Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

1059. FEBRUAR 1. VASÁRNAP KFI i riMAGYAIM)Uv'/Ar. 9 A társadalom segítségét kérjük ítélt a bíróság — as elhunyt édesanya helyeit Különös tárgyalás zajlott le a járásbíróságon, Hegedűs Istvánná tanácsánál. A bíróság két emberi mivoltából kivetkőzött asszony felett ítélkezett, akik a gondjukra bízott gyermeket bestiálisán kí­nozták. Mit is mondanak, hogyan vá­dolnak maguk a tónyek? Paszabon történt. Olt élt idős Fekete Miklósné lányával, Spek- ker Jánosnéval és két unokájá­éi gyermekkínxó Az apa messzire járt dolgozni, hetente egyszer — s nem egy esetben csak havonta járt haza. Fizetéséi azonban mindig ponto­san hazaadta. A két asszonyt bosszantotta, hogy Kállai nem járt rendszeresen haza, s a bosz- szut kislányán töltötték ki. Nem múlt nap, hogy ne ütötték, kí­nozták volna a kis Máriát. Karó­val, vízbe áztatott kötéllel, bo­tokkal verték, s még vesszővel is A bírósági tárgyalás pedig le- 'zajlott. Fekete Miklósné és Spek- ker Jánosné felett ítélkezett a tör­vény. A bíróság nemcsak a kis ko­moly, szelíd,feketeszemű szőke kis­lány, hanem az elhunyt édesanya nevében is ítélkezett. A tárgyaló­teremben szem nem maradt szá­razon, s még az ügyész hangja is val. Spekkerné korábban törvé­nyesen elvált férjétől és egy fér­fivel lépett életközösségre, há­zasságon kívül. Kállai Árpád — így hívják a férfit — Spekkerná- hez költözött és magával hozta kislányát, a félárva 13 éves Má­riát, akinek édesanyját a halál három éve elragadta. Ö volt any­ja szemefénye, szeretetet, féltést és gyengédséget kapott tőle, míg élt. gonosz mostoha szembecsapták, hogy a szemét ki­üssek. Feketéné emberi mivoltá­ból kivetkőzve a legtrágárabb szavakkal illette a gyermeket, akinek karján, combján, lábán állandóan hatalmas kék és lila foltok éktelenkedtek, s hátán a bőr a két gonosz asszony ütlege­léseitől valósággal feltáskásodott. Spekkerné két édes gyermekét is ráuszította, s még a két kicsi is bántalmazta a kislányt. el-elakadozott, amikor vádat ■amelt'• — Tisztelt járásbíróság! Becsü­letben megszült ősz bácsik, édes­apák, édesanyák és a magam ne­vében kérem a bíróságot, hogy igazságos és szigorú ítéletet hoz­zon... Mit tett ez a félárva kis­lány, hogy ilyen bánásmódot ér­demlejen? ... Feketéné a tárgyaláson is cini­kusan, nyeglén viselkedett, go­rombán közbekiáltott a tanúk val­lomásaiba, s a bíróságnak pénz­bírsággal k?l!°tt rendre'itas'ta- nia. Csak az ítélet kihirdetésére tört meg a két asszony: Fékét J- nét egy évi, Spskkernét nyolc hó­napi börtönre ítélték. Az apunak is a vádlottak padján lett volna a helye, hiszen maga is olyan kijelentést tett vadházastársának, hogy „csak verjék le a gyermekről a húst is.” A bírósági folyosón a. gyámügyi előadót megtámadta, s megfenyegette, hogy számolni fog még vele, ahelyett, hogy megköszönte volna a gyermeké­ről történt gondoskodást. Ritkán fordul elő manapság nálunk ehhez hasonló gonosztett. De ha bárki, bárhol tapasztalja, hogy védtelen kiskorúakat bán­talmaznak, s vétenek a legem­beribb törvény: a gyermekvéde­lem ellen, kötelessége, hogy min­den rendelkezésre álló eszközzel azonnal közbeavatkozzon, végeí- vessen a szívtelen kegyetlenség­nek. Akinek szíve van, aki gondol­kodik és érez, vigyáz és szeretet­tel, megértéssel, gyengédséggel veszi körül a gyermekeket, s ha bajban találja őket, azonnal se­gít. A mi társadalmunk legféltet­tebb értéke a gyermek, s aki ez ellen vét, sújtson rá a törvény szigora, mindnyájunk megvetése! S te szegény asszony, aki ma­gára hagytad gyermekedet, nyu­godj békében: Marika vegre jó kezekben van, többé senki nem bánthatja.., Győri Illés György. A szomszédok közbelépnek Messzi környéken elterjedt Fe- ketenéék embertelen gaztetteinek híre. A szomszédok megsokallot- ták a kegyetlenségeket, s felje- lentclték Marika kínzóit a gyám­hatóságnál. S a gyámhatóság azonnal a gyermek segítségére sietett: Fékét énét és Spekkemét bíróság elé állítottak, s a kis Kállai Marika a cégénydányádi állami gyermekgondozóintézetbe került, ahol boldog, becsületes fiatalt heveinek belőle. Azelőtt rossz tanuló volt. Nevelői szerint ma már jobb a közepesnél, s re­mény van arra is, hogy még to­vább fejlődik: szeretettel, neve- léssel a legjobbak közé emelik. A bíróság előtt Névadó ünnepségre készül a nyíregyházi ötös számi iskola A nyíregyházi ötös számú álta­lános iskola azzal a kérelemmel fordult a minisztériumhoz, hogy engedélyezzék az iskolának a Berzeviczy Gizella nevet. A Ta­nácsköztársaság idején magát ki­tüntetett kiváló pedagógus, akinek „Márianostra” című regénye köz­ismert, példakép lehet a pedagógu­sok, a tanulók és a szülök elölt. A —— i Négy nap alatt — íéikilométer járda Nagyecseden sem tétlenkednek a községbeliek a faluszépítés mun­kájában. Szalmár egyik legsáro- sabb faluja Nagyocsed és éppen ezért örvendetes a napokban ér­kezett hír: a Kossuth utca lakói négy nap alatt félkilométernyi szakaszon raktak le betonlapot, építettek új járdát. Különösen so­kat fáradozott a járdaépítés so­rán Szántó Dániel új tanácstag, Húsfüstölés — Komoly kárral végződő húsfüs- lölés volt csütörtökön Nyírbog- dány községben. Bakó Ferenc hat gazdától vállalta el, hogy levá­gott sertéseik húsát és szalonná­ját megfüstöli. A füstölőt be­ll — >K.TOI Embernagyságú képek az előhívóban Nem mindennapi eseményről tájékoztatott bennünket egy tele­fonhívással Kovács István elv­társ, a nyíregyházi FÉNYSZÖV elnöke. Négy darab életnagyságú képet készítettek — Nyíregyhá­zán elsőízben — a kereskedelem megrendelésére. A kivételes szak­tudást igénylő mintapéldányokat 19-cs forradalom idején a pedagó­gus főiskola igazgatója volt, majd Egerben tartott pedagógus átkép­zést. A fehér terror bebörtönözte. Ennek történetét írja meg híres regényében. Az iskola tanulói most életét kutatják és írásban dolgozzák fel. Ügy tervezik, hogy a névadó ünnepséget március 21-én tartják meg. falra-vetítéss-el készítették és kü­lönleges eljárási móddal vitelez- tek ki. A képek a nyíregyházi Állami Áruház részére készültek és a legújabb divatú ruhákban fényképezték le a nyíregyházi manekensket. A képek még a farsangi nagyvásár időszakában kikerülnek az Állami Áruház ki­rakataiba Zeneiskolai növendékek hangversenye a TIL-ben Vikár Sándortól, a Nyíregyházi Zeneiskola igazgatójától kaptuk a hírt, amelyben közölte velünk, hogy az iskola növendékei nagy szorgalommal készülnek a TIT- ben február elején megtartandó hangversenyükre. Az eseményt a Magyar—Szovjet Barátsági Hónap alkalmából rendezik meg, s több mint húsz tehetséges növendék játékában gyönyörködhetnek majd a hallgatók. A műsoron szovjet és magyar szerzők művei szerepet■» vek. Fellépnek többek között: Farlcas Erzsébet csellista, Légrádi Katalin (zongora), Varga Béla (hegedű), Megyer Vilma (fuvola) és Tóth István (ének), hogy csak egy néhányat említsünk a nö­vendékek közül. a siyíregyiiázi rádió műsora VASÁRNAP: A magyar sajtó napja; kom­mentár. — Különös rekord. (Be­szélgetés a múzeum munkatársá­val a mesegyűjtésről.) — A bü­rokrácia csodabogarai, — A bol­dog pár; lakodalom a termelőszö­vetkezetben. — Tegnap történt. (A megyei képviselőcsoport láto­gatása Balsán.) — Szív küldi szívnek szívesen. — A mákgubó útja; riportösszeállítás a Tisza- vasvári^K Alkaloida Vegyészeti Gyárból’.' * HÉTFŐ: Napi krónika. — Zászlóavatás a Damjanich-laktanyában. — Élet­nagyságú fényképek. — „Boldog­talan emberek’“. — Hodászi Ipr- adás. — Az ifjúság hangja; szom­battól hétfőig, az ifjúság között. — Ki mit szeret? Hangverseny hídigatóink kívánsága szerint aki nemcsak fogatával volt talpon minden nap, de bekopogott a há­zakhoz is — segítségért, örömmel végezték a munkát, amit az is bi­zonyít, hogy amikor elértem egy- egy lakó mezsgyéjéhez, egy „kis melegítő” itallal kedveskedtek a társadalmi munkát végzőknek. — Mintegy 20—25 ezer forintot tesz ki a társadalmi munka értéke. komoly kárral gyújtás után felügyelet nélkül hagyta, így meggyulladt és el­égett a szalonna, majd a húsfé­leségek. Bakó Ferenc gondatlansága miatt most hat bogdányi család maradt hús és szalonna nélkül! Jó „öreg"’ cimborám! — „Élsz még?'' — kérdez­ted utolsó leveledben, mert né­hány válaszom elmaradása már sejttette veled, hogy talán nem is vagyok az élők sorában... Kedves „öreglegény'’, ezúttal sikerült melléfognod. Célzáso­dat azonban ériem, és utólag szégyenkezevi. Indokokat sem sorjázok, — hiszen tudod, ren­geteg a munka — inkább ki­használom ezt a kis zajlás utá­ni csendet, amikor nem csat­tognak az Írógépek, hallgat a telefon, és az utcán is estébe tompul a moraj, Tudod, ilyen­kor mindig számbaveszem az emlékeket, a tegnapot, a tova­siető mát. S Te, jókomám, Te mindig megjelensz előttem, aki itthogytad a várost, hazamen­téi faludba, és ott alapozod igéretteljes életedet. Es olykor mosolygok is. ha eszembe jut: vagon mit szólnának az embe­rek, ha megtudnák, hogy le­vélváltásaink során néhány el- potyogtatott „pletykával,l pó­tolom a Te időszakos város utáni hiányérzetedet? Ezúttal mégis elnézésedet ké­rem. Igaz, közelgő nősülésed­hez szüliseges tudni: mi van Marikával, a volt negyedik cé szende kis diáklányával, a ki „érés" után elsőként ment férj­hez; vagy Gabival, aki már kétszer húzta fel a karikagyű­rűt... Igen, ez mind érdekes lehet számodra. De, gondolom, nem vetsz rám követ, ha most egy eddig mellőzött területre vezetlek el. Emlékszel? Kis lurkók vol­tunk, a technikum „gólyái” és úgy tekintettünk fel a végző­sökre. mint a bálványokra. Jóskát pedig nemesik eszményi termete, bogárfekete haja és sikerei miatt akartuk majmol­ni, de benne lá'tuk a későbbi önmagunkat. Emlékszel még rá. ügye? Nemrég találkoztunk. A Jóska sorsa és én farlcasszemet néz­tünk a presszón sétálnál, egy szimpla kávé mellett. Nem, ö nem■ volt jelen ezen a találko­záson. Csak egy könnyes sze­mű fiatalasszony lépett be ez ajtón a hűvös januári délután­ból, jobbján szőkefürtös kis­lánnyal. A szomszéd asztalnál ült le. krémest rendelt a gye­reknek s mig ö édes evegetés közben m„jsznlta a falatokat, az asszony tekintete hozzánk tévedt. Jóska felesége volt. Kis meg­hajlással üdvözöltük valameny- nyiilnk közös ismerősét, s mig szomorú pillantása ránktapadt, képzeletemben életre keltek a múlt képei... Jóska végzett, munkába állt és szerencse foly­tán — no, meg c véletlen I» közrejátszott — idd előtt fe­lelős beosztásba került a vál­lalatnál. Miután mégis bebizo­nyította rátermettségét, s elhá­rítotté magától a lekicsinylők szavát, megnősült, Ezernyolcat keresett, arra már lehetett ala­pozni. így kerültek össze... A kislány még mindig evett, amikor Melinda feliér arcán legördült egy könnycsepp. Nem álltam meg, hogy asztalához ne üljek. Előbb hallgatott, magá­ba rejtette gondolatait. Aztán felsóhajtott keserűen. hogy még Évike pici kezében is meg­állt a villa... Jókomám, hall­gasd a történetet: Minden olyan szép volt, hogy Melinda még álmodni sejti mert volna jobbat. Jóska, va­lósággal a tenyerén hordta. iMkást kaptak, ízlésesen beren­dezték, s két év sem telt el. Jóski a szülészeti osztály fo­lyosóján várt a nagy esemény­re. Ez is elmúlt. Évike szépen fejlődött, csak a hétköznapok múlása során bontakozott ki egy csendes változás körvona­la, Egyre több „üzemi" prob­lémája akadt Jóskának. Ké­sőn járt haza, megette a vacso­rát, s ha meleg is volt még az egyre rit/cább csókja, az asz- -zony titkolt könnyein át leste a sötét plafont. Mert Jóska már nem a régi volt, s ebben a legfájóbbat is az jelentette, hogy nem is akart a régi lenni. Először csak hallgatott, ha Me­linda kipanaszolta magát, de később lehurrogta, hogy legyen szíves és ne prédikáljon annyit, únja az erkölcsi szónoklatait, és akkor káráljon, ha nem adja haza a pénzt... A pénzt... a pénzt... — ismé telgette Melinda. Mintha csak az jelentett volna mindent. Pe­dig hogy ki akarta magát pa­naszolni minden este! Hogy... ő... és a. kis Évike... Borzal­mas dolog apa nélkül... ■— Pedig a kislánnyal is az ö nevét tanítottam meg el',szőr: „apa...” Óé Jóskát sodorta az űr. Az üzemi gondokat hamarosan a cukrászdái és éttermi asztalok mellett kezdték megtárgyalni... Italozni kezdett, $ később már a hajnallal kopogott az abla­kon... Melinda sírt. Csakúgy, mint minden éjszakán. Megpróbált mindent, hogy óvja Jóskát, az egészségét, és hogy józan le­gyen a hivatalban is. Falra borsó. Már egyszer meg is ütöt­te, amikor hajnalban hazabo- torkált... Es őrjítő dolog tudni, hony Éviké is felriad, hallja a válogatás nélküli szavakat, s félelmében a paplan alá rejtő­zik... Az asszony már nem is bánná, cs-k a gyermeknek szentelne néhány órát... Hiszen már iskolába, első elemibe, jár.. Egy kéve* mutat, levelező- lav-nigiiságút rajta a kis szőke- fürtös Évik«. Pici szája szögle­tén vitvrriésra görbül egy lágv voTids. Mégis milyen szép!... Ez, ez a kép lesz az utolsó pró­ba... A kislánnyal „ hátlapra íratta a végső könyörgést; — „Apuka, hát nem sze­retsz? ’ Postán küldi el, a hivatalba, és még bízik egy kicsit. Me­linda. Hátha...! De tekintetén ott ül az elhatározás; ha ez sem segít, nem nyílik többé a-tó a mi volt eszményképünk előtt... Eddig az eset. egyetlen ba­rátom. És nem is teszek hozzá magyarázatot, csak leírom, amit tanácsoltam az asszonynak- „Várj még egy kicsit Melinda, könnyezz át még néhány éjsza­kát, s aztán menekülj, amíg nem késő. Keresd sorsod új út­ját, mert az ilyen férj nem ér­demel meg Téged”. Vedd a történet tanulságát, amit jóbirátod küld: ANGYAL SÁNDOR.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents