Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-17 / 14. szám
2 KELFT M AGY A KOKS* AG 1959. JANUAR 17, SZOMBAT „Házasság", ahol sokan mondtak igent Hozzászólunk a „Sürgős beavatkozást két iszákos szülő és kilenc gyermek életébe66 című cikkhez Olyan házasság ez, ahol nem vőlegény és menyasszony mondott igent egymásnak. Helyettük a nyírgyulaji szövetkezeti tagok harsogták örömmel az egybekelést hitelesítő igent. Százhúszan, a két nagycsalád, a Petőfi és Dózsa tsz. tagjai egy- bekelt-k, erejüket, tudásukat, hozományukat összeadva ünnepelték a ritka eseményt. Bár most nem volt terített asztal, zeneszó, táncra sem perdültek, de amiről beszéltek, amit tenni kívánnak, elő1 égként szolgai az évvégi vígsághoz. A két téesz- ből eggyé lett gazdaság új vezetői, élükön Kovács János fiatal agronómussal, új párhoz hasonlóan tanácskozni kezdtek: hogyan kezdjék, évközben mit tegyenek, hogy az egybekeléshez fűzött remények valóra váljanak. Mindjárt a „nászajándékok’4 elhelyezésével kezdték. Mert biz’ összeadtak annyit a két nagy család tagjai, hogy gondot okoz még az elhelyezése is. Nem azért, mintha eddig a szabad ég alatt állt volna a jó-, szág. Mindkét család száz tehenet befogadó új istállót épített, jószágot is tartottak abban. Most azonban, hogy egyesítették erejüket, változtatni keli az eddigi elhelyezésen. Ugyanis a Petőfi tsz. központjától, "hol eddig ső'.e- bizlalással is foglalkoztak, mesz- szi van a szeszgyár. Kilométerekről hordták a moslékot, s csupán tavaly ötvennégyezer forintot adtak ki moslékfuvarozás- ra. Most viszont a Dózsa tsz. központjában épült istállóban helyezhetik el a Petőfi sőremarháját is, s így nem kell a szeszgyári moslék szállításáért évente ötvennégyezer forintot kiadni. A Dózsa tagjai viszont azért fizettek évente húszezer forintot, A kisvárdai járásban utazgatva, tanácselnökökkel, párttitkárokkal, dolgozó parasztokkal beszélgetve, nem új, de mégis figyelemre méltó jelenséggel találkoztunk. Kerek-perec kimondva, akár hiszi az olvasó, akár nem: a falu életszínvonalának emelésében elért eredmények többfelé erősítették dolgozó parasztságunkban a magántulajdonosi, kapitalista gondolkodás- módot. Azaz a fénynek árnyéka is van, másképpen szólva, az éremnek két oldala van. Erről nem szabad megfeledkezni. Ha megfeledkezünk róla és csak eredményeink tükrében tetszel- günk, akkor elmaradunk. A babérokon való pihenés — fél opportunizmus. Nem akarjuk a hideg vizet, vagy a spanyolviaszt feltalálni, bizonyára sokan észrevették már a fenti jelenséget. Am nem árt, ha a falusi közfigyelmet erre a dologra ráirányítjuk. Elsősorban a funkcionáriusok, vezetők figyelmét, akik vezető beosztásukkal vállukon hordják nemcsak a falu jelenét, hanem jövőjét is. Beszélgettünk többek közt Eperjeskén. Milyen a hangulat a községben? Hogy élnek a dolgozó parasztok? Jól! Van olyan dolgozó paraszt, aki a felszabadulás óta már a harmadik házat építi sorra kinősített fiai számára. Van olyan parasztház. ahol zongora van. Rádió? Százharminc szól a faluban, azaz körülbelül minden családnak van már rádiója. A százharmincból három csak a néprádió, a többi "ilágvevő. Az új házak terméamiért a tejet a faluba szállították. A fejősteheneket behozzák a Petőfi is-állójába, s ez a kiadás is megszűnik. Mindez; azonban csak az egyik oldala az éremnek. Ugyanis a „hozományként - összeadott jószág gazdaságos elhelyezése fel-S'le a s.tUu. aP.t. ii e i tervezett építkezéseket Ez újabb negyvenezer főúttal gazda;>.tja egy év alatt a szövetkezetieket. Csupán a szarvasmarhaállomány ésszerű elhelyezése révén, az így feleslegessé vált építkezésen megtakarított pénzből minden munkaegység három forinttal gazdagodik a zárszámadásra. Arról nem is szólva, hogy hatvan darab hizottmarhából, harmincegy tehén termékeiből százezrekkel gyarapszik majd az „ifjú pár” jövedelme. S még valamit! Lehetőség nyílt az eddig kihasználatlanul heverő vadonatúj tejfeldolgozó gépek üzemeltetésére is. Tej helyet vajat és más tejterméket értékesíthetnek. Ezzel is tesznek egy keveset a sokhoz. S ha már tervezéssel kezdték az esztendőt, érdemes belepillantani számvetésükbe, abba, hogy jut-e stafférungra, új bútorra, új lakásra a családnak szükséges termékféleségeken kívül. Nem azért „házasodtak" össze, hogy minden maradjon úgy, ahogyan az korábban volt. Amilyen tettrekészséget, életrevalóságot tanúsítottak az első vezetőségi ülésen, minden bizonnyal teljesül is a vágyuk. A kerekhalmi részen kertészetet létesítenek. Ismét termelnek ap- römagot. Silókukoricát vetnek. Ez holdanként kétszáz mázsa zöldtakarmányt ad, ami ötven mázsa szemesterménynek felel meg. Korai burgonyát értékesítenek. Több jószágot tartanak; szetesen többszobásak, kőlábasak, cserép, vagy bádogtetősek, verandásaií, villanyfényesek. Egyszóval meglátszik a népi demokrácia segítő keze. Na és a termelőszövetkezet? Ja, a termelőszövetkezeti mozgalom? Hát úgy gondolkodnak a parasztok, jó nekik így is, hiszen milyen szépen jövedelmez a kisparcellás egyéni gazdálkodás. Tehát az életszínvonal emelkedéséből azt a következtetést vonja le sok dolgozó paraszt, azok is, akik régen cselédkedtek, hogy kitűnő paraszti életforma az egyéni gazdálkodás, ennél jobb nem is létezhet. Ám itt a nagy tévedés. Ez a gondolkodás valóban árnyékként kíséri a fényt, mert elsötétíti, elhomályosítja a józan gondolkodást. Hát igaz az, hogy ezt a jólétet az egyéni gazdálkodásnak köszönheti a dolgozó paraszt? Nem igaz! A népi demokráciának. Annak, hogy népi államunk megakadályozza a kizsákmányolást, a kulákok, föld- birtokosok terpeszkedését, ha- rácsolását, és sok-sok kedvezménnyel segíti a dolgozó parasztokat, a falut, szerződéses termeléssel biztosítja a termei- vények értékesítését stb... Hát vajon kapitalista viszonyok között építhettek volna házat az eperjeskei parasztok, vásárolhatták volna rádiót?! A község tanácselnöke elmondta, hegy az a dolgozó paraszt, aki már a harmadik házat építi — a múltban is középparaszt volt. Mégis abban a viskószerű házikóban lakott egész életében, amit már az apjától Bővebben jut istállótrágya, nagyobb területen pótolhatják a talaj táperejét. Ha csupán ezek válnak valóra, az idei harminc forintos munkaegység helyett ősszel közel' ötven forinttal fizetnek egy munkaegységet. S ha így lesz — minden lehetőség megvan arra, hogy így legyen — nem volt hiábavaló az egyesülés. Olyan gondolatok is felmerültek az első tanácskozáson, hogy növelik a szövetkezet áruértékesítési tervét. Még vita tárgyát képezi, de már beszéltek arról, hogy kenyérgabonát családtagonként hí rom m z;át osztanak ősszel. A többit közösen értékesítik. Nem csak azzal lesznek így gazdagabbak, hogy mázsánként húsz forinttal kapnak többet, hanem azzal is, amit az óruértékesítési terv túlteljesítésért. kedvezményként kapnak az államtól. Csupán néhány figyelemre , méltó számot említettünk az évi terveikből. Ezeken kívül azonban számos olyan intézkedés lát napvilágot a közeli hetekben, melyeknek valóraváltá- sával tovább gyarapodnak. A munkaszervezés javításával, gazdaságos termelési üzemágak kialakításával kívánjak el mi, hogy havonta húsz forint előleget biztosítsanak munkaegységenként. S hogy ez valósággá váljék, az egyesülés után mindán szövetkezeti tag teljes tudásara, szorgalmára szükség van. Szakirányításban nincs