Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-14 / 11. szám

Tudósítás a szovjet űrrakéta útjáról <3. oldal.) ★ Az agitáció néhány kérdéséről (3—4, oldal,} XVI. ÉVFOLYAM 11. SZÄM Ära 50 fillér 1959. JANUÁR 14, SZERDA A tanácselnök belépése (Riport a 2. oldalon.) ★ R két világrendszer Cikk az 5. oldalon.) Megújltodá» Nem véletlen az a tény, hogy a mai ember, városaink, fal­vijuk népe benne él az orszá­gunkat, Jövőnket érintő esemé­nyekben. Aggódik a gondok miatt, újongva üdvözli a sike­reket. Országépito munkánk közben megtanultuk szeretni és félteni mindazt, amit vég­érvényesen magunkénak ér­zünk. Szeretjük, féltjük és nevel­jük Ifjúságunkat is. Bizonyít­hatnánk, ezernyi érvvel, hogy nem frázisokat pufogtatunk. Mégis ügy gondoljuk: az élő va­lóság mellé felesleges a kom­mentár. De mert ezekben a napokban nagy esemény ját­szódik le a magyar ifjúság éle­tében, indokolt, bogy ország­világ előtt szóljunk róluk. Büszkék vagyunk Újainkra! Most, hogy az ünnepélyes tag- könyvkiosztó gyűlések során sorsuk, életük a közvélemény, az érd.eklödés előterébe került, bátran kinyilatkoztatjuk: a Kommunista Ifjúsági Szövetség hagyományaink, újat akaró je­lenünk teltizmú zászlóvivője lett. Az ellenforradalmi viharok után ez a szervezet lett a párt célkitűzéseit követő ifjúságunk haladó gyülekezete. Ezért lett erős, ezrek és tízezrek második otthona. A jelenlegi gyűléseken mindenütt jóleső a visszaemlé­kezés. Boldogító volt hallani a veneseliőiek krónikáját, akik országosan is tiszteletre méltó hírnevet szereztek maguknak. Sokat beszélhetnénk a nyírgyu- iajiakról, a szamosszegiekrol és a többi község fiataljairól is. Jelentős állomása ifjúsági mozgalmunknak az új tag- könyvek kiosztása. Forr, pezseg és erőre kap minden lány, va­lamennyi fiú. Javaslatok, el­képzelések sokasága hangzik el, amikkel még tartalmasabbá kívánják tenni életüket a ki- saesek. így »s van ez renújén. Az elmúlt időkben néhány he­lyen az elszürkülés, az unal- rnasság tünetei kezdtek kiüt­közni. Pedig a tizenkilenc, vagy meg kevesebb évesek igénylik és várják az újat, a nemest. Fantáziájuk gazdag, erejük nagy, s a kilombosodás- hoz éltető táperöre van szüksé­gük. Mindenütt megvan az akarat: felfrissíteni, még gyümölcsö­zőbbé tenni a szervezeti életet. És mert szeretjük ifjúságun­kat, most mégis óva intjük őket: minden tervet, elképze­lést csak a reális alapra épít­senek fel. Ne ígérjenek a leve­gőbe. Okos. megfontolt és meg­vitatott program valóraváltá- sára aknázzák ki a soraikban rejlő erőt. Örvendetes ez a mostani megújhodás, de úgy szeretnénk, ha gyümölcsérés idején tiszta szívvel azt mond­hatnánk el: még gazdagabbak lettünk. A TISZA VAS V Aki haladás TSZ-BE 12 CSALÁD LÉPETT A ZÁRSZÁMADÁS ÓTA A ti szavas vári Haladás Termelő­szövetkezet tagjai az elmúlt évben is szép eredményeket értek el a terméshozamok emelésében, min­den munkát időben és jó minő­ségben végeztek eL Szorgalmuk eredményeként minden munka­egységet 36.42 forinttal fizettek. Erről meggyőződtek a dolgozó parasztok is, és tizenkét család kérte felvételét zárszámadás óta a közösbe. Kérésüket elfogadták és már ebben az évben ők is hoz­zájárulnak munkájukkal a közös vagyon gyarapításához, az egy munkaegységre jutó jövedelem növeléséhez. A Vénusz és a Mars irányába történő repülés már nem a távoli jövö Kérdése Harmincmillió kilométerre vau indulási helyétől a szovjet űrrakéta MOSZKVA, (TASZSZ) : A TASZSZ tudományos munkatár­sa írja: Harmincmillió kilométer vá­lasztja el jelenleg a szovjet űr­rakétát a Föld pályáján fekvő ind.ulási helyétől. Az űrhajó zász­lója, az első mesterséges bolygó jelképe tanúskodik arról a ra­gyogó sikerről, amellyel a szov­jet tudósok elgondolásaikat meg­valósították. A szovjet bolygóközi úrhajó, amely mesterséges bolygóvá vál tozott, a rakétatechnikában elér. minőségi fejlődésről tanúskodik. A második kozmikus sebesség eléréséhez az utolsó lépcső telje­sítőképességének meg kell ha­ladnia a százhatvanezer kilowat­tot. Ez megfelel egy nagy villa- moserömú kapacitásának. Az ilyen gigantikus fejlődés el­éréséhez természetesen időre volt szükség. A harmadik mesterséges hold fellövése óta eltelt csak­nem nyolc hónap tanúskodik ró­la, hogy a szovjet tudósok és mérnökök nem hamarkodták el a dolgot, s nem törekedtek arra sem, hogy bármi áron, akár ku­darcok árán is, megelőzzék az Egyesült Államokat a holdrakéta fellövésében. A szovjet űrrakéta részére ele­gendő lenne, ha az ed.dig elért sebességet még másodpercenkinti kétszáz méterrel növelné, s ak­kor eljuthatna a Marshoz. Nem nehéz előre látnunk, hogy a szovjet rakétatechnika mai fe j­lődési üteme mellett a Vénusz és a Mars irányába történő repülés már nem a távoli jövendő kér­dése. (Részletes tudósításunk az űrrakétáról: 3. oldal.) Nagyarányú munkasikerek, széleskörű versenymozgatom a Szovjetunióban a XXL Kongresszus tiszteletére Moszkva. (MTI): Két héttel az SZKP XXI. Kongresszusának megnyitása előtt a Szovjetunió minden részéből új, nagyarányú munkasikerekről adnak hírt a lapok és a rádió adásai. A Kongresszus előtt újabb nagysikerű kezdeményezések szü­letnek a szovjet üzemekben, bá­nyákban, építkezéseken, Moszkva építői például elhatározták, jóval a határidő előtt teljesítik egész évi építkezési tervüket és terven felül többezer négyzetméternyi lakóterületet adnak át rendelteté­sének. A szovjet főváros sok üze­mének dolgozói bejelentették: az SZKP XXI. Kongresszusának megnyitására, japuár 21-re teljesí­tik januári tervüket. A illikojaii-EliseviIiowei* találkozó előtt Ä szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államokhoz Moszkva. (TASZSZ): A szovjet kormány javasolja, hogy január 15-én folytassák a genfi szakér­tői tanácskozást, amelynek célja, hogy gyakorlatilag már ma is megvalósítható javaslatokat dol­gozzanak ki a kormányoknak a meglepetésszerű támadások elhá­rítására. Ezt a javaslatot az Egyésült Ál­lamok moszkvai nagykövetségének január 10-én átadott szovjet jegy­zék tartalmazza. Mint ismeretes, a genfi szakér­tői értekezlet 1958. november 10­től dec. 18-ig ülésezett. December 18-án a nyugati hatalmak kezde­ményezésére, karácsonyi és újévi szünet címén, az értekezlet meg­szakította munkáját. Mint a jegyzék megállapítja, a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy ne szüntessék be az értekezlet munkáját, hanem to­vábbra is keressék a kölcsönösen elfogadható megoldást. A,- érte­kezlet munkájának folytatására szükség van, mert a meglepetés­szerű támadás veszélyének elhá­rítása halaszthatatlan probléma, amelynek jelentősége napról-nap- ra növekszik. A szovjet kormány hasonló jegyzéket intézett Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Kanada kormányaihoz is, amelyek képviselői szintén résztvesznek a genfi értekezleten. „az amerikaiaknak le keli szokniok arról, hogy szentnek tartják magukat és álnoksággal vádolják a Szovjetuniót“ Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint most szombaton ke­rül sor a Mikojan—Eisenhower találkozóra, az elnök hivatali szobájában. E találkozó a hatal­mas világesemények közepette is központi helyet foglal el a világ érdeklődésében. A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhe­lyettesének amerikai útja két­ségtelenül az új év legnagyobb eseményei közé tartozik. Az ed­digi útjáról szóló jelentések ér­dekes dolgokról számolnak be. Mikojant a feltételezettnél jobb fogadtatásban részesítették az amerikai körök, és ez bizonyos reményekkel tölti el a békevá­gyó emberiséget, arra vonatko­zóan, hogy útja a két nép, a két világrész kapcsolatainak megja­vításával jár. „Eltűntek vagy kevésbé komollyá váltak bizo­nyos előítéletek” — mondotta Mikojan elvlárs, amikor benyo­másairól kérdezték. Az Eisenhower elnökkel való találkozás talán éppen ezért vált ki világviszonylatban nagy érdek­lődést. Tudnivaló, hogy az Egye­sült Államok legújabb költség- vetési tervezete több mint felé­ben háborús készülődést irányoz elő, fegyverekre, hadseregre irá­sek során, sőt, az egyszerű nép nyílt szívvel fogadja a szovjet elnökhelyettest (Chikágóban 40 ezer munkás és alkalmazott nagy tapssal és üdvözlő kiáltá­sokkal). Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy Elsenhower el­nök ez évi programbeszéde sem­mi újat nem hozott, ottani kö­rök véleménye szerint „a leg­gyengébb volt az eddigi előzőek" között, vagyis merev ragaszko­dás tükröződött belőle az elmúlt év politikájához. Hír szerint az elnökkel való találkozáson részt vesz Dulles külügyminiszter Is, aki már számtalanszor bizo­nyította. hogy minden józan megfontolás híján szemben all a békére való törekvésekkel. A találkozó mégis hozhat újat, hozhat pozitív eredményt, ha­csak annyit is, hogy a kereske­delmi kapcsolatok erősödnek a két állam között, s csökken a hi­deg feszültség, melyet mestersé­gesen szít az amerikai háborús politika. De nincs kizárva nagyobb megegyezés lehetősége sem, en­nek oka az lehetne, hogy a pénzügyi vezérek, akik pedig nagy befolyással vannak az ál­lam vezetésére, személyesen ta­lálkoztak a „kommunizmussal”, s a nyugati sajtó számtalan cik­Víikojan Los Angelesben I Hollywood: Néhány órával Los ♦ Angelesbe érkezése után Mikojan ♦a Beverly — Hills — szól óban f megjelent azon a vacsorán, ame­llyel Eric Johnston adott tisztsle­I tére. A vacsorán a szovjet miniszter­elnökhelyettes válaszolt a film­rendezők és üzletemberek kérdé­seire: A német kérdésről szólva Mi­kojan a Nyugatra hárította a te.e- lősséget Németország kettéosztá­sáért, hangoztatva, hogy az új ^nyugatnémet valuta bevezetőével ♦ idézték azt elő. Kijelentette: „Volt ♦ Idő, amikor egyfajta márka elég ♦ volt egész Németország számára. ♦ önök azonban külön valutát ve­szettek be. Nyugat-Németország az ♦ Önök katonai szövetségéhez tar- ♦ tozik, önök fegyverezték fel had­seregét és most átadják atomfegy­vereiket ennek a hadseregnek. Jaltában erről nem volt szó. Tud­ják-e önök, mit jelent az, ha atomfegyvereket adnak a német revansvágyók kezébe? önök most atomfegyverekkel szerelnek fel németeket ellenünk, ugyanakkor pedig szabad választásokat köve­telnek. Ez a két dolog nem egyez­tethető össze." Hangoztatta a szovjet államfér­fi, hogy Adenauer nem hajlandó égj üttműködni a Német Demok­ratikus köztársasággal, sőt: tár­gyalni sem akar a keletnémetek­kel. A szovjet államférfi a tisztele­tére adott vacsorán a többi között kijelentette még: „Az amerikaiak­nak le kell szokniok arról, hogy! szentnek tartják magukat és ál- j noksággal vádolják a Szovjetuniót ', nyúl. Ebben a légkörben fel­mérhetetlen jelentőségű lenne a szombati találkozó pozitív vég­eredménye. „Éljünk bekében — mondotta Mlkoján Chikágóban. — bár rendszerünk különbözik. Nem azért mondjuk ezt mintha gyengék volnánk. Minden szük­séges fegyverünk megvan a vé­delemhez. Azért mondjuk ezt. mert érdekünk a béke meg­óvása”. Kár lenne találgatásokba bo­csátkozni, hogy nüt hoz a szom­bati találkozó. Egyrészt remé­nyeket kelt az a tény, hogy az amerikai nép, s az üzleti vezető- körök inkább tanúsítanak meg­értést, mint merev ellenállást a Mikojannai történő beszél geté­ke számol be róla, hogy ez a találkozás meglepte, megdöb­bentette az üzletembereket, akik addig jórészt csak a rosszindu­latú és ostoba propaganda alapján ítéltek. Mikojan „egy­szerűen az ujja köré csavarta” — mint ahogy ezt egy nyugati lap írta — az őt faggató, véle­ményét támadni igyekvő ameri­kaiakat, s nem egy pénzember beismerte, hogy képtelen a szőr ­iét vezető államférfi érveit meg­támadni, és így vereséget, szen­vedett Mikojánnal szemben. Jogos tehát az érdeklődés nagy foka a szombati találkozó előtt, ahol Dulles úr érveit is már Jó- ciőre lelőtte a Nap körül bolygó űrrakéta. S. B.

Next

/
Thumbnails
Contents