Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-11 / 9. szám
4 KELETM AG V ARORSZAO 1959. JANUAR 11, VASARNAP /j müncheni Lulu bárban ezen a napon is történt valami. Egyesek szerint szürke hétköznapi eset, mások szerint égbekiáltó tragédia. Herr Billing, a mulató tulajdonosa igazán mindent elkövetett, hogy az úri kompánia jól érezze magát.' Különösképpen kedvébe akart járni mister Joe Berkeley- nek, az amerikai'missio kapitányának, aki mellesleg egy milliomos szenátor csemetéje. Billing úr direkt dz ő kedvéért újította meg 20 tagból álló görl-hadosztá- lyát, tréfás nevükön a „szoknyás szputnyikok”-at. (Nevük onnