Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-11 / 9. szám
1959. JANUAR 11, VASÁRNAP übLLl M AU V A KORSZ Afi 5 RIPORT ER-SZEMMEL a megye legnagyobb „hivatalában" \, I átta-e már a „fény terét” Nyíregyházán? Hogy ne túloz- zak...? őszintén mondom, magam is furcsállóm a szót, de bocsáttassák meg nekem: annak véltem a minap, ahogy a villamos végállomására befutottunk. Nagy körívben terültek szét a kirakatok és a lakóházak függönymintás fényei. Ekkor találkoztunk: a riporter — és a megye legnagyobb „hivatal”. Száznál is több égő öntötte sárgás fényét a modernvonalú szobákban, a többöles ablakok mögött. Először farkasszemet néztem az ablakszemekkel — ejnye, hát napjában találkozunk! — s mégis olyan különösnek tűnt ez a találkozás az Irodaházzal... Reggeli randevú . .. — Akár egy gyár... — informál az ügyeletes kapus. Állna csak ide az elvtárs reggel nyolc előtt. Haj kérem, úgy erezné magát mintha a „Dimávag” kapujában lenne...! És. már mondja is: biztosan nem tudja, de vagy félezer ember ■„randizik itt” minden reggel. Gépírólány, főkönyvelő, őszülő halán- * tékú mérnök, meg pelyhes arcú, fiatal technikus...^— ezek „lakják” az Irodaházat. Szerdai, meg szombati napokon valósággal rajzanak az ügyfelek százai egészen a késő délutánig. így megy ez #• Ötvennégy tavasait óta . . . Azóta áll a hatalmas, kupolate- ,tős épület. Folyosóin sietős léptű emberek serénykednek, írógépek kattogása hallik ki. Mielőtt bekopognánk néhány helyre, idézzük újra az idős kapus szavait: „Akár egy gyár...” Ez így is igaz, de korántsem olyan értelemben, hogy az elintézetlen, és a „szundító” akták gyára. Huszonkét vállalat székel itt, a több mint száz helységben, s a szürke felsorolás helyett csak annyit jegyzünk meg: valóságos vérkeringési központ megyénk és Nyíregyháza életében az Irodaház. Az épület átadásakor a megyeközpontban nagymértékben csökkent a lakáshiány, de közelebb kerültek egymáshoz a vállalatok is. Szilveszter éjszakai emlék összehasonlíthatatlanul szebb és kényelmesebb itt a munka, mint a régi, eldugott helyeken — vélekedik Beck József, a Kiskereskedelmi Vállalat főkönyvelője. t)e korántsem „játék”. Mostanában például a szilveszter éjszakai emlék utózöngését érezzük... — Csak nem itt a hivatalban „rumliztak”...? — Nem itt, de másutt sem. Majd csak másnap. Szilveszterkor valamennyien talpon voltunk. Az itt dolgozó közel 70 ember az árrendezésen fáradozott. Most pedig összes! tgetünk. Fárasztó volt, de örömmel végezték, mert jó volt tudni, hogy kellemes újévi meglepetéssel szolgálnak a lakosságnak. Így is lett. A főkönyvelő lelkesen tolmácsolja a dolgozók óhaját: itt a második emelet 13 szobájában az ötödszöri kiváló címért igyekeznek... Bölesőringatók . . . Harmincnyolc mérnök és technikus hajol a táblák fölé, hogy meghúzza az új arcú város, a még szebb külsejű megye friss vonalait. Az Építő és Szerelő Vállalat tervező csoportjának vezetője alig fogy ki a sok-sok mondanivalóból. — Nézze, az ott a Nyíregyházi Szabadtéri Színpad. Egyik dolgozónk elképzelése szerint épült. Iskolák, kultúrházak, lakóházak százai vannak már mögöttünk. Jelenleg újabb 28 nyíregyházi lakás tervét készítettük .el. Sóstó átrendezésében is részt veszünk. Nagy lendülettel haladnak a Városgazdálkodási Vállalat új telepének tervmunkái. Nábrádnak, Ófehértő- nak iskolai dokumentációt készítünk, de már teljes egészében készen van a később megépítendő szigetvendéglő terve is. S a bölcső tovább ring, ahonnan felnőnek az emeletek... ,,Filmcsillagok“ között Mindjárt előrebocsátom: tévedés ne essék, „még” nem rendeztek be filmgyári műtermeket az Irodaházban, csupán arról van szó, hogy Kasza János csoportvezető és beosztottai itt fáradoznak a filmcsillagokkal teletűzdelt falak közt. Lollobrigida, Gerard Philipe. Törőcsik Mari és még sokan mások mosolyognak le ránk a Moziüzemi Vállalat műsorszer- Hesztő csoportjának helyiségében. Még szerencse, hogy ők mosolyognak, mert olyan szűk itt a szoba, hogy bizony megfordulni is nehéz. — Helyesebben: nem a szoba szűk, hanem mi „híztunk meg”, — korrigál Kasza elvtárs. Ma már 236 megyei mozit látunk el filmekkel, ehhez pedig a plakátokat és a filmképeket itt tároljuk. Később a műsorszerkesztésre tereljük a szót. Nehéz, de szép munka. Egy kicsit — ha nem is „sztárnak” — de művésznek kell lenni a változatos havi műsor ősz- szeegyeztetéséhez. No, de itt... ilyen „csillagtenger” ••• közepén irigylésre méltó. dolgozni.., 7V e kérjenek többet. Kevés a hely, és a riporter — mint ttom- 1 ' den alkalommal — most is egy regényrevalót jegyzett fel. Találkozott Évával, a mindig mosolygó, kedves szemű gépírólánnyal és gratulált a karikagyűrűjéhez; Lacival, a „gólya” kontírozóval, aki bizony jobban eligazodik még a kézilabdapályán, mint á bér- elszámolólapon; á sokdioptriás szemüvegű statisztikussal, amint éppen a számoszlopok összeadásának izgalmait vezette le egy sokat- érő slukkal; az ezer embert „tápláló” konyha vezetőjével lent ez alagsorban, ahol étvágygerjesztő illattal fogadta a déli menü. Így él, örül és dolgozik a város, a megye legnagyobb hivatala, napról-napra. A fény és a csillogás nemcsak a teret, de a kis emberi szíveket is bevilágolja. S talán ezért is örül most, 59 januárjában minden olvasóval együtt, aki e néhány sort lejegyezte: Angyal Sándor. f' yűltek, gyülekeztek a sötét felhők a 'Jr kupecvilág egén, addig-addig, míg egyszer aztán beborult végleg. Az egykori kupec, Kerékgyártó Balázs úgy ténfergett naphosszat a ház körül, mint akiből kilopták a lelket. Furcsa ember volt ez a Kerékgyártó Balázs. Nagy pocakjából úgy álltak ki kurta-vastag végtagjai, hogyha az ember végignézett rajta, önkéntelenül is a teknősbéka jutott eszébe. Széles, húsos ábrázata egy pillanatra sem árulta el gondolatait. Apró, sanda szemének csak éppen, hogy volt valami keskeny kis nyílása. — Egész életében nem dolgozott két pénz árut — mondogatták róla a szomszédok — mégis élt ez mindig. Kerékgyártó valóban lenézte a kétkezi munkát, titokban afféle speciális értelmiségnek tartotta magát. — A Vásárhoz ész kell — szokta mondani — akinek pedig esze van, annak a kéz legfeljebb arra kell, hogy parolázzék vele. Mikor aztán a parolázás korszaka lejárt, megállt. Nem csinált semmit, csak adósságot. Egyre jobban érezte azonban, hogy kopik körülötte a levegő. A füle már megszokta, hogy csak a számára előnyös hangokat fogadja be, de két szó elől hiába zárkózott el, mindig ott motoszkált a fejében: — „Adós fizessT A m sehogy sem tudta dologra fogni magát. Kijárt hajdani dicsősége színhelyére, a marha-vásárba, ott ődön- gött, amíg a vásár tartott és élvezte feltámadó emlékeit. Egyszer a szokásos vásári bolyongás közben érdekes alkudozás ütötte meg a fülét. Közelebb húzódott és kihallgatta. Szép kis tarka tehénre folyt az alkú, ■ a tulajdonos paraszt ember és egy vidéki idősebb házaspár között. Nehezen ment a vásár. Az ember sehogy sem engedett az utolsó árból. A vevők mégegyszer kikötötték, hogy mit fizetnek a tehénért — az ember nemet intett, hát egyenlőre elmentek. — Kerékgyártó tapasztalatból tudta, hogy nem véglegesen. Jól látta rajtuk, hogy megveszik a tehenet, csak előbb elmennek egy kicsit és meg jár kajtatják magukban a vásárlási gondot. — Szép jószág — mondta a tehenes gazdának, mikor a vevők elmentek. — Ajándék azért a pénzért. jó lesz... — nézet az emberre, s nyújtotta jobbját. A z ember tétován belecsapott. Ke ^ rékgyártó nem engedte el a kezét. — Volna még itt valami — hunyorított hamiskásan. — Iszunk itt a kocsmában egy áldomást a Riska egészségére. A vevők ebbe is belementek. A kocsmában pontosan leszámolták a pénzt. Kerékgyártó megolvasta gondosan és elrak- ‘a. Koccintottak, majd a kupec kikért még " A KUPEC " — inkább fűbevagom, minthogy olcsóbban adjam — felelt a tehenes. Közben a vásárlók vissza-vissza te- kintgettek és látták, hogy Kerékgyártó a tehenessel beszél. Észrevette ezt a kupec is és hirtelen megérezte, hogy ütött a cselekvés órája. Utána eredt a vevőknek. — Várjanak — szólt egyenesen az embernek, mikor elérte őket. Mit adnak hát ezért a tehénért? Az ember megmondta, hogy ragaszkodik ahhoz, amihez az elébb. — Hát nem bánom — adta beleegyezését Kerékgyártó. — Nem akartam szólni az imént, mert a testvérem (itt a tehenes felé bökött) nagyon köti az ebet a karához. Behat valami szavam nekem is csak van, igaz-e? Mert hát olyan örökség tele a Riska az anyánk után. Ezer foglaló három féldecit és mint akinek nagy mulasztás jut qz eszébe, a homlokára csapott. — Ejnye, megyek már, szólok az öcs- kösnek, hogy ne árulja a más tehenét Nevetett. "'-*7 Várjanak, jövök mindjárt. Persze nem a tehenes felé ment, hanem pont ellenkező irányban hazafelé. A vevők meg vártak, miközben nóttön nőtt bennük valami izgalom. — Gyere anyjuk, nézzük meg, hol maradtak ennyi ideig — szól pár perc után az ember. Kimennek, hát látják ám, hogy a tehenes még mindig ott ücsörög a Ritkával, a „báttya” meg nincsen sehol. No, az asszony meg kezdte mondani atomnál, hogy neki az idősebb ember nem tetszik, miért is kellett annak az a foglaló előre. Az ember meg csak sietett a tehenes felé, hogy a szipogó asszony alig tudta követni. — Miért nem jött már, ott várjuk a kocsmában — szólt az ember a gazdához, mikor odaért. Hát megvettük a tehenet. — Tőlem? — csodálkozott a tehenes. Vagy megadják érte, amit kértem, vagy nem adom. megmondtam! — Ejnye na, ne vicceljen, a bátyja már eltette a foglalót is — mérgelődött ez ember. — Miféle bátyám? Nincs nékem kérem senkim, olyan egyedül vagyok, mint a kívül tartott kisújjam — mondta most már a tehenes is mérgesen. A vevők elé csak most tárult ki teljes egészében a tiszta igazság. Becsapta őket, elvitte a pénzt. Hová? Merre? Most mi lesz? Ezer forintért sírni lehet, sok-sok munkából került és ellopták tíz perc alatt. Hiába dolgoztak érte, oda a pénz... Körülfogják az emberek a póruljárt vevőket. Lassan kiderül, mi történt. Valaki kuncog az eset fölött, a többiek sajnálkoznak, a kis riadt öregeknek meg segítségért kapkod a tekintete, Betörten állnak a kör közepén. — Balázst láttam itt — szói egy ember. — Csakugyan, hol •van Kerékgyártó? — Nem látták Kerékgyártót? ár perc és mindenki a kupecet keresi. Mikor a háza élé érnek, már úgy tódulnak be az emberek, hogy adja elő a pénzt, amit elvett. Még be sem igazolódik, hogy ö volt a tettes, a két öi -g még oda sem ért, már elkezdődik az ítélet: a kupecek egykori becsapottal verik istenesen ezt az egyet. Kém János. ofGyűri Ilié» György : ÍITO IN Zikita^i... zikitaki... Megy a vonat, kedvesen Vár válaki... vár valaki Szeretem őt... szeretem Zikitaki. megcsikordul.. A fényképed is viszem. A kerékkel versenyezve zakatol az én szívem. Míg kint súlyos cseppek esnek, s benf egy nő sonkát eszik, zikitaki, előveszlek; rámnevetnek szemeid. Te leszel a feleségem, te leszel a mindenem... Rohanjon az idő, mint e vonat száguld most velem: Rohanj remény, száguldj álom. tárul már az otthonunk. Munka után megpihenni egymás mellett ott fogunk. Rácsos kiságy is lesz benne, uz oldala hófehér. Ki alszik ott zikitaki? — a köd mindjárt végetér, s a sonka is elfogy lassan. — Ugye lány lesz, csöpp, szelíd barnahajú és a szeme . olyan, mint a tieid? Zikitaki... zikitaki... A szivem még zakatol.» Jön a vonat. Te most ébredsz, á reggelizel valahol. Jön a vonat, jön a vonat, zörög, csattog, úgy siet. — Kendőt térit a nő szemben, zöldszínű, mint a tied. Zikitaki... elmondom a kerekeknek, hogy ki vár. Akkor még jobban sietnek! — Már a köd alig szitál, s egy bácsi most dohányt tömköd pipájába. Meglesem. — Zikitaki... Megy a vonat, s rád gondolok, kedvesem...
