Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-29 / 75. szám
4 KELETMAGYARQRSEAG 1959. MÁRCIUS S9, VASÁRNAP A kenyér, a társadalom és Egy délelőtt a Területi Egyeztető Az emberek, akik döntenek, itt ülnek az, asztal körül. Alaposan meggondolnak minden szót, minden körülményt — hiszen a döntés, a szó, amit kimondanak a fellebbezések, panaszok ügyében, a végső, a megfellebbezhetetlen... Az emberek, akiknek sorsáról döntenek, egyszerű dolgozok: eladók, éjjeliőrök, gépkocsivezetők könyvelők, s itt ül a másik fél, az igazgató, vagy a vállalat megbízottja, hogy őt is meghallgassák az elbocsájtás, az alacsonyabb kategóriába sorolás, a ki nem fizetett munkabér, vagy más jogos és vélt sérelem ügyében. 10, 12, vagy még több ügyben határoz egy tárgyalási napon a bizottság. Kora reggel kezdődik a munka, s otthon a sírósszemű asz- szony, a kétségbeesett, vagy reménykedő család várja az eredményt, az igazságot. S ez a körülményeiket a ténnyel, a törvényességet az emberiességgel mérlegelve meg is születik: a jogtalan fellebbezéseket elutasítják, a jogost orvosolják, érvényt szereznek a népi demokrácia törvényeinek. Hogy mindez hogyan történik — elég egy délelőtt hozzá, s belenézhetünk a vállalatok, a dolgozók életének mélyébe, megismerkedhetünk jellemek gyengeségével, hibák és bűnök szálaival is. Az első panaszos Gulya Gedeonná, a Kiskereskedelmi Vállalat egyik üzletének volt pénztárosa. I telhetetlenség megbosszulja magát Gulyánénak azért mondott fel a vállalat igazgatósága, mert többszöri figyelmeztetés után is megsértette a munkafegyelmet, nem hajtotta végre a központ utasításait, s pontatlan munkája a bolt leltári hiányához is hozzájárult. Fellebbezését a vállalat egyeztető bizottsága elutasította, s most a TEB-hez fellebbezett A tárgyalás során a maga valóságában bontakozott ki egy olyan házaspár élete, amely a pénzért, a többért erkölcsileg és egészségileg egyformán kész tönkretenni magát. Gulyáné férje szabó. Az asszony éjszakánként a férjének dolgozott, s másnap álmosan, figyelmetlenül végezte az első ..műszakot”. így követte el sorra hibáit, s így vezetett a telhetetlenség, a „güzülés” a társadalom kárára. Gulyáék nem elégedtek meg a nemrégiben épített családi házzal — ennél is többre vágytak. A Területi Egyeztető Bizottság egyhangúlag elutasította a fellebbezést. Határozat az embertelen átszervezés ellen Fonalka Sándor, a mátészalkai 89. sz. dohányáruda dolgozója azért fellebbezett a TEB-hez, mert a vállalat annak ellenére, hogy ő 75 százalékos hadirokkant és sajt házában, merev lábaknak megfelelő álló helyzetben végezhette munkáját — átszervezés folytán lakásától távol helyezték, olyan munkahelyre, ahol csak ülve dolgozhatott, s erre egészségi állapota miatt is képtelen volt. A TEB úgy döntött, hogy a rokkant embert vissza kell helyezni korábbi munkahelyére. Egy fillérrel sem rövidítheti meg a vállalat a dolgozókat A TEB ezután Nagy Sándornak és Tamási Jánosnak, a Mátészalkai Gépállomás éjjeliőreinek bérkövetelését tárgyalta akiknek a gépállomás nem fizette meg a heti pihenőnapokon és munkaszüneti napokon végzett munkájukat. A határozat értelmében a gépállomás köteles egy évre visz- szamenően kifizetni a dolgozók bérkövetelését. Ugyanígy döntöttek Fábián Jánosnak, a Szálkái Állami Gazdaság éjjeliőrének ügyében is, aki naponta 12 órát dolgozott, s csak napi 10 óráért kapott munkabért. Dobos Gábor, aki az Építőanyagipari Vállalatnál technikusi beosztásban dolgozott évek óta, azért fordult a TEB-hez, mert a az igazság Bizottságnál vállalat új .igazgatója értesítette, hogy technikusi beosztásból felmenti és fizikai munkakörbe helyezi teljesítménybérezéssel. Határozatát azzal indokolta, hogy Dobosnak nincs meg a technikusi képesítése. A tárgyalás során kiderült, hogy Dobos Gábor mind ez ideig jól ellátta feladatát. A TEB úgy döntött, hogy ügyét illetékes szerv segítségével tüzetesen kivizsgálja, s eldönti: valóban a szaktudás hiánya volt az oka a határozatnak, vagy pedig személyi ellentét? 1 Felelőtlenség a családdal szemben Bodnár József, az 53. AKÖV kisvárdai forgalmi szolgálattevője volt. Négy gyermek apja, felesége beteg. Ö azonban sem gyermekeivel, sem feleségével nem törődött: hiába figyelmeztették többször is, italosán bánt a vállalat pénzével, majd több szabálytalanságot követett el és anyagilag is megkárosította a társadalmi tulajdont A bizottság családi helyzetét sem vehette figyelembe, mért vétkes cselekedeteiért már több ízben is felelősségre vonták, s csupán családjára tekintettel nem bocsájtották el már korábban is. A TEB tehát jóváhagyta a vállalat. felmondó határozatát Bodnár József pedig — ha eddig nem emberei te meg magát — most nehéz munkával is teljesítse családjával szembeni kötelességét, Szabálytalanságok, sérelmek, panaszok.,. Kisemberek nagy ügyei, a kenyér, a munka, a család ... Peregnek, életrekelnek, s az öt ember, a bizottság biztos, megfontolt szavakkal tereli őket a megoldás, az igazság felé. Győry Illés György. f% önyvtárhá lósa t az üzemek között lla’ry működik as SZMT könyvtára? Hazánk a legelső olyan európai államok között van, ahol az emberek viszonylag a legtöbb könyvet vásárolják. A vásárláson kívül kiépített könyvtári hálózat gondoskodik arról, hogy mind több rendszeres könyvolvasó ember legyen. A könyvtárak között legtöbb gondot okozott az üzemi könyvtár helyzete — mivel aránylag kevés választékával, rendszertelen vásárlásaival nem tudta kielégíteni a munkások, műszakiak és alkalmazottak igényeit. Megyénkben sok ilyen könyvtár működik, vagy működött. Működött? Tehát megszűntek? Ezzel a kérdéssel fordultunk Kiss Elek elvtárshoz, az SZMT könyvtárának vezetőjéhez. t, Üzemeket ellátó központi könyvtár — Jó néhány üzemben valóban megszűntek a könyvtárak, mint az üzem saját ellátmányú, zártkörű kis könyvtárai. De helyesebb lenne, ha úgy fejeznénk ki; belépték a könyvtárak közösségébe, az SZMT könyvtárhálózatába. — mondta Kiss Elek. — Ez a központi könyvtár jellegénél fogva eltér a közművelődési könyvtáraktól, mert nem, illetve csak kis mértékben foglalkozik helyi kölcsönzéssel. Súllyal üzemeket lát el. Azokat az üzemeket köti össze, amelyek már beléptek a mi hálózatunkba. — Hogyan történt ez? — Könyveiket behoztuk, illetve kicseréltük. Általában 300 kötet áll a kiskönyvtárakban, amelyek állományát időszakonként cseréljük. Lényegében ez a könyvtár- közi kölcsön, amelyet ez a központi könyvtár bonyolít le. Ahol szeretik a könyveket — Hány üzemmel tartják a kapcsolatot? — Jelenleg huszonkilenc üzemmel folytatunk csete-akciókat. Ami az olvasottságot illeti, ezekben az üzemekben erősen javul a kép. Általában a dolgozók 20—25 százaléka rendszeres olvasó. Különösen jó ez a Nyomdaipari Vállalatnál, ahol a dolgozók fele tagja az olvasótábornak. De jó a Patyolat Vállalat, az Ingatlankezelő, a Ruházati Gyár, a Megyei Kórház és a Vendéglátó Vállalalt is. Es ahol „nem szeretnek“ olvasni — És ahol rossz? — Az Állatforgalmi Vállalatot kell első helyen megemlíteni. Ők ugyan bekapcsolódtak a mozgalomba, könyveiket át is adták, de egyetlen új könyvet nem fogadtak el, mondván, hogy ott úgysem olvas senki. Nem sokkal jobb a Finommechanikai Vállalat sem. Ezeken a helyeken a társadalmi szerveknek kellene először meggyőződnie arról, hogy az olvasás igen fontos kiegészítője a művelődésnek. Hány kötet könyvvel rendelkezik a központi könyvtár? — Pillanatnyilag ötezer darabbal. De ez állandóan nő. Ugyanis évi ötvenezer forint vásárlási keretünk van. Ami azt jelenti, hogy három év múltán, a kiselejtezést is figyelembe véve, kétszeresére emelkedik a könyvállomány. Ezenkívül igyekszünk mind több üzemet bekapcsolni a hálózatba: Cél az, hogy megszűnjenek a kis, magukra hagyott üzemi könyvtárak, illetve átalakuljanak a hálózat könyvtáraivá Így takarékosan többet, jobb, tervszerűen beszerzett könyveket és mind több új j könyvet olvashatnak az üzemek dolgozói. A hálózati könyvtáro- I soknak több idejük marad az olvasókkal való foglalkozásra, és képzésüket is segítjük. A könyvtárak nagy előnye még, hogy teljesen ingyenesek. Ami még fontos: foglalkozzanak mind többet ezzel a, kérdéssel az üzemi szakszervezetek, népszerűsítsék, segítsék elő a könyvtári munkát a bizalmiak. Hiszen ez a mankó is a napi kérdések közé tartozik. S. B. Az iskola falai ott meredez- ték a falu közepén, vörösen, vakolatlanul. A tető is rajta volt már, de az ablakok üresek, és a cserép is hiányzik jó darabon. A fiatal, kerekképű tanácselnök szaporán káromkodott, valahányszor csak látta. Nagy lendülettel fogtak hozzá de aztán elfogott a célhitel, amit a községfejlesztési alap terhére vettek fel, s most odakint megindult a tavaszi munka is. Az iskola a büszke, gyarapodó épület képe helyett, kezdett mindinkább betegesnek tűnni, álmosan hunyorogva lyukas oldalaival. Egyszer aztán nem birta tovább Juhász, a tanács ablakából hevesen visszafordulva, fejébe vágta fekete kucsmáját, s kigombolt ingnyakkal elszaporá- zott Fekete Sándorhoz. A Kossuth elnöke, úgy látszik, a járásra készült, mert meztelen felsőtesttel nyiszogatta a törött tükör előtt szürkülő bajuszát, s körűié a borotválkozás csatájának fehér hullái hevertek, a borotva, a pamacs, a tálka, a törülköző kis kendő, a fenőszíj, mind-mind habosán. Mert átkozott erős a szakáll, ha szürkül is. Olyan erős, mint maga az ember. A két elnök egy villanásra egymásra nézett. A fiatal zavartan kapta le kucsmáját, az öreg szürke szeme hunyorítva bújt vissza sűrű bozontja alá. Az udvarias beszélgetésnek ezúttal, helye nem lett, mert az öreg sietett. Szakértelemmel nyeste tovább a bajuszát, éppen i sak-helyet mutatva Juhásznak. A tanácselnök azonban nem tudta, hogyan kezdjen hozza — Hát befulladtunk — ■ savó tt s térdére. Fekete Sándor nem szólt. Az olló halkan sercent. — Bizonyisten, inkább hozzá se kezdtünk volna. — Mihez? — Az iskolához. Az olló tovább sercent. Aztán előkerült a borotva is. — Tiszta szégyen, ahogy az az épület rokkantain gubbaszko- dik a téren, meg osztán tönkre is megy, a fene egye meg. De hát nincs gersli... — pergette meg az újjait. Fekete most sem szólt, pedig az ehlök szeme mostmár rátapadt a kemény arcra, s éberen figyelte minden rezzenetét. — Szóljon mór... — vesztette el a türelmét Juhász. Fekete végre letette az ollót, a borotvát, s tempósan fordult a nagy lavórhoz. — Ahol nincs, ott ne keress — mondta határozottan, és belecsapott ' a vízbe. Juhász a foga közt káromkodott. Nehéz ember az öreg, de hogy ennyire merev legyen, az elvette minden bátorságát. Csak nézte az izmos parasztember hátát, amint peregve szalad végig rajta a hideg víz, amint ősz- szecsomósodnak a bőr alatti izomkötegek a heves, erőtejes mozdulatoktól. Aztán a szeme megakadt a két lapocka közén. Hosszú, vörös csík futott itt lefelé, amit eddig csak azért nem vett észre, mert a víztől pirosodott meg. Valami iszonyú vágás lehetett az, mert a közepet áj án árkos is maradt. A csillogó bőrre aztán törülköző feszült. — Szép kis emlék — mondta önkéntelenül Juhász. — ott a hátán. — Az. — Háború? Nem ismerték egymást, A tanácselnök városiról került, egy éve sincs. — Nem. — Bika? — gondolta, hogy a szarvával hasíthatta talán. — Nem. Ropogtak az újjai, ahogy törülte őket. — Ez csak az. hogy engem megkezdték nyúzni. Juhász rácsodálkozott. Most viccel, vagy bolondnak nézik őtet? — Aztán mivégre? Talán, hogy kifordítsák, mint a bá- ránybört? — Azt már ők jobban tudták. — Kik? — A fehérek. — Milyen fehérek? Fekete türelmetlenül lökte el törülközőt. — Milyen fehérek... hát tizenkilencben. Amint az ing után nyúlt, még egyszer látni engedte a sebhelyet. Iszonyú vágás lehetett. — Aztán..; miért? — Az igazságért — felelte röviden Fekete. — Milyen fajta igazságért? — Igazság csak egyfajta van. Az igazság. — Látva, hogy a fiatal elnök megsértődik, engesztelve tette hozzá: — Földet akartunk osztani, lefoglaltuk a boltokat, szóval, szocializmust akartunk csinálni. Persze, ahogy elbuktunk, jött a méltóságos úr, meg Horthy emberei. — Hogyan történt? — Hát hogy... bevittek a kastély pincéjébe. Puskával ösz- szetörtek. Aztán hasra fektettek, megkötöztek, és megmondták, hogy most megnyúznak. És meg is kezdték. Ennyi az egész. Juhász iszonyodva nézett az öregre. De hiába várt több szót, nem kapott. Erre megharapta a száját. — A kutya szentségit... ezt se tudtam. — Ne akard tudni. De hallod, most aztán mondjad, mit akarsz, mert én kapom magam, és megyek. — Már a haját egyengette a kefével. — Megmondom az őszintét, én az iskola... az iskolát. .> Fekete lelökte a kefét, s egyenest a fiatal szemébe nézett. — Az a ti bajotok, hogy nincs bennetek vér! Hát hogy akartok ti szocializmust csinálni?! Mit dadogsz nekem, hogy így, meg úgy. Mond meg, mi kell? — Munka. Munka, meg pénz. — Pénz? Minek? Hiszen már készen van? — Cserép... ablakók __vakolás, festés.. — Osztán, van elég tanító? — Hogyhogy van elég? — A jövő hónapban kezdhetik a kétszer kettőt De most már igazán kapom magam, mert lekésem a vonatot, s mehetek kerékpáron, amit nem szeretek. Juhász még mindig nem tudta hinni. Csiak nézett az öregre. — Égy gondolja, Sándor bácsi, hogy maguk, a téesz megcsinálják? — Hát kiaméria? Megvárjuk, míg a miniszterek helyünkbe hordják, nem? Hapem idefigyelj, Miklós. Most aztán intézd el, hogy a traktorosunk megkapja a pótkocsit. Mert ha én megyek be a gépállomás igagatóságára, és én magyarázom meg, hogy a pótkocsira szükségünk van a szállításhoz, akkor biztos, hogy jópár aktával megszaporodtok ott, a tanácson. — A szentségit!! Hát még mindig nem jött meg a pótko. esi?! i— káromkodott a fiatal tanácselnök, — s nagyot csapott az asztalra. — így kell azt! — ereszkedett meg az öreg bozontos szemöldöke, és cinkosan elmosolyodott. sipkay barna Iskolaépítés
