Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-14 / 38. szám
4 KELETMAGTARORSZÄG 1059. FEBRUÁR 14, SZOMBAT Több vért kérnek a betegek Megalakult a téradó kör Nyíregyházán 1959. február 14, szombat, Bálint II Lottó e heti nyerőszámai: 3, 70, 73,77, 82 Mai gyerek Gyűjtik a gyerekek a pénzt. Én még színes kavicsot gyűjtöttem gyerekkoromban, a feleségem meg színes madár- tollakat. Az én nyolc esztendős lányom a pénzt gyűjti. Bélyegekben. A múltkor a városban sétálva nagyon megkívánt egy játékot a kirakatban. Elseje táján volt. Benyúltam a zsebembe, de éppen egy forint hijján volt a pénz, tíz valamennyi. A gyerek rámnéz. — Tudod mit, apu? Add ide a tízest, s még marad xs néked egy doboz cigarettára. A tízest beteszem a takarékba. így történt. így történik mindig. Tegnap eszembe jutott, hogy ma ki kell fizetnem 127 forint adósságot. Körülszimatoltam a pénztárcámat, aztán a konyhapénzt, de a feleségem kijelentette, hogy ha egy fillért is elveszek belőle, húszadika után felmondja a szolgálatot. Mit csináljak? Honnan vegyek pénzt? Odaáll a lányom. — Tudom, hogy mi bajod, apu — mondja egy kis lenézéssel. — Nincs pénzed. Nesze, itt van a betétkönyvem, váltsd ki. Száznegyven forintot kapsz érte. Meghatódtam. Visszatoltam. ~ Tudod, kislányom, ha sose lenne pénzem, akkor se nyúlnék a tiedhez! És meg akartam csókolni. De ő félretolt, s hidegen: — Na, csak ne csókolgass! Elsején adsz kétszáz forintot és kész! Ezek a mai gyerekek! Elkeseredtem. A feleségem íélrehívott: Hiszen neked gyűjti! Pulóverre! Negyedik hónapja, te smucig apu! Hát igen! Ezek ők! A mai gyerekek! DÍSZES SZOVJET ALBUMOKKAL AJÁNDÉKOZZA MEG A MŰVELŐDÉSI OSZTÄLV A JÖ MŰVELŐDÉSI HAZAKAT Kétezer forint értékű, díszes kiadású szovjet albumokat vásárolt a megyei tanács művelődési osztálya a megye jól működő kultúr- házatnak a magyar-szovjet barátsági hónap alkalmából. Az a,hu~ mok a képzőművészettel, a színjátszással, és a Szovjetunió for radalmi fejlődésével kapcsolatosak. Fejlődik a nagyeceedi könyvtár A megyei tanács művelődési osztályánál: lámogatásdval a nagyüi sedi községi könyv, i-ba függetlenített könyvtárost tilalmaztak. Ezzel coyidőben * könyvtár könyv-1 aztrzési keretét lyi9. évre közel 10 ezer forintra bővítették. A napokban száz kötetet vásároltak, és a mátészalkai járási könyvtár is átad még újabb 100—150 könyvet a nagyecsedi községi könyvtárnak. Fénykép-pályázat a Bécsi Yilágiijúsági Találkozóra A VII. Világifjúsági találkozóra a KISZ és a magyar fotóművészek szövetsége fénykép-pályázatot hirdetett. Ezen mindenki részt vehet, aki 1959. év december 31-ig nem tölti be 35. életévét. Pályázni elsősorban az if,júságunk életét ábrázoló fényképekkel lehet (tanulás, munka, szórakozás, sport ) Egy pályázó legfeljebb hat darab 1Sj-24 centiméteres képei küldhet be a Magyar Fotóművészek Szövetségéhez (VII. kerület. Kertész utca 35) A beadási határidő 1159. május 1. A képé a jel ke.l tűntetni <j szerző nevet izii-. l-.'.ési idejét és pontos lakcímé*■. • • Összerakható gépszínek és malacfialtatók készülnek A fémbútor és drótszövetgyár- ban az idén körülbelül 50 mezőgazdasági gépszínhez szükséges témclemct állítanak elő, amelyekből 35 méter hosszú és 8 és fél méter széles csőoszlopokon nyugvó épület szerelhető össze. A gépszín alapzatát kisméretű betonlapok alkotják. A fémvázas épület körülbelül feleannyiba kerül, mintha ugyanazt a hagyományos építőanyagból készítenék. Hasonló módszerrel malacfialtatókat, sőt ötemeletes tyúkketreceket is készít a gyár. Pneumatikus számúit*gépek a Szovjetunióban A Szovjetunió Tudományos Kutató Intézeteiben megkezdték az első kísérleti pneumatikus számológépek gyártását. A pneumatikus számológép méretei igen kicsinyek és egész bonyolult matematikai feladatok megoldására, a többi között differenciálásra és integrálásra is alkalmasak. Napjaink gyógyító munkájában egyre jelentősebb szerepet tölt be az immár társadalmi méretű véradómozgalom. A szorgalmas véradók a legdrágábbat adják embertársuk felgyógyulásáért. Csak azok tudják igazán, mit jelent ez, akik a véradóknak köszönhetik é’.etü- ket, felgyógyulásukat. S mert a gyógyító munkában fontos helyét foglal el a véradás, célszerű még szélesebb alapokra helyezni a véradó mozgalmat. E célból alakult meg csütörtökön a véradó kör Nyíregyházán, mintegy húsz legjobb véradó részvételével. A véradó kör alakuló megbeszélésén dr. Szabó Lajos főorvos, a Vörös- kereszt megyei véradó felelőse ismertette a véradó kör feladatait, majd dr. Romhányi Tibor, a véradó állomás vezetője számolt be a vér nagymértékű felhasználásáról. Miután a véradók elmondották véleményüket és problémáikat a véradás helyzetéről, a véradó kör határozatot fogadott el a váradó munka kiszélesítéséről. A határozat szerint újjászervez'k a donor-szolgálatot, melynek tagjai feladatul kapják új véradók szervezését, a régiek felkeresését. A véradó kör öttagú vezetőségének irányításával rövidesen megbeszélést tartanak az üzemek, vállalatok, stb. véradó felelőseinek, megrendezik a véradók, és vért kapók találkozóját, vitrineket helyeznek el a városban a véradás propagálóra, foglalkoznak a véradók rendszeres egészségügyi oktatásával és röplapokat bocsájtanak ki. A véradó kör a társadalom valamennyi tagjára támaszkodik, minthogy a társadalom tagjainak gyógyítását szolgálja. Legfőképpen azonban a véradókhoz fordul. Ha minden véradó csak egyetlen új véradót toborozna a véradók táborába, megyénkben az 1600, városunkban a 000 véradó' száma duplájára emelkedne, s duplájára az életnek megmentett emberek száma. Sportszereiéiből jeles A dombrádi sportkör röpíabdá- zói mérkőzésre készültek február 8-án Kisvárdára. A 15 kilométeres távolságot februárban kerékpáron megtenni, s Utána játszani — fáradságos dolog. Gondolt egyet a vezetőség és felkereste a helybeli orvost, Dr. Harsány- Nándort és megkérte, vigye el gépkocsiján á játékosokat. Az orvos nem kérette .magát, s a. játéPMWHIMMMWMIHMMIMIHH kosok pontosan beértek a mérkőzésre. Kis dolognak tűnik ez, de ha a község felelős vezetői a maguk területén úgy segítenék a sportot, mint több esetbeh Hansányj doktor tette, sokat fejlődhetne a sportélet Dombrádon. Ezúton is megköszönjük Harsány! doktor önzetlen segítségét. Pálúr Tivadar, sportköri vezető. Február 16-<ói napi két repülőjárat Budupestre T5.4C 09.00 I. Nyíregyháza c. 08 59 15 39 17.10 10.00 é. Budapest i. 07.20 14.30 UTAZÁSI IRODA: IBUSZ Kossuth tér 2. sz. — Telefon: 31—33. Siphay Barna: Kicsi föld II. Az öreg Istók ismerte már az embereit a faluban. Már akkor ismerte, amikor még csak egyedül járt be a nagytanterembe, ahol hat osztály nyolcvan gyereke éktelen zsibongással fogadta. Most már hat tanterem osztotta meg a gyermekhadat, s körűié nőttek a fiatal pedagógusok is. Nem tanítók! Inkább szaktanárok. De szinte gyerekek maguk is. Meg- ifjodott az iskola, csak ö egyedül öregedett. Mint a régi körtefa, az udvarán. Ismerte hát a parasztokat, tudott a nyelvükön. Értette őket. S azok is értették őt. De az öreg Balogh ügye nem sikerült. Ki gondolta volna, hogy az kiüldözi a fiát? Ugyan, nem üldözte. Elvitte a fiút nagy büszkesége, elvitte a nyakán a kötél n!'oma. Vitte, hogy az utcán mindenki őt nézte, róla beszéltek, rajta kaptak a kocsmában, estézéseken. Négy napig tűrte, akkor megiszonyodva mindentől, nekivágott a városnak. Az állomás előtt akadtak össze, a fasornál. — Hova, fiam? — bökött rá a cso- ritagra a tanító. A fiú nem nézett fel. Vastag, szürke sálát tekert a nyakára, azt igazította meg.