Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

1959. MÁRCIUS 29, VASÁRNAP KÉLETMAGYARORSZÁG s Sárándi István mozdonyvezető a vezérálláson, — Már három évti­zede mozog ottho­nosan az indító- karnál. Jelenleg a Nyíregyháza—Bu­dapest között köz­lekedő 1701/a szá­mú gyorsvonat „vezére”, Talán egyetlen gondja, hogy rohamosan közeledik az idő, amikor nyugdíjba vonul, pedig hej de nehéz lesz meg­válni „paripájá­tól,” Tegnap utazott keresztül megyénkén a KlSZ-küldöftség Tegnap, a kora délutáni órák­ban utazott keresztül megyénkén a KISZ Központi Bizottságának delegációja, útban a Szovjetunió felé. A delegáció három hétig a Szovjetunióban, három hétig ps- dik Kínában tartózkodik, hogy a Kamszomol, illetve a Kínai Kom­munista Ifjúsági Szövetség mun­káját tanulmányozza. A delegá­cióval Szabolcs-Szatmár megye képviseletében Mandzák János elvtárs utazott eL Kikelt a borsó és a »ab a hodászi Úttörő Tsz-ben A hodászi Úttörő Termelőszö­vetkezet befejezte a cukorrépa vetését és végzi a gyümölcsösben a permetezést. Két motoros per­metezőgép van munkában, ame­lyek napi 5—6 ezer liter permet- levet szórnak ki a fákra. Az elve­tett borsó és zab kikelt a szövet­kezet földjeim Uj húsrétok Ajakon Jönnek a legények. Fekete ünneplőben, kalapjuk mellett roz­maring, mályva. A lány remeg. Vajon eljön-e, akit vár? Belép a fiú, köszön és nyúl a lány kezé­hez. Viszi a lányt a kúthoz. A pajtások már eresztik a vöd­röt, aztán zsupsz. Csuromvizes a lány. De az a jó, minél vi­zesebb, mert ez azt jelenti, sok a locsoló­ja, hódolója. Az any­ja se ússza meg szá­razom. A férfinép mosolyog. Másnap jön a .kölcsön ke­nyér visszajár”. A férfiak kötnek Útila­put a talpukra. Az asszonyok kapnak a vizesedény után. Mi­ből áll a lakoma? Pászkával, sárgatúró­val, borral, pálinká­val kínálják a locsoló legényeket. Este van a húsvéti bálozás. Ott warn a falu min­den valamire való fiatalja. Sajnos nem is múlott el vereke­dés nélkül... Ilyen volt a régi húsvét Ajakon. Mi­lyen ma? Jönnek B legények ünneplésen. A lány remeg, mint tavaszi szélben a liliom. Va­jon eljön-e, akit oly annyira vár. Egyszer- csak megérkezik. Ha talpraesett, elmond egy tréfás versikét Illatos kölnivel meg­öntözi a lányt, az anyját a nagyanyját, kishugát, ángyát ke­resztanyját. .. A ven­dégek asztalhoz ül­nek. Bor, pálinka, meleg kalács kerül az asztalra. Terefe­rélnek, beszélgetnek. Elmenet — ha nem ügyes a lány— kap egy pohár vizet az arcára. Nem vödör­rel, csak egy pohár­kával, a hagyomány, a sonkás sserimt Ugyanezt kapja visz-« sza a legény húsvéti harmadnapján, ha nem nyitja ki a sze­mét. Ám addig tör­ténik valami. Húsvéf elsőnap estéjén a Iá-' nyok kiülnek a kapu­ba dalolni. A fiúkai hamar odavonzza ú nóta. Együtt főijük a nótázás, tréfálkozás késő estig, s itt be­szélik meg a fiataléi a báli találkákat. A húsvéti bál ezidőlt­ben is a falu legna-, gyobb eseménye. Er-; re az alkalomra ha­zalátogatnak a távolt vidékeken dolgozd' ajakiak is. Füzérben ötven-hatvan pár ropja a táncot a, húsvéti bálon. Most azonban nem jár ve-' rekedés a bálozással. Üj húsvétok ezek Ajakon ás minden művelődő, fejlődő községben. A terített asztal mindig gazda­gabb lesz a dolgos kezek nyomán. {^ijógijítiák meg QézjLkát! Apa vagyok, két kislány édes­apja. S ezért szeretném, ha az a másik édesapa, a tornyospálcai Lengyel János, a községi tanács hivatalsegédje is annyira örülne legkisebbik fiának, akkora örö­met lelne benne, mint én gyer­mekeimben. Van kinek örüljön a hivatal­segéd és felesége, mert Józsikán kívül még öt gyermekkel áldotta meg őket az élet. Szereti is vala­mennyit a házaspár, azonban a kis Józsika mégis a legdrágább. Talán azért is, mert a legkisebb, a legokosabbnak tartja az apja, de talán azért is, mert Józsika gyámolításra, védelemre szorul. Ez az okos kisfiú sántít a jobb lábára. Védelemre szorul a vele egykorú kis nebulókkal szem­ben, s védelemre a testvéreivel és a felnőttekkel szemben. « S az apa mégis dicsekszik: — Ej, ha látná a fiamat! Tud­ja, milyen stramm kis kölyök?... Sokszor megfigyelem amikor a bátyja tanul, s ő próbálja oktat­ni. Ha egyszer elolvassa előtte a leckét, Józsikám már kívülről fújja.;, Csak tudja — szomoro­dik el i., Igea Vajon mire gondolt Len­gyel János? Fiára, akit sajnál és szenet, örül neki, s bánkódik miatta. A kis búzakék-szemű, szőke hajú, élénk Józsikát, aki­nek most kezd kinyílni az érte­lemvilága, mindig csúfolják. Ez nagyon fáj a kis fiúnak. Egyik alkalommal sírva bicegett be apjához. — Miért sírsz kisfiam? — kérdezte tőle a hivatalsegéd. — Mert a fiúk csúfolnak — nézett az apjára. Az apa megsimogatta szőke fejecskéjét és megcsókolta. Jó­zsika ránézett, mosolygott, majd hirtelen elkomolyodott: — Mondd, édesapa, mikor csi­náltatod meg a lábamat?! Hisz megígérted ... Lengyel János szeme telefu­tott könnyel, s valami összeszo­rította a torkát. Nem tudott hir­telen mit válaszolni a kisfiúnak. — Majd..; majd kisfiam ... Ne félj, megcsináltatja apja, csak legyen pénze. — Jól van édesapja, akkor most megyek játszani. És Józsi­ka elbicegett. Pénz kell ehhez? Nem, hanem orvosok lelkiismeretes emberek, akik tudnak segíteni. A kis Lengyel Józsika így született. A jobb lábafeje befelé görbül bo­kában, s a járás következtében a bokájánál egy húsgumó fejlő­dött ki. Erre lép a kisfiú. Az egyik kezén a három középső ujj össze van nőve, Csak két uj- jával tud fogni. — Azt mondták, 4—5 éves ko­rában vigyem vissza a gyereket, ha már a gipszelés nem segített, megoperálják — magyarázza szomorúan az apa; Szinte a napokat számlálták a szülők, hogy elteljen a év. öt- venhét őszén újból beutazott fiával Lengyel János. De ekkor meg nem volt hely a kórházban. Szomorúan, reményt vesztve vit­te haza gyermekét. S azóta nem vitte sehová. Józsika viszont nő, lassan iskolába megy, felcsepe­redik s ha nem segítenek rajta időben, így serdül fiatalemberré. Sánta marad, s így kell járnia, így kell leélnie az életet. Szülei egész embert akarnak. Ép, egészséges, az életnek örülő gyermeket S nem akarják, hogy őket vádolja majd egykor azért, mert nem tettek meg min­dent. Ne adja fel a reményt Lengyel János. Ez a baj az orvostudo­mány mai fejlettsége mellett gyógyítható. Keresse fel ismét az orvosokat, hogy tegyenek meg mindent amit lehet ezért a gyermekért Hadd fusson, sza­ladjon, hancúrozzon úgy, mint a többi gyermek, mint az én kis­lányaim. ­Gyógyítsák meg Lengyel Jó­zsikát, apja szeretett fiát, anyja kedvencét, hogy ne csúfolhassa senki őt, hogy fejlődő szép ha­zánknak ép lelkű, egészséges testű fia lehessen. Farkas Kálmán. AZ UJ NYÍREGYHÁZA Az Arany János-ut cai bérháoak egyik«. TAVASZI FUVALAT Mint elcsendesült tenger megpihent hullámai, olyan sze­líden vonulnak a zöldülő vetés- halmok. Az országút két olda Ián a simogató márciusi szél­ben minden éled, újjászületik. És ott, a kanyargó akácsor mö­gött frissen és teli kedvvel szán­tanak a traktorok, hátukon egészséges barnára festette gaz­dáik arcát a fény. Csapong a gondolat, viharzik az érzés, úgy, ahogyan a robogó kocsi ablaka mellett sorra ma­radnak emberek, házak, mezők. Milyen szép, miyen fenséges o mi tavaszunk, sorrendben a ti­zenötödik, amelynek illatát teli tüdővel élvezi a Nyír. Rádborul a tér messzesége: felfoghatatlan távolok, érzékelhetetlen térfoga­tok, izzó hőfokok. A Mecsek alján virágzanak a mandulafák, új autóbuszok szelik keresztül fő­városunkat, Tokaj panorámája szélén új hid áll a víztükör fe­lett. Munka és életerő. Talán so­sem volt még e két fogalom annyira egy. mint manapság. A zimankós telet nem először váltja fel napfényes tavasz, a fű sem most sarjad először. Mégis mennyire változik a Világ. Beszélgetni kell a Kemecse Állami Gazdaság traktorosaival, akik holdról-holdra vívják a küzdelmet a földdel, amely ma­kacs és önfejű, de ha betörik, gazdag termést arat a kombájn. Nézd, amott, az ajaki határban csibékre vigyáz a sokszoknyás nagylány, s ölében pompás szí­nekkel festett húsvéti tojások sorakoznak. Mert jönnek a lo­csolások és illetlen dolog üres kézzel elengedni őket. ­A színek tarka sokasága keve­redik az úton. Kisvárdán tejes­kannákkal száguld az autó, azt mondják, hogy a vegyi cikke­ket gyártó kazeinüzem is „pro­filt” változtatott egy hétre: tíz­ezer liter tejet küld az ünne­pekre Budapestnek. Legyenfosz- lósabb a kalács és jusson min­den gyerek üvegébe, mert sok kell ám az apró szájacskáknak. Jön a tavaszi fuvallat, s mást ért a kertbe, a nádfonatú szék­hez, amelyben diákfiú olvassa a történelmet. Könyvét most ölébe ejti, pillája lecsukódik. S hunyt szemmel látja a tájat. Csillogó fehér port szór szét a mezőn a szántóvető. Gondo­lataiban már látja, hogy sma- ragzöld, dús lesz a búza, ka­szát suhint a július az érett ka­lászok alatt. Olyan jó feszíteni a pihent izmokat, arra gondolni, hogy minden a mi kezünk munkája nyomán lesz teljes. Vásárosnak, kiyban iskola épül, emeletes. Gin/ 'ám..' Gondol-e valaki is arra, hogy kiknek készítik az építők? Kér­dezte-e valaki is a tavaszi fény­től energikus kőműveseket: az­tán kik ülnek be ebbe az isko­lába, ha tető alá kerül? Ugyan, minek. Felesleges lénne és a zömök munkás talán nem is értenéí minek ilyet mondani­Kiknek készül? — válaszolna. A fiamnak. Igaz, még csak hat éves. De úgy fog itt feszíteni nemsokára, mint valamikor Tomcsányi méltóságot! A fehér műúton nesztelenül suhan a gépkocsi. Elhagyta már a sokbordás hidat, repül tovább ben. Lovak poroszkálnak haza­ebben a csodálatos fényözön- felé a malomból, ahová őrni vitték a beregi búzát, hogy kür­töst tegyen kemencébe az asz- szony. Új a kerítés, más az élet. A tiszaszalkai termelőszövetkezet portája is azt mutatja: ünnep virrad. A tanácsházán hangos a vita, hozzanak e nyíregyházi csoportot a szövetkezeti napon, Nem aféle mulatozás lesz ez, csupán a paraszti jövendő bon­togatja szárnyait a vidám ün­nepen: április ötödikén. Majd hegyiútat visz az ös­vény. Szelíd dombtetőn fut szét, megannyi mohos, öreg pince elé. A barabási szőlőhegy kendős lányai és ingujjas legényei met­szik a bővérű tőkéket: jusson ■Hnél több az őszön. Meleg, pu­ha dombok, gömbölyű mind, mint a leányok keble. Tavaszi fuvallat. Alkony terül, az ablakon tó­dul az illat. Csupán égy nap telt el. Egyetlen nap. Kflpfct JéMM Vidovenné jubileum* Vjdoven Andra#né jubákaí. Mar 10 éve tartozik a nyíregyházi öew zsa Termelőszövetkezet nagyow ládjába, Az elsők körött veit amikor elindultak a körös éröcv azóta jóban-rosszham kitart. ífraor- g almas munkát végez, így érthe­tő, ha napközben is állandó a jókedve, hiszen semmiben sem szenved hiányt A szövetkezetben keresett jovedehnéwel meg van A VEZERALLASON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents