Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-14 / 11. szám
2 RbLtiTMAGYAltORSZAG 1959. JANUAR H. SZERDA A tanácselnök belépése Gyarmati Miklós tanácselnök elmerengve ült az aszta! mellett. Hallgatta a szövetkezeti páritikárt. A csengeri Lenin TSZ munkájáról, jelenéről, jövőjéről tárgyalt a vezetőség. Nagyszerű terveket tek kilátásba. Az elmúlt évi eredmények miatt sem kell szégyenkezni a közösbelieknek. Néhány esztendő alatt kilenc..-.illió forintos vagyonra tettek szert, jól fizették a munkaegységet, sok ú; szövetkezeti ház épült az elmúlt években. A tanácselnök is szólt a várható belépések tölől. Arról, hogy egyre többen érdeklődnek Csen- gerben is a szövetkezeti gazdálkodás iránt. Mikor pedig a vezetőségi ülés hivatalos része befejeződött, ott maradtak még egy kis beszélgetésre. Ilyenkor jobban felmelegednek az emberek, megerednek a nyelvek. Szabó Jenő, a szövetkezet egyik szorgalmas tagja ugyancsak gondolkozott, amíg Gyarmati elvtárs a szövetkezet jövőjéről, nagyszerű terveiről és az egyre fokozódó érdeklődésről beszélt. Közelebb került az elnökhöz, aki most is a nagyüzem jövőjét dícsérgette szomszédainak. Szabó rendezte gondolatait, s mint aki nagy dologra szánja el magát, szót kért. — Ha az elnök elvtárs íyen jól ismeri a nagyüzem előnyeit, miért nem jön közénk a földjével? — „csípte“ meg a tanácselnököt. Gyarmatit váratlanul érté a kérdés. Nem is adott határozott választ. — Ha megérik a gyümölcs, léteik magától — mondta tréfásan, de látszott az arcán, hogy Szabó ugyancsak fején találta a szöget. Kellemetlenül érezte magát a tanácselnök. Ez érthető volt: a vezetőségi ülésen dicséri a közöst, minden jóval elhalmozza tagjait, s azok életéről elismerően beszél gazdatánsai- nak, ő viszont távoltartja magát a szövetkezettől. Néhány napig fülébe csengtek Szabó szavai. Egy község ügyesbajos dolgainak rendezgetése közben azonban hamar feledésbe merültek ezek a szavak. Nem is jutottak volna eszébe a várinál is hamarabb, ha egy asz- szony eszébe nem juttatja a szövetkezet vezető"' i ülésén hallottakat. Nem sokkal később ugyanis Nézei Lászlóné hivatalos ügyben a tanácsházán járt. Nem volt minden rendben a család négy holdja körül. Ilyenkor szívesen fordulnak segítségért a tanácshoz Csengerben is a gazdák. így tett Mezeiné is. Annak rendje-módja szerint előadta kívánságát és érdeklődve várta az elnök válaszál. Gyarmati elvtárs először elmondta, mit lehet tenni hivatalosan, majd íg • szólt az asszonyhoz: — Mennyivel kevesebb gondjuk lenne, ha már a szövetke- lénne a földjük. Az asszony tágranyílt szemekkel nézett az elnökre. Néhány pillanatig tűnődött: mondja-e, amit gondolt? Nem olyan asszony azonban Mezemé, hogy elhallgassa, ami a szívén van, az a nyelvére is fordul. — Ha az elnök elvtárs belép, én is megyek a férjemmel együtt. — így az asszony. Az elnök hirtelen szólni sem tudott. Mit is válaszolhatott volna? Azt, hogy „jó a szövetkezeti gazdálkodás, de én még nem megyek”. Ezzel nem tudta volna meggyőzni az asszonyt. Ellenkezőleg. Válasz helyett a kérelem elintézési módját kezdte emlegetni. Szűkszavúbb lelt, se jót, se rosszat nem mondott tovább a szövetkezetről. — Mát ez is kezdi — gondolta, miközben Szabó szavai jutottak eszébe, amik az emlékezetes vezetőségi ülésen hangzottak el. A Mezemével való beszélgetés után azonban újabb meglepetés érte az elnököt. Tanácsülésen tűzték napirendre a szövetkeze-* ti mozgalommal összefüggő kérdéseket. A beszámolóban említést tett az elért eredményekről, elismerően beszélt példám arról, hogy a Lenin TSZ csupán aprómagból százezreket kapott, nem beszélve a sertés- es marhahizlalásról, amely szintén többszázezer forinttal gazdagította a közösbelieket. Mindezek ismertetése -közben azonban egyre gyakrabban eszébe iutott: mi lesz, ha valaki feláll a tanácstagok közül és azt mondja: — Ha ilyen jól megy a szövetkezetbeliek dolga, miért nem lépsz be családostól. Gyarmati Miklós? Furcsa szokásuk van a csengeri tanácstagoknak is. Az összejövetelek után szívesebben nyilatkoznak az általuk kényesebbnek tartott kérdésesen. Ezúttal is visszamaradtak néhányon a tanácstagok közü1 és egymás között beszélgettek a község, a szövetkezet kérdéseiről. Szokás szerint Gyarmati elvtárs is beállt a beszélgetők közé. S ha már egyszer ott állt a szövetkezetről Deszélgető egyénileg dolgozd parasztok között, nem állta mez, nogy újra említést ne tegyen a szövetkezetről. Egyéb sem kellett Szabó Sándor hatholdas tanácstagnak. — Ha te belépsz, én is megyek — adta fel a leckét Szabó Sándor tanácstag is az elnöknek. — Úgy van. Legyen az elnök az első — helyeselt Osváth József hétholdas gazda... Az ilyen beszélgetések Után Gyarmati Miklós már kész volt a cselekvésre, azonban feleségével egyre hevesebben vitázott a belépéssel kapcsolatban. Felesége azt igyekezett bizonyítani, hogy még a kötelezően előírt nyolcvan munkaegységet sem képes teljesíteni egy gazdasági évben, mert három gyermekről kell gondoskodnia. Végül is megegyeztek az asszonynyal. Döntöttek: beviszik a közösbe a földjüket. A Lenin TSZ tagjai szívesen fogadták az elnököt, s minden bizonnyal a felesége sem marad szégyenben munka közben a többi asszonyok mellett. Az elnök belépése óta eltelt három hét alatt újabb tizenhárom gazda kérte felvételét a közösbe. Mostmár senki sem mondhatja Csengerben: a tanácselnök bort iszik és vizet prédikál... Nagy Tibor. V- Megyénkkel foglalkozik a „Népművelés'*4 januári száma Megjelent a Népművelés, — az Országos Népművelési Tanács folyóiratának — januári száma. E szám nagy terjedelmet szentel megyénk művelődési életének. „9 :epap és a ma Szabolcsban“ címmel Orosz Ferenc elvtárs, az MSZMP megyei titkárának cikkét közli. A cikk átfogó képet fest a megye kulturális jelenéről, visszatekintéssel a múltba, amely nélkül nem érthetnénk azt a fejlődést, mely itt végbement 1945. óta. A felszabadulás előtti helyzetről szólva írja a cikkíró: „Sehol az országban annyi írás-és olvasástudatlan ember nem élt, mint Szabolcsban. Egyes járásokban, mint például a nagykállói, minden harmadik ember analfabéta volt. Egy tanítóra sokszor 110—120 gyermek jutott.” Napjainkról megállapítja: „Kulturális forradalom zajlik megyénkben. A kulturális intézmények szárna megsokszorozódott.” Ismerteti a cikk eredményeinket, s élesen rámutat a még meglévő hibákra, illetve hiányokra is, amelyek javításra, pótlásra várnak. Így megemlíti a többi között: „Nyíregyházát gyorsabban kell fejleszteni, hogy betölthesse a megyei kulturális központ fokozott igényű feladatát.” „Iskola és népművelés’’ címmel Arató Ferenc a megyei tanács művelődési osztályának vezetője ír a pedagógusok szerepéről a népművelési munkában. —- Abban — azt hiszem — minden vitázóval egyetértünk, — írja, — hogy a népművelés központi alakja a pedagógus, anélkül, hogy ezzel a megállapítással más értelmiségit kizárnánk a népművelési munkából. A továbbiakban hangsúlyozza e társadalmi munka önkéntességét, szervezettségét és egységességének szükségszerűsé-, gét. Két község, Ajak és Fényes-; litke példájával illusztrálja a témakörben kifejtett gondolatait. Az ismeretterjesztő munkáról Gulyás Emilné, a megyei tanács vb. elnökhelyettese ír. „Megyénk1 népművelési munkájában néhány év óta az ismeretterjesztést igyekszünk első helyre állítani” — szögezi le. E témával kapcsolatban más cikk keretében állapítja meg a cikkíró Faragó Vilmos: Le kell már egyszer írni, sehol sem folyik olyan tervszerű és gyakorlati követelményekhez annyira simuló ismeretterjesztés, mint Szabolcsban. A folyóiratban olvashatunk a Dohányíermentálógyárban folyó Ismeretterjesztési munkáról, a Bal- kányi Állami Gazdaság művelődési kérdéseiről, könyvtárak munkájáról, a felnőttek oktatásáról. „Történelem és irodalom” címmel dr. Merényi Oszkár cikkét, „Népviselet és népszokások” címmel dr. Nyárády Mihály írását, valamint számos más cikket és hírt. Pársoros emlék id. Túri Sándornak Idős Túri Sándor a nyíregyházi Jósa András Múzeum egyik legtevékenyebb barátja volt. Múzeumunk anyagát pa- szabvidéki tárgyakkal gyarapította. A községe környékén napfényre került régészeti lele- tekrőu múzeumunkat értesítette. így azok megmentését lehetővé tette. Az ásatásokat támogatta. Népszokásokat és népmeséket gyűjtött. Ezekből időnként előadásokat tartott, közléseket adott. Gazdag gyűjtési anyagát a kutatók számára is hozzáférhetővé tette. Jó megfigyelője volt a paraszti életnek. Kifogyhatatlan volt a falusi történetekben és tréfákban. Ezért is közkedveltségnek örvendett. Sok-sok barátja fájlalja váratlan halálát. Dr. Njárady Mihály. A nagyhalász! közös kassza Halászban, szemben az Ibrány felé forduló úttal, áll egy ház és a homlokzatán felírat: Takarékszövetkezet. , A helyiségben Balogh Sándor, a takarékszövetkezet igazgatósági elnökét és Ham- vi Miklós ügyvezető könyvelőt lehet megtalálni, ök irányítják a nagyhalászi gazdák közös kasszája, a talcarékszövetkezei forgalmát. A takarékszövetkezetnek 235 tagja van és közös alapjuk, amelyet a részjegyek befizetésével teremtettek meg, 24 ezer 300 forint. Azoknak a száma is szépen gyarapszik, akik itt helyezik el megtakarított pénzüket. Január 1-én 138 volt, de ma már 143 azonak a száma, akiknek betétjük van. A betét összege 205 ezer forint. Őszintén, nyíltan Aas agitáció néiiauy kéniésérol Ez a falusi takarék 1931. őszén alakult. Az eltelt idő alatt a takarékszövetkezet tagjai közül 116-nak folyósítottak kisebb- hogyobb kölcsönösszeget. Ez idő szerint 56 kölcsönzőnél 120 ezer forint van. Soltész Miklós tehénvásái lás- ra, Korpái János szekérvásárlásra, Benedek Sándor lakásjavításra vett fel kölcsönt. Jól jön az ilyen kisegítés a takarékszövetkezet tagjainak. Méltányos kamat mellett kapják a kölcsönt, de ha ők helyeznek el pénzt, a közös kasszában, azért* nekik fizetnek kamatot. Az el-i múlt évi betétek után például* 5078 forintot fizet vissza, a taka- J rékszövetkezet t Egy hónapi vendégszereplésre érkezik a Meseszínpad Egy havi vendégszereplésre > l zik ismert bábegyüttes, a Mesesz 5 ad. művelődési házat meglátogatnak, megyénkbe az országosan Műsorukkal szinte minden Csak úgy buzogott a jó szó mindenfele a megye falvaiban a választások idejen. Bizonyos, hogy nem veszett kárba a jo leivnágositó munka, Az a szeles nemzeti egység, amely az egyöntetű szavazatokon oly im- i*ozánsan juvott kifejezésre, bizonysága ennek. Am, ha akkor szükséges és hasznos volt az agitáció, miért ne lenne az ma is? Már pedig úgy tűnik, mintha a választás óta alábbnagyolt volna a buzgalom, holott erre semmi ok nincsen. A győztes marathoni futó pihenhet habárain, de a népnevelő legfeljebb, lia szusszanhat egyet. S mivel ez bőségesen megtörtént a választás óta és mert a hosszú téli esték amúgy is az estézésre ösztönzők, célszerűnek látszik az agitációs munka rövid elemzése és felelevenítése. Ma a hosszú estéken jobban ráérnek beszélgetni a falvak dolgozói, mint a mezei munkák idején. Beszélgetés közben gyakran tesznek fel egymásnak kérdéseket és felelnek is rájuk a maguk módján. Nem mindig megnyugtatóak ezek a feleletek, mert vagy az ellenség sugalmazza őket, vagy a tájékozatlanság. Csak onnan jöhet helyes válasz, ahol tervszerűen irányítják a dolgozók sorsát, jövőjét — a párttól és kormányunktól. A népnevelők hivatottak arra, hogy eljuttassák a helyes válaszokat a történelmüket csináló, saját sorsukat kikovácsoló dolgozókhoz. A választás időszakában többnyire jól el is látták ezt a feladatukat a népnevelők. A falusi pártszervezetek helyesen irányították az agitációt a párthatározatok szellemében. Igen jól beváltak a választó körzetek szerint dolgozó agitációs csoportok és a pártsejtek. A párt- vezetőségek nem egyszer önállóan szerveztek és intézkedtek, nem vártak felsőbb utasításra. Csaknem az egész párttagság bekapcsolódott a munkába és igen sok pártonkívüli dolgozó segített a párt szavának a tömegekhez való eljuttatásában. A tömegekkel való érintkezés elöntő módszerei a kisgyűlések és csoportos beszélgetések voltak. Sok esetben felhasználták az érvelésekhez a napi sajtó cikkeit, különböző kiadványok brosúrák adatait, plakátokat, faliújságot, kállításokat rendeztek stb. A tömegszervezetek közül igen sokat tett a tömegkapcsolatok erősítéséért a HNF. a Nőtanács és a KISZ. A"szak- szervezetek többet is tehettek volna, mint amit tettek. Nyilvánvaló, hogy mindazokat a jó szervezési formákat, agitációs módszereket és tapasztalatokat, amelyek a választás során jónak bizonyultak. továbbra is fel kell használnunk. Óvakodni kell azonban a formális szervezéstől. A forma és a tartalom helyes arányára célszerű gondot fordítani, hogy a tartalom, a cél ne sikkadjon el a forma, mint eszköz mellett. Az agitáció fő célja nem lehet más, mint a szocializmus építésének meggyorsí- *tása, melynek kulcskérdése a mezőgazdaság szocialista átszervezése a reális lehetőségek alapján. A dologozó tömegek bizalommal csatlakoztak e fő célkitűzés megvalósításához. —• Éppen a bizalom megtartása érdekében szükséges a tömegekkel való állandó kapcsolat, amelynek fontos tényezői: a felvilágosító munka, a tömegek véleményének meghallgatása, aktív részvételük biztosítása a különböző feladatok végrehajtásában. Melyek azok a szervezeti formák és módszerek, amelyeket az agitációban továbbra is helyes felhasználni? A fő szervezeti forma továbra is a területi agitációs csoportokon és a pártsejteken nyugszik. Ezeket helyes tovább fejleszteni, hogy összetételüknél és irányításuknál fogva minden réteghez utat találjanak. A körzeti agitációs csoportok összetétele akkor helyes, ha képviselve vannak bennük a párttagok és pártonkívüliek, a felnőttek és ifjak, férfiak és nők tömegszervezetek szerint. Műkiv
