Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
8 keletmagtarorszAo 1939. FEBRUÁR 1, VASÁRNAP HUMOR HOMOK HUMOR Könnyű neki A Kossuth étterem bejáratá- nál két ember beszélgetett. I. férfi: — Tudod öregem, neked megmondom, hogy ha otthon összeszólalkozom az asz- szonnyal, mindig a Tiszába járok ebédelni. Nagyon otthonosan érzem ott magam. II. férfi: — Nekem a Kossuthban családiasabb. Olyan finom ebédet kapok itt, mint amilyet otthon főz a feleségem. t. férfi: — Na, ne túlozz, ezt csak beképzeled magadnak, hiszen tudom én, más az, amit odahaza főz az asz- szony. II. férfi: — Márpedig, ha hiszed, ha nem, én a Kossuth-ban épp olyan ízletes ebédet kapok, mint amilyet otthon főz a feleségem. I. férfi: — Gondolkozik, aztán elmosolyogja magát és barátja vállára porol. — Ja, értem már, hiszen a feleséged a főszakács a Kossuthban. II. férfi: — Na látod' Tollhibából házasság f? égen történt egyik szállo- *■ dánkban, amikor még az adminisztráció nagyon kezdetleges volt. Egyik újdonsült portás tévedésből egy egyágyas szobát adott ki egy fiatalembernek és ugyanazt egy fiatal nőnek. Azt már mondani sem kell, hogy milyen botrány keletkezett a két vendég között Végül belátták. Hogy egyikőjük sem oka a tévedésnek. összebarátkoztak, persze a portástól külön szobát kaptak. Nem sok nap telt el, mikor ismét megjelent a két vendég c szállodában és egy kétágyas szobát rendeltek, mint nászutasok. Boldogan mutatták a házasságkötési tanúsítványt, és a tollvonás elvetése miatt megajándékozták a portást, akinek a házasságot köszönhették. Udvariassági versenyben ' A Vendéglátó Vállalat egyik far*’ éttermében elérkezett a záróra ideje, a vendégek jó hangulatban távoztak, csak az egyik férfi maradt ülve és görcsösen kapaszkodott az asztalba. Azon nevetett magában, hogy nem tud felállni. Az étterem vezetője látta, hogy ez az ember aligha talál haza magában. Kérdezte a lakása címét, de csak az utcát tudta megnevezni, a házszámot nem. Mi legyen vele? A felszolgáló felajánlotta, hogy hazakíséri, mire a vezető dicséretben részesítette. Karöltve hazaballgatak ketten a MÁV.-bérház felé. A vendég egész úton hálálkodott a felszolgálónak, ő viszont elintézte azzal a válaszokat, hogy „szóra sem érdemes.” A ködös hajnali levegő egy kicsit kijózanította az embert, úgy, hogy fel tudta ismerni a házat, melyben lakik. Udvariasan kezet fogott a felszolgálóval és megköszönte a szívességet. — Szóra sem érdemes — mondta a felszolgáló — hiszen én is itt lakom ebben a házban. Képek szöveg nélkül ‘Túljártak az eszén... A voürttenberyi Károly Jenő herceg kitűnő lovasnak számított, mégis megtörtént vele egy ízben, hogy egy vadászat alkalmával nagyszámú kísérete szeme láttára levetette a hátáról tüzes paripája. Hirtelen haragra gerjedt és felindulásában megparancsolta udvari vadászának, azonnal vezesse el a lovat és szúrja agyon. A vadászaton résztvevő főerdész, aki megsajnálta a szép lovat, ösz- szeszedte minden bátorságát és a következő ajánlatot tette a dühtől tajtékzó hercegnek: „Fenséges Uram! Az agyonszúrás túlkönnyű halál lenne ennek a bestiának, kegyeskedjék nekem adni ezt a dögöt, én majd halálra fogom lovagolni!” — „Nagyon helyes” — válaszolta a herceg. „Legyen a bestia az öné és lovagolja halálraN A főerdész megragadta a ló gyeplőjét és azonnal elvezette az állatot. Jónéhány év elteltével a herceg egyszer az erdőben véletlenül szembetalálkozott a főerdésszel, aki éppen a gyönyörű- szép lovon poroszkált. A herceg egy szempillantás alatt felismerte a lóban azt a tüzes paripát, amely őt annakidején olyan kíméletlenül a földhöz kente és amelyet parancsa értelmében már régen halálra kellett volna lovagolni. Meghökkenve kérdezte a főerdésztől: „Nem ez az a bestia, amelyet egyszer neked adtam, hogy lovagold halálra?” — „Valóban az, fenséges uram,” — válaszolta a főerdész anélkül, hogy egyetlen arcizma is megrándult volna. — „Akkor mért nem lovagoltad a lovat halálra, amint megparancsoltam azt neked?” — kérdezte a herceg szigorú hangon. „Fenséges uram” — válaszolta a főerdész, „egészen lassan halálra lovagolni sokkal fájdalmasabb!” (A Volksstimme-bői) Újítás Ilyen Is előfordul Mire jó a dugóhúzó Kép szöveg nélkül Közlekedési lámpa privát használatra | Egy Lombért nevű braziljai J rendőr saját ajtaja előtt közlekedési lámpát állított fel. Amikor hazaérkezik a szolgálatból, legelőször megnézi, mit mutat a lámpa. A vörös szín azt jelzi, hogy nem- kívánatos látogatója van, a sárga szín kellemes látogatót jelez, míg a zöld szín azt jelenti, hogy szabad a ház. Tehát, ha Lombertnak úgy tetszik, vörös, vagy sárga szín esetén a lakásával szemben lévő vendéglőben kivárhatja, amíg ismét zöld lesz a lámpa. Egy bizonyos Mr. Lettman nevű new-yorki lakosnak felesége kívánságára minden héten eszmé letlenségig le kellett innia magát A bíróság előtt így nyilatkozott a derék hölgy: „Ha férjem józan és dolgozik, akkor 30 dollárt keres hetenként, ellenben, hogy ha részegség és közbotrány okozás miatt a rendőrségen ül, akkor 65 dollár támogatást kapok hetenként , ezenkívül a kosztjáról sem1 nekem kell gondoskodnom.’* Részegség az asszony kívánságára
