Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-06 / 31. szám

Kjír nap alatt 21 új belép« Tiszaszalkán (Tudósító« a 4. oldalon.) ★ I népművelés szerepe a mezőgazdaság szocialista átszervezésében (Cikk az 5. oldalon.) XVI. ÉVFOLT AM. 31. SZÄM Ära 50 fillér 1959. FEBRUAR 6, PÉNTEK Dobi István beszéde a termelőszövetkezeti mozgalomról (Tudósítás a 3. oldalon.) ★ I udómlás a balkáayi állami gazdaságból (3. oldal.) A hétéves terv végrehajtásának oroszlánrésze lesz korunk legfontosabb problémájának, az egyetemes béke megőrzésének megoldásában Hruscsov elvtárs záróbeszédé az SZKP XXI, kongresszusán Moszkva, (TASZSZ): Az SZKP XXI. kongresszusának csütörtök délelőtti ülése Frol Kozlovnak, az SZKP Központi Bizottsága elnök­ségi tagjának elnökletével nyílt meg. A tanácskozáson felszólalt Pjotr Seleszt, a kievi pártbizottság titkára, Jevgenyij Koluscsinszkij, az omszki (Nyugat-Szibéria) terü­leti pártbizottság titkára, Konsz- t.antyin Osztrovityanov akadémi­kus, Szemjon Boriszov, a jakuti területi pártbizottság első titkára és Mark Mityin akadémikus. Majd rövid szünet után Nyikita Hrus­csov, az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke záró­beszédet mondott. N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára kongresszusi zárósza­vában rámutatott, hogy a kong­resszus munkája ékesszólóan bi­zonyította a Párt tökéletes össze- lorrottságát és egységét, a párt- szervezetek és az összes kommu­nisták nagyfokú aktivitását. — A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XXI. kongresszu­sának — mondotta Hruscsov elvtárs — teljes joggal adták a „kommunizmus építőinek kongresszusa" nevet, mert ez a kongresszus jelzi, hogy ha­zánk fejlődésének új törté­nelmi szakaszába — a kom­munista társadalom általáno­san kibontakozó építésének időszakába lép. A kongresszus megmutatta a marxizmus-leninizmus eszméinek páratlan alkotó erejét, eleven, el­szakíthatatlan kapcsolatát a kom­munizmus ragyogó épületén dol­gozó néptömegek gyakorlatával. Hiuscsov bejelentette, hogy a nárt Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa fi­gyelembe veszi azokat az óhajo­kat és javaslatokat, amelyeket a kongresszusi felszólalások tartal­maztak. Az Állami Tervbizottsá­got, a köztársasági és más helyi szerveket meg kell bízni annak a tömérdek gyakorlati javaslatnak a figyelmes tanulmányozásával amelyek a dolgozóktól érkeztek az ellenőrző számok megvitatása so­rán. E szerveknek intézkedniök kell, hogy p javaslatok a gyakor­latban is megvalósuljanak. Hruscsov a továbbiakban meg­jegyezte, hogy a 72 külföldi kom­munista és munkáspárt kongresz- szus' küldöttségeinek felszólalása és a tcstvérpártoknak a kongresz- szushoz intézett üdvözlő üzenetei megindító módon tolmácsolták azt a nagy bizalmat és őszinte ro- konszexvet, amelyet a szocialista országok dolgozói és a hatalmas dolgozó tömegek, .a béke, a de­mokrácia és a haladás hívei vi­lágszerte táplálnak az SZKP és a Szovjetunió iránt. Hruscsov hangsúlyozta; — A kongresszus munkájá­ban a pártnak, az egész szov­jet népnek az az eltökélt szándéka fejeződött ki, hogy valóraváltja a kommunista építés tervét. Kifejeződött a* az óhaja, hogy mindent meg­tesz a béke fenntartásáért, a különböző társadalmi rend­szerű országok békés együtt­éléséért. Ez kongresszusunk legfontosabb jellemző vonása — hangsúlyozta Hruscsov. — Még a hidegháború híveinek is meg kellene látniok, ha tár­gyilagosán értékelnék az esemé­nyeket, hogy az a terv, amelyet kongresszusunk elfogad, békés együttélésre, a világbéke megszi­lárdítására irányul. Ezután a mai nemzetközi hely­zet néhány kérdését enav-e, Hruscsov a következőket mon­dotta: — Világszerte nagy változások történtek. Egyes országok a szo- c.ahsta világrendszerhez, mások bí imperialista világrendszerhez tartoznak. Vannak azonban olyan országok is, amelyek nem szo­cialisták, de nem sorolhatjuk őket az imperialista rendszer or­szágaihoz sem. Ezek az országot, felszabadító harc bon kivívták nemzeti függetlenségüket, s a ka­pitalista fejlődési szakasz elkerü­lésével saját itjuken