Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-29 / 75. szám
2 KELETMáGYARORSZAG 1959. MÁRCIUS 29, VASÁRNAP Gondokat mos a vízOlcsvaapátiban Karcsú, szépívű repülőgéphez hasonlít a fiatalok közössége a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Pilótája, személyzete, alig 20 év alatt, 20 év felett. Fiatal lányok, fiúk, szí ne-java. A gyorsröptű gép új magaslatok felé tör. Útközben leszáll, s újult erővel száguld tovább. Leszállás, erőgyűjtés volt az áj tagkönyvek kiosztása. Megélénkült az élet. Ez a benyomás » megyében — közelebbről — a kisvárdai járásban. Gyarapodtak a KIS/.-szervezetek. Erőben, igyekezetben. — A múlt hónapban száznyolcvankét, e hónapban száz új tagot avattak. Kétkezi munkásokat, parasztokat. Megizmosodtak a dvmbrádi, gégényi, eperjeskei, fcnyeslitkei, tuzséri és más ifjúsági alapszervezetek. Nemcsak létszámban. Tartalomban, ötletben valóságos kincsestárakat fedeztek fel. Olyan községekben is javult a helyzet, mint Rétközberencs, Pátroha, tíenfc, Kékese, ahol előzőleg csekély volt a KISZ szerepe. — A kincs a valóságban érzékelhetően is jelentkezett. Egyetlen példa. A múR év második részében a járás ifjúsága egymillió forint értékű társadalmi munkát végzett el. Ez kiemelkedő teljesítmény. Sokat foglalkoznak az ifjúsági vesetők as így ki nem fejezhető értékek csiszolásával, — a serdülők élet- és világszemléletének, jellemének meg refer utalásával is. As erőgyűjtés «tán egy sor- passtalatra is ssert tettek. — Egyes helyeken nem foglalkoztatják » áj KISZ-tagok at fogják kezüket s magukra hagy ják őket. Nemrég Fényesli(.kén kizártak a KISZ-ből hét fiatalt. Vajon megtörténik ez, ha a felvételüknél közelebbről megismerik őket? Vagy ha nem mondanak le nevelésükről? Van itt más is. Önállóbbnak, kezdeményezőbbnek, előbbre tekintőbb- nek kell lennie az ifjúsági életnek. A fiatalok ne csak a mát, a holnapot is nézzék. Iránytű nélkül bajosan megy ez. Egy- egy községben pontosan meg kell ismerni, miben segíthetnek, miben kell feltétlenül segíteniük, ma, holnap és holnapután. Dögén például két homokbegyet fásítottak, sporttelepet építenek, a kultúrház előtt teraszt készítenek. Mindez jó, és az önkéntes segítő csapat tagjait dicséri. — Nem célszerű azonban csak az adódó alkalmakra bízni mindent. Pontos és előre elgondolt terv foglalkoztatja a társadalmi segítő munkacsapatokat, az egész szervezetet. Nagy felelősség az életre nevelés, a szülők és az iskolai nevelők támogatása. Súly nyomja a „repülőgép” vezetőjének vállát. A KISZ-titkár egy fejjel magasabb legyen türelemben, példás életben, tapasztalatban. Nem kevesebb a gondja a pártszervezetnek. A fiatalok nyelvén a fiatalok szívéhez szólni nem egyszerű. De fontos. S ami szintén fontos: megbízást adni a KISZ-nek. Sok, nagyon sok múlik a repülés vezetőin. Ok irányítják, merre haladjon a gép, hogyan birkózzon meg az eUenscélleL, a viharral... P. G. Fásítási mozgalom az ifjúság részvételével Fásítási mozgalom indult ako- fcép és általános iskolások között Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően — közli a megyei tanács művelődési osztálya — kapcsolódjanak be az iskolák, ve gyenek részt, segítsék a községek es irányú munkáját. Részletes tájékoetafcással a múlt év 838/1958. szám alatt kiadott műv. osztályú rendelet szól. Ugyancsak felkérik a kulturális intézmények dolgozóit és tanulóit, hogy segítsék a „tisztasági hónap” célkitűzéseinek megvalósítását. A versenyben legjobb eredményt elérőket az iskolák saját hatáskörükben jutalmazzák. Olesvaapáti a Tisza és a Szamos gyermeke — mondják az itt lakók. Nem költői túlzás ez, mert a Tisza, a Szamos és kisebb testvérük, a Túr fodrozza a falucska határát, Olcsváról megközelítve a sebesjárású Szamos állja az utat. öreg komp — vagy ahogy erre nevezik, hidas — viszi át az embereket a túlsó partra. A füzesek melletti parti fővényen megrakott szekerek, mellettük emberek, kerékpárosok, gyalogosok várakoznak. A révész javakorabeli ember, — mint egy hajóskapitány, úgy rendelkezik". Az olcsvaapátiak értik a vízi átkelés módját, az apjuk nagyapja is így ment át a túlsó partra. A révésznek sok a láradozása A reggelit, ebédet vacsorát itt fogyasztja el a kompon. Negyedóránként szeli át a vizet, olykor lemászik a fatákolmány fenekére, s egy hosszúszájú vödörrel visz- szameregeti a beszivárgott vizet a folyóba. A vizen átsikló kiáltásra félbefelejti a meregetést, felbillenti a hiddeszkát, csavar egyet-kettőt a csörlőn és megbillen a lomha test. Odaát a várakozók közül szitkokat kerget erre a szél. Kárhoztatják a Szamost, a kivénhedt kompot, legfőképpen meg azt, hogy így el vannak zárva a külvilágtól. — Csinálhatnának már ide egy hidat — dörmögi egy középkorú, jólmegtermett tiszai magyar, s indulatában nagyot suhint a lovakra. Lassan felkászálódnak a hidas fedélzetére, s hátára veszi őket a Szamos. A faluban fekete ruhás emberek igyekeznek egy házhoz, ahonnan valaki elköltözött a szép tavaszi napon. Harangok zúgnak. A Szamos felől jövet szemben áll — a tanácsháza. A tanács amolyan családi házban székel, semmivel sem különbözik a lakóházaktól, legfeljebb a gyakran nyíló, szúet- te, barna ajtók, a szobában lévő asztalok, székek, iratcsomók s a bent foglalatoskodó vezető emberek jelzik: itt főzik a falu „ebédjét”. Kicsit távolesünk a világtól — mondja meleg hangon a tanácselnök. — Mondom, ha távol is vagyunk, úgy csináljuk, hogy észrevegyenek bennünket. Meg az a fontos, mi ne érezzük a mosto- haságot. Az idén kivilágítjuk a falut, bevezetjük a villanyt. Egy- eeóval villanyunk már leró, s bár a villanydróttal közelébto ránthatnánk a járást, a megyét, az orvost, a boltokat, mindent... Íme, a legnagyobb gondszülő, a folyók közé zárt falu mostohasá- ga. Pedig milyen gazdag kis község ez. Nem élnek rosszul az emberek. Csak miért pont itt bírtak letelepedni az ősök, — ebbe az egybe nehezen tudnak beletörődni. Annyi bizonyos, hidat nem építhetnek egyszerre minden Tisza- Szamos menti falu között. Dá- rius kincse is kevés lenne erre. De valamit csak csinálni kell a hídépítésig. Az orvos odaát van a Szamoson túl Vitkán. Ha zajlik a jég, nem lehet átmenni, s j ilyenkor csak a könnyek gyógyítják a beteget. Közelebb nincs orvos, csak Nábrádon, oda pedig nincs közlekedés. Nincs sehová sem autóbusz. Mi a megoldás? Ha Panyolától meghosszabbítanák a busz vonalát Olesvaapáti :g, sokat javulna a helyzet. Egyedül erre nem ölelik a folyók a falut. Ezen fő most a község vezetőinek feje, elintézni, hogy Olcsvaapá- tiig járjon az autóbusz. Miért legyen kevesebb 2 forinttal a cukorrépa ára? Ez a dolog egyik lösze. A másik baj a község határában termett cukorrépa és más termény elszállítása. Eddig nagy kímnal- bajjal az öreg komp vette hátára a cukorrépás szekereket. Most azt kérték a Szerencsi Cukorgyár igazgatójától, mivel sokszáz mázsa cukorrépát termelnek, létesítsen a cukorgyár Olcsvaapátiban helyi átvevő telepet. A kérésre meg is jött a válasz, csak azzal a megkötéssel, hogy a 10 forintos mázsánkénti szerződéses árból le akarnak vonni 2 forintot. Nem nyugodtak bele az emberek. LeI tt tanul Nyíregyházán Kő1 sa Árpád, a kocsordi tanácselnök, az államigazgatási szakiskolán. Három hónapja, hogy eljött a faluból és még három van hátra, míg visszamehet, — hat hónapig tart a tanfolyam. Az iskola igazgatója mondta, hogy vele beszéljek. Megismerte ezt az embert és közel 100 hallgató közül rá gondolt, hogy ismerjem meg én is, az újságíró. Mikor Kosa Árpád a szobáiba jött, kedvesnél találtam, megnyert a megjelenése, később, pedig úgy éreztem, legmélyebb titkaim is rá merném bízni, olyan ember, akiben nemigen csalódnék. Nincs benne semmi „elnökös”, fiatal, harmincöt év körüli, mosolygós, csendes. Belőle kikopott, amit cseléd őseibe bottal belevertek, az alázat, aminek nyomait megtalálni falun. Mikor azt mondja: „tessék elhinni” és apró szemével felnéz, ez nála az őszinteség nyílt és végtelenül egyenes megnyilatkozása. Vékonyka ember, alacsony is. A haja szökés, rendben hátrasimul, vonásai a szemével együtt beszélnek, illusztrálják a mondatait a tekintett és a futkosó kis ráncok. Ruhája egyszerű, tiszta és rendes. Ptó agyon érző, gondolkodó em- bér. Nem régi tanácselnök még, egy éve csupán. Kocsor- don eddig vagy hat elődjéről tud. Rendet teremteni — ezzel hívták a falu élére, mert baj volt a régiekkel. Sokféle ember felszínre került a társadalom formálódása közben, ám a tűzpró- ba, amit a nép kegyéért ki kell állni, az nem mindenkinek sikerül. Előtte eddig egyiknek sem. — Az ital volt a baj — mondja — ez a komisz szenvedély. Emlékszem, apám hétgyerekes cseléd volt és ugyancsak ivott, búfelejtés végett. Legénykoromban történt, hogy egy lányos háznál egyszer meghallottam, amint mondják mögöttem: „Mit keres ez itt, kinek hiányzik, részeges lesz ez is, mint az apja”. Egész életemben elkísért ez a mondat, fájt akkor, de ma is eszembe jut és ráüt a kezemre, ha a pohár után nyúlnék. És tessék elhinni, falusi ember erre kell. hogy a legjobban vigyázzon. Ha tanácselnök, még jobban: epv "‘'riet se ipron és van bee,' lete. — Szeretik a faluban? — Messziről jött ember az> mond, amit akar. Szeretnek? Jönnek hozzám, és szívesen látnak, ha én megyek az emberek közé. Ennyi az egész. Nincs fogadóórám, két hivatalom van: egy a tanácsházán és egy a lakásomon, valahol mindig megtalálnak. De van, aki az utcán állít meg, hogy olyan színe legyen a dolognak, mintha csak véletlenül találkoztunk volna, s mellékes az amit kérni akar tőlem. Velük is tárgyalok. — Kémek-e sokat, hízelegnek-e régi barátságra hivatkozással? — Sokféle ember van és türelem kell hozzájuk. Sokan megverik előttem az asztalt, és ha én szépen válaszolok, bocsánatot kérnek. így van ez, tőlem függ, hogyah viselkednek. Mert emberségért csak emberséggel fizethetnek, ez az én elvem. Bort, hizott disznót ígérnek né ha cserébe egy-egy törvényt« ’enségért. Nem háborgók ilyen 'cor sem, elmondom, miért nem 'ehet jutalom nélkül megoldani a dolgot, és ha úgy nem megy, másképpen sem mehet, ezt megmagyarázom. If ósa Árpád négy elemit végzett gyermekkorában és úgy volt, hogy nem fog többet. Ma már megvan az érettségije is. Diákotthont vezetett évekig, közel volt a tudományhoz, gazdagodott belőle. Otthon a lakásán vagy százötven könyve várja, kedvence: Jókai. A me- sélgető, jóságos, szépíró Jókai. Az ördög tudja, tán ha nem mondja, akkor is kitalálom, annyira illik hozzá. Pedig harcos ember amúgy. Alapító tagja a kocsordi téesznek még 1949-ben. Szereti az újat, mégis. Szóbajön a tanfolyam. Azt mondja: szégyenli magát, mert most látja, mennyi hibát csinált. — Nagy dolog a közigazgatás, a törvény, a költségvetés. Rájöttem itt, hogy nemcsak igazságtevő politikus vagyok — beszéli — hanem gazdasági felelős is. Nagy szakismeret kell, most már él akarom végezni a Tanácsakadémiát is. Tizenhét tantárgyból vizsgáznak és Kosa Árpád jrősen készül. — Hiába igyekszem becsülttel dolgozni a választóimért. Villanyt, meg kutat csináltatni, ügyes-bajos dolgaikat intézni, tudni is kell érteni hozzá. Tessék elhinni — mondja — azért ‘nnulok, mert van még baj elég 's én segíteni akarok. Mosolyog. Kis, apró szemével nyíltan a szemembe néz és én elhiszem minden szavát. Kiss János velet menesztettek az Élelmezés- ügyi Minisztérium Cukoripari Igazgatóságának — még február 17-én. Azóta is várják a választ* hogy igazságos-e, vagy sem a 2 forintos levonás. Válasz nem jön, a parasztok várnak... Közben sok víz lefolyik a Szamoson, S jár az örökmozgó komp. Zajlik az élet. Éjfél után, éjfél előtt mozdul az öreg „dereglye“. Ha valaki a korai vonattal utazik, a vitkai állomáson száll feL Éjfél után 1-2 órakor megy át a komppal, s ha a késői vonattal jön, sötét éjjel bandukol a folyópartra s átkiált a révészért. Bár hivatalosan éjjel nincs kompszolgálat, de hát ha valakinek utaznia kell, nem maradhat itthon, ha érkezik, nem hálhat a túlsó parton. A vezető révész, M. Szá- szi József a folyó mellett lakik. Itt nőtt fel, itt leste a Szamost, mint gyermek, s itt halászta ki, amit ajándékképpen mindig magával hozott a folyó. Megszerette ezt a szeszélyes, de alapjában nem rosszindulatú folyót. Nyolc éve szolgál rajta. Sok embert kimentett már. legtöbb baja az ittas emberekkel gyűlik meg. Nem panaszkodott, de álmos, fáradt szeme, fáradt hangba elárulta, amit nem mondott el. Bizony sok a huszonégyórás szolgálat, kevés ide jómaga és a segédrévész: három ember kellene. Megy a révész a téeszbe? A középkorú révész fűzfakeri- tést szőtt a kertje körül. Kicsit elkalandozott a témától. Valami olyasmit említett; a télen megszólították, nem lépne-e be a Petőfi Tsz-be. A révészélet izgalmas történetei helyett a szövetkezetről beszélt. Ügy tűnt. elkalandozik a felbukkant témától, de később kiderült, amit elmondott, nagyon is beletartozik a község életébe, s talán azon múlik, a vi'ágtól elzárt szigetecske lesz-e Olcsvaapá- ti, vagy sem. A révész azzal búcsúzott: — Kérem, én ismerem a fejlődést, magam is benne voltam mindenféle mozgalomban, azt is tudom, hogy a közös gazdálkodástól még nem találtak fel jobbat. Ősszel be is teszem a garast, de ebbe a Petőfi’ Tsz-be nem... Amit mondott, elgondolkoztató. Nagy gondokat, formálódó újat mos a víz Olcsvaapátiban. És hogy a gondok eltűnjenek, a sarat elsodorja a víz, sokkal nagyobb törődést kíván a község a járástól, a felsőbb vezetéstől. Igaz, a gondok orvossága, patikája ott helyben van, de a gyógyító recept megírásához több támogatást kémek. PÁLL G. Nyolcadszor is neghirdelték az Országos Néprajzi Gyűjtőpályázatot. Idén a hagyományos határidőtől eltérően április 30-ig kell beküldeni a pályamunkákat a Néprajzi Múzeum Adattára címére (Bp. VIII. Könyves Kálmán körút 40.) Bármilyen témájú eredeti helyszíni néprajzi gyűjtéssel lehet pályázni. Szakkörök s más gyűjtőközösségek is pályázhatnak. Nagydíj 2.000 Ft. Ezenkívül számos I. — VI. díjat adnak ki. A pályázni óhajtók közöljék pályázati témájukat a Néprajzi Múzeum Adattárával. TÖBB, MINT HATEZER ÜTTÖRÖ ÉS KISDOBOS él a kisvárdai járásban. Ez a gyermekeknek csaknem felét teszi ki. Rendszeres foglalkozások folynak. Tervezik, hogy a nyáron nagy táborozást rendeznek a Mátrában. Fiatalos szárny alás
