Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-17 / 64. szám

i KELETMAGVARORSZÁG 1959. MÁRCIUS 17, KEDD Fokozódik az állattartás a Ssamos-mentMegjegyzés egy megemlékezés szövetkezetekben margójára 120 sőréi hizlal az idén a botpalád i IiwssutJi Téesz A botpaládi Kossuth Termelő- szövetkezet a szatmári tájjelleg­nek megfelelően egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít az állatte­nyésztésnek. Dédelgetett vágyuk, hogy egy 50 darabból álló kosztro­mai—magyartarka keresztezései tehéntörzset állíthassanak be, amelynek jo tulajdonságai ké­zenfekvőéit. — A szövetkezet jö­vedelmének tekintélyes részét az idén a sőrehizlalás adja. Száz­húsz darab kiselejtezett növen­déket és egyéb szarvasmarhát ál­Hagyománya van a nyíregyházi képzőművész szakkörnek Nyíregyházán néhány évvel ezelőtt még működött a képző- művészeti szabadiskola, aztán megszűnt. Napjainkban sok szó esik arról, hogy megszűnésének mi volt az oka. Ezt mostmár kutatni kár, annyi azonban biz-o- njjs, hogy hiánya betöltést kí­vánt. így jött létre a nyíregy­házi képzőművészeti szakkör, a József Attila Művelődési Ház ke­belében. A szakkör évről-évre magához vonzotta az érdelődőket, s mint előde, a szabadiskola, ugyancsak segített \ kibontakoz­tatni a fiatal tehetségeket. A szakkör jónéhány ifjú képzőmű­vésznek alapozta meg későbbi ta­nulmányait, Váczi András, Dá­niel Reinhold és maga Berecz András, a szakkör mostani veze­tője ebben a szabadiskolában kezdte meg pályafutását, a töb­biek között. Évről-évre egy-egy üj tehetség hagyja el a szakkört is, hogy fel­jebb, képzőművészeti gimná­ziumiba, vagy főiskolára kerüljön. Az elmúlt évben Maleczki Ma­rianna ment el innen felvételi vizsgát tenni. Fel is vették, csak az volt a baj, hogy még csak. há­rom gimnáziumot végzett. Az idén érettségizik a képzőművé­szeti gimnáziumban, s jövőre megnyílik előtte a főiskola, anél­kül, hogy újabb felvételit kellene tennie. Az idén mintegy húsz tagja van a. szakkörnek. Nagyobbrészt 15—18 évesek, fiúk, lányok. De vannak idősebbek, sőt idősek is. Az egyik — talán a legtehetsé­gesebb, Salétros János. Régi tag már, két éve jár a szakkörbe. A Dohányfermentálógyár dekorá­ciósa. A képzőművészettel 1954 óta foglalkozik komolyabban, mióta elvégezte iskoláját. Az Ifjú „mesterek“ sikerei idén ő lesz az, aki megpályázza a főiskolát. Érzéke különösen a festészet iránt, kifejlett színér­zéké, komponáló tehetsége előre biztosíték, hogy a felvételi vizs­ga eredményes lesz. De lehet, hogy többen is lesz­nek. És ha nem? Nemes szórako­zás, kitűnő önnevelés, ízlésfej­lesztő munka ez, amely egy bi­zonyos „ fokon már — művészet. SB. lítanak be hizlalásra az idén s ebből kilencven darabot át is ad­nak a kereskedelemnek. Harmin­cat — a folyamatos hizlalás foly­tán — a következő év tavaszán értékesítenek majd. A Számos-menti szövetkezetek­ben szintén fokozódik az állattar­tás iránti érdeklődés. A tunyog- matolcsi Szabadság Hajnala TSZ 200 darab 60 kilós süldőt állított be hizlalásra. Nábrádon, a Béke­harcos TSZ szintén 200-at hizlal, a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád nemrég szerződött 120 da­rab sertés meghizlalására. Hibrid 2500 holdon A fehérgyarmati járásban az összesített eredmények szerint 400 mázsa hibridkukorica vető­magot igényeltek a termelők. Ez a mennyiség 2500 hold területre elegendő. Ez több, mint a szoká­sos kukoricavetésterület 30 szá­zaléka. Megemlékezést közöltünk Me­rényi László írásával Kodolányi Jánosról. A cikkíró megállapítá­saival több helyen nem értünk egyet. A felszabadulás utáni iro­dalmi életről szólva, Kodolányi azok közé tartozott, akik, mini más jelentős írók (Kassák Lajos, Németh László, Szabó Lőrinc) „jórészt saját hibájukból, mert semmi jelét nem adták annak, hogy felülvizsgálták régebbi ká­ros magatartásukat és nézetei­ket — kívül rekedtek az irodalmi életen.” Ez a magatartás kétség­kívül kiegészítője Kodolányi írói magatartásának, egyéniségének. Zárkózottságával, magatartásával a felszabadulás utáni évtizedben annak az írói csoportnak a pél­dáját mutatta, amely csoport polgári, vagy népies, téves néze­teit fenntartotta. E megjegyzé­sek mellett meg kell állapíta­nunk azt is, hogy a cikk írója idézeteit sem a legszerencséseb­ben válogatta meg. Kodolányi jelentős író, de az igazság —igaz­ság. MŰVELŐD ÉS A Megyei Tanács Művelődési Osztályának rovata Több segítséget a bukott tanulóknak! Az 1958/59. tanév első fele le­zárult. Minden bizonnyal minden iskolában akadt bukott tanuló. Nevelőink, készségesen fogják segíteni a bukott tanulókat, hogy a tanév végére pótolják az elmu­lasztottakat, és sikerrel vizsgáz­hassanak. '* Azonban ez még kevés! Feladat hárul itt a szülői házra is! A szülőknek is segíteniük kell a nevelők önzetlen fá­radozását, jószándékú segít­ségnyújtását. Biztosítaniok kell elsősorban gyermekük rendszeres iskolába- járását, mert a bukások fő eredője a mu­lasztás, és az ezzel járó rend­szeres tanulásból 'való kiesés, megszakítás. Az iskola azért ér el viszony­lagosan elég rövid idő alatt ko­moly eredményt (gondoljunk itt csak pl. az I. oszályos gyermekre, aki szeptemberben még egyetlen betűt sem ismert* — s december végére már a kisbetűket ismeri, és a maga módján olvas is), mert ott következetes, tervszerű, -egy­másból következő fogalmakra, ismeretekre épül láncszemek mód­jára az újabb és újabb ismeret- anyag. S ha kiesés van (márpedig aki hiányzik: kiesik) természete­sen megszakad a láncszem, a so­rozat, s a mulasztó tanuló előtt nincs meg az összefüggés, nem tud mire építeni, nem tud mihez kapcsolni. Tizenháromágú kalász... S minél több és nagyobb a kiesés, annál nagyobb az űr, nehezebb a hiányok pótlása. S a vége az, hogy sajnos, a gyermek megbukik. Nagy lelkiismeretlenség ok nélkül a gyermeket kitenni ilyen megszakításnak! Hátrányos helyzetbe hozza az ilyen igazolatlanul mulasz­tó tanuló a nevelőt is, mert neki mégegyszer foglalkoznia , kell a mulasztottal, s bizony a legtöbb esetben a többi ta­nuló rovására. Ez a vissza-vissza térés gátol­ja a folyamatos munkát. Egyese­kért így néni egy esetben hát­ráltatjuk a többséget, a közössé­get! A szülőknek is meg kell kö­vetelniük gyermekeiktől az otthoni rendszeres tanulást’ Az otthonban is kell lennie há­zi rendnek, hogy mikor tanuljon mikor játsszon a gyermek! A szülőnek is ha mégolyán elfog­lalt is, kell időt szakítania arra, hogy érdeklődjön gyermeke napi munkája felől, és be kell számol­tatni az az napi otthoni munká­járól, így arról is, hogy házi fel­adatát elkészítette-e, feladatát megtanulta-e? Természetesen ér­ről a szülőnek valamilyen formá­ban meg kell győződnie. (Megnézi feladatát, kikérdezi leckéjét, vágj' érdeklődik időnként az iskolában gyermeke rendszeres munkája fe­lől, stb.) Gyakori panasz a gyermekek részéről az is, hogy otthon nem hagyják tanulni, mert különböző munkát adnak, — különösen fa­lun. Mi nem mondjuk, hogy a gyermeknek a szülő ne adjon ki­sebb, képességének és erejének megfelelő munkát, de mindeneset­re csak annyit, ami nem megy és nem is mehet fő munkájának, tanulásának rovására! Előfordul az is, hogy egyes szülők, annak ellenére, hogy megtehetnék, - nem biztosítják a gyermeknek- a viszonylagosan nyugodt tanulási lehetőséget. így a kis asztalrészt, csendet, stb. A szülőknek is buzditaniok kell gyermekeiket a tanulásra, és a legkisebb eredményt, hala­dást is el kell ismerniök, hogj' erőt, lendületet adjanak és biz­tosítsanak a további fokozottabb munkához. Végül igen lényeges, hogy a szülők bizalommal keressék fel gyermekük nevelőit, és beszéljék meg velük nevelé­si és tanulási problémáikat. Ha mind a nevelők, mind a szülők a jövőben nagyobb segít­séget fognak nyújtani 'a félév­kor gyengén szerepelt tanulók­nak, — biztos, hogy a siker: nem marad el! Albert Antal tanulmányi felügyelő. Baktalórántháza* t Salétros János rajza. vágtat a baktai úton, egyenesen a faluház felé. Jóformán le se száll az izzadt testű állatról, az őri út felé fordul, s a ló véko­nyába döf. Szélsebe­sen szeli a dűlőket, s a Zoltán-tagból már látja a dombon csil- lámló puskákat. Kiál­tani akar, de — eldör­dül a sortűz. Aztán még egy. Késve ér az Akasz­tóhegyhez, tiszteleg, s átad egy írást a pa­rancsnoknak. A göd­röt fo'ddel behúzzák, elsimítják a rögöket, s a tiszt meredt arcát látva, az egyik kato­na megkérdi: — Mi volt a papíron főhadnagy úr? — Az, hegy a halá­los ítetet érvénytelen. A népmonda szerint az Akasztóhegyen a következő évben egy olyan búzaszál nőtt, amelynek tizenhá­rom kalásza volt. TÓTH KÁROLY * A Nyíregyházi Benczúr Gyula Diák­otthon irodalmi pá­lyázatának rövidített díjnyertes írása. huszonöt lóvas katona megáll a községháza udvarán. Néhány perc és kész az intéz­kedési terv: minden falubeli mellé két katona, így oszlanak szét. Mire fesledni kezd az ég alja, Osváth Já­nos, Kassai Antal és János, Kun Gábor és Sándor, a három Sípos, — András, Fe­renc, László, Tisza József, Miklós és Pé­ter, meg Hódi Mi- hálj’ bilincsbe verve állnak az urak előtt. Máius első vasárnap­ja börtönben találja a 13 vajai embert. Délután, úgy há­rom óra tájt hal'gatag menet kanyarodik ki a községház udvarán. Két szélen katonák, középütt tizenhárom civil, összekötözve. — Az; őri úton, a falu innenső donibja felé visz az útirány, egy frissen ásott gödör fe­lé. Az emberek szót­lanul felsorakoznak.. Röviddel a menet elhaladása után lovas emberek. Csak a ku­tyák ugatják meg a holdat nagyritkán, ahogy minden este te­szik falun, egyébként hallgat a sötétség. A deszkakerítések tövéhez lapulva egy alak suhan el. Nya­kát mélyen gallérjá­ba húzza, füleli a neszt, . aztán elindul a főtér felé. A község­háza ajtaja előtt kulcscsomó csörren, csikordul a zár, s az alak besurran. — Felveszi a kagylót, tárcsáz, s kis türel­metlen várakozás után idegesen suttog: — Halló... halló! Szolgabírói hivatal? Itt Simkovszky tanácsos ... kérlek alássan sürgős segít­séget kérünk Vajára. Mire akarnak vete- . medni ezek a koszo­sok! Földosztást ter­veznek. Mit... ka­tonák? Nagyon jó lesz! Még ma éjjel... még ezen az éjsza­kán ...! VT essze még a L hajnal, amikor Megbolydul a tömeg, nagy öröm terül el az arcokon. \ z anyjuk keser- vit! — rúg be. le bosszúsan az üres hordóba Sipos. Az gurul egy darabon, nagyot zökkenve áll meg az árokban. Sú­lyos csend fegja át az embereket. Hódi Mihály, Kun Gábor, Sjpos Ferenc, Tisza Miklós, meg a többiek ráncolt hom- ; lókkal lesnek egy­másra. .. Már elkezd­ték. Nem férnek a bőrükbe. A főjegyző járt a kocsmában, ki­görgetett néhány hor­dót, csapra ültette. — Ingyen muri, meg mi- . fene! Bolond itják a népet, hegy megint megfoghassák az or­vukat ... — Ma szombat van- Tisza. — Hétfőn föld­osztás lesz Vaján. — Mégha egy fikarcnyi írás sem jön fentről. A négy férfit elta­karja az esti szürkü­let. Lepihen a táj, a házak, benne az gélyezett taluház ud­varán csoportokba verődve zsong az em­berhad, akár a mé­hek. Fakókendős asz- szonyok, szakadtinges férfiak, akár egy ha­lom szegénység. — Nem mondok sokat, de oda süsse­tek, itt hamarjában földosztás lesz. Ki­csinálta a forradalom. — indítja a beszédet Demeter bácsi. ■ — Ha olyan köny- - nyen menne... — Ne féltsd te ezeket! Szó szót ér idekinl, sietnek a percek, s egyszerre váratlanul megcsikcrdul az aj­tó. Tizenhat férfi — az előbbi hárem fegy­veres, meg 13 vajai — áll meg a gangon. — Osváth János áll az élre, beszédet rögtö- nöz. Hangja tiszta csengésű, amikor a forradalomról szól, s csak úgy dagadnak a keblek, amikor szét­árad a környéken a várt mondat: „A föld ■ azé aki megműveli." XT aj a, tizenkilenc. * A kastély cserép­fedele kipiroslik a dúslombú akácok kö­zül. Látszólag nyu­godt minden, még a levegő is mozdu­latlan. Valamivel odább a vártól, az egyik ház előtti ló­cán tűnődő arccal pi- pázgat egy hajlott­hátú. öreg, Demeter Józsi bácsi. Korral jár az már, hogy az ember csak a bocs- kor orrát méregeti. A roggyant kalap árnyé­kot terít, hogy még a gyenge nap se bántja a Szemet. Futó léptek dobba­nása bontja meg a csendet. Mire az öreg botja segítségével ki­egyenesedik, három puskás ember áll meg előtte. — No, öreg legény, gyövünfc, "vágy ma­radunk? ■' — Gyöyünk, gyö- vünk, dp hová? — így az öreg a bajsza alól. Emezek rávágják, ugyan vajon hova, hát a községházára, mert ott már nagy dolgok történnek ..; A hársfákkal sze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents