Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-12 / 36. szám
2 KEL.ETM AGÍ A«ORS*ÄO 1959. FEBRUÁR 12, CSÜTÖRTÖK Országos vetélkedés indul az ifjú traktorosok között Gépállomások fiatal traktorosai, kik ezrével dolgoztok a szántóföldön, mindennapos becsületes munkával harcoltok a magasabb terméshozamok eléréséért. Hozzátok szólunk: a KISZ Központi Bizottsága, a MED ŐSZ Elnöksége és az FM Gépállomás! és Gépesítési Főigazgatósága meghirdeti as 1959-es évre *A gépállomások ifjú traktorosainak országos egyéni versenyét”. A verseny célkitűzéséi; — géptípusra való tekintet nélkül 1959 január 1-től december 31-ig a legtöbb mó- -jzaknorma teljesítése; — kifogástalan minőségi) munka; — kisebb teljesítményt elérők, a szakmailag képzetlenebbek segítése áj munkamódszerek átadásával; — kenő. és tüzelőanyag normák betartása; — gépjavítás! költség előirányzat csökkentése; — az előirt karbantartások szakszerű elvégzése oly módon, hogy a gépkiesés a teljesítet« műszakok 3 százalékát ne haladja meg. A verseny jutalmazna*: — az országosan három ebé helyeset« 2C00—SOM Ft, — az országosan öt második helyezett 1500—1500 Ft, — az országosan öt harmadik helyezett 1000—1000 forint jutalomban részesül. A versenyben résztvehet minden 30 éven aluli traktoros, aki a fenti verseny célkitűzéseit elfogadja és annak megvalósításáért dolgozik. Fiatalok! Kiszisták! Ifjú traktorosok! Jelentkezzetek n ifjú traktorosok országos egyéni versenyére. Szerezzetek még nagyobb megbecsülést a traktoros névnek, gépállomásotoknak. — A termelési tervek túlteljesítésével segítsétek elő az „Élüzem” és „Kiváló dolgozó” cím elnyerését. A munkaverseny, amelyre hívunk benneteket, a mezőgazdaság- szocialista átszervezését, erősítését szolgálja, ez ifjú traktorosaink legnemesebb feladata. Gépállomások kiszistái! Szervezzétek és vigyétek győzelemre az ifjú traktorosok országos egyéni versenyét, FM Gépállomási és Gépesítési Főigazgatósága KISZ Központi Bizottsága. MEDOSZ Elnökség«, 15 esetben szálltak ki a mentők As elmúlt, vasárnap 24 órájában 15 esetben szállt ki a nyíregyházi mentőállomás több kocsija. Hat szülő nőt, három baisse, tes, két súlyos operációt kívánó lamennyien túl vannak a veszélyen, a gyermek pedig nem gyermekbénulásban, hanem csipőfi- , ohmban szenved, így kezelése eredményesebb lesz. Hétfőre virbeteget, és egy gyermekbénulásgyanús gyermeket vittek többek között a kórházba. Tegnap a kórházban történt érdeklődésünkre elmondották, hogy a betegek va radóra egy magánautó is vitt be egy súlyos balesetet szenvedett fiatalembert, aki azonban még felvétele előtt, a kocsiban meghalt JEGYSZER MÁR BEVITTE “ a szívét a közösbe a jármi Zákány János. A szégyenkezés, a dac azonban kikergette. Most, néhány év után, megpróbál győzedelmeskedni érzésein. Csakhogy nem olyan könnyű dolog az. Nem, mert olyan tövist szúrtak az azelőtt a tizenhét évig cselédkedő, később öt holdas kommunista paraszt szívébe, amelynek sebe még most is fáj, ha rágondol. — De ha már erről van szó, levetem a pufajkát is! — És míg készülődik, beszél. — Vérig sértettek. És mint a közmondás tartja, a csúszó is nehezen felejti el farka vágását __ Bőrdarabokból összevarrt lajtaijában az asztalhoz ül. Megsimogatja őszülő haját. Sápadtar- cú, beesett szemű beteges felesége erre közbeszól: —* Volt 5 már minden. Tanácselnök, téesz elnök. A „jóakarói“ berugatták, s le kellett mondani. — Valóban így történt ez 1951-ben. Szódavizet