Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-14 / 38. szám

iss?, remits An :u. síromba?

kbi-ftmartarur«-/ k.

.1

\virkaiwi atjitáiomk

VI UDRX BÁCSI r .posan megviccelte a fiát.

No n* ennek történeté Vili Ig»n, mert u nyírkarae-”. id’s Mudri Béia sent gondolkodik másképpen, mint a többi paraszt- ember. Jóidéig kötötté az ebet & karóhoz, s lyukat beszélhetett a hasába a hozzá legközelebb álló népnevelő, a saját fia is, nem és nem. Pedig két esztendei munkája „fekszik“’ már lassan ifid Mudri Délárak a tekintélyes gazda „agytekervényeiben”, de gondolkodását nem tudta megváltoztatni. így nem táplált vérmes remén '-»t az eredményhez, amikor újból felkereste a családi házat, hogy jobb belátásra bírja az öreget. Nagy volt a lét, hiszen as forgott kockán, hogy tovább agitálhat-e Béla szülőfalujában vagy sem. Ha az öreg nem áll „kötélnek", altkor kútba esett a tekintély.

Mondom, két esztendeje próbálgatta törögetni a diót, de mindannyiszor beletört a foga. Azért csak az öregen kezdte. A fogadtatás ugyancsak meleg volt. Melegebb a szokottnál, ami kissé feltűnt ifjú Mudrinak, de azért nem gyanított semmit. Az creg mosolygott, vette a butel- lát, megöntötte nyíri rizlinggel, aztán az asztalra tette. A fiú — a járási ember — meg hozzálátott az „agitáláshoz”. Beszélt, magyarázott. így a téesz. úgy a téesz.. Közi-a a bor fogyott. Az apját figyelte, aki ugyancsak bólogatott, s egyre mosolygott. Ez kissé bosszantotta is Bélát, s r-'r-már azt hitte, leforrázva távozik, amikor az öreg Mudri megszólalt:

— Szóval azt akarod, hogy lépjek be a közösbe?

— Azt.

— Nem olyan könnyen megy ám az fiam.

— Nézze apám — s kezdte magyárázni ki tudja hányadszor a téesz eredményeit. Hogy átlagosan egy-egy tag 22 ezer forin- to; kápott, s a Május 1 tagjai felülkerekedtek mór a középparaszt színvonalán is. Beszélt, beszélt, az öreg meg hallgatta. Mosolygott, bólogatott. Már teljesen belemelegedett az agitálásba ifjú Mudri Béla. De az öreg csak hagyla, hadd beszedjen. Egyszer aztán újból megszólalt.

— No, hát akkor igyunk arra a belépésre — emelte fel a Poharát.

indult a fekete vihar, de ő bízott, hogy kisüt a nap. És .kisütött. Ki kellett sütnie, mert a napot csak ideig-óráig .takarhatják a felhők.

— Duhajkodtak, énekeltek, hallottam, de tudtam hogy ez mind csak elmúlik, nem jöhet vissza a régi rossz világ! És, hogy a mi népünk nincs is egyedül.

Mércséék élete egyenesen halad tovább. Mindig előre.

— Ha fel nem is vet bennünket a pénz, azért lesz Ellánknak új bútor, ruha, minden, ami kell akkorra, ha férjhez megy. Most tizenöt éves, van időnk.

Ella kacag. Talán nincs is olyan messze az az idő.

Haynau ideje és Nagygéc jelene közölt kimondhatatlanul nagy a különbség. A hajdani cseléd ma szabad ember, nem is emlékezik a nagyapák sorára. A fiatalok elképzelni sem. tudják, hogy , két emberöltővel előbb „hóhérok szoba” is volt a kastélyban. Ugyan, már a kastély sincs meg. Elbontották, hogy lakásokat építsenek, meg kuítúr- házat.

Négy évvel ezelőtt, cs a ma között is van különbség. Keresi az alkalmat a nép, hogy tanulhasson. Ismeretterjesztő előadások, tanfolyamok folynak, a mozit megszerették, jobban öiSzáhios esetben hozott már gyógyulást a sóstól hőforrás

vize

Betegek uvilatkozuak

nak, de azok is előbb-utóbb dön- } tenek. Mert . hát drj bácsi } szavai ott zsonganak a fülük-} •ben. No, és.még valamit. Mióta} aláírta a belépési nyilatkozatot ‘ Mintha megváltozott volna az öreg Mudri. Kedélyesebb, vidámabb lett. Nem gyötri magát éjszakákon át, mint azelőtt. Csak egy aggaszja még: az, hogyan

nézik a szövetkezetből lek az új 5 ■ tagokat, a középparasztokat. No J i de ez a kétely is hamarosan el- * j múlik majd, lia munkához fog- 5, nak.

jV EM TUDOM,. TUDJA-E aÍí

11 vitkai Kajor Endre bácsi,fi a hat holdas dolgozó paraszt,fi bogy a lánya, Margitka a karászi!1 gazdákat bírja jobb belátásra.}' • — Együtt járunk agitálni —ij

mondja ifjú Mudri Béla. 1

— A családban még nem sike-j rült eredményt elérni?

— Nem, de fog ez menni ott-}

hon is. Biztosan belép a szövet-} kezetbe édesapám is. mondja} Margitka. }’

De azért ő agitál. Itt Nyirka-J r ászon. S nem is eredmény tej e-» nül, mert a minap is két dc!go-t zó parasztot győzött meg. ’

— Az asszonyokkal van baj.}

ök többet segíthetnének. Itt volt} K. Kapin János bácsi esete. Az* öreg belépett, a felesége meg azt | akarta, hogy ne vegyült tudoma-* sül. *

És ekkor új ötlet jutott a níp-J nevelők eszébe. Tanácskozásra | hívták össze az asszonyokat.* Azoknak a feleségei tanácskoz-}' tak, akiknek a férjük már be-* lépett a Május 1-be. És Kajor} Margitka, az egykori paraszt-2 lány beszélt nekik. Életéről, ♦ munkájáról, s elmondta azt 's,| hogy bár apja egyénileg gazdái-X kodik, de azon fáradozik, hogy* tóesz-tag legyen. •

S ez a tanácskozás bizonyos} fordulatot eredményezett. Ma 1 már az asszonyok közül K s? 2 Ferencné, Kecskés Bertalanná | és a többiek is agitálnak. Járják* a házakat, beszélnek a többiek-$ kel. |

Bővül a népnevelők köre. s* munkájuk után egyre nagyobb* lesz a szövetkezeti család Nyír-? karászban is. }

Farkas Kálmán

töznek, nagyobbak a tervek.

A termelőszövetkezet is fejlődik, csakhogy nem olyan ütemben, ahogy a falu jövője kívánná. A Csengeri Állami Gazdaság vándormozija járta Nagygécet, amíg a gazdaság le nem állította, mivel ráfizetéses volt. Pedig Nagygécről valamelyik vasárnap is harmincötén gyalogoltak át Csengerbe, hogy filmet lássanak, két előadásra nem is kaptak jegyet, de kivárták a harmadikat is, és éjfél tájon baktattak haza a havas tájon, nyolc kilométert! Most a községek összefognak, hogy fedezzék a ráfizetést, s jöjjön csak a gazdaság, mozijai — A gyerekek, akik nem végeztékéi a többiekhez hasonlóan az általános iskola nyolc osztályát, most azt várják, a pedagógusoktól, hogy esti iskolát indítsanak. Sck hallgatója lesz a felnőttek köréből is! A termelő- szövetkezetbe pedig mindig többen lépnek. De itt hiányzik az aktív agitáció!

Amikor az ellenforradalom besepert a szövetkezetbe, jópá- ran együtt maradtait mégis. — Volt köztük olyan, mint Halász József, aki önkent lemondott a zárszámadáskor bizonyos- jövedelméről, hogy segítsen talpraállítani a megtépázott szövetkezetei. Halasz József nyolcezer forintjáról mondott le! Ez a viLapozunk a „Sóstói uti-kalauz”- jun, amely ugyan még nem ke- üit a nynvánosság elé, de haki- idják, bizonyosan mindenki tettesével találkozik. Az illetékeiéit azt mondják: tavasszal mély- lyomással, gyönyörű kivitelben terül a közönséghez ez a könyvecske. Érték ez, igen nagy érék, amely képekkel illusztrálja •y úgy fürdőnket, s emellett megismertet a. Sóstó eredetével, fejlőlésével, a Nyírséggel, s művészi ;szközökkel rajzolja meg a sóstói újat. Engedjék meg kedves olvá- lók, hogy a krónikás szavaival is- nertessük a Sóstó közelmúltjá- íak történetét. Néhány sort ragadunk ki mindössze a nagy ígészből, amelynek azt a címet idták: „A Sóstó múltja”.

, ...mintha ott kezdődnék a paradicsom“

„Ide jártak görbe napot csinálni a környéki dzsentrik. Egyszer egy forró júliusi napon ültek izánkákra, bundákban, kucsmákban és csilingelő négyesfogatokon hahotázv'a siklottak ki, a város főteréről Sóstóra — a honokon. Az meg csikorgott a szántalpak alatt. A nélianapján való mulatozást leszámítva, igen csöndes hely volt a Sóstó mindig. — 31aha Lujza többször itt töltötte nyári' szünetét, itt szeretett pihenni. Róla nevezték el azt a dombot, ahol most a ródlipálya van. Meghitt helye volt Czébel Minkának, dr. Jósa Andrásnak, dr. Korányi Frigyesnek, és még sok másnak. Krúdy Gyulának meg ez volt a második otthona. így ír, mintha a jövőt sejtené: „.. . Az alagút végén, az erdő végén az égboltozat világoskék kapuja mutatkozott a messziségben, mintha ott kezdődnék a paradicsom.”

1 környék Mekkája

S az új Sóstó valóban paradicsom, a nyíregyháziak, a környékbeliek Mekkája. A látogatók százai járnak ide ilyenkor télen is naponta pihenést, gyógyulást keresve, vagy csak azért, hogy nagyot szippantsanak az erdő egészséges levegőjéből, s nézzék hogy fejlődik naponta a fürdő. Azt mondják, a hír szárnyon jár. S valóban alig ömlött, ki az első melegvíz, jöttek a betegek, és ott ültek a szabadban, a vízben gyógyulást remélve, két évvel ezelőtt. Már az első melegebb napokon sokaknak múlt el a fájdalma, vagy enyhült szenvedése a fürdés után. Hallgassunk meg néhányat közülük.

özvegy Mandula Sándomé [Nyíregyháza, Katona utca 3. sz.): „Évek óta reumatikus fájdalmak gyötörtek. Különösen a balvállam a felkarral, a derekam és a baltérdem fájt. Néhányszor fiirödtem a sóstói vízben, fájdalmaim nagymértékben enyhültek, ha vissza is tér nek, az újabb fürdés szünteti,’

Czakó István (Nyíregyháza),! Orosi út. 10.):

„Évekkel ezelőtt eltört a lábam. A forradás után félmerev. maradt térdben nehezen haj-; lőtt. 1958-ban gyógyfürdőben' kezelték, 1951-ben egy másik fürdőben, de állapotom nem javult. 1958-ban a sóstói melegvízben fürödtem meg többször, ami után a merevség teljesen felengedett és eltűnt. De, ha léyesó hurutom, reumás fájdalmaim elővesznek, gargarizálok, illetve megfürdök néhányszor, s hosszú időre elmúlik betegségem.”

Egy másik nyíregyházi lakos elmondotta, hogy felesége struma- gyanús volt, nehéz légzéssel. A sóstói gyógyvíz ivása után minden tünet elmaradt. Évek óta voltak gyomorbántalmai is. Nem emésztett, az étel a gyomorban pangott, fejfájást, és kedélyte- lenséget okozva. Ez is elmúlt a sóstói gyógyvíz rendszeres ivása után.

Mindenki a gyógvatásrél

beszél

Pelyvás Mihály, (Nagykalló)' „Évek óta fülzúgásota volt. s minden gyógykezelésnek makacsul ellenállt. A múlt év nyarán csupán tisztasági célok vezettek, amikor felkerestem a Sóstót. Azonnal éreztem a víz kedvező hatását. Utána többször megismételtem a fürdést, majd fülzúgásaim teljesen negszün- ielí.”

Nácsa András (Nyíregyhaza, Tavasz utca 14. sz.l:

..Derekamban isziás'is fajdal mák kínoznak gyakorta. Ilyenkor a sóstól vízben fürdők, Egykét fürdés minden fajdalmát Hosszú időre elmulaszt.

Az egyik orvos elmondottá, hogy idegösszercppanással kezelt egy asszonyt. Javasolta neki, hogy igyon a sóstói vízből, s fürödjön benne. Az általa javasolt , kúra után csökkentek a tünetek, s az asszony orvosi felügyelet mellett történt fürdőzés után a teljes gyógyulás útján van.

Az itt felsoroltak természetesen csak kiragadott szemelvények, dr mindenképpen a gyógy erejű melegvíz a gyógyulás első biztosítéka, természetes meleg, oldott ásványi összetétele és enyhe rádióaktivitása. A gyógyulás másik tényezője a környezet: a homok, a napsugár és az erdő. —- A három együtt, mert a nyíri sárgahomok másként veri vissza a Nap sugárzását, mint más talaj. Itt más a nyári nap heve, fénye, hangulata. Azért hangsúlyozzák mindig a víz gyógyhatásút az idegekre, a kedélyre a Sóstót látogató betegek, illetve gyógyultak,; mert a víz hatása összefügg a táj1 környezeti hatásával.

