Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-14 / 38. szám

2

KELETMAG* ARORSZAO»

1959. FEBRUÁR 14, SZOMBAT

Gazdag élete! teremi Kisiétán is

a termeiösza vetkezet

MŰVELŐDÉS

A Megyei Tauáes Művelődési Osztályának rovata

A Rákóezi Termelőszövetkezet elnöhének válasza 7 kérdésre

Kislétának megyei hírneve van. Hírét a jól gazdálkodó helybeli termelőszövetkezetnek, a Rákóczinak köszönheti. A napokban felkerestük Miké elvtársat, a szövetkezet elnökét és kérdéseket intéztünk hozzá.

Az első kérdés így hangzott:

Értesültünk arról, hogy a szövetkezeti élet nem ment mindig jól. Mi volt ennek az oka és hogyan történt a változás?

— Meg kell mondani őszintén, hogy a szövetkezeti élet terén nem volt minden rendben az 1952-es, 1953-as években. Máig is emlegetik a kislétai parasztok és azt szokták mondogatni: „megcsípett akkor bennünket a kígyó ..." Ezen nincs mit szépíteni. Nem volt megfelelő a munkaszervezés,

a munkafegyelem, gyenge és tapasztalatlan volt a vezetés. Nem volt agronómus, nem volt áJat tenyésztő. A tagok nem azt nézték, hogy miként lehetne a szövetkezeti vagyont gyarapítani, hanem azt, hogy miként lehetne az otthoni egyéni zsákot megtölteni. A fő feladatunk tehát az volt,

hogy megszilárdítsuk a munkafegyelmet, a közös vagyon tiszteletek A közgyűlés különböző intézkedéseket hozott. Elhatároztuk, hogy aki szándékosan megkárosítja a szövetkezetét, vagy lop, azzal háromszoros kártérítést fizettetünk. Aki nem műveli meg a területét, akkor a saját terhére műveltetjük meg. Megszilárdítottuk a szakvezetést, ma már van agronómusunk, állattenyésztőnk.

A második kérdés így hangzott:

Milyen erős ma a terme (őszövet kezet ?

— Megnőtt a közös vagyon a tagok szorgalmas munká„a, jó munkafegyelme következtében. 802 hold közös földünk van, 76 holdat háztájinak adtunk oda. A tervezet szerint gabonavetésünk 220 hold, 75 hold a kukoricánk, 35 a burgonyánk, 21 a dohányunk. 120 hold gyümölcsösünk van, ebből 38 holdon már termő fák vannak. 10 hold a szőlőnk. Takarmányban sem szenvedtünk hiányt: 25 hold silókukorica, 35 hold régi vetésű lucerna, 40 hold zabosbükköny, 6 hold takarmányrépa terem az állatállománynak.

— Sokat fejlődött az állatállomány: 62 szarvasmarha 355 egy éven felüli sertés, 23 ló a mienk. Az állatállományból tavaly 350 ezer forintot pénzeltünk. — Biztosan sokan kíváncsiak a termésátlagunkra is. 13 mázsás átlagot értünk el a kenyérgabonában, míg a kislétai egyéniek a kilencet se ütötték meg. 110 mázsa burgonyát termeltünk egy holdon átlagban, 13 mázsa kukoricát, májusi mor- zsoltban számítva. A dohányátlagunk kilencen felül volt. 1380 métermázsa almát szedtünk le a fákról. Ez 640 ezer forintot jövedelmezett s még a tagoknak is kiosztottunk 140 mázsát. A hullott almából 300 liter pálinkát főz.ünk. A szőlőtőkék 230 hektoliter bort adtak. Ebből 8 ezer litert a tagságnak osztottunk ki, a többit értékesíteni fogjuk. Gondolom, legalább 150 ezer forint üti majd borból a tagság markát! A törkölyből, seprűből pálinkát főztünk, 500 liternyit. A pálinkát is eladjuk. Ez körülbelül 70 ezer forintot jelent.

— Jól zártunk. Minden esedékes tartozásunkat kifizettünk, tiszta a papírunk. Sőt, a zárszámadás után még egy félmillióval növekedett a közös vagyon. A tagságnak munkaegységenként 50 forintot osztottunk — pénzben harmincat, természetben húszat. Ez aztán jövedelem volt! Meghaladta a középparasztokét. Merő János egyedül dolgozott, 700 munkaegységre 35 ezer forintot jussolt. Laza Györ- gyék ketten dolgoztak, 55 ezer forintot kerestek. Bán Albert családja 50 ezer forintot kapott. Melyik kislétai középparasztnak van ennyi tiszta jövedelme?! Egyiknek sem.

Rögtön feltesszük a harmadik kérdést, ha már itt tartunk:

Mi van az öregekkel és a betegekkel ?

beruházásoknál: kultúrházat, bekötőutat, villanyt, kutat kaphatnánk! Egyszóval rajtunk, k,slé- .aiakon múlik a falu sorsa, jövője. Éppen ezért beszélgetünk most sűrűbben az egyénileg dolgozó parasztokkal. Mi érezzük a község iránti felelősségünket, ezt a felelősséget szeretnénk mindenkiben felébreszteni. Meg, gondolom, az sem mindegy, hogy ki mennyit tud egy esztendőben hazavinni a családjának .,,

Mi lesz az őszi vetesekuel ?

Több dolgozó parasztot érdekli, hogy mi lesz az őszi vetésekkel. Ezt is megkérdezzük hát Mikó zlvtárstól.

— Az őszi vetések, téli trágyahordások munkája nem vész kárba. A vetésre, trágyahordásra számított munkát az új belépőknél is beszámítjuk a munkaegységbe,

úgy, ahogy az jár. Ez így igazságos. Egyébként, ha valaki később lépne be, akkor a földdel együtt, vetés előtt vetőmagot is hoznia

kell.

Szívesen látják-e az új belépőket¥

Erre a kérdésre így válaszol Mikó elvtárs:

— A legnagyobb örömmel és szívességgel fogadjuk, várjuk az új belépőket, volt termelőszövetkezeti tagokat, dolgozó parasztokat. Őszintén megmondom, egyes termelőszövetkezeti tagok azt hiszik, hogy talán a növekedéssel romlani fog az eredményünk. Ez nem igaz! Éppen az ellenkezője igaz: minél nagyobbak vagyunk, annál nagyobb lehetőségünk van az okos, korszerű, nagyvonalú gazdálkodásra, melléküzemágak beállítására, annál nagyobb lesz a tagság jövedelme is. Nem vagyunk az ellen sem, hogy más, új termelőszövetkezet is alakuljon a községben, de minden becsületes dolgozó parasztot szeretettel várunk nagy és most már gazdag szövetkezeti családunkba! S az jár jobban, aki előbb jön, hamarabb élvezheti a közösség áldásait! Kövessék hát az egyéni parasztok az eddig belépettek jó és okos példáját.

A Magyar-Szovjet Barátsági Hónap megünneplése a kulturális intézményekben

A Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának szervezését és a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának megünneplését egymásnál szerves egységben kell megtartani.

A művelődési házak

a barátsági hónap aiatt előadásokon, ankétokon ismertessék a Szovjetunió gazdasági, kulturális eredményeit, a szovjet népek életét. Az előadásokon vetítsenek szovjet tudományos és dokumentum-filmeket. Rendezzenek kiállításokat az előadások anyagához kapcsolva. A szovjet film és könyv ünnepére filmbemutatók és könyvkiállítások mellett filman- sétokat, könyvismertető előadásokat rendezzenek. Az öntevékeny művészeti együttesek szovjet színműveket, verseket, énekés zenekari műveket mutassanak be.

A megyei és járási

könyvi árak műsortárai a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának megünneplésére alkalmas színmű és prózai szemelvényeket tartalmazó műsorfüzettel rendelkeznek. Az együttesek a műsorfüzetet onnan igényeljék.

A népművelési intézmények, általános és középiskolák a barátsági hónap előkészületei során mindenütt működjenek együtt a Magyar-Szbvjet Baráti Társaság helyi szerveivel.

Iskoláinkban osztályfőnöki órán kell a barátsági hónap jelentőségét méltatni. Ennek megtartásához útmutatót küldünk ki, ezenkívül iskoláink a helyi adottságoknak, eddig kialakult hagyományaiknak megfelelően (baráti estek szovjet emberekkel, fiatalokkal, élménybeszámolók, kiállítások stb.j járuljanak hozzá a

magyar-szovjet barátság elmélyítéséhez,

A szovjet könyv ünnepét

február 21—március 2. között tartjuk meg, melynek célja á szovjet könyvek széleskörű propagálása és elterjesztése, — a Szovjetunió tudományos, kulturális és politikai eredményeinek népszerűsítése.

A könyvtárakban, művelődési otthonokban, üzemekben előadásokat rendeznek a szovjet irodalomról, egyes szovjet könyvekről.

Az előadókat a megyei TIT biztosítja, ha ilyen kérelemmel fordulnak hozzá (Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 13.)

A szovjet film ünnepe

március 5—11 között lesz. — A szovjet filmekről ankétokat szerveznek,

A Szovjet Hadsereg megalakulásának évfordulójára emlékező ünnepségeket azokban a közsé- gekben, ahol külön nem rendeznek évforduló ünnepséget, a ba- rátsági hónap megnyitásával együtt tartják.

Február 15—2Ö. között Magyar—Szovjet Diáknapokat rendeznek iskoláink a KiSZ-szerve- zetek és az úttörők közreműködésével. Ez alkalomból az ifjúság szovjet filmankétokat, szavalóver- senyeket és kiállításokat szervez,

Iskoláink, kultűrottho,

naink kapcsolódjanak be a Nemzetközi Nőnap ünnepségeit előkészítő munkába. Osztályfőnöki órán ismertessék a Nemzetközi Nőnap jelentőségét.

Kulíúrotthonaink vezetői,, áz iskolák igazgatói fenti rendezvények előkészítésében vegyenek részt, segítsék elő az ünnepségek előkészítését, megtartását.

Művelődési Osztály,

KÉT EMBERÖLTŐ NAGYGÉCEN

Mikó elvtárs így válaszol:

— Az öregeknek, munkaképteleneknek, ha már könnyű munkát sem tudnak végezni, tisztességes

nyugdíjat adunk, megélhetőséget biztosítunk. Egyetlen termelőszövetkezeti tagról sem feledkezik meg a közösség! Egyetlen termelőszövetkezeti tag sem szorul kegyelemkenyérre, vagy szociális otthonra! A betegek az SZTKjuttatást élvezik, ingyen orvosi kezelést, gyógyszert kapnak. Tavaly például Lánczi Sándor egy teljes esztendeig volt beteg. Az előző évi teljesített munkaegységátlagának 50 százalékát kapta a termelőszövetkezettől: 9 ezer forintot.

A negyedik kérdésünk így hangzik:

1954 novemberében jegyeztem fel ezeket.

Valahol a román határ mellett, Szabolcs-Szatmár megye távoli sarkában van egy kis falu. Nagygéc a neve. Az ottaniak nyelvén úgy is ismeretes: Vérföld.

Miért is nevezik ezt a helységet Vérföldnek?

No, hát azért, mert gyakran locsolgatta magyar vén Régen volt már, igaz, de nem lehet az ilyet feledni.

Ott terül el a község határában az a kétezerötszáz hold föld,

— erdő, legelő, szántó, — amit Haynau tábornok kapott vérdíj fejében. Az a Haynau, akit az olaszországi forradalom kegyetlen vérbefojtójának, a „bresciai hiéna” néven ismertek. Magyar- országon a negyvennyolcas idők után a kivégzések az ő nevéhez

fűződnek, aakor bujdostak ezerszám a hazafiak, mikor ő Wm- dischgraetz helyébe, a magyar- országi osztrák csapatok élére került. Ez a Haynau telepedett meg a Vérföldön, s épített rá emeletes kastélyt.

— Vérbíró volt. Volt a kastélyában egy szoba. Hóhéros szoba. Abban akasztotta fel az embereket. Maga tartotta a törvényt. Sok könny kihullt akkor itt. Sokat alázkodott a nép. Dolgozni se igen volt mit, mert

ő inkább csak osztrák katonákkal dolgoztatott.

— Azután bérlők kezére került a birtok. Vége lett Haynau tölgyfabot-uralmának, de nem a megaláztatásoknak, a szegénységnek.

Hol van Károly bácsi, az akkor nyolcvan éves, kicsi öregember, aki petróleumlámpa pislogó fénye mellett mesélt nekem ezekről? Lassan-lassan nem marad élő, aki fel-fellebbentsné a régmúlt idők sötét fátyolét a nagygéci nép legszomorúbb korszakáról,

★

Mércséékről jegyeztem fel több mint négy esztendeje:

Kint a Darai-úton (ha ugyan „kint”-nek lehet nevezni, hiszen egy ugrásnyira van csupán), új házban laknak. A férj cselédember volt a felszabadulás előtt, többek között dolgozott a „majorban” Is, Haynau birtokán.

— Sosem tudtuk volna ezt a kis házat felépíteni, — mondja Mércséné, — ha cselédsorban maradunk. Büszke vagyok rá, két kezünk munkája nyomán készült. Én tudom, mit jelent nekünk ez az élet. Megpróbáltuk a rosszat.

Úgy beszél, minthd nagyon sok év volna mögötte,, pódig

fiatal. Értelmes, okos tekintete meggyőzően keresi pillantáso-' mat,

— A felszabadulás után földét kaptunk. De 1951-ben úgy láttuk jobbnak, ha átadjuk az állami gazdaságnak. Férjem azóta is ott dolgozik.

Dehogy ott! Mert négy év alatt sok minden történik, még az ilyen kis család életében is.

A napokban ismét voltam Nagygécen, felkerestem ezt a családot is.

Mércséné a fonaltekerő mellett állt, leányával. Ellával. — Négy évvel előbb a guzsaly pergett. Látszólag minden a régiben. És mégsem!

— Egy éve már, hogy beléptünk a termelőszövetkezetbe. —

Juhász a férjem — meséli tömören az újabb eseményeket. — Ügy láttuk, a téeszben jobb lesz. Zárszámadáskor 400 munkaegységünk volt, nem mondom lehetett volna több is a jövedelem, de az alma nem ütött be.

Mennyit is kereshettek, ezt kutatjuk. Számolgatás, aztán kijön a végösszeg, úgy húszezer forint körül. N* meg a tehén, az istállóban.

Akkor, is tanácstag volt, most is az.

1956 októberében itt is meg-,

Milyen tervei vannak a szövetkezetnek ?

— A mostani tervet a meglévő tagságra és földre méreteztük. Ennek alapján 10 hold gyümölcsöst, 10 hold szőlőt telepítünk: kövidinkát, hárslevelűt, olasz riz- linget. 30 hold erdőt ültetünk a homokon, 2 hold füzest telepítünk. Ezt azért tartjuk fontosnak, hogy a téli napokon is adhassunk munkát, kereseti lehetőséget a tagságnak: saját használatra, eladásra kosarat fonunk. Mit mondjak még? Tejházat építünk fölözőgéppel, á központi épületet rendUogyan nézne ki Kisléta. ha

szövetkezeti község (enne?

Az ötödik kérdésre ezt válaszolja Mikó elvtárs:

— Ha Kisléta most átalakul szövetkezeti községgé, hálátlanul megnőnének a lehetőségek. Hiszen az új kormányrendelet értelmében sok kedvezménnyel kezdhetnénk munkának. Hogy mást ne mondjak, azonnal telepíthetnénk 300 hold gyümölcsöst. 50 hold

behozzuk, motoros permetezőt vásárolunk, 200 köbméteres silógödröt építünk, az Istál'.ómunkát gépesítjük, síneket, csilléket állítunk be takarmányozásra, a trágyázásra, szaporítjuk a szarvas- marhaállományt, 150 darab anyajuhot veszünk és az asszonyok örömére 1000 darab pulykát is vásárolunk. Azt is tervbe vettük, hogy egy kultúrtermet rendezünk be a központban. Ezek a nagyobb dolgok, amiket meg akarunk 1959-ben valósítani.

szőlőt. Nagy állatállományt állíthatnánk be, nagy kedvezménnyel foghatnánk neki a korszerű gazdálkodásnak. A, kormányrendelet szerint például a gépállomás holdanként 35 forintért szántana, 10 forintért használhatnánk a vontatót1 Azt sem hallgathatjuk el, hogy mint szövetkezeti község, előnyben részesülnénk az állami