akartam inni, s olyan bort itattak velem, amibe egy deci pálinkát töltöttek. Mire észrevettem magam, már nem voltam észnél. S utána feljelentettek... Nem mondom, megittam' én a bort, egy-két pohárral, de nem az esztelenségig. Azt nem mondhatja rám a faluban senki. S mi lett a vége? A járástól kitelefonáltak. Be hívattak. Azt mondták, mondjak le. Hiába magyaráztam, hogyan történt. Nem hitték. Mit tehettem, aláírtam a lemondást, bár a tanácstagok, a kommunisták mellettem álltak, s ha rajtuk múlik, nem tudtak volna lemondatni. P ALUJA ELŐTT NEM 1 BÍRTA ELVISELNI A SZÉGYENT. Földjét a szövetkezetbe adta, maga meg elment, hogy ne is lássák. Nyolc hónapig dolgozott a Hortobágyon. Beteges feleségétől pedig a levél állandóan ment. Az én könyörgésemre lépett a szövetkezetbe is — vág közbe az asszony. Az ember lesüti a fejét, hallgat. — Aztán jött a másik kudarc. Nem, nem az, hogy 1953-ban, & ROHODIKRÓNIKA Ezek a napok nevezetesek Rohod község életében. Nevezetesek, mert a rohodiak szebb jövőjük megteremtéséért gyakorlati lépéseket tesznek. Ezek a gyakorlati lépések nem akármilyen tetteket jelentenek, hanem igazi sorsfordulatot, gyökeres változást hoznak. A falu történetírója tárgyila gos szemmel figyeli e napok eseményeit és mély felelősségérzettel a következőket jegyzi fel Rohod történelmének lapjaira: 1959. február 4.-vel gyors átalakulás indult a faluban. Az átalakulás már akkor megkezdődött Rohodon, amikor 1955- ben néhány bátor ember összefogott és új életet kezdett a termelőszövetkezetben. — Ezzel Rohod két arcot öltött magára. Az új Rohodot építő Üj Élet Termelőszövetkezet arcát és a régi Rohodhoz ragaszkodók arcát. Az újveretű emberek tábora azóta — a kívülről ért ellenforradalmi megrázkódtatástól eltekintve — folytonosan és egyenletesen növekedett, erősödött. 1959. február 4-ig a közgyűlés által felvett 97 téesz-tag és hivatalosan bejegyzett 927 katasztrális hold föld, valamint a milliókat érő épületek, gépek * tslepítmények, állatállomány jelenti az új Rohod központi magvát. Azóta 22 újabb rohodi dolgozó csatlakozott az új falu felépítéséért harcolókhoz. Négy nap alatt érett meg ez a 22 ember, tehát valóban gyorsan ébredtek öntudatra, a felvilágosító szó hatására született meg bennük az az elhatározás, hogy a szövetkezeti útra lépjenek. Ez tehát kétségtelen jele annak, hogy gyors erjedés van a faluban és Rohod régi arca rohamosan kezd apadni, akár a fogyó hold képe. S ennek a ténynek a hatására a száraz történetíró szívét is gyorsabban dobogtatja az öröm. Szinte átforrósodik kezében az íróeszköz, amikor beírja Rohod történelemkönyvébe, hogy „erősen apadni kezd Rohodon a régihez, az elavult gazdálkodáshoz való ragaszkodás és erősen növekedni kezd az új Rohodot építők tábora.” Amikor leírja a nagy fordulatot tevő 22 bátor ember nevét a történetíró, gondolatban kezet szorít velük, és így szól hozzájuk: — Jól tettétek Láng Elek. Láng Károly. Buda Miklós ifjú Buda László, ifjú Buda József és özvegy Buda Jánosné, hogy az új élet formálói közé léptetek. Biztosan sokat vitatkoztatok önmagatokkal, akárcsak Éles Lajos, Péter István és Lenyu Mihály. Küzdenetek kellett száz előítélettel, a rokonsággal nektek is: Bazula Jánosné, Bazula Mária és ifjú Helmeczi Péter. Gyötörtétek magatokat éjszakákon át: Kovács Sándorné, Brothák Pál, Szalai Béla, Kovács Károly, Varga Sándor és Sebők István, Tóth Jánosné, Tóth Mária, Lin- czev József és Kézi Emma minapi belépők. Csak üdvözölni lehet ezeket az újat akarókat, hogy a régi és az új harcában az új, a haladó mellé álltak. Ök már túlnéznek a nadrágszíjparcellák gyomnevelő és terméscsökkentő mezsgyéin, amelyeket az öröklés folyton vékonyabbra hasgat, amelyek kiesnek az új technika és tudomány termésfokozó hatásköréből — és az új Rohod arcátlátják. Ez az új arc napfényes, mosolygós, bizakodással teli: nagy táblák dús termése; viruló gyümölcsös- és szőlőtáblók; gazdag, nemesített,, nagyhozamú állatcsordák és falkák; örvendező, jól öltözött emberek; élénk kulturális és sportélet. De a történetíró forduljon csak vissza a mába! Ma még Rohod nagyrésze nem, építi ezt a szebb jövőt, hanem a régit foltozgatja. A régi életmódban él, de látja már az új módot építők eredményeit is és vívódik. Vivődjön csak! Ez szükséges a helyes döntéshez. Hadd égjen csak a lelkekben a tűzkohó, mert így pattog le róluk a ma- radiság salakja, így edződnek és nemesednek új veretű embeMEGSEBZETT EMBER legnehezebb időben választottam elnöknek. Bár igaz, amikor átvettem a vezetést, egy üres kamra kulcsát adták a kezembe. Még az egerek is megszöktek, mert nem volt mit enniök. A sertések, lovak ott álltak takarmány nélkül. Huszonhárom taggal és üres kamrával kellett új életet kezdeni! Ahogy magyaráz, még mindig büszkeség csillog szemében. Mert Zékány János még így is helytállt. Segítséget kért a párttól. Kivezette a bajból a közöst. Megmentette az állatállományt. Mikor azonban a fegyelem betartását követelte, a nagyhan- gúak odébbálltak. — Hatan maradtunk, elvtárs. Négy férfi és két nő. És tudja, mennyi földünk volt? 301 ho’d. Tavaszra tízen lettünk. A vihart kiálltuk. Hiába fogadtuk meg, hogy jól megmunkáljuk a földet, a gépállomás az akkori gépellátás miatt nem tudott megfelelően segíteni. Pedig hetven holdra szerződtünk. Kilenc- venkét hold kapás várt munkára. De dolgoztunk, mint az állatok, éjjel, nappal. 4 KKOR FORDULT ELŐ ^ ELŐSZÖR a volt Sztaha- nov TSZ történetében, hogy minden kötelezettségnek eleget tettek. De ekkor érte a másik megszégyenítés is Zékány Jánost, a kommunistát, az egykori vörös katonát Meggyanúsították, rosszhiszemű emberek rágalmazták meg tizennégy mázsa búza ellopásával. S ezt az illetékesek alaposan meg sem vizsgálták. Hittek a rágalmazóknak. — Tudja, mi fáj nekem? Az, hogy pontosan akkor jött ez is, amikor már jól álltunk. Rend volt a szövetkezetben, kezdtünk volna berendezkedni. Mit tehettem mást, mint lemondtam az elnökségről. Éreztem, tudtam, hogy egy fillér sem tapad kezemhez a köz vagyonából... De mire tisztázták az ügyét, öszetört Dolgozott egy ideig a közösben, mint tag, ae kedvetlenül, mint a megsebbzett, jogtalanul megbántott ember. Kezdett benne a lángolás is alábbhagyni. Pedig ő a szívét is bevitte a szövetkezetbe, s mindent megtett a közösért. fékké a Budák, a Kissek, az Élesek, a Molnárok, a Sápiak és a többi rohodi parasztok. A történetíró tolla sürgetőleg készen áll arra, hogy megörökítse az egységes szocialista Rohod község létrejöttét. Ne várasson hát senki sokáig magára! Ne hallgassák meg a rosszindulatú, ellenséges propagandát, amely így akarja leszerelni a dolgozó parasztok megérett szándékán „Pont én legyek az első?” Hiszen ez az érv nevetséges, már az Űj Életnek 97 tagja van, jelen pillanatban 22 kérelmező várja a közgyűlés döntését a felvétel ügyében. Tehát aki most belép, több, mint a századik már. Inkább arra kell ügyelni, nehogy az utolsók közt legyenek. Hiszen előbb-utóbb dönt a falu. Ne várjuk azt se, amíg „előbb X, vagy Y belép, s csak azután megyek én.” Ezt is az ellenséges elemek dobták be a köztudatba, hogy gátolják a falu felemelkedésének meggyorsítását. Most van itt a történelmi óra. Fogjon hát össze mielőbb és kezdjen új életet ez a jobb sorsra érdemes község. Fogadják meg, amit már százak hangoztatnak Rohodon. „Alakuljunk szocialista községgé inkább ma, mint holnap.” Ez volna az évszázadokra szóló igazi történelmi tett Rohod történelemkönyvében! «. A.J — 1954 november 17-én kiléptem a csoportból. De csupán a szégyen, a bosszúállás vezetett. Mert én, a meggyanúsított ember ilyen érzéssel hogy dolgozhattam volna ott tovább? A lelkiismeretem azonban tiszta maradt. — Jól van így — szól nyugta- tólag a felesége. Zékány rátekint. Szemével válaszol: nem egészen. Bizony nem, mert a ház kicsi, nádfedeles, s az udvart napra- forgószár-kerítés öleli körül egy részén. A lakás padlását vas- tagítani kell, mert a gerendák kilátszanak. Az istállóra is ráférne a reperálás. S ez mind pénzbe kerül. — Azóta egyénileg gazdálkodom. Van két jármos tehenem, egy leszerződött ökröm, s a tavaszt várom... Maga elé néz, gondolkodik. ■— Így élek szegényesen, de becsülettel, mert nekem nincs egy fillér hátralékom, tartozásom sem. Igaz, megtakaríthattam volna sokezer forintot, ha belépek, de hát a sok sérelem tartott vissza... C ÜGY FOLYTATJA A MEG- ° KEZDETT ÚJABB GONDOLATOT, mint akinek a szíve most is benn van a szövetkezetben. — Ej, ha engem meg nem zavarnak, hol állnánk már azóta! — sóhajt fel. — Mert hét esztendő alatt tizennégy elnöke volt a Sztahanov Téesz-nek. S ez nagy baj volt. — Most más a helyzet az Alkotmány Tsz-ben. — Ha az ősszel nem lett volna adósságom, már ott lennék, köztük. Csakhát, akkor... Szó-: val, tudja... nem akartam. Nagyon becsületes ember az elnök, Juha elvtárs. Magyaráztam is neki, hogy abba a nagy, ötven férőhelyes istállóba tehenek kellenének meg legalább egy öt holdas dohánypajta, nyolc vagonom raktár, juhhodály. No, és hogy a sertésfiaztató hogyan lesz, az a jövő titka. De rákerül, a sor! — Ha terjeszkednének, ha bővülne a határ... Ej’ micsoda, gyümölcsöst csinálnék én ott! — Kicsoda? — Hát én. Ismerem én a szőlő-, a gyümölcs-nvBikát, mint a tenyeremet. Nem azért voltam kertésze hosszú éveken át Komoróczy alispán vén jányai- nak, hogy ne tudjam. Jöjjön ki a kertbe, megmutatom én most is a fáimat. — Hát így állunk a szövetkezettel? — így. Mert nézze, ha kette« fognak meg egy zsákot, csak könnyebb az. Hát még, ha harmadik is segíti középen?!... A megsebzett ember gyógyul. Heged a seb, s a dac fölé kerekedik a józan ész. Farkas Kálmán. Olcsói lett a legeltetési biztosítás A legeltetési idény alatt gyakoriak az elhullásokból eredő károk. A károk csökkentése céljából a legeltető gazdáknak fontos érdeke az állatok biztosítása. Ezért az Állami Biztosító olcsó legeltetési állatbiztosítást vezetett be. A biztosítás a legeltetés kezdetétől a legeltetési idény befejezéséig, vagyis körülbelül hét hónapig tart A biztosítás a legeltetési idény alatt előforduló mindennemű balesetből, vagy betegségből eredő elhullási és kényszervágási károkra nyújt fedezetet. A biztosítás díja lovaknál 100Ö forint után 30 forint, szarvasmarháknál 1000 forint után 20 forint, juhoknál 200 forint után 8 forint. A biztosítás díját a fűbérrel együtt a legeltetési bizottság pénztáránál kell befizetni-