Kopka János,

Nyolcvanezer példányban jelenik meg a 36041 számú kormányhatározat, és magyarázata

folyásolhatja. a gazdáknak a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban kialakított álláspontját. Az ismertetés elősegítése érdekében a Földművelésügyi Minisztérium a közeljövőben 80.000 példánybal kiadja a rendelet szövegét. Az új kiadvány az egyes előírások részletes, gyakorlati magyarázatát is tartalmazza.

Ifjú Mudri Béla meglepődött. Nem tudta, hogy most komolyan mondta-e ezt az apja, vagy csak tréfált.

— Komolyan így gondolja, apám?

— így én, ha mondom.

— Hát akkor minek beszéltetett ennyit?

—* Csak azért, hogy meggyőződjek: tudsz-e jól ag tálnj;

mert nem akarom hogy szégyent hozz a fejemre...

I GY JÁRTAM ÉN AZ * APÁMMAL — magyarázza a többi népnevelőnek a tanácsházán ifjú Mudri Béla, a járási tanács pénzügyi Osztályának vezetője.

Akkor mondott igent a tekintélyes dolgozó paraszt, amikor fia nem is gondolta. No, de ilyen előfordul manapság.

— De ez még semmi! —magyarázta egy, csinos, feketehajú, bogárszemű leány felé fordulva. — Az öreg ezen az estén öt dolgozó parasztot hívott meg magához beszélgetni. S akivel nem boldogultak a, hivatásos népnevelők, boldogult az öreg.

Hiába kilincseltek a tizennégy holdas Papp Ferencnél, ifjú Les- ku Györgynél, meg , Orosz Miklósnál. Azok egy véleményen voltak': „ha Mudri bácsi belép, megyünk mi is.1’ Előkerült hát újból a bütykös, s ugyancsak fogyott a bor a poharakból. Idős Mudri Béla nem sokat beszélt, de amit mondott az célba talált.

Mert meg kell hagyni, okcsan magyarázott, érvelt. S mindenre kész volt a válasszal:

—Űj téeszt alakítsunk? Minek? Hiszen itt a Május 1. Jól gazdálkodik, s mi csak feleslegesen költekeznénk istállókra, raktárra. magtárra, ólakra, gépekre. Ebbe kell menni... — Meddig akartok még száz éves házakban lakni, amikor a, szövetkezetiek újakat építenék?-— Igazad, van komám! —, válaszolta Papp Ferenc.

Előkerült a belépési nyilatkozat, s a tizennégyhcldas paraszt alákanyarította a nevét. A rokonok is követték az öreget. Újvári Józsefné is belépett. Igaz, vannak, akik még gondolkodA tanácsi és pártszervezeteknek egyaránt egyik igen fontos feladata a 3004 1. számú, a közelmúltban megjelent kormányhatározat ismertetése, mind a termelőszövetkezetekben dolgozó, mind pedig az egyénileg gazdálkodó parasztok előtt. A rendeletnek az egyéni gazdák körében történő ismertetése csak jó irányban bcselkedés. ez a magyar virtus; méltó Nagygéc népéhez! ;

★ <

Állítólag népítéletet tartottak) annakidején Haynau botja fe-! lett, amellyel a népet verte, és; megégették.

A népítélet kergette el a föld-; birtokosokat is.

A nép vette kezébe sorsának! irányítását. ;

Szerte az országban szövet-; kezeti községek alakulnak, mert! a nép éra, hogy ez az egyenes; út, hogy jövője csak akkor fej-; lődik, ha jobban összefog, ha; egységessé kovácsolja erejét, aj falvakat; az embereket. Nagygé- cen még ma is van széthúzás. A vagyon még ma is okoz ostoba büszkeséget, holott két ember- ütővel előbb a nagyapák egyen- lőek voltak a vérben, a kínban, a megaláz’atasban.

Milyen jó lenne egyenlőnek lenni a szépben, a jóban, a jövő. gazdaságában! Akkor nem topogna egyhelyben a kultúrház, bizonyos, hogy nem lenne probléma a mozi, mert épülne új, nagy, ami büszkeség, és épülne mindaz, amit a falu akar, mert egy egesz faiu közös akarata csodákra képes!

Ez méltó ahhoz a néphez amelynek volt bölcs igazsága ereje tűkrb vetni a szolgaság cct.át.

y-b.