészetet. — Különösen akkor csillogott a sze1 műk a büszkeségtől, amikor az újonnan teler-'teft öntözéses rendszerű gyümölcsösről beszéltek. — Olyan volt ez a látogatás, mint egy szakmai tapasztalatcsere. A delegáció tagjai sok hasznos tanáccsal szolgáltak a nyírlugoslak- nak. Megoldódtak a nyelvek még- inkább, amikor az ünnepien terített asztaloknál a tüzes ,lsaját- termésűből” kínálták a vendégeket. Nem volt hiány hangulatban, jókedvben; ezt. magasan fokozta, amikor a gazdaság kiszis- tái egy-egy fergeteges népi táncot mutattak be. Különösen nagy tikért aratott a „Szombat este a Hortobágyon” c. táncos jelenetük. Kedves élményt jelentett Tiszavasváriban, az Erőműnél, Sza- mostatárfalván és Kis-ástanyán tett látogatás is. Tiszavasváriban az MTH Intézet kertjében megkoszorúzták a komszomolisták az ott eltemetett szovjet hősök emlékművét. Testvéri barátság . Valamennyiünk gondolatát, érzését tolmácsolta Lupák elvtársi — az uzsgorodi területi Komszo- mol első titkára — amikor á Tiszti Klubban mondott pohárköszöntőjében hangsúlyozta, hogy ez a testvéri barátság erőt jelent mindannyiunk számára. Erőt a szocializmus, a kommunizmus építése nagy terveinek megvalósításában, erőt a háború és ellenségeink ellen vívott harcunkbon! Igaz, hogy a vonat már elvitte kedves komszomolista barátinkat. de itt maradt ennek a kétnapos találkozásnak ezernyi kedves élménye, és úgy érezzük, ezzel is szorosabbra főződött a KISZ és a Komszcmol testvéri barátsága. „ — S. G. — Fe Isza lm ti u lási emlékiionépségék Nyírbátorban és Mátészalkán (Tudósítónktól). Hazánk felszabadulásának 14. évfordulója alkalmából pénteken este 7 órai kezdettel díszünnep- séget rendeztek Nyírbátorban a járási kultúrházban. A kultúrház terme zsúfolásig megtelt. A díszelnökségben' helyet foglallak a párt, társadalmi és tömegszervezetek képviselői.- A magyar és szovjet Himnusz után Málik Tamás, a községi pártbizottság titkára mondott üdvözlő és bevezető beszédet, majd Fodor Sándor, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője beszélt. Ezután színvonalas kultúrműsor következett. A kultúrház előcsarnokában képkiállítást rendeztek a járás 14 éves fejlődéséről. A képkiállítás Matolcsi Miklósnak, a kultúrház művészeti előadójának munkáját dicséri. Április 4-én, pénteken a szovjet hősök emlékművét koszorúz- ták meg. Ünnepi beszédet mondott Dézsi István, a járási párt- bizottság titkára. Pénteken este 6 órai kezdettel Mátészalkán a Zalka Máté Kultúrházban díszünnepséget rendeztek. A himnuszok elhangzása után megnyitót mondott Lipők András,^ a járási pártbizottság szervező titkára, az ünnepi beszédet Kovács Sándor járási pártbizottság titkára tartotta. Ezután a szovjet küldöttek részéről történtek íelszólalások. Ivan Ivanovics Gorkij, Vladimir Fjodorpyics ,a. kárpátukrajnai ra- h°i és az ilosvai járások kom- szomolküldöttei szóltak. Ezután kultúrműsor következett, amelynek keretében fellépett az országos hírű cigány táncegyüttes én a mátészalkai pedagógus énekkar forradalmi dalokkal. Másnap, április negyedikén délelőtt mintegy háromezer ember a Lenin emlékművet koszo- rúzta meg, valamint a szovjet hősök sírját, ahol ünnepi beszédet mondott Lévai György elv-' társ, a községi pártbizottság titkára. Az újjáépülő városi színház Sokmillió forintos áldozattal építi teljesen újjá államunk a nyíregyházi színházat, amelyet ez év végén adnak át rendeltetésének. Leningrad! találmány: az aulomita „’«özieksdás! rsndjr“ I/Cningrád, (MTI): A leningrádi mérnökök és technikusok automata „közlekedési rendőrök” tervét dolgozták ki. A különleges készülékek elektronikus műszerekkel irányítják a nagyvárosi forgalmat. Automatikusan mérik az áthaladó járművek számát és ennek megfelelően szabályozzák I a jelzőlámpa állását. Az úttest1 fölé szerelt elektronikus műszer és a vele összekapcsolt atutoma- I tikusan működő fényképezőgép j azonnal lejegyzi azoknak a jár- i műveknek a rendszámát, amelekedési szabályokat. lyeknek vezetője megsérti a közs 3