hiány, az agronómus-képzettségű elnököt gyümölcskertész, és jó állattenyésztési szakemberek segítik munkájában. A jó tervek azonban csak becsületes munka révén válnak valóra. A szövetkezet tagjain a sor, hogy az elhangzott igent sikerek tetézzék. Nagy Tibor. örökölt. A múltban évtizedekig nem jutott annyira, hogy uj ua- zat építsen, sót annyira eladósodott, hogy a ieiszauaaulás nélkül elúszott volna minden földje is! Am a népi demokrácia nyilván nem azért segíti a dolgozó parasztokat, hogy örökké lenntart- sa az egyéni gazdálkodást, hanem azért, hogy előrelépjenek a szocialista úton. Mert lehet, hogy Kovács Jóska bácsinak ma jó megélhetést biztosító hat holdja van, de ha szétosztja három íia között, akkor mi lesz?! Vagy a fiúk elmennek mind a városba? Hát akkor meg ki marad a mezőgazdaságban, ki műveli a földet? De a fő dolog az, hogy bár viszonylagos jómódot ad a ’lépi demokrácia segítségével az egyéni gazdálkodás is, de vajon termel-e eleget a jövő, a népgazdaság számára, az előrehaladás számára? Szó sincs róla. Nagyon drága a közösség számára az egyéni gazdálkodás! Sok helyen, ahöl eddig tehénfogat volt, a lófogatok kezdenek divatba jönni. Mennyivel olcsóbb és jobb lenne a traktor- divat! A ló évi takarmánya bizony eléri a 20 ezer forint értéket. Egy traktor meg ötezer forintért mindenféle munkát elvégez a földön. Fa az eperjeskei tehenek felszabadulnának az iga alól R helyettük traktorok dolgoznának, ez kétmillió forinttal többet jövedelmezne a parasztságnak. Így számította ki a tanácselnök és ez így jász - Aztán itt van p belterjes gazdálkodás. K's- parcellán nehéz elképzelni. Az •egyéni gazda egy kis búzát, egy kis rozsot, egy kis ezt. egy kis azt mert nem érdektelen, mert mindannyiunkra tartozik, de különösen nekünk, pedagógusoknak íródott az M. gyermekek sorsáról szóló cikk: „A társadalom segítségét kérjük!'’ Egy család rettenetes tragédiája ez, amit a szülők beteges erkölcstelensége idézett elő, s aminek kilenc gyermek az áldozata, kilenc seb épülő, szépülő államunk testén. E sebet, e betegséget gyógyítani mindannyiunk kötelessége. Áldozatos, jó anya — a mi hazánk Egyesek talán azt mondják: ott vannak a szociális szervek, azok feladata, s azoknak kell megoldani az M. gyermekek he.yze.-t. Ez is lehet álláspont, ilyen p::sz- szívan is lehet gondolkodni? Nem, mert aki beletekintene, éppen szociális szerveink intézkedéseibe, azokkal közelebbről megismerkedne, rádöbbenne, hogy milyen áldozatos, jó anya a mi szocialista hazánk. A Kalinin u. 24. szám alatt a Gyermekvédő Otthon nem hivatal, hanem otthon, áldozatra kész emberek dolgoznak ott teljes szeretettel az elhagyott gyermekekért.' Államunk ehhez az áldozatos munkához minden anyagi támogatást megad Volna tehát meleg, szerető otthonuk a gyermekeknek, járhatnának jó meleg ruhában télvíz idején a kis M. Pistike, Julika, Zsuzsika, Ilonka, Andriska, ehetnének jó meleg ételt, mint ahogy mindezeket megkapja annyi, sok Pistike és Julika, akik elfelejtik a Gyermekvédő Otthonban a szülők ütlegeit, erkölcstelenségét, s akik később szorgalmas, becsületes felnőttek lesznek. Az, alapfeltételek tehát megvannak. próbál termelni, s nem jut hely arra, hogy például jól jövedelmező, tízezreket fizető nagy dohányföldeket műveljen. Egy holdon meg nem is érdemes, mert nem kifizető hozzá pajtát, szárítót építeni... Szóval nagyon is megrekedt dolog az egyéni gazdálkodás Sok helyen talán elkeserednek a falusi vezetők, vagy legalábbis legyintenek: „nem jól csináltuk, még 46—47-ben kellett volna szövetkezetesíteni, de legalább 48-ban, amikor a parasztság még nem ízlelte meg a jobb életei. Most már nem lehet rávenni őket, hogy lépjenek be a termelőszövetkezetbe. .De nincs okuk a legyintésre, elkeseredésre. Minden józanul gondolkodó, saját kerítésén túlnéző paraszt rájön arra, hogy a szocialista út az egyedül járható út. Ha nem tud túlnézni az egyéni gazdálkodás kerítésén, meg kell tanítani látni, gondolkodni. S alkalmat adni a tapasztalásra, mert sok termelőszövetkezetünk máris bebizonyította, hogy többet ér akármilyen középparaszti birtoknál is! A szóbanforgó fénynek italéban van még árnyéka, de nem olyan, amely megváltoztathatatlan fizikai törvény, hanem embereken múló társadalmi, gazdasági jelenség. S az emberi do’gckat mi, emberek irányítjuk. Tartsuk hát emberi kötelességünknek elűzni az árnyékot, hogy teljes erejével ragyogjon a fény. Soltész István I Hol van tehát hiba, hogyan segíthetnénk? Mihaszna, léha emberek, akiket 15 év nem nevelt meg, negatív tagjai társadalmunknak, de mégis tudják, ha törik-szakad, élelmet, ruhát, orvost, mindent kapnak. Erre építik becstelen életüket. Törvényt az iszáko8ság ellen! Ajánlanánk: a züllött erkölcsű, iszákos anyát vegyék orvosi kezelésbe, helyezzék kórházba amo- holelvonó kúrára, még akkor is, ha ez az ő felfogásával ellenkezik. Helyezzék az ilyen elemeket állami gyámság alá, hegy megmenthessük a kilenc gyermeket, s megmenthessük az ilyen sorsú .öbbi gyermeket is. Teremtsen végre államunk olyan határozott törvényeket, amely az iszákosságot, a családok szétzüliesztésót búncsele.;- ménynek minősíti. Mert vajon nem bűncselekmény ez valójában? Mi pedagógusok, nevelők tudjuk a legjobban sok évi tapasztalatunk eredményeként: milyen az iszákos szülők gyermeke, milyen nevelésének lehetősége. B'ztosan 'esznek ilyen törvényeink is — de addig is mit csiná’junk? Neveljünk? Lehet még? Az ör-:g fa már nem hajlik? Nem szabad feladni, eldobni az emberbe vetett hitünket. Nyissunk be a kis szoba ajtaján, akár szívesen fogadnak, akár nem, akár kinevetnek bennünket, vagy esetleg elutasítnak. Szavunkban éljen szívünk sajnálata a kis 2 éves Pistike, az 5 éves Julika, de a szülők sorsa iránt is. Értse meg végre az M. család részeges anyja, hogy anyának lenni milyen áldozatos, szép feladat. Elmegyünk az M. családhoz Fel tehát asszonyok, Nőtanács ás KISZ-tagok, pedagógusok menjünk vendégségbe, mert vár ránk az M. család nyomora és szerencsétlensége. Ez a vendégeskedés nem kíván tőlünk frissen berakott frizurát, különös toalettet, ennél inkább sok-sok megértést és sze- retetet. Szeretném, ha találkoznánk az M. családnál. Ostromoljuk meg ennek a szennynek, a bűnnek és szerencsétlenségnek ’észkét. Próbáljunk bepillantani Vera lelkületébe is, még őt is visszavihetj ük magunk közé. Ti pedig, M. család, várjatok bennünket, mert megyünk szeretettel, jóakarattal. Ugye megyünk asszonyok?! Pankovics Aladárné,- a nyíregyházi III. sz. iskola nevelője, ■k A „Keietmagyarország" vasárnapi számában olvastam ezt a cikket. Mondanom sem kell, menynyire megrendített. Én, mint fiatal, alig 18 éves olvasó, nagyon kérem önöket, szóljanak és tegyenek lépéseket illetékes helyeken. Tudom, hogy nem egyszerű, de ilyen esetben gondolnunk kell a mi családunkra, gyerekeinkre. Bízom abban, hogy mint annyi száz gyermekkel eddig tették, most is segíteni fognak. A Városi Tanács Gyámügyi Hatósága pedig a legszigorúbban vonja felelősségre a gondatlan, el- züllött szülőket. Ne húzzuk az időt, mert ezeknek a szerencsétlen gyerekeknek egy nap is sok a bűnöző szülők körében. Nagyon várom a fejleményeket, segítsenek, ha lehet, a legsürgősebben i K. Karolina Nagykállóból. f V V V V 1 *7 V V V V V V V V V V v •/ v V V V 7/ V V v ” v V ‘ FÉNY ÉS ÁRNYÉK avagy az éremnek kél oldala van
