Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
1959 FEBRUAR 8, VÄSARNAF KFLFTMAGYAROI»«7AG 8 Ég* és vis kösött \ hídépítőknél aranyat ér a fiatal monlcáskéa [Vem invitáljuk az olvasót tiszaháti utazásra. Csípős ehhez az idő. Elhoztunk hát egy-kct kis darabkát a Tiszahálból. Ide varázsoltunk néhány tiszaháti embert a sok- ezerből. Közülük is olyanokat, akik a fiatalabb korosztályhoz tartoznak s akikre olykor ráütik a kétértelmű jelzőt: „mai fiatalok!“ E néhány mozaik talán megmutat valamit abból, hogy a mai fiatalság zöme komolyan veszi az életet, s nem restelli megmarkolni a munka végét, a munka nehezét. Megyénkben is az ilyen gondolkodású, „tett és akarat’-ernberek vannak többségben. Fiatalok, akik falvakat építenek, hidakat vernek, tető alá hozzák az idős özvegyasszonyok házacskáját, emberek sorsát, baját intézik. Üj utakat kereső elgondolásaikkal, izmos karjukkal derekas részt kérnek a ma építéséből. Bár csak egy kis Tiszahát néhány „ifjú titánja" elevenedik meg előttünk, nem nehéz felismerni bennük a Nyírség, Szatmár- Bereg, az Erdőhát, Rétköz fiait, az új nemzedéket.;. Veszélyes műnka a hídépítés. A levegőben függve, örvénylő víz felett több tonnás hidalkat- részeket összeilleszteni nehéz munka. Egy csöpp vigyázatlan ság. és könnyen bekövetkezhet a baj. Ám a hídépítők elővigyázatosan betartják az előírtakat, feszülten figyelik egymást, úOy dolgoznak. Két fiatal hídépítő munkás járt-kelt minap az épülő tokaji híd párkányán. Közelebbről úgy tűnt; a két bátor fiatalember úgy mászkál a hömpölygő folyam felett, az ég és a víz között, mint otthon, a. balsai házacska szobájában. Mert mint a. bemutatkozáskor kiderült, mindketten Bálsára valók. Az egyik balsai fiú a nevén hordja a tulajdonságát: Bátort Ferenc, á cimborája Bankó Ferenc. A két „drusza” kétszer is meggondolja, mielőtt egy két szóval vá- las~ol gyors kérdésekre. A ' hídépítő nem „hűbelebalázs”, A vencsellöi faluépítők parancsra várnak Az. Érhát mindjárt ott húzódik Vencsellőtől egy hajításnyira, csak- éppen a Tisza folydcgái közbe. Égy nap nagy csoport fiatal kelt át a folyón. A túlsó parton vertek tanyát, a kivénhedt urasági kastély közelében. Vezetőjük Tóth Béla KISZ-titkár mintha nagyon haragudna az ódon építményre, csákányt markolt és jókora ütésekkel döngette a téglafalakat. Mihamar a többiek is követték A „tudomány temploma" és akik az utolsó simításokat végzik rajta: Keller Kondrád, Oláh Gábor és Káposzta János. ja is. Mert a kiszisták nem sajnálják a fáradságot onnan, ahol az nem vész kárba. Nemrég kaptak ajándékba társadalmi munkájukért egy 4300 forintos zenegépet a KISZ Központ; Bizottságától. De nem nélkülözik a mindennapos jutalmat: a megbecsülést, mellyel a község lakói halmozzák el őket... Tóth Béla a 112 fős gárda vezetője. Nem bűn a vidámság ... „Jól szorítsd rá pajtás.” A két „drusza” a, Szabolcs-Szalmar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéket összekötő tokaji hídon. megfontolt, körültekintő, figyelmes és nyugodt. — Nem félnek a magasban1 — Megszoktuk. — Tudnak úszni? — Itt nőttünk fel a Tisza mellett. — Nem volt még balesetük — Nem. Legfeljebb belecsúsztunk a vízbe, de az nem veszélyes. Kiúszunk, meg itt van állandóan a mentőcsónak.., — Mióta dolgoznak hidakon? — Egy éve kezdtük mind « ketten... Ki tudja, hány hidat épít még a „beszédes" Dankó Ferenc és „druszája.” A tokaji már majdnem elkészült. Elérték a túlsó partot. Innen mennek tovább. Mindig ott látják őket, ahol a legnagyobb a veszély, ahol szükség van a bátor fiatalokra. Most „beugrottak” a robbantók- hoz, birolcrakeltek a hidat fenyegető jeges árral.., Egy faluért felelős a 25 éves tanácselnök Nagyapáink kételkedve ingatnák fejüket, ha meglátnák Krisztián László 25 éves timári tanácselnököt, a község gazdáját. Ilyen fiatalon és máris ott van „a jegyzői” székben? Régen ez elképzelhetetlen volt ma természetes. Megyénkben rajta kívül száz és száz fiatal dolgozik hasonló beosztásban. És megállják, a helyüket. Ezek közé tartozik a timári tanácselnök is. Sokat tanul, de nemcsak a könyvekből, hanem a mindennapok iskolájába^, az emberektől, az idősebbektől, a tapasztaltabbaktól. Most azon fő a feje, hogyan mozgassa meg a falut, s főleg a fiatalabb korosztályt néhány ra. Iskola és orvosi rendelő községi probléma megoldásá- építése a legfőbb gond, amit a községre támaszkodva szeretne megoldani. Ha támogatják a fiatalabb és öregebb barátai, jó Krisztián László, a 25 éves elnök a .Jegyzői székben”. gazdája lesz a falunak Krisztián László. Mert hogy az legyen, nemcsak rajta múlik... példáját. Engedett a malter, peregtek a téglák. A lányok kis- baltával segítettek a fiúknak, szépen lekapargatták a téglákról a száradt maltert és szabályos csomóba rakták. Kisvártatva szekerek érkeztek, lódult a komp és az építőanyag „utazott” a faluba, ahol a Petőfi utcában markos legények várták. Mi lett a lebontott anyagból? A vencsellöi faluépítő kiszisták felnőttekkel együtt rövid idő alatt öttantermes iskolát építettek belőle. Naponta tizenöt-húsz fiú és lány segédkezett áz építkezéseknél. Vagner Jakab nagy buzgalmában még a meszesgödörbe is beleesett, szerencsére komolyabb baj nem történt. A tréfa me lói nem hiányzott a dolgos, fürge kéz sem. Őtt yoltak Vagner An- náék, Tarcali Magdiék, Szabolcsi Gézáék, meg Vagner Jakab és még sokan. És felépült nemcsak a „tudomány terr.pl°rna" az iskola, hanem a községi tűzoltószertár, a sport-öltöző és özvegy Balogh József né házacskáüsszeálütotta: PAUL GÉZA. Foto: HAMMEL JÓZSEF. Amit várnak a fiatalok Egy csokor eladó lány Szabolcsban, Miért örülnek ezek a csinos lányok? Igaz, hogy bütyköst szorongatnak, de eláruljuk: valamennyi üres. Ha megkérdezzük, mit csinálnak, azt felelik: nyakaljuk az üvegeket. Akkor hót mégis...? Igen, az üvegeket „nyakalják” a szabolcsi lányok, de a maguk módján. Tudniillik ők a háziipari szövetkezet gyorskezű türelmes hamupipőkéi; barna vesszővel fonják körül az üvegek nyakát, amiket úgy kapnak, félig befonva Nyíregyházáról. A természetes nevetésnek, örömnek nincs más oka, minthogy szeretnek „szemezni’' a fényképezőgéppel, vidámak, hogy megörökítik őket. Vagy talán más okuk is van a vígsagra? Lehet, ugyanis valamennyien fiatalok, egészségesek. Azt vallják, nem bűn a vidámság. Jó kedvvel könnyebb a munka, s mi tagadás több a kereset is. Mint elárulták, naponta 30 —40 kis korsót „nyakainak” meg 50—60 forintért. Fiataljaink zöme megtalálta a helyes utat. Még erőteljesebb útmutatást cs segítséget várnak azonban a fiatalok a kis Tiszaháton. Elsősorban a KISZ-től, a pártszervezetektől, a tanácsoktól. Mit várnak? Sok hasznos tanácsot a pályaválasztáshoz. az elhelyezkedéshez, a nyilvános, vagy esti továbbtanuláshoz. Azt is várják, hogy nagyobb községi megmozduláshoz, csatornaásáshoz, belvizek levezetéséhez, közös építkezésekhez bátran hívják őket. Az országos megmozdulások mellett, — mint a Hanság lecsa- polása, szigetközi építkezés •tb., — meg lehet találni a helyi társadalmi megmozdulások forrását. Nagyobb támogatást várnak az új utak kereséséhez, az ifjúsági termelőszövetkezetek megismeréséhez. Józan és őszinte érveket várnak a falusi fiatalok a városba vándorlás céltalanságáról és sok más hasznos dologról. El kell érnünk, hogy ne legyen község, ahol nincs KlSZ-klubbe- lyiség. A tanácsnak, a párt- szervezetnek segíteni* kell, hogy' a vencsellöi fiatalok megkapják KISZ-belyiségüket, melyet megérdemelnek önzetlen társadalmi munkájuk után. Mindenütt meg kell mutatni a KISZ-vezetőknek a tartalmas KISZ-munka útját; ne csak abból álljon a falusi ifjúsági munka, hogy megtanulnak egy h áromíe 1 v onásos színművet, hanem minden vonatkozásban találják meg helyüket a községben.
