Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-18 / 65. szám
2 keletmagyarorszäö 1959. MÁRCIUS 18, SZERDA Nem csupán egy kézlegyintés Ál őst történt, amikor komoly hangverseny rendezvényre került sor Nyíregyházán. Az egyik ismert üzembe telefonált ki a rendező szerv, hogy ilyen és ilyen hangverseny lesz, szívesen látják az üzem dolgozóit. Az üzera egyik társadalmi vezetője így válaszolt: Miért éppen erre a hangversenyre hívják meg a munkásokat? Miért nem rendeznek valami mulatságos dolgot? Mert erre nem fognak elmenni az emberek. jy em első — és sajnos, bizo- ^ nyosan nem utolsó — ez az dául a szimfóniákat, egy hegedű- versenyről nem is beszélve. Nem, így senki sem születik! Mindezt tanulni kell, mint általában minden szellemi kincset. És akkor gondolkozzunk el: nem érez felelősséget az az ember, aki egy üzemi kultúrfelelősi poszton, vagy csak gazdasági vezetőként dolgozik, de felelősséggel a dolgozó társai művelődésügye irSht, — ez az ember lemond arról, hogy embertársait, munkatársait közelebb vezesse arra az útra, Hanem igenis, kötelesség, hogy a k- Itúra minden ága, gyümölcse az embereké, mindenkié legyen, a népé legyen, amely birtokosa lett mindennek, ami országunkba- Van. És ha vannak még olyan egyszerű emberek, akik nem tudják, hogy az övék is mindez, meg kell tanítani őket rá! S aki ezt egy kézlegyintéssel elintézi, az nem méltó arra, hogy kezébe tegyék egy kis ember- csoport, (hacsak tíz ember is) művelődésének ügyét. SB. JJj parkban, emlékmű leleplezéssel ünneplik meg a Tanácsköztársaság 40. évfordulóját Kótajban Másfél hete, hogy Kótaj községben a párt és tanácstagok kezdeményezésére valóságos mozgalom indult. A falu eddig elhanyagolt főterén szekerek sorakoztak s a falubeliek hozzáláttak egy új park létesítéséhez. A munkát igyekeztek meggyorsítani, mivel gyorsan elterjedt a h r: A Tanácsköztársaság 40. évfordulóján a kótaji mártírok hősiességének méltatására emlékművet lepleznek le. A piramis alakú, három lépcsős alappal ellátott emlékművet a Debreceni Kő és Műkő KTSZ készíti és a napokban leszállítja Kótaj községnek. A parkot — ahová az emlékművet helyezik — már v§h- oszlopokkal körülvették, s úgy tervezik, hogy a tágas téren a közeljövőben népkertet létesítenek. Szombaton délután az emlékmű leleplezéssel veszi kezdetét a jubileumi ünnepség, s utána a községi kultúrházbam tartanak ünnepi nagygyűlést. 12 millió 600 ezer csemetét ültetnek el a fásítási hónap alkalmából eset. A művelődési házak igazgatói egyöntetűen felelnek a kérdésre1 az üzemek, vállalatok kulturális szervei akkor fordulnak nagy igénnyel a művelődési házakhoz, amikor könnyű fajsúlyú, nevettetést ígérő, vagy éppen „nagynevű” színészek, énekesek fellépését hirdető műsorok kerülnek színre. És mindezt azzal az indokolással, hogy „ez kell az embereknek”. Szögezzük le: %z az állítás nem egyéb, mint felelőtlen rágalmazás, ha meggondolatlan is. És nem csak egyszerű emberek, hanem más hivatali üzemi posztokon álló vezetők némelyike is osztja ezt az álláspontot, mondván, hogy a mi megyénk mezőgazdasági megye, itt volt a Horthy-kor legsötétebb nyomora, a legnagyobb földbirtokosi elnyomás, s ezért az emberek ízlése nem fejlődött úgy, mint más megyékben. Ez az állítás alapjában igaz. De a miértre felelni kell! Miért nem fejlődött úgy az emberek ízlése, öntudata, szellemi vágya, igénye, mint az ipari megyékben? A lehetőség az egész országban egyforma volt! Egyformán nyitva álltak a művelődési házak, az iskolák, és nem igaz, hogy az emberek nem igényelték, mert tudvalevőleg az országban a mi megyénkben a legnépszerűbb az ismeretterjesztés, és szinte virágjában él a műkedvelés minden vállfája. Az ízlés, amit kifogásolni lehet, öntudat, vagy a kultúráltságra törekvés igény, mindez éppúgy jellemzi megyénket, mint más táját hazánknak. A színpadi ízlésben van kifogásolni való, Miért nem fejlődött ez is olyan mértékben, mint a több’ jellemzője felszabadulás utáni társadalmunknak? Nos, talán éppen azért, mert a könnyebb oldalát vizsgálták sokan: azt adjunk, amit az emberek szeretnek. Ike mit szeretnek az embe- u rek? Nevetni tényleg, ritka ember nem szeret. A vidámság még a munkában is nélkülözhetetlen, egy jó kacagás feloldja az idegességet, felüdíti az elfáradt embert Ez ellen harcot indítani nevetséges lenne. De csupán csak nevetni szeretnek az emberek? Nem. Hiszen akkor nem írtak volna soha komoly zenét, nem írtak volna drámát, nem született volna Beethoven kilencedik szimfóniája, sem Bartók számos műve, de Gorkij „Anya” című műve, vagy, hogy napjainkról szóljunk, Dobozy Szélvihara sem. Az embereket éppúgy érdekli a zene, napjaink kérdései, sőt éppen a komoly mondanivaló érdekli elsősorban őket, attól függetlenül, hogy szeretnek nevetni. V ajon, mindenki úgy szüle- tik-e, hogy érti a zenét? Ügy születik, hogy megérti a drámát, meg tud különböztetni egy remekművű festményt egy tetszetős giccstől? Senki sem születik műértőnek! De még úgy sem, hogy bizonyos szoktatás nélkül egyszerre csak szereti pélamelyen haladnia kellene, a műveltebb ember útjára? Igen, lemond róla, elintézi egy kézlegyintéssel: eh, az emberek csak kacagni szeretnek. Nem ez az általános kép, de még nagyon gyakori. Aztán talán őmaga is így gondolja, talán ő maga sem szeret mást, csak azt, amit polgári szemléletével megért, mert nem tanul ő sem. És ez veti fel annak szükségességét, hogy általában a kulturális kérdésekkel foglalkozó embereknek, (itt nem a hivatással járó kötelességteljesítőkről beszélünk, hanem az ezt társadalmi munkában végző emberekről) üzemi, vállalati, szak- szervezeti, falusi kultúrfelelősök- nek szükséges lenne a továbbképzése, vagy — ami gyakoriságánál fogva még szükségesebb, — egyáltalán a képzése, mind szakmai, mind politikai vonalon: E kettőt különösen kulturális területen elválasztani nem is lehet. A z ismeretterjesztés a legfontosabb művelődési munka. De ennek igazán eredményességét csak a sokrétű művelődési ismeretek szerzik meg, minden kulturális kincs megbecsülése, amelyhez tartozik (s a legfontosabbak közé tartozik) a „komoly ’ rendezvény, ahogy köznyelven nevezzük. Ezeknek a megszerettetése, amelyet aztán a megértés követ, — nem mellőzhető feladat a kultúrmunkával csupán társadalmi kötelességből foglalkozó embereknek. A film tömegszórakozássá vált. A film áttörte a frontot, kis tanyák éppúgy szeretik, várják és igénylik, mint Budapest. Ilyen frontáttörésre vár a színház, a dráma, a zene, a hangverseny, a képzőművészet, fontos kérdésekből a nagy nyilvánosságot igénylő ankét, és még számos helyen az olvasómozgalom is. Hiszen mindezeknek is megvan már a közönsége. IV emcsak a Tegnap című film- 1 ' nek volt hatalmas tömegsikere, hanem a Szélviharnak is, a drámának, a színpadi műnek, a film nevelő anyjának. De korán lenne arról beszélni, hogy annyian és úgy szeretik, értik a színpad, hangversenydobogó, egy- egy nagyszabású ankét tárgyát, kifejezőmódját, jelentőségét, mint a filmét. Arról lehetne vitázni, hogy miért, de nem érdemes. A tények beszélnek: színházat épít Nyíregyháza, három nagy társulat látogatja a megyét állandóan, és nem ritkák a hangversenyek sem. A közönség tábora egyre nő, de még a film táborához képest kevés! És nincs joga senkinek, hogy megfossza társadalmunk akármelyik becsületes tagját attól, hogy mindezeknek élvezője, s ezen keresztül műveltebb ember legyen. Nincs joga, hogy kézlegyintéssel elintézze: „hisz ezek nem érdeklik az embereket”. Mert ez nem igaz, ez rágalom, ez felelőtlenség! ALBÁN LIKŐRÖK, GYÖNGYÖSI ÉS TOKAJI PALACKOZOTT BOROK, GÖNGYÖLT SONKÁK hásvétra Húsvéti újdonságként Nyíregyházára is megérkeztek a nagy hírű albán likörkülönleges- ségek. Olcsó áron, ízletes kiállítással kerülnek a fogyasztók elé, kb. 6 változatban. Nincs hiány „belföldi” itókák- ban sem. A fűszer-csemege üzletek már jóelőre biztosítottak elegendő gyöngyösi és tokaji borokat. A nyíregyházi boltokban megtalálható a húsvéti göngyölt sonkák „eldorádója”. Már napok óta árusítják és. nagy mennyiséget juttattak el a város lakóihoz. .A Vasnagykereskedelmi Vállalat helyiség hiányában így kénytelen raktározni a drága anyagot. Az árut eső veri, nap szikkasztja Vonatok jönnek, vonatok mennek, nagy az' utasforgalom az állomás várótermében. Feltűnik egy 40 év körüli asszony takarító- eszközzel a kezében. \Csetlik, bot- lik, az arca vigyorít és megszólítja az utasokat: — Jöjjön fizetek magának! Dől belőle a pálinkaszag, s ha elutasítják, szitkozódik. Sok baja volt már ittassága miatt M. J.-nével az állomás vezetőjének. Sokszor próbálkoztak hatni rá elbeszélgetéssel. S az asszony ahelyett, hogy szégyellne magát, letagadja, hogy részegen dolgozik a munkahelyén. Mikor jelentkezik a munkába vigyáz arra, hegy ne látszon az ittasság, mert hazaküldenék miatta. Munka közben jár inni. Többször is volt már fegyelmije, és olyankor siránkozik, hogy ne tegyék ki az állásából, mert miből él akkor. Ám hamar elfelejti, az ilyenkor tett fogadalmat és tovább iszik. A vasút szakszervezeti bizottsága már nem tud olyan nevelési eszközökhöz nyúlni, ami megállítaná M. J.-nét. Megbotránkoztatja az utazó közönséget viselkedésével. Ezért úgy határozott az állomás vezetősége, hogy a sok Szabolcs-Szatmárban — eddig a hűvös idő akadályozta — az elkövetkező napokban kezdik meg a községekben, termelőszövetkezetekben, legeltetési bizottságok hatáskörében, állami gazdaságok, gépállomások és egyéb közületek- nél a fásítást. Nagy tavaszi megmozdulás ez, mert végrehajtásával szebbé, egészségesebbé tesz- szük környezetünket, védekezünk az elemi erők kártétele ellen. A fásítási hónap alkalmából a KISZ szervezetek egységesen csatlakoznak a mozgalomhoz és jórészt társadalmi munkában ültetik a községek kül- és belterületein a fákat. — sokezer forint értékű kárt okozva. Ideje lenne, hogy az illetékesek jobb megoldást találjanak, mert ez népgazdaságunk sürgető érdeke.;8 fegyelmi és nevelési kísérlet után elbocsájtják. Így más, megfelelőbb munkahelyen bizonyára jobb hatással lesz rá a nevelő munkai * S. L. kocsirendező beosztásban dolgozik a vasútállomáson. A vonatok tolatását, szerelvények ösz- szeállítását intézi. Javítómunkán van az alig 30 éves családos ember. Több baja van vele az állomás vezetőségének, mint az 1200 többi vasutas dolgozóval. Azért, mert gyakran jelenik meg részegen a munkában. Ilyenkor nem dolgozhat, hazaküldik és helyette más dolgozót kell beállítani a kocsirendezéshez. A fegyelmivel járó bírságok, kedvezmény megvonások nem hatnak erre az. ember rt. Két hete is baj volt vele. Mikor munkába állt, nem látszott rajta, hogy ivott. Néhány óra múlva a tolatás vezető észrevette h( gy leesett a fékállásról. Nagyon könnyen súlyos baleset érhette volna s talán életét veszítette volna, ha észre nem veszik. lm- bclyogva járt, de még akkor is tagadta, hogy ivott. A negyedik fegyelminél jár. Az egyik büntetést ki sem tölti, mert Az igények figyelembevételéivel terv szerint négy és -félmillió csemetét és husángot biztosít a megyei erdőgazdaság az említett szervek részére. Emellett saját területén 8 millió 100 ezer csemetét ültet el. A rendelkezésre álló facsemetékből a termelőszövetkezetek félmilliót, a legeltetési bizottságok 700 ezret, az egyéni termelők 1 millió 200 ezret, a tanácsok több mnt mf i rt ig Az erdőgazdaság faiskoláiban — az idő jobbra fordultával —1 megkezdték a csemeték és husángok kitermelését. Hét végén kezdődik a szállítás. A szakemberek kérik, hogy a csemeték megérkezése után azonnal végezzék el az ültetést, hogy a megeredést ezáltal is fokozzák. Ugyanakkor igén nagy gondot fordítsanak az elültetett! fák védelmére. Pérfiakne olvassákl Női fehérnemű bemutató Nyíregyházán A Kiskereskedelmi Vállalat —• fővárosi kezdeményezésre — Nyíregyházán is m egrendezi a női fehérnemű bemutató estet. Az újdonságok egész sorát szemlélhetik meg — a város lányai, asszonyai. Mert a bemutatót kizárólag nők részére rendezi a kisker. Ügy hírlik, hogy a helybeli modelek mellett budapesti manekenek is érkeznek a bemutatóra. Előreláthatólag húsvét után kerül sor a nagy érdeklődéssel vart fehérnemű bemutató megrendezésére. nincs rá idő, hiszen közben újabb hibát vét. S a fegyelmi oka meg- ismétlődően az ital miatt van. Azt mondja erre az ember, hogj ő le akar szokni az italozásról. Sajnos, dolgozó társai körében is akadnak olyanok, akik hívják hogy „menjünk, igyunk meg valamit”, és addig piszkálják, míg betér az italboltba, csak egy pohárral meginni. Az ilyennek rendszerint részegség és a munkából igazolatlan távol maradás a vége. Amikor józan — és szerencsére az utóbbi időben egyre többször józan, mint részeg, — ilyenkor jól dolgozik. — Szüksége van arra, hogy a vele dolgozó emberek jobban vigyázzanak rá és ne csalogassák inni. Állítsák meg, ha az az italbolt felé indul, és ha ott találják, beszéljenek vele, hogy menjen haza a családjához, — akikre mindig könnyek között gondol, ha a vasút vezetősége türelme fogytán felveti az elbocsáj- tást. Necsak a vezetőség, a szakszervezet, hanem a dolgozók is kapcsolódjanak be a nevelésbe, S. L.- -nek jó útra térítésébe, megmentésbe, Mert ez a társadalom ügye isi O. A. Q?tatiketetLemk „Modern“ raktár