akarnak járni, hogy let •»zva a gyarmati igét, más alapon kezdjék meg társadalmuk építését. Ezwicnek az országoknak sok képvüeiője hangoztatja, hogy ők szocializmust akarnak építeni. — Igaz, hogy nehezen ejtik ki a „kommunizmus" szót, s nem min­dig világos, mit jelent az ő el­képzelésükben a szocializmus. Kétségtelen azonban, hogy ezek a személyiségek jóindulatúak a szocialista országok iránt, nem ellenfeleket látnak bennünk, nem úgy tekintik a szocialista orszá­gokat, mint amelyek szemben állnak az ő törekvésükkel, tud­niillik, hogy imperialisták és gyarmati elnyomás nélkül épít­sék fel új életüket. Ezért a szo­cialista országok jó, baráti vi­szonyt teremtettek az ilyen álla­mokkal, közöttük normális gaz­dasági kapcsolatok fejlődnek. Együtt szállunk síkra a bé­kéért és a népek biztonságáéit, az atom- és hidrogénfegyver el­tiltásáért, együtt harcolunk az imperialisták gyarmatosító poli­tikája ellen. — A jelenlegi erőviszonyok elemzéséből adódik az az egyik legfontosabb következ­tetés — mutatott rá Hruscsov hogy a gyarmati és félgyar­mati országok többsége már nem az imperializmus tarta­léka és hátországa, holott nemrég még az volt. — Ezenkívül figyelembe keli vennünk, hogy a kapitalista or­szágok dolgozói — a munkásosz­tály, a dolgozó parasztság és jó­részt az értelmiség is — minden erővel igyekeznek megőrizni a bé­két, s életkörülményeik megja­vítására törekednek. Helyeslik a szocialista országok békeszerető politikáját. A kapitalista orszá­gokban a kommunista pártokon kívül vannak szocialista és mun­káspártok is, s a munkások és parasztok egy része ezeket kö­veti. S bár e pártok politikai és ideológiai nézetei eltérnek a marxista-leninista pártok néze­teitől, e partok tagjainak több­sége a béke híve. Ezekben a kér­désekben tehát találkozhatnak erő­feszítéseink. Következésképp^ az impe­rialistáknak nem lehet táma­szuk a kapitalista országok d.olgozó tömegeiben, hiszen e tömegek létérdeke a béke megőrzése és megszilárdítása. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen és állhatatosan békeszerető külpoli­tikát folytat ezután is. A hétéves terv végrehajtásá­nak oroszlánrésze lesz ko­runk legfontosabb problémájá­nak az egyetemes béke meg­őrzésének megoldásában. — Békés versenyt akarunk a kapitalista országokkal — mon­dotta. — A termelőerők fejlesz­tésében, az ország gazdasági po­tenciáljának fejlesztésében, a nép anyagi és kulturális jólété­nek fokozásában akarunk ver­senyezni. Azt akarjuk, hogy a versenyben mindegyik rendszer megmutassa gazdasági és szelle­mi erőit. — Véleményünk szerint az a haladó társadalmi rendszer, azé a rendszeré a jövő, amely a* anvagi javakból többet ad a népnek, amely a szellemi fejlődés korlátlan lehetősé­geit biztosítja a nép szá­mára. A döntőbírók legyenek a né­pek, ők döntsék el, melyik rend szer jobb. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a népek helyesen vá­lasztanak, s a választást úgy ej­tik meg, hogy' nem robbantanak ki háborút az államok között, nem vetnek be hidrogén- és atombombákat. Hruscsov foglalkozott Eisenho­wer amerikai elnök, Nixon alel- nök, Dulles külügyminiszter és mások legutóbbi beszédeivel, s megállapította, hogy e beszédek valamiféle óvatosságra intenek, a kétely magvait hintegetik, vissza­térnek a régi harcias szóhaszná­lathoz, az olyasféle kijelentések­hez arcelveket Dulles úr a január 27-i sajtóértekezleten engedett meg masának. Dul'es minden alap nélkül az állította, hogy a Szovjetunió folytatni akarja a ..hidegháborút,", s amikor az Egye­sült Államokkal való normális kereskedelem fejlesztését java­solja, valójában arra gondol, hogy önmagának és a nemzetközi kommunizmusnak még kedvezőbb feltételeket teremtsen a tőkés or­szágok ellen vívott „hideghábo­rúhoz”. — Ilymódon — mondotta Hrus­csov — az Egyesült Államok bi­zonyos körei meg akarják szün­tetni országaink viszonyának bi­zonyos felmelegedését, amely pe­dig a legutóbbi időben, különösen A. I. Mikojan amerikai jó fogad­tatásával kapcsolatban már meg­kezdődött. Az amerikai államférfiak készek szövetségeseiket feláldozni szűk. érdekeik kedvéért Az amerikai katonai vezetők és államférfiak oly gyakran hangoz­tatják, hogy az Egyesült ÁllamOK adottságai katonai szempontból kedvezőbbek a Szovjetunió kö­rülményeinél, mert az Egyesült Államok Európában és Ázs.