Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-19 / 42. szám

1959. JEliRRUÄR 19, CSÜTÖRTÖK Kri.PTM »r.VABf'R«? ö Tanácskozik az orsza««i ii lés (Folytatás a 2. oldalról.) beruházások között 9.4 százalék­ról 12.2 százalékra növekedett. A gépi beruházások részesedése 2a százalékról 35 százalékra nö. — Hangsúlyozta: az 1959. évi be­ruházási terv előirányzatai meg­felelnek a hároméves tervben foglalt fő céloknak. Kiemelte ezután Münnich elv­társ az építkezések határideje megtartásának, az építkezési költ­ségek csökkentésének, a korsze­rű tervkészítésnek a fontosságát. — Tervszerűen fejlesztjük az építőanyagipart, új módszereket alkalmazunk és fokozzuk a gépe­sítést.-ú Nagyon sok és jelentős fel­adatot akarnak .megoldani ebben az 'esztendőben egészségügyünk irányítói. Ai eddigi jó munka legfőbb eredménye, hogy nálunk is fokozatosan növekszik az em­berek átlagos életkora. 1920- ban az átlagos életkor ötven év volt, 1948-ban már meg­haladta a hatvan évet. Ma már közel állunk a hetven évhez. Körülbelül 1.200 fővel növeljük a fekvőbetegeket ápolók és a szo­ciális intézményekben dolgozók létszámát. Elsősorban egészség- ügyi fcözápkáderekről és gondo­zónőkről van szó. Az orvostudo­mány állandó, gyors fejlődése nélkülözhetetlenné teszi, hogy bi­zonyos nagyhatású, költséges gyógyszereket bocsássunk a bete­gek rendelkezésére. Az egészség­ügyi beruházások közül tovább folytatódik a miskolci egészség­ügy! központ építése, átadjuk rendeltetésének az ózdi szakorvo­si rendelőintézetet. Hozzákezdünk a sztálinvárcsi négyszáz ágyas új kórház és a fehérgyarmati kettőszáz­ötven ágyas kórház építésé­hez. Fokozni akarjuk a védekezést a TBC, a szív- és keringési szervek, valamint a mozgásszervi megbe­tegedések ellen. Az orvosok nagy többsége magáénak érzi és vallja a szocialista egészségügy céljait, amelyek megvalósulását elősegíti az orvosi rendtartásról szóló új törvényerejű rendelet is. Ennek kibocsátása a kormány program­jában szerepel. Ezután Münnich Ferenc elv­társ gazdasági eredményeinkről szólott, hangsúlyozva: — Gazdasági sikereink legna­gyobb fokmérője, hogy az ellen­forradalom után először a múlt esztendőben már meg tudtunk ál­lam saját' lábunkon. Az ered­ményhez hozzájárult az iparnak és a népgazdaság legkülönbözőbb ágainak egyre javuló munkája, de külkereskedelmünk is. Az elért eredmény egész népgazdaságunk megerősödését mutatja, de benne van a szocialista bázis erőteljes növekedése, szervezettségének fo­kozódása is. Eredményeink eléré­sében nagy jelentősége van a szocialista országok testvéri ösz- szefogásának. Együttműködésünk a baráti, testvéri országokkal a KGST útján egyre szervezettebbé válik, s mind összehangoRabban fejlesztjük népgazdaságunkat. — Ennek az évnek a legfontosabb feladata az 1961-től 1965-ig terje­dő időszak távlati tervének elké­szítése. Együttműködés a testvéri or­szágokkal — ez a legszilár­dabb bázisa a mi népgazdasá­gunknak cs ez nyújt biztos védelmet a kapitalista vál­ság és termelési anarchia ká­ros hatásaival szemben. Kereskedelmi kapcsolatainkról a kormány elnöke elmondotta: A Szovjetunióval való forgalmunk az egész külkereskedelmi forga­lomnak mintegy 40—45 százalékát teszi majd ki. A Szovjetunió a legfontosabb nyersanyagok és gépi berendezések szállítását vál­lalta. Így válik lehetővé távlat- terveink megvalósítása. Ugyan­ezen az alapon folytattunk ered­ményes tárgyalásokat a KGST- ben is. — Természetesen igyekszünk a nyugati országokkal is tovább­fejlesztem gazdasági kapcsola­tainkat. Már eddig is kereske­delmi kapcsolatot létesítettünk néhány olyan kapitalista ország­gal, amellyel előzetesen egyáltalán nem volt kapcsolatunk, vagy az csak nagyon gyenge volt. 1959- ben a külkereskedelemben tíz százalékkal magasabb forgalmat irányoztunk elő, mint amekkorát erre az évre az egész hároméves tervünk előirányzott. Ebben az esztendőben tovább akarjuk javí­tani iparunk nyersanyagé'látását. A továbbiakban a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlődéséről beszélt, s többek között elmon­dotta: Egyik IrgiiHgyobb és legfontosabb feladatunk ebben és a Követ­kező esztendőben a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése Az a véleményünk, hogy a párt' és a kormány politikája a termelőszövetkezeti mozgalom­ban is helyesnek bizonyult. Az ellenforradalom után a termelő- szövetkezetekét politikai’ ag, szer­vezetileg és gazdaságilag meg kellett szilárdítani. 