Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-03 / 28. szám

KELETMAGY ARORSZAr H I R 1 K 1959. február 3, kedd, Balázs JUULJl iLJUUUJUUUUt M ire íáj a lógunk? Meg vagyunk mentve. Megint kisegítette a lapot egy hfrfejjsl a kereskedelem (vagy ipar.';. Milyen előzékeny, lojális magatartás! De tér* jünk a fájópontra. Nincs fogvájó a boltokban. Mosolyogni kell, hogy ma ilyen gondjaink is akadnak és nem a motor- kerékpár, varrógép, mosógép, padlókefélő, ruhafacsarógép és még ki tudja, mit csináló gép a fájó pontunk, jobban mondva „hiánycikkünk”, hanem az a jelentektelen fogpisz­káló. Bár kétségtelen: az utóbbi években valóságos fogvájó nagyhatalom lettünlc, — a mi fogvájónkra ácsingózik a vi­lág, — a tény tény marad. Momentán nincs fogvájónk Nyír­egyházán. — Miért nincs? — kérdezik sokan. De a higgad­tak és előrelátók magabiztosan legyintenek. Reménytelen a helyzet, húsfogyasztásunk bizonyára hűtlenül lehagyta fog­vájóiparunk termelését. Hát ez a helyzet. S íme már is kész a baj. Újabb vadászmezőkre szabadult rá az üzérek, feketé­zők siserehada. Ha így marad soká, a mozik jegyüzéreit mihamar megfúrják a fogvájóűzérek. Baljós tapasztalataink is vannak. A minap protekciós alapon sikerült szereznem egy féldoboz fogvájót. A falét rögtön elhappolták Rumacse- kék (ezek mindent elhappolnak) a fele-felét a feleségem el­ajándékozta a kollégáknak. A fele felének a felét, mondom, megtartom. Am, csalfa remény játszott velem! Jó embereim jöttek, jó embereim mentek, s mindegyik magával vitt egy vadonatúj, alig használt fogvájót. Hajaj! Ki tudja, milyen veszélyeket tartogat húsevő társadalmunknak ez a íogvájómizéria? — Ha csak, ha csak el nem hárítja fejünk felöl a vészt, s meghallgatja „ebédutáni fohászunkat” a ke­reskedelem, megadva nekünk azt, amire most módfelett fáj a fogunk... (P- G ) i428 EZER FORINTOS „I.AKÄS’ A TEHENEKNEK A máriapócsi Zöld Mező Ter­melőszövetkezet tanyaközpontjá­ban még ebben az évben felépül a modern 50 férőhelyes szarvas- marhaistálló, mely 428 ezer fo­rintba fog kerüini. ®NEKKAR ALAKÜLT FÉNYES- LITKÉN A pedagógusok kezdeményezé­sire nemrégiben felnőttékből ve­gyes énekkar alakult ötven tag­gal. Az énekkar az igazgató és Olajos Elza pedagógus irányításá- ▼al szorgalmasan készül a Járási kulturális versenyre. ’ 7 MILLIÓS MUNKAVÁLLALáS A KAZINCBARCIKAI VEGYI- KOMBINÁT ÉPÍTÉSÉBEN A Kazincbarcikai Vegyikombi­nát továbbépítésében az É. M. 6. Mélyépítő Vállalat az 1959. évi terv szerint több mint hétmillió fo­rintos munkavállalással vesz részt, mint fő vállalkozó, ök építik meg a szintézis üzemet, a csapa­dék és szennyvízcsatomét, a bel­ső iparvágányokat stb. ★ tJ KÉT TANTERMES ISKOLA ÉPÜL NYIRMIHALYDIBAN Ez évben kezdik meg építeni é* 1960-ban adják át rendeltetésének az új. modem, két tanteremből és nevelői lakásból álló Iskolát Nyír- mihálydiban, melynek építési költsége 500 ezer forint. A fel­épülő új iskolával a tantermek száma hatra növekszik a község­ben. ★ 13 EZER RÉSZTVEVŐ A NÉP­SZERŰ LÉGOLTALMI ELŐ­ADÁSOKON Városszerte érdekes előadáso­kat tart a légoltalmi parancsnok­ság üzemekben, hivatalokban az atomról. A népszerű atomtájé­koztatókon, melyeket filmvetíté­sekkel kötnek össze, a múlt év októbere óta 13 ezren vettek részt. A következőkben megis­mertetik az időszerű tudnivalók kai a külső területek lakóit. Nép szerű kiselőadásokat tartanak Borbányán, a Ság vári-telepen és a Szabadság-telepen. Egyidejűleg tudományos előadásokát tartanak a városban i? a TIT munkatársai az űrhajózásról, az atom békés és háborús felhasználásáról, az anyag szerkezetéről és más tudo­mányos témákról. ★ A NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ MAI MŰSORA Napi krónika. — Mi újság a vágóhídon? — Hallgatóink java­solják. — Ahol még nem járt a mikrofon. — Könnyű melódiák. — Debreceni krónika. — Aján­dékműsor az új utakon járóknak. — Nők műsora. IDŐSZERŰ BÖKKENÜNK Felszállóit a páva Az irodaházra, De a vendéglője Azt mondja: te dőrc, — Űjítás van nálunk, S mi erre „rászállunk”: — Kést Itt az ebédhez Százszor is elkérhetsz, És ha a hús kemény, Akkor is légy szerény. Bízd a tíz ujjadra. — Ez itt a „kultúrál...” B. I. Azóta tető alá hozták a vencsellői sportszertór új épü­letét. Sok gc ndot okozott a sport­kör vezetőinek a szertárépület hiánya. A felépítésnél viszont ne­hézség adódott, hiszen, ha minde­nért pénzt akartak volna adni, nem is tudták volna kivitelezni Dehát miért is hagyták volna ki az ügyből a lelkes vencsellői fia­talok, sportkedvelők, segítőkészsé­gét? Számoltak vele, így a társa­dalmi munkások közreműködésé­vel felépült a szertár, s jdén már használatba is veszik a sportolók. Az épületben nemcsak szertár, de a mosdó és öltözők is helyet kap­nak. Képünk a tetőszerkeze't f«l- állítása közben készült. Ám az­óta eltelt néhány nap, e munka már előrehaladt, s az épület tető alá került. (Hammel József.) Tj&jnap Nagy sikerrel játsszák az áj magyar filmet Dobozy: Szélvihar című drárná- ja páratlan érdeklődés mellett ju­totta be hazánk kis és nagy szín­padait. Megyénkben is több ízben előadásra került, most sok szín­játszócsoport tanulja, vagy már játssza is megyénk községeiben A dráma az ellenforradalom vé­res időszglcában játszódik, egy kis tanyán. Hősei parasztemberek, termelőszöv étkezett tagok, akik a viharban helytállnak a tárnádé) fe- hérterror ellén. Dobozy ennek a színdarabnak az alapján irta meg filmtörténe­tét, á „Tegnap‘’-ot. A film sokkil teljesebb, mozgékonyabb, az élet számtalan jelenetével mutatja meg azt az időszakot, amely Sok megtévedt ember gondolkozásá­ban, érzésvilágában okozott konf­liktusokat, tömegjelenelei felidé­zik:? 1950. októberének tragikumát, s azt a harcot, amelyet a párt és a józgiy gondolkodású emberek vív­tak á nehéz időkben. A film kritikája olt ül minden néző arcán, amint a moziból az utcára lép: döbbenten néznek kö­rül, hogy mindaz, amit átéltek Hét óra alatt, nem ma van, hanem tegnap történt. Tegnap, két éve, amikor sokan nem hitték, hogy lesz még kibontikozás, högy is­mét vidám arcokat láthatunk a békés, kirakatokkal világított ut­cákon is. Mit bizonyít a pápai orvos tette és (Védekezése? Elsősorban azt, hogy hiányoztak be­lőle azok a vallásos érzelmek, amelyek meglétéről oly nagy divat