ában a haditámaszpontok egész hálóza­tával rendelkezik, s e támaszpon­tokat felhasználja arra, hogy csa­pást mérjen országunkra. A Szov­jetuniónak viszont. — szerintük — még kevés interkontinentális rakétája van. így hát a háború — véleményük szerint — az Egye­sült Államokra nézve nem is olyan veszélyes. Mcelroy Az Egye­sült Államok hadügyminisztere például a napokban kijelentette, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunió határai közelében lévő szövetségeseinek területéről kiindulva folytatna hadművele­teket, a Szovjetunió viszont csak a saját területéről kilőhető ra­kétákban bizakodhatnék. — Feltételezhetjük, — jegyezte meg Hruscsov — hogy az angolok, a franciák, a németek, a törökök, a görögök, az olaszok és a többi ország népei, amelyeknek területén amerikai haditámaszpontok van­nak, fontolóra vették, mivel ke­csegteti őket ez az amerikai el­képzelés. — Az amerikai államférfiak készek szövetségeseiket felál­dozni szűk érdekeik kedvéért, mit sem törődnek az embe­riség sorsával. Kufár maga­tartás ez. az emberkereske­dők politikája, akik a meg­gazdagodásért nemcsak bará­taikat,, de még saját édesaty­jukat is eladnák. — Mondanom sem kell, hogy ez a politika idegen a mi népünk­ül, szovjet államunktól, idegen a munkásosztálytól, a marxizmus— leninizmus híveitől. Mi követke­zetesen harcolunk a háborús ve­szély elhárításáért, az atom- és a hidrogénfegyver eltiltásáért és a velük folytatott kísérletek meg­szüntetéséért, s azért, hogy az Egyesült Államokkal, Angliával, Franciaországgal és a többi nyu­gati országgal minden életfontos­ságú kérdésben kölcsönösen el­fogadható megegyezést kössünk. Harcolunk az egész világ békéjéért, mert mi nemzetiségétől, bőre szí­nétől, vagy vallásától függetlenül zgyrabecsüljük az embert. Vé­leményünk szerint bűnös dolog lenne egyes emberek, egyes né­pek boldogtalanságára és szenve­désére építeni mások jólétét. — Ügy vélem, itt az ideje, hogy az amerikai katonai szakértők ne építsenek többé arra az. illúzióra, hogy há­ború eseten az Egyesült Ál­lamok területe sértetlen ma­rad. Ez már régóta nem felel meg a valóságnak, csupán az amerikai tábornokok vágyálma. A valóság­ban a Szovjetuniónak megvannak az eszközei, hogy a földkerekség bármely pontján csapást mérjen az agresszorokra. Mi nem a leve­gőbe beszélünk, amikor azt mond­juk, hogy megszerveztük az in­terkontinentális ballisztikus löve­dékek sorozatgyártását. Nem is azért mondjuk ezt, hogy megfe­nyegessünk valakit, hanem, hogy rávilágítsunk a dolgok valóságos állására. — A nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából — állapította meg Hruscsov — különösen fontos az Egyesült Államok és a Szovjetunió vi­szonyának megjavítása. Nem is olyan régen még elég­gé éleshangú üzenetváltósok zaj­lottak le a Szovjetunió kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya között. Ennek az a ma­gyarázata, hogy a nemzetközi helyzet igen éles problémáiról volt szó. Mindez immár a múlté. A jövőbe kell tekintenünk. Ami a szovjet kormányt illeti, irú minden lehetőt megteszünk a nemzetközi feszültség enyhítésére, s azért, hogy nemzetközi kapcso­lataink egyre javuljanak. Hisszük, hogy az Egyesült Államok elnöke és többi vezetője — ha valóban békét akarnak, mintahogyan A. I. Mikojannal beszélgetve mondot­ták — elismerj az államok békés együttélésének szükségességét és ezen az alapon építi ki kapcsola­tait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. — Mikojan elvtárs amerikai utazása feljogosított arra a re­ményre, hogy országaink viszo­nyában „felmelegedés" követke­zik, hogy tovább fejlődik az érint­kezés és a kapcsolat. Ügy .átszik, egyes politikusoknak ez nem tet­(Folytatás a 2. oldalon.) A gyarmati és félgyarmati országok többsége már nem az imperializmus tartaléka

Next

/
Thumbnails
Contents