-■ — Megyek. . é-— Megyek? Az nem felelet. Hová? Anyád elengedett? Balogh András felvágta a fejet. —- Katona voltam már. — Jó, jó. A katonának is van anyja. No, elkísérlek. A fiú nem vette szívesen. Konok, akár az apja. Ment szótlanul, hcss'ú lépésekkel, a -spárgázott csomagot oldalához szorítva. — Szóval, azt se tudod, hova mész ■— De, tudóm. A városba. — Nagy a város. — Tudom. — De mindent tudsz. Valamit mégse tudsz. A fiú sandán ránézett. Mit akar tőle? — Például? — kérdezte kicsit szemtelenül. — Például — dühödött meg ezen a több tiszteletet megszokott öreg, — például azt se tudod, hol alszol az este. — Szállodában. *- Annyi a pénzed? — Van egy kevés. — Mennyi? — Ilatszáz forint. — A mégis valami — hagyta rá Istók. — Hanem azt nem tudod mégsern, hogy mi akai'sz lenni. — Majd csak leszek valami. — És én még téged hittelek komoly embernek! — riadt rá a tanító. Csendben mentek pár lépést. — Ha éppen csak valami akarsz lenni, azért nem muszáj elfutni a városba — kezdte meg májs oldalról Istók. — Itt van az állami gazdaság. O't még szállást is kapsz. Kosztot. Az anyád se fog sírni utánad. A fiú nem szólt. Kínlódva mikor unja meg a tanító. — Na, mit szólsz? — Semmit. —- Te tudod — zárta le röviden, szárazón az öreg. — De azl is tudd. hegy ha most megfutsz, ide nem jöhetsz viasza. Ha most megfutsz, nem lesz erőd míg egyszer itt az emberek szemébe nézni! És azt is tudd, hogy itt van a föld, ami téged nevelt, ami téged szoptatott, te nyavalyás, és ez a föld nagyon fog fájni neked! Hát csak eredj! A fiú konok, terek arca sötéten vizslatta maga előtt az utat. Nem lehet őt már lebeszélni. Ment, szótlanul. Istók oldalról figyelte. Az állomás előtt is volt kocsma. Itt még jobb bort is mértek, mint odabent. Az igazság, hogy az öreg megszomjazott, de meg kibúvót is keresett, ne érjenek a pénztárhoz olyan hamar. Karon ragadta a fiút, és betessékelte. Nem akart menni, ösztökélni kellett. Elsáppadt, de aztán csak kihúzta a derekát. É'esen nézett szembe mindenkivel, úgy lépett be Istók után a szűk helyiségbe. — Két pohár bort! — vetette oda az asszonynak, s széket húzott az ablakhoz. — Gyere, ülj le. Van még idő. A csomag a földre került. Míg nem jött a bor, egy szó sem esett. Akkor félig itták, s az öreg kedvtelve nézte az erős, kemény parasztgyereket. Valamikor ő Is ilyen lehetett. A szeme megragadt agy plUana ra a sálon, aztán a többicken, akik őket nézték. — Nem adok két esztendőt, fiam, — jelentette ki emelt hangon, — és olyan házad lesz itt a főutcán, az üres t lken, amilyen senkinek sincs a faluban! Balogh András rámeredt az öregre. Ezt miért mondja? És miért ilyen hangosan? Csúfság? Magán érezte mindenki kíváncsi tekintetét. — Na, belecsapsz a tenyerembe? A fiú most az öreg inas, száraz tenyerébe bámult. Mi akar ez lenni? Hülede- zett, de az űzött vad keserű dühe is kezdett gsrjedezni benne. — Tanító úr... — kezdte nagy lélegzettel. — Hazudtam én valaha, fiam? A fiú csak nézett. — Igaz, szeretem a bort. Kapok is érte eleget. Részegesnek is mondanak, da az eszemet sose ittam e! Becsaptam már valakit? Tudsz rá példát? Felelj!! — Nem. — Hiszed-e, ha azt mondom neked, hogy két cv hiúivá szép házad lesz a nép-1 bolt mellett?! — De tanító úr... — hördült fal kínnal a legény. — Hiszed, vagy nem?! — Tanító úr... — Hát meddig tartsam a tenyerem?! A fiú szédült. Keresve kapkodott a pillantásával, de csak a kimeredt szemeket látta maga körül. És az öreg ránc s, duzzadt szemhéjjak mögül villogó tekintete égette. Most hirtelen úgy érezte magát, mint annakidején az iskolában, amikor a pádhoz szegezték ezek a szemek, vesébelátó, parázs igazságot kereső, bűnös szándék foszlató, nagyerejű szemek. Úgy érezte, hogy gazemberségen kapták most rajta, ha rém fogadja el az enyhén remegő tenyeret. Valami bíztatta is, fogadja el, mert ez a tenyér erősebb az övénél. Küzdeni fog helyette, mint dolgozatírásnál, az iskolában. Nem tudta, mire megy, de lassan cdanyújtotla a magáét. (Folytatjuk.) H I ft E J<
