Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
195<>. FBBRrAB L VASAnNAP K ELET MAGYA RORSZAG 7 Érdekességek a mezőgazdaság világából Mésígynjlés — virág nélkül Apró munkásaink, a mézelő ‘háziméhek tavaszi virágfakadás- Hól az őszi hűvösebb napokig lankadatlan szorgalommal gyűjtik a nektárt, virágport, hogy utódaiknak és télire maguknak, táplálékot • biztosítsanak. E tevékenységük közben felmérhetetlen hasznot hoznak azáltal, hogy termesztett növényeink virágait megpo- tozzák, megtermékenyítik. Azem- |ber az összegyűjtött nektárból (érett méz legnagyob részét elveszi a méhektől és saját háztartásában hasznosítja. Eddig rendben is van, de sokszor híre sincs virágnak, amiből gyűjtsenek és a méhek mégis megterhelten szállnak haza. Ez a „rejtett tartalék” a méz- harmat. A mézharmat igen érdekes jelenség. Egyes növényeken élősködő levéltetvek, pajzstetvek szívogatják a levelek cukros nedveit és annyira teleszívják magukat, hogy testükből kifecskendezik a fölösleges „szirupot”. Tapasztalhatjuk például szilvafa alatt állva, ahol sok a levéltetű, hogy a mézharmat harmatszerűen hull alá. A méhek szívesen csemegéznek a mézharmaton. Nálunk nem nagy a jelentősége, de például Németországban a fenyő- mézharmat az egyik legfontosabb mézforrás. Itt, a fenyvesekben a napi súlygyarapodás családonként az öt kilót is eléri. Egy fenyő- pajzstetű például naponta annyi cukrot „termel” amennyit 15 akác- virágfürt. Gyilkos növények Azzal nem mondunk újságot, hogy a növényvilágban számos nemzetség és faj van, amelynek nedvei mérgezők. Nem kell másra utalnunk, mint a liliom, anyarozs, bürök, stb., stb. Nyilvánvaló, hogy ha valaki megiszik egy jó adag maszlag, vagy nadragulya-teát, az a súlyos mérgezésben bele is halhat. Azonban most egy másik méregről van szó, olyanról, amelynek hatóanyaga a rovarvilágban pusztít és ugyanolyan módon, mint a közismert rovarölő idegmérgek. Ezekről köztudomású, hogy vegyileg állítják elő és növényvédelemben, legyek, bolhák irtásánál ma már nélkülözhetetlenek. A rovarpusztító növények egyike nálunk vadon is megterem, a neve is rovarporvi- rág. A növény bimbóit gyűjtik, megszárítják, porrá zúzzák és por, vagy permetlé formájában szórják ki a rovarok elpusztítására. A másik ismert rovarölő a quassia-forgács, amelynek a levét kifőzik és úgy permeteznek vele. Nem árt ha tudjuk, hogy . . . VÁLASZÚTON A Kisvárdai Vulkán Vasöntödében párttagyűlésen beszéltek a kommunisták a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről. A beszámoló foglalkozott azzal is, hogy a munkásoktól milyen segítséget vár a párt ezen a téren. A nagy érdeklődésre jellemző volt, hogy sok elvtárs hozászólt a dologhoz. Felvetődött az, hogy a Vulkánban is sokan doloznak olyanok, akiknek három, hat, sőt 14—15 hold földje van. Szabó István elvtárs, az öntödei főművezető sok példát sorolt fel bizonyításul, hogy a két- laki munkások problémákat okoznak a Vulkánban. Tavaly például 46 igazolatlan munkanap esett ki a termelésből, főleg a földdel rendelkező dolozók igazolatlan hiányzásai miatt. A mezőgazdasági dologidőben sokan kimaradtak az üzemi termelésből, és amikor kérdőre vonták őket, azt válaszolták, hogy: „jött a felleg, be kellett gyűjteni a szénát”..., „Nagyon dudvás volt a kukorica, meg kellett kapálni”. „Pergett már a szem a kalászból, aratni kellett” stb. Ilyen esetekben, amikor egy- egy ilyen dolgozó négy-öt napot távolmaradt, a műszaki vezetőknek „főtt a fejük”, hogy a termelés zavartalanságát hogyan biztosítsák. Az egyik lábbal az üzemben, a má síkkal a kisgazdaságban ...a magastörzsű gyümölcsfa általában vadra oltott, 180 centiméternél magasabb törzsű fa. Koronaalakítási munkái és a gyümölcsszedés nehézkes, de a gépi művelés lehetséges. A nyulak kártétele ellen is könnyen védekezhetünk a magastörzsűeknél. ...a rafia a Madagaszkár szigetén honos Raphia ruffia és az R tamatavensis pálmaíajták fejletlen leveléből előállított kötöző anyag Kertészetben és szőlőkben kötöző anyagnak használják. olvadékony tekintettel néz a fiúra, aztán — lássatok csodát — feláll, néhányat lép a legény felé. — Öh, drága }iam — mondja és már öleli is. Az asszony szeme is könnyet fog, s nem tehet okosabbat, simogatja a két férfi vállát. — Mutasd csak niagad fiam — mondja az öreg, amikor végre félbeszakad az érzékeny találkozási jelenet. — Hadd nézzelek, mert... bizony a te nagyapád derék katona volt... Áh, miért nem szorítod meg jobban ezt a derékszíját... így ni! — mondja és maga végzi el. — Ezt a köpenyt is el kell simítani... mostmár takaros vagy... mintha csak a nagyapádat látnám... derék gyerek vagy... Mi a rangod? — Honvéd — feleli a fiú halkan. — Szép az, nagyon szép... — biztatja az asszony. — Olt kell kezdeni fiam... ott... de lehetsz tiszt is... köny- nyen fiam... ma lehet, köny- nyen... A fiú mosolyog. Bizony, a lehetőség megvan rá, de nem olyan könnyű az, mint az öreg bácsi gondolja. A tudásért ma is meg kell harcolni. Igaz, hogy ezt a harcot leginkább önmagával kell az . embernek megvívnia, s ez a küzdelem nem át, másból, mint folytonos önsarka lásból, igyekezetből, küzdelem■' bői azért, hogy emberek le■■ gyünk. Az öreg még mindig olt topog, tapogat, simogat. Szabó elvtárs úgy jellemezte a kétlaki dolgozókat, hogy „ezek nem tudják úgy becsülni, szeretni az üzemet, mint azok a munkások, akik az üzemben keresik meg a családjuknak a megélhetéshez szükséges pénzt”. Több műszaki dolgozó és egyszerű munkás is elmondotta, hogy amikor dologidő van a mezőgazdaságban, meglátszik annak a munkáján aki hajnalban kapált, vagy kaszált és úgy jött az üzembe dolgozni! Az ilyen dolgozók hamar megizzadnaK és elfáradnak! És azután zúgolódnak, hogy miért keresnek ők kevesebbet, mint mások. Sok munkásnak az a véleménye a Vulkánban, hogy választaniok kell a földdel rendelkező dolozóknak a mezőgazdasági munka, vagy az üzemi munka között. Mert bizony olyan dolgozó sem ritka a Vulkánban, aki saját két-három hold földjét, sőt az állami tartalékból juttatott földjét mással művel- teti meg. A vállalatnál dolgozó kommunisták elhatározták, hogy beszélni fognak minden egyes olyan dolgozóval, akinek földje van, éspedig úgy fognak elbeszélgetni, hogy megértessék velük a kétlakiság helytelenségét, valamint a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit. Egyszóval segítenek határozni. Községi pártíitkár, üzemi munkás és magángazda — egy személyben Egy nap négy községbe látogatott el a vállalattól néhány elvtárs és megállapították, hogy Kékesén, Tisza- kanyáron, Dombrádon és Pátro- hán tizennégy olyan dolgozója lakik a vállalatnak, akik több földdel rendelkeznek. Ezek közül beszélgettünk egy dolgozóval: Várkonyi Mihállyal, aki Tiszakanyáron lakik és a községben párttitkár. A Vulkánban 1200—1400 forintot keres havonta és emellett 6 hold földje van. Vajon, hogy ismeri ő a tisza- kanyári Havasi Gyopár Tsz.-t, és mi a véleménye a termelőszövetkezeti mozgalomról? Ezeket mondotta a kérdésre: —■ Nem erős téesz a Havasi Gyopár! Kevesen vannak és ez a legnagyobb hiba, mert sok a földjük. A tagok jórészt az állattenyésztéssel törődnek jobban, s nem telik erejükből a földterület időben történő, szakszerű művelésére, és a növény- ápolásra. Gazdag tsz.-t lehetne a Havasi Gyopárból fejleszteni, és ha többen lennének a tsz- ben, megfizetné magát a jó munka kamatostól!Mint Várkonyi elvtárstól hallottuk, a tsz-be most is jelentkezett négy új tag. A belépési mozgalom mégis vontatott. Főleg a mezőgazdasági munkában^ nagy jártasságot szerzett közép-* parasztok nem tudtak még ha-l tározni a belépés felől. Ott van' például Lakatos Géza, a községi népfront-bizottság tagja, aki ha; belépne, sokan követnék a köz-' ségben. A kívülállók tehát tudják, hogyan lehetne gazdagabbá tenni a Havasi Gyopárt és az egész községet, a községben fejleszteni a kultúrát, bevezetni a villanyt stb., stb. — de a segítés nem jutott még tovább a szóbeszédnél.! Várkonyi Mihály is úgy van még a hat hold földjével, hogy két gyermekével művelteti, s 6 maga is dolgozik a földön az üzemi munka mellett. Égjük lábával a hat hold földjén áll. és a másikkal az üzemben. S mikor arról beszélgettünk vele,1 hogy ő, mint párttitkár, miért1 nem nyújt több segítséget a tsz-nek, miért nem beszél azokkal a dolgozó parasztokkal, akiknek a tsz-ben volna a helyük, — azt válaszolta, hogy „mint kívülálló, nem lehet igazán segíteni.” Az agitációval is úgy van, mint a választással,, hogy idáig csak gondolkozott! rajta. Választani kell! Amikor meghallotta Várkonyí Mihály, hogy Katona Györgj', a községi tanács elnöke Kijelentette, hogy belép a tsz-be, felélénkülve ezt mondta: — Hiszen én is megbeszéltem már a családdal a belépést! De azt még nem döntöttem el, hogy csak az asszony és a két nagy gyerek megy a tsz-be a földdel* vagy magam is közibük állok. Valahogy úgy vagyok az üzemmel, hogy megszerettem itt a munkát. Várkonyi Mihály csak egy azok közül az üzemi dolgozók közüil, akik válaszúton vannak. És abban, hogy az üzemi munkát, vagy pedig a földművelést fogják-e választani, annak eldöntésében sokat segíthet az őszinte felvilágosító munka az üzemben. Ezt a Vulkánban a kommunistáknak nagy körültekintéssel, de határozottsággal kell végezniük és a megkezdett munkát tovább kell folytatni* hogy ezzel a tevékenységükkel jól segítsenek a döntésben azoknak a dolgozóknak, akik a válaszúihoz jutottak. O. A,, Hétfőn hozzálátnak az miami Áruház 760 ezer forintos korszerűsítéséhez jesen ki kell üríteni a félemeleti! galériát, mert itt hosszabbítják meg a félemeleti részt egészen a bejáratig. Modern korlát-kiképzést kap a félemelet, középen a földszinten megszüntetik a bőrönd osztályt, csak az illatszer-! cs cukorkaosztály marad, s nő a „vevőtér”, több vásárló fér el az áruházban. Több osztályt ön-; elszámolásra rendeznek be és árubemutató „belső kirakatokkal”* népszerűsítik áruikat. Hétfőn hoz-1 záfognak a fénycsőrendszerű világítás korszerűsítéséhez is, mely, 160 ezer forintba kerül és a jelenleginél kétszer erősebb vilá-j gosságot kölcsönöz az új arcüi áruháznak Ivanov elvtárs, a Nyíregyházi Állami Áruház igazgatója közölte, hogy hétfőn hozzálátnak az építők cs a , szerelők az áruház idei általános korszerűsítéshez. A munka körülbelül két hónapig tart, mely alatt a kiszolgálás nem I szünetel, csupán a papír-játék, az ’illatszer- és cukorka osztály szünetelteti a kiszolgálást. A korszerűsítés a vevők érdekében történik, mert mintegy 80 négyzet- í méterrel növekszik az „eladó tér”, ► s lehetővé válik a teljes szakosítás, amely a könnyebb eligazo- fdást szolgálja, a vevöközönség a fhasonló jellegű árukat azonos he- flyen vásárolhatja meg. Amíg az f átépítés elkészül, kicsit összezsúfolják az osztályokat, ugyanis tel— Mert sohse felejtsd el ; fiam... sohse... a te nagyapád ; derék katona volt... Haj, egy- ; szer... — mosolyodik el —Szol-;; nőknél el akarták fogni a fehér,-, románok... Egy román már égé-;; szén beszorította a házba... mert ", nem volt nála más, csak egy ", szál kard... A ház tornácán volt;', egy magas tőke... ejhe-hehe...", a te nagyapád felpattant rá és!! onnan olyat csapott üldözőjére, j hogy annak mindjárt lehempe-'ö redett a földre a feje... Sohse!! felejtsd fiam, sohse... ;; A fiú szóhoz sem tud jutni A pedig szeretné elmondani, hogy ? megkapták az öreg levelét, de? nagyapja nem jöhetett, meghalt £ a télen, de eljött ő, itt van, ? ahogy a nagyapja meghagyta: £ „A hatvanadik érettségi találka- £ zára te menj el, fiam!’’ £ — Hogy hívnak? ; — Péter... | — Te is az vagy?... Apád isf az... nagyapád is az volt... de-, rék... Ülj Péter fiam asztalhoz...t Te pedig, anyus, nézd meg, hát- • ha maradt még valami abban a korsóban... hátha — mondjál az öreg és szemével kacsint.—? Utóvégre, fiatalok vagyunk...| igaz? Azok fiam, azok... lep-J alább tíz évvel fiatalodtam, J hogy eljöttél... Mintha csak a£ nagyapádat látnom... mintha | csak őt... Ej, ej... talán csak J úgy tetszik, hogy eltelt az idő... £ talán igazában ott vagyunk Szol-1 txfi alatt... Um-’- Péter... még j ruost is az * nóta járja, hogy| „Csörög, zörög a sarkantyú...t Cifra, nyalka ez a fattyú..." 3 1—s. —tű ...az ürmös borok nélkülözhetetlen fűszeranyaga a fehér üröm, nálunk vadon terem. Borászati haszna mellett a gyógyászatban is jelentős, ahol már az ókorban is alkalmazták. ...a laktációs tejtermelés abor- jazás napjától az elapasztás napjáig termelt tejmennyiség. Ez átlagosan 300 nap eredménye, de egyedenként ez lehet ennél rövi- debb és hosszabb időtartamú termelés is. Nálunk általában 300 napot vesznek egy laktációnak. I — Margitka... gyere csak, lelkem... gyere ide... — szólítja feleségét. , • Az asszony odaáll az ablakhoz. . „ — Emlékszel? — kérdezi tőle. A kis ősz asszony bólint. — Akkor is így esett... először kísértelek haza... Azt mondtad nekem... emlékszel... azt mondtad, hogy... de szeretnék a hópelyhekhez hasonló lenni... A hópelyhekhez... á fehér hóhoz... lelkem... — Rég volt... — Bizony fiam, bizony... — bólint rá az öreg. — Azóta igazán olyanok vagyunk, mint a hópelyhek... Egy kis szellő és már elvisz... Hiába, ötven év telt el azóta... ötven, édes fiam... ötven... És magunk maradtunk... teljesen magunk... Pedig nem, mert a kapun matat a zárral valaki. Egy magas, karcsú katona. Már ki is nyitotta, már ott i'an a ház végében, aztán fellép a három lépcsőn, megkocogtatja az ajtót, de hogy semmi választ nem kap, benyit. Ez az előszoba. Megint kopog és bentről egyszerre két hang feleli: Szabad! A katona belép. Kezében a sapkája, egyenesen 6X1 az ajtóban, bátor hangon, mosolyogva kérdezi: — Iván János itt lakik? — Én vagyok! — szól az öreg. — Én meg Szabó Péter unokája vagyok — mondja a katona. Az öreg teste mintha rándul- na egyet. Egy pillanatig meleg,