beszélni, pré­dikálni. Másodszor azt, hogy a legfőbb földi pásztor körül élő „nagyok" is csak emberek (?), gyarlók. Harmadszor azt, hogy ez a professzor. XII. Plus pápa egyik legmeghittebb és legközvetlenebb munka­társa magas méltósága ellenére sem veti meg a „földi javakat" és pénzért nem átal- lotta eladni gazdája jó hínevét. Negyedszer azt bizonyítja, hogy e professzor tettében benne van az egész vatikáni élet, mint cseppben a tenger: az orvos titkokkal ke­reskedett, a Vatikán állam bankokban bonyolít le üzleti nyerészkedést; az orvos megszegte az orvosi titoktartást, a Vati­kán százszor vétett a bibliai békesség parancsa ellen stb. A pápai újságok elítélik Lissi profesz- Bzor tettét és azzal mentegetik a Vatikán Jó hírnevét, hogy a „pápaság történetében egyedül álló” esetnek tüntetik fel ezt az esétet. Az igaz, hogy nem mindenki merte megtenni azt, amit Lissi professzor tett; igaz, hogy a pápai fehér-sárga zászló ár­nyékában élő katolikus orvosi rend mesz- 6ziről nézvést mindig eleget telt a vallá­sos parancsolatoknak, a titoktartásnak. Mindig vigyáztak arra, hogy méltán ne­veztessenek a pápa „leghűségesebb és leg­kedvesebb fiainak”. Persze, azért ők sem hordtak lakatot a szájukon. A Vatikán vezető egyéniségei, bennfentesei előtt nem volt titok, de a pápai orvosok nem is tartották az orvosi titoktartást ezekkel szemben kötelezőnek. Azt vallották, hogy azoknak, akiknek szabad bejárásuk van bármikor a pápa magán lakosztá'yába, úgyis van alkalmuk kifürkészni a pápai élet legapróbb részleteit. No. meg aztán nem is mindig láttak maguk előtt példát a titoktartásra. Voltak nagy vatikáni mél­tóságok, akik nyíltan gyalázták a pápát, feljegyezték életét és félj egyezéseikben egyáltalán nem Voltak tekintettel arra, hogy írásukkal árthatnak a pápai tekin­télynek, vagy megszegik a pápa sérthe­tetlenségéről szóló vatikáni törvényt, eset­leg némely feslettség leírásával a köz­emberek előtt általánosításra adhatnak módot. A pápai titkos levéltár őre —• Geatano Marini —- terjedelmes munkát írt a pápai orvosokról. Munkájában azon­ban — annak ellenére, hogy neki, mint levéltárosnak módjában volt a legtitko­sabb esetekről is tudomást szerezni — csak csupa hűséges, a titoktartásnak min­denkor eleget tévő orvost talált. Azzal nem lehet vádolni, hogy a rosszakat eset­leg kihagyta, de azon viszont gondolkozni lehet, hogy nem kezelte-e at olykor hibá- zókat túlságos „jóindulattal”, avagy a Vatikán jóhírének alárendelte az Igazsá­got. Ez a kérdés annál is inkább felmerül az emberekben, mert ismernek számtalan példát arra, amikor nemcsak orvosok, ha­nem magasrangú egyházi méltóságok, pápa körül élők írtak minden palástolás nélkül a pápák bűneiről, káros szenvedé­lyeiről, nem éppen jó katolikushoz i'lő cselekedeteiről és megnyilatkozásáról. Nézzünk csak néhány példát. Stephano Infessura, a római szenátus titkára írta Sixtus pápáról (1471—1484): „ ... augusztus 12-én, csütörtökön hajnali öt órakor elhunyt Sixtus. A mindenható isten ezen az igen szerencsés napon meg­mutatta erejét a földön azáltal, hogy megszabadította a keresztényeket ennek az istentelen és igazságtalan uralkodónak a kezétől, aki nem ismert istenfé elmét, a legkisebb hajlama sem volt a kereszté­nyek vezetésére, nem volt benne részvét és könyörüíetesség, ezzel szemben telje­sen a becstelen érzékiség, a mohóság, a pompavágy és az üres hiúság ördöge tar­totta hatalmában, semmi mást nem hor­dozott lelkében.” Johannes Burchar, a pápai udvar fő- szertartásmestere naplót írt és ebben ki­tért arra, hogy VI. Sándort a bíborosok megvesztegetése árán választották pápává, beszámol a pápai udvarban rendezett orgiákról, amelyeken fiaival és leányaival a pápa is résztvett. Elmondja, hogyan bo- csájtotta a pápa áruba a bíborosi és egyéb egyházi méltóságokat, hogyan gyilkoltatta meg a neki nem tetsző emberekét. Clairveaux-i Bernát, a katolikus egy­ház oszlopa, a pápai hatalom elóharcosa is kénytelen elismerni azt, hogy a pápa igen távol áll az apostol fogalmától. így ír: „Vajon hozzá (vagyis Péter apostolhoz) özönlöttek-é a becsvágyó nyerészkedők, a szimonisták, a házasságtörők és hasonló emberi szörnyek, hogy apostoli tekintélye folytán vagy elnyerjék, vagy megtartsák az egyház tisztségeit?" Idézzünk még tovább? Ügy hisszük felesleges. Elegendő ennyi is ahhoz, hogy bizonyítva lássuk: XIX. Plus pápa pénz- szerető orvosának a pápai titkok nap- világrahozatalában voltak elődei, még­hozzá eléa nagy méltóságot betöltő elődei* s egyáltalán nem igaz az az állítás, hogy a pápai orvosok története „a hűség és titoktartás megszakítás nélküli sorozatá­val dicsekedhet". Az igaz viszont, hogy valóban volt sok olyan pápai orvos, aki nagy páciense halála után is tudott a vi­lág előtt hallgatni. Ilyen halgató orvos volt’ Giovanni Pilipo, III, Sándor orvosa, Giovanni Ispánon, III. Onorio házior­vosa, Giosué Lurchin, XIII. Benedek pápa háziorvosa és még mások. Ezek „legmé­lyebben tisztelt kliensinek emlegették a pápákat. Olyan is volt, aki újsághan írt a pápa betegségéről. így például X. Pius pápa betegségéről (meghalt 1914-bsn) az lllustrazione Italia című lapban írt házi­orvosa de, ahogy az egyik olasz lap meg­állapította, a cikket „jóhiszemű és ko­moly olvasók részére szánta”. Megelége­dett annyival, hogy megállapította.......X. Pius nem túlságosan erős, ki&sé vérmes, egy kissé kövéres, köszvényre hajlamos” ember volt. Természetesen ebből még nem derül ki semmi a pápai intim dol­gokból. Ezek az orvosok tehát eleget tet­tek annak a követelménynek — az is­mertnevű Lumbroso professzor állította, fel —, hogy az orvosi titoktartás alól csak azokban az esetekben adható felmentés, ha azt a törvény előírja, vagy az igazságos ügy védelméről van szó. „Kizártnak tar­tom — írja Lumbroso —, hogy igazságos ügy lehessen az, amelynek célja, hogy hí­reket közöljön újságok számára." Dehát nepihiába kiált fel Marcello Venturoli, a „Vie Nouve" cikkírója! „Milyen más idők is voltak ezek, a kapi­talizmus felfelé ívelő korszaka, a mai romlásra ítélt korszakra Lissi professzor ügye vét szomorúan jellemző fényt." Következő cikkünk címe: DILEMMÁ­BAN AZ OLASZ VÁMÜGYI HATÓSÁG. Szabó György. MÉHPEMPŐS PROFESSZOR Á PÁPA MELLETT

Next

/
Thumbnails
Contents