Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-19 / 42. szám
1 KELETMAGYARORS2ÁG 1959. FEBRUAR 19, CSÜTÖRTÖK Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás a 3. oldalról. I nulta mégj mit jélent, ha a német "militaristák masíroznák. És Nyu- gat-Németországban — az amerikai politika jóvoltából — masíroznák. Egy pillanatig sem kétséges: Magyarosiig helye azok mellett van, akik hathatós biztosítékok megteremtéséért harcolnak, hogy az iparbárók és junkerek hadserege még egyszer ne Zúdíthasson gyászt és szenvedést Európa népeire. ■), mint ismerétes — pártjaink között mély elvi ellentétele vannak. Ezek az elvi ellentétek Sem gátoltak meg bennünket abban, hogy áru- rsereforgalmi megállapodást kössünk, befejezzük a régóta húzódó restituciós tárgyalásokat, ratifikáljunk égy korábban megkötött állategészségügyi szerződést. Mi nem alkudhatunk meg és nem alkuszunk meg a jugoszláv vezetők révizíonizmusával, ugyanakkor korrekt jószomszédi viszonyra törekszünk állami kapcsolataink vonalán. Beszámolója végén Münnich Ferenc elvtárs hangsúlyozta, hogy — Az Egyésült Államok kormányának le kellene már végre szoknia arról, hogy szabad országok kormányától megalázkodást vár. Ha ebből a politikai elképzelésből indulunk ki — nem mondhatunk egyebét — kudarc kudarc után fogja őkét érni. Az utóbbi időben jelei vannak a,.normalizálódásra váló törekvésnek, s ezeket a jeleket örömmel fogadjuk. — A nyugati hatalmakkal való (kapcsolatunknak, csak az árnyolIdaláról beszéltem. A kép így nem (egészen teljes — folytatta Mün- inich elvtárs. — Az új angol követ Megérkezett Budapestre, ugyaninak elfoglalta állomáshelyét a mi júj londoni követünk. Sikeres tárgyalásokat folytatunk Franciaor- Bzággál és a Benelux államokkal kereskedelmi és pénzügyi szerződés kötése végett. Olaszországgal előkészítő tárgyalások folynak légiegyezmény megkötésére. Végül a Minisztertanács elnöke Ausztriával és Jugoszláviával való kapcsolatunkkal foglalkozott. Rámutatott, hogy Ausztriával kapcsolatban politikánkban nincs változás, az elmúlt ősszel lezajlott Sik—Fiegl találkozón létrejött elvi megállapodásnak vannak még kézzelfogható eredményei is. Sikeresen záródtak le a két ország között folytatott kereskedelmi és pénzügyi tárgyalások. Van remény arra, hogy nagyobb horderejű kérdésekben is lehetséges az előrehaladás. Kormányunkban megvan a készség, az osztrák kormányon múlik a további siker. — Jugoszláviával is jószomszédi viszony tartása a célunk, noha — az anyagi erővé váló szubjektív tényezők közül a legfontosabb a tömegek kezdeményező aktivitása, bekapcsolódása és rendszeres részvétele az államhatalom helyi gyakorlásában a tanácsok útján, állandó részvétele a népgazdaság helyi irányításában, az üzemi tanácsok, a termelési értekezletek útján. Szocialista rendünk alaptétele, hős? á nép választott képviselőin és vezetőin keresztül kormányoz. Ezért kell a képviselőknek, beleértve a kormány tagjait is, a tanácstagoknak, de az ipari, mezőgazdasági, kulturális élet vezetőinek Is állandóén tartaniok és ápolniok kapcsolataikat a dolgozókkal, Ezért kell különösén nagy gonddal ügyfelni, hogy megtöltsük értékes tartalommal azokat a szervezeti formákat, amelyek biztosítják rendszerünk demokratizmusának érvényesülését. Megyénk kisipari termelőszövetkezetéi nemsokára „évvégét” tartanak. Náluk ugyanis a mérleg elkészítése és kihirdetése jelenti az óév berekesztését. Eddig — mint a KtSZÖV-től megtudtuk — a megye 51 kisipari szövetkezetében már nagyrészt elkészítették — Á nemzet haladó erőinek} összefogásában fontos feladatai X vannak a Hazafias Népfront-* mozgalomnak, amely az elmúlt* időszakban kiemelkedő sikereket | ért el, Á tavaly novemberi vá-t lásztás a megűjhödott Hazafias? Népfront első nagy erőpróbája? vélt, s az azóta eltelt hónapok? alatt nem csökkent, hanem roha-f mosan hőtt az érdeklődés a nép-X front-munka iránt. z Minden lehetőség adva van ? arra, hogy a Hazafias Nép- ? front ezután méginkább meg- X valósítsa igazi feladatát: a | párt vezetésével, a komrnu- ? nisták aktiv részvételével ? összefogja az igazi hazafiakat X és mozgósítsa őket a fórra- ? dalmi munkás-paraszt kor- X mány szocializmust építő, a | nemzetközi béke érdekében « ható programjának vegrehaj- } tására. A népfront eddigi tevékenysége? ázzál a reménnyel tölt el, hagy ♦ áltála megvalósult áZ a säi tárd ? nemzeti egység, amely nagy cél-? jaink eléréséhez szükséges. ? — A szocialista építés igazhar-t cosái tömörítsék szilárd é8 meg-} bonthatatlan egységbe dolgozó né-* púnkét — mondottá befejezésül! a Miniszertaflács elnöke, -*- s ve.i zessék tántoríthatatlanul a har } cet szerte az országban. Á szó»* cialista eszme és á nép ereje le-? győzhetetlen, ha ilyen egységben? forr össze. Kérem a tisztelt Or-? szággyíjlést, hogy beszámolómat | elfogadni Szíveskedjék. A beszámoló után megkezdő-} előtt az országgyűlés vitája. t az löSŐ-as eredményeket kimutatói mérlegeket, s jelenleg az utolsó simításokat, ellenőrzésekét végzik. Terv szerint a jövő hónap, március felső hetében megyészerte megkezdődnek a kisipari szövetkezetek méVlégzáró közgyűlései. miwiniiMMnm.iiMiniwiiiii 99 Készülnek a mérlegek“ a kisipari szövetkezetekben Tiszadoj negyven évvel ezelőtt rT ISZADOB KÖZSÉG az * 1918/19. évi forradalmi hónapokban olyan es^m-nyek színhelye volt, melyek az egész országot megdöbbentettek es megrázták. Mikor eljött az 1913-as őszirózsás forradalom, a falu parasztsága elérkezettnek látta az időt arra, hogy véget vessen az Andrássy grófok nepnyúzó uralmának. A lakosság elfoglalta az Andrássy-kastéíyt és összerombolta azt, mint a sötét elnyomás jelképét. A nagybirtok gazdái azonban bosszút forraltak. Sikerült elintézniük azt, hogy december iolyamán egy karhatalmi különítmény szállt ki Ti- szádobra, Szentgály főhadnagy vezetése alatt. Megérkezésükkor még nem is .sejtette a falu lakossága, micsoda kálvária vár rájuk. Azonban hamarosan megtudták, hogy keserves napok következnek. A bérlő és a tiszttartók már az első napokban lehalták a különítményeseket és velük számos falubeli parasztot össze- fogdostattak. A letartóztatottakat ezután rendszeresen verték; a magkínzottak jajgatása kihal- latszott a fogházból. Az egyik napon fehér-terroristák összeterel tó k a falu népet a piactérig és a templom előtt egy akasztó- fát állítottak fél. Ezután fclőve- zették a letartóztatottakat és — a jelenlévő sókszáz ember sze- m dáliára — borzalmasan össze- kínozák őkét. A rémüldöző nép cl akart futni, ds a katonák szuronnyal és gépfegyverrel kényszerítéttók az embereket arra, hogy végignézzék a kegyetlenkedéseket. Mikor a terroristák végre megelégelték az „élvezeteket”, hazaengedték a falu népét, de az elfogotlakat továbbra is őrizetükben tartották. Csak akkor voltak hajlandók a letartóztatottakat hazaengedni. . ha hozzátartozóik 10—38.000 korona összeg közötti váltságdíjat fizettek értük. Szentgály és legényéi azonban keveséltéR a tiszadobi gyönyöröket. Naponként portyázpi, jártak a szomszédos falvakba is. Tiszádadáról, Tiszalucrúl és máshonnan is hurcoltak el am- berekíf. Ugyanekkor ezek a banditák gondoean ügyeltek arra, hagy tiszadobi gaztetteik hire el ne jusson a nagy nyilvánosság eié. Tilos volt a község elhagyása, cenzúrázták az induló és érkező postát. Fővárosi lapokhoz nem juthatott hozzá a falu lakossága. Tiszadcbot tehát egy, az ország többi részétől szinte légmentesen elzárt internálótáborrá Változtatták. SZentgályék közben olyan jelentéseket küldtek felsőbb hatóságok felé, hö"'? itt tartózkodásuk szükséges, mert a nép körében „balsevisztikü3 izgatás” folyik. A faluban valóban voltak kommunisták akik a szörnyű terror légkörében is bátorítani tudták paraszttársaikat. Egy kommunista földmunkásnak február elején sikerült. Tisza- dobfól elmenekülnie. Elment Pesten a Vörös -Újság szerkesztőségébe és elmondta, miket műveltek Szentgály banditái. Leleplező szavai nyomán a Vörös Üjsag az egész ország nyilvánossága élé tárta a tiszadobi borzalmakat. A tiszadobi ügy hatalmas felháborodást keltett, egész Magyarországon. A hatóságók kínos helyzetbe kerültek és a közvélemény nyomására ' kénytelenek voltak egy tessék-lásSék vizságálatot lefolytatni. De nem nmaa vissza i „szauuarul e ler- , rorista bandát, így az nyugodtan garázdálkodhatott tovaoo. Végül a szervezett munkásság lépett közbe. A debreceni munkástanács február 15-i ülésen felháborodással tárgyalták a tiszadobi ügyet és elhatni ózták, hogy cselekedni fognak. Es cselekedtek is! Február 13-án 120 felfegyverzett vagongyári munkás szállt ki Debrecenből Ti- szadobra és lafegyverezte a . banditákat. Az egész falu népe hálálkodott e derék munkásoknak, akik megszabadították őket az erőszak véreskezű uralmától. Hosszú hetek óta ezen a napon aludhatott először nyugodtan a község lakossága.; nem kellett többé a gyilkosoktól rét-' tegüiük... így zárult le a negyven évvel ezelőtt oly sokat emlegetett tiszadobi ügy. A íálu parasztsága ebből at esetből mindenesetre megtanulhatta: az elnyomás elleni küzdelemben „ munkásság az ő egyedüli hűséges barátja. Merényi László. MMMIIII ..............««Win MWMtH —■ Füstölő szagot érzek... — mondta valaki, ahogy a fiú odaállt a vizes, pléh- tetejű pulthoz, és pálinkát kért. A népes asztal melletti társaság esendes röhögésbe kezdett. Nem értette a mondatot, dé Valahogy megérezte, hogy ez neki szóL Belepirult a szégyenteljes haragba. Még Bem volt ereje, hogy megforduljon, és szembenézzen velük, akik ott ültek az ablak mellett, és akik között még bé- léptekor felfedezte a falu „aranyifjúságét”, azokat, akiket többet látni pohár, zene mellett, mint másutt. A ferdeszájú Pilincz Jóskát, a semmittevő érettségizett fiatalembert, Kovács Mikit, aki időnként eltűnik a faluból, mondják, hogy olyankor pénzt megy keresni a bányákba, meg a többi között Zsíros Ferencet, a kizárt téesz tagot, akinek három hold földjét a felesége, meg a lánya műveli. Nem értette, mit jelent: a füstölő szaga, de a gúnyt kiérezte belőle* — Szorít a nyakkendőm..* —mondta most Pilincz Jóska, és feszegetni kezdte nyakán a bezsírosodott vékony selymet. Éktelen röhögés tört ki. Andris ezt már értette. Most megkell fordulnia, mert ha ezt nem teszi, örök céltáblája lesz azoknak. De úgy érezte, hogy gyenge. A harag szinte megbénította tagjait. Erőszakkal emelte fel a poharat, s leöntötte a torkán a szeszt. Az égető ital, — amelyhez egyébként nem szokott, — jót tett. Orrában a facsaró bűzzel, lassan szembenézett a csúfolódó szempárral. — Ha szorít, miért nem engeded meg? — kérdezte. Semmi érteimé néni Volt. De más gondolat nem jutóit észébe. Kocsmában még nem vérekédett, dé most kívánta, hogy odacsapjon öklével ■-oí. embertelen röhögésbe. Sipkay Barna: Ki esi föld VI. — Igaz, té Jóska, hogy házát készülsz építeni? — verte meg Pilincz vállát Kovács Miki. — Hogyne, barátom! Épp most folytatóm a tárgyalásokat az öreg Istókkal, hogy elég lesz egy emelet is! De az öreg mihdeháfofl kettőt akar... A fiú mostmár csak a röhögő, ferde szájat látta maga előtt. A kocsma ködökben úszott, a hangot iS valami üvegfalon keresztül hallotta, a fülében saját szívének dobogását. Mennie kellett, különben szétrobban. Nem is ment, hanem ugrott keresztül a kocsmán, neki az asztalnak. Minden elkeseredése benne volt az ütésben, amikor öklét, izmos, erő» karját maga elé csapta,, arra, ahol Pilincz Jóska ült. De az egy metéSZ mozdulattal elrúgta magát székestől, s nekiesett a falnak. A fiú isszonyú csapása aZ asztalra püffent, felborítva az üvegét, a poharakból kiloccsantyá a bort. Szinte a csontja tört a kemény deszkán, a bőr egy darabon lerepedt. A következő pillanatban hárman voltak a hátán, Nem tudja, mi történt ezután, Csak azt érezte, nagy egyszerre felrántják, ső szabadon áll á2 asztal előtt. Mellette, karját fogva Nehéz Pista, s távolabb az ellenfeléi. — Bitang csirkefogók! Takarodtatok ki innen a nyavajáb*! De már! Egyet meg ne lássak itt, mért rendőrkézre adlak benneteket, piszkosok! Nehéz Pkrta aztán elengedte Andrist, s pár lépést tett amazok felé. Hamarosan el is tűntek az ajtóban. A hatalmas szál ember visszafordult, a lihegő fiúhoz. —- Na! — mondta szelídebben, s a végzett munka örömével nyomta le egy székre Balogh Andrist. — Na, csontod nem tört? A fiú megrázta a fejét. Tudta, hogyha 62 áz ember közbe nem lép, talán 'meg is Ölik. De köszönöm nem jött a szájéra. — Na, — simította szét bajuszát Nehéz rohadt egy csorda. Én lennék csak az apjuk! Vagy a tanácselnök! Mit iszol? Andris megint csak a fejét rázta. Hányingere Vőlt, az előbbi izgalomtól. —* Egy liter bőrt! — rendelt kéretlenül az ember, s kiborította cigarettáját az asztalra. — Gyújts rá. Ne mondjam kétszer. Hagyta, ha©? pihenjen, itatta, s közben elgondolkozva nézegetett az utcára, a homályos üregen át. Aztán élésen a fiúra nézett. —■ Jobban vagy? Jobban. Kerülte g férfi pillantását — Nagy baj, ha a? embernek nincsenek barátai. Neked Vannak? Andris gondolkodni próbált, dé még néni tudott. Az ember jóakarőan bólintott. — Szóval, nincsenek. Egyedül vágj’, akár áz apád. Ö is olyan magányos a földjével, mint a legelőn az az öreg akác. Ném jó az. Persze, az apád nem iá ákár barátot. De most én nein áz ivócimborákra gondolok, nem. Hä léit Volna valaki, aki a barátod, älikor nein akasztottad volna fel magadat. A fiú kínlódva megmozdult. — Na, fáj, tudóin, de azért né gondold, hogy bántani akarlak én Is. Dé a szentségit aZ apádnak, ha ném vette észre, hogy miben forgatod a fejed! — Ne bántsa az apámat! — Jó, jó. Nem bántom én, bántja a soirs — ivott Nehéz, — De olyan sokkal idősebb Se vagyok, hogy engem tecci- liéij, András. Kinőttél már a gyerekcipőből. Aztán... más utat nem is találtál? Hogy otthonról szabadulj? — Honnan tudja, mit akartam, mit nem? — Na. Ném csalt én tudom. — Azt nem tudja senki. — És ha? — Senki! — Ne haragudj meg, fiam, ha már tegeződni nem akarsz, de tudom, hogy akkor este megmondtad az apádnak, hogy nősülni akarsz. Ég akkof az apád megtagadta. „Inkább kiterítve lássalak, mint h« ide behozd azt a senki lányát!” így volt? Andris elhüledve meredt az emberré. — Na, tudom azt is, hogy most már nem akadékoskodna az apád. De azt is tudom, hogy ha oda bevinwéd a kis Annust, h^már elfonnyadna, mint az esetlen virág (Folytatjuk.)