1957-ben és méginkább 58-ban már megte­remtődtek a feltételek a termelő- szövetkezetek számszerű fejlesz­tésére is. A számszerű fejlesztést a kormány 1958 elején a 3004-es kormányhatározattal és más in­tézkedésekkel is elősegítette. Az elmúlt évben a termelőszövetke­zetek földterülete 250.000 ka- tasztrális holddal növekedett. — 1958. végén , 3.560 mezőgazdasági termelőszövetkezet és termelőszö­vetkezeti csoport működött 175.000 taggal, 1,647.000 katasztrális hol­don. Ez a szántóterületnek körül­belül 13.5 százaléka. A párt és a kormány úgy látja, hogy 1959-ben az eddi­ginél gyorsabban lehet előre haladni a termelőszövetkeze­tek számszerű fejlesztésében. Erre minden feltétel és lehe­tőség megvan. Rendkívül fontos m.a is, hogy betartsuk az önkéntesség lenini elvét, de világfts: a szocializmus építése meg­követeli. hogy mindennapos, szívós szervező propaganda­munkát végezzünk és nép­szerűsítsük a nagyüzemi mnnka előnyeit. Kormányunk úgy határozott, hogy anyagi eszközökkel is foko­zottabb segítséget nyújt a terme­lőszövetkezeteknek. Ezzel is el akarjuk érni, hogy az új termelő- szövetkezetek minél gyorsabban példamutató üzemek legyenek. Ebben az évben négyszázmillió forinttal több beruházást irá­nyoztunk elő, mint tavaly. A Mi­nisztertanács néhány héttel ez­előtt rendeletet fogadott el a 3.004-es kormányrendelet módosí­tására és igen jelentős intézke­déseket hozott. — Elsősorban az újonnan ala­kult, vagy a területileg meg­növekedett termelőszövetke­zeteknek biztosítjuk az anya­gi segítséget, hosszúlejáratú hitelekkel. A saját erőből fe­dezett termelési alapok után középlejáratú hiteleket folyó­sítunk és tovább fokozzuk a gépállomások munkája után fizetendő kedvezményeket is. Bekötő utat, kórházat, villan mosdást és egyéb kommuná­lis létesítményeket elsősor­ban azok a községek kapnak, ahol a dolgozó parasztság többsége a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára lépett. — A termelőszövetkezetek szám­szerű fejlesztésének elősegítésére a községekben már eddig is sok, úgynevezett fejlesztési bizottságot hoztak létre. Mi azt, szeretnénk, ha minél több helyen alakulnának ilyen bizottságok. Azt szeretnénk, hogy azokban- a termelőszövetke­zeti tagokon kívül tekintélyes, a szövetkezeti utat választó egyéni parasztok, pedagógusok, traktoro­sok, állami gazdasági, földműves- szövetkezeti dolgozók vegyenek részt. Ezek a bizottságok fogják vezetni a termelőszövetkezetek szervezésére irányuló agitációs munkát. Továbbra is erősíteni akarjuk a gépállomásokat, ugyan­akkor a munka megkönnyítésére lehetőséget adunk a jól gazdálko­dó termelőszövetkezeteknek arra, hogy univerzális traktorokat és hozzávaló munkagépeket vásárol­janak. Már is látjuk, hogy ennek az összehangolt munkának meg­van az eredménye, a termelőszövetkezetek nagy fejlődés előtt állnak és jelen­tősen megnő azoknak a száma Magyarországon, akik a kö­zös gazdálkodás útját vá­lasztják. Ez egész népünk ér­deke, az egységes szocialista társadalom felépítésének el­engedhetetlen feltétele. , — Azt hiszem, hogy a szocia­lizmus minden hívét örömmel és lelkesedéssel töltik el azok a hí­rek, amelyek az ország különböző részeiből érkeznek a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlődésének meggyorsulásáról. — Mindenekelőtt azt láthatjuk belőlük, hogy különösen Győr és Veszprém, de Szabolcs, Szolnok, Komárom, Fejér és más megyék­ben is gyors ütemben érnek a feltételei annak, hogy a fa'un egyre tömegesebben térnék át az egyéni kisárutermelő parasztgazdaságok rendszeréről a szocialista, szövet­kezeti nagyüzemi gazdaságok rendszerére. — Jellemző a termelőszövet­kezeti mozgalom meggyorsuló fej­lődésére az is, hogy ( az ország néhány részén a középparasztok is tömegesen megindultak a termelőszövet­kezetekbe. Ez pedig rendkí­vül jelentős dolog. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a folyamat fokozódjék. — A győri, veszprémi, komá­romi és más példák sok egyéb mellett azt a különösen fontos tanulságot nyújtották számunkra, hogy a- termelőszövetkezeti moz­galom sikeres fejlődésére azokon a helyeken lehet számítani, ahol a mezőgazdaság szocialista átalakí­tásának elősegítéise társadalmi üggyé válik. — El lehetünk készülve arra, hogy a termelőszövetkezeti moz­galom gyorsabb fejlődése ellen­ségeink dühös acsarkodasát vált­ja ki. Az ellenséges elemek mind­annyian felcsapnak dolgozó pa­rasztjaink „szabadságának'’ hithű védőivé és ijesztgetésekkel, fenye­getésekkel, rémhírterjesztéssel, túlzásokkal, s minden módon igyekeznek fékezni a fejlődést. Bízunk abban, hogy dolgozó pa­rasztságunk — amely az ellen- forradalom idején is bebizonyí­totta politikai érettségét — ilyen körülmények között is helyesen fog dönteni, s egyre nagyobb számban követi az élenjárók pél­dáját. — Bízunk abban, hogy dolgozó j parasztságunk a termelés frontján is helytáll, s gondo­san felkészül a tavaszi mun­kákra. Az idei kedvezőtlen tél után fokozottabb szükség van erre. — Termelőszövetkezeti fejlődé­sünk ez évi ütemét csak' néhány számadattal ábrázolom: — Január 1-től február 15-ig 47.000 család 59.000 taggal, 370.000 hold földdel alakított termelőszövetke­zetet, vagy lépett a meglévő szö­vetkezetekbe. Az új szövetkezeti községek száma 200, ebből " több mint száz Győr, hatvan pedig Veszprém megyében van. Nyilvánvaló, hogy nagy felada­tok állnak előttünk az iparban, a mezőgazdaságban és az egész népgazdaságban. E feladatok mi­nél jobb végrehajtása a dolgozók, .a munkások, a parasztok, értelmi­ségiek munkájának lendületétől, a közvetlen vezetőket a dolgo­zókkal szorosan összefogó jó kapcsolatoktól, a közvetlen veze­tők átgondolt, céltudatos tevé­kenységétől függ. Terveink meg­fontoltak, adva vannak a túltel­jesítés feltételei. Ennek azonban arra kell irányulnia, hogy a nép­gazdaság erőforrásai gyarapodja­nak. Ezután a Minisztertanács elnö­ke a kormány külpolitikájáról be­szélt. Rámutatott: korunk egyik legfontosabb eseménye zajlott le néhány héttel ezelőtt. Az SZKP XXI. kongresszusa. A. XXI. Kongresszus tanácskozásait a béke és az erő szelleme hatotta át. A kapitalizmus és a szocializmus között nemzetközi méretekben fo­lyó verseny döntő szakaszába ér­kezett. — A Szovjetunió — és vele a szocialista tábor — erőinek növekedése azt jelenti, hogy a szocialista társadalmi rend törvényei egyre nagyobb be­folyást gy akorolnak a nem­zetközi életre. És mivel a szo­cializmushoz úgy tartozik a béke, mint a naphoz a fény, a szocialista rend erőfölényének növekedése növeli a békéért folyó küzdelem biztos sikeré­nek eshetőségeit. Münnich elvtárs a továbbiak­ban vázolta, hogy mind kisebb területre szükül és a világpoliti­kára mind kisebb erővel hát az imperializmus ereje. A szocialista rend, amelyet a kapitalizmus jól­fizetett prókátorai már annyiszor eltemettek, a föld egyharmadára terjed ki, glóbuszunk lakosságá­nak egynegyed része örökre fel­szabadult a kapitalista kizsákmá­nyolás igája alól. A szocialista or­szágok a világ ipari össztermelé­sének ma egyharmadát állítják elő. Egy évtized múlva azonban már a felét fogják adni. Belátha­tatlan perspektíva ez. Az egykori gyarmatok nagy többsége is fel­szabadult már az imperializmus igája alól. Alig telik el nap, hogy ne adnának hírt az újságok ar­ról, miként erősödnek a ma még elnyomott gyarmati népek nem­zeti mozgalmai. Ez a folyamat nem áll meg, míg egyetlen gyar­mati sorban élő ország lesz a vi­lágon. Kedvező fordulat tapasz­talható Közép- és Közel-Keleten is. Az arab világ legfontosabb or­szágai erőteljes és sikeres harcot folytatnak az imperialisták ellen. — A mi világrészünkön a fe­szültség főgóca Németország. Éppen napjainkban lehetünk ta­núi annak, hogy a közvélemény nyomására mint változik az eddig merev és hajthatatlan nyugati ál­láspont, mint kerül közelebb — ha még csak bizonytalan és kis léptekkel is — a történelmi té­nyek realitását felismerő megol­dáshoz. Megvan a mód és lehetőség, hála a Szovjetunió beterjesz­tett javaslatainak, a német békeszerződés megkötésére. — Nem kívántam átfogó nem­zetközi értékelést adni — foly­tatta Münnich Ferenc elvtárs, — csak a fejlődés alapvető tenden­ciájára akartam felhivni a figyel­met, a haladás irányát szerettem volna érzékeltetni, a béke, a szo­cializmus erőinek egyre növekvő hatását. Ebbe a folyamatba illesz­kedik bele a Magyar Népköztársa­ság politikája — mondotta a Mi­nisztertanács elnöke. — Külpolitikánk alapvető pil­lére változatlanul a szilárd barátság, a legszorosabb test­véri együttműködés a szocia­lista tábor országaival, min­denekelőtt a komruu íizmus zászlaját magasra emelő Szov­jetunióval. Büszkék vagyunk erre a barátságra és öntuda­tosan hirdetjük: nincs erő, amely bennünket a testvéri szolidaritás útjáról letérítene. Az emberiség legmerészebb ól­mainak megvalósulása itt van előttünk karnyújtásnyira és né­pünké a dicsőség és boldogság, hogy ezzel az országgal haladunk együtt, s vele együtt érkezünk a kommunizmus csúcsaira. A Szov­jetunióval a legnagyobb egyet­értésben, a legszívélyesebb, a leg­barátibb az együttműködésünk. Nincs nap, hogy ne éreznénk en­nek a barátságnak gyümölcsét, hogy ne tapasztalhatnánk a hatal­mas szovjet nép és kormányának segítő készségét. A továbbiakban arról szólott Münnich Ferenc elvtárs, hogy a szocialista tábor többi országaival is egyre erősödik, bővül az együtt­működésünk a testvéri segítség szellemében. Bővülnek, terebélye­sednék kapcsolataink a Kínai Népköztársasággal, örvendetesen fejlődnek a szomszédos testvéri né­pi demokráciákkal s egészségesen, a történelmi hagyományoknak meg­felelően alakulnak a testvéri Len­gyelországgal. Sokoldalú együtt­működésünk egyre szorosabbá vá­lik a Német Demokratikus Köz­társasággal, hagyományosan jók, gyümölcsözőek kapcsolataink Bul­gáriával, Albániával s igen jók a távol-keleti népi demokratikus or­szágokkal. — Kormányunk külpolitikájá­ban igen fontos helyet foglal el az egykori gyarmati, félgyarmati országokkal való baráti kapcsola­tok kiépítése. És készek ■ va­gyunk arra, hogy erőnkhöz mér­ten segítsük ezeket a gazdasági­lag jobbára elmaradott országokat a . nemzetgazdaságuk előtt álló feladatok végrehajtásában. Bar áj szálak fűznek bennünket az arab világ élenjáró országaihoz, örven­detes, jó együttműködés van kibon­takozóban a népelnyomó uralom felett nemrég diadalt aratott Iraki Köztársaság és Magyarország kö­zött. Normálisak a kapcsolataink más semleges országokkal is, s békés’ egymás mellett élésre tö­rekszik kormányunk a világ vala­mennyi országával. Normális ál­lamközi kapcsolat kiépítésén fá­radozunk az északatianti szö­vetséghez tartozó államokkal is. Nem rajtunk múlik, hogy kap­csolataink — mindenekelőtt az Egyesült Államokról beszélek — sok tekintetben nem normálisak, s esetenként diplomáciai konflik­tusokra kerül ser. — Az Egyesült Államok euró­pai politikájának sarkalatos pont­ja Nyugat-Németország felfegy­verzése, a német re vans izmus fel- támasztása. A mi népünk keserű történelmi tapasztalatokból ta­(Folytatá* * 4- o'd*1»'')

Next

/
Thumbnails
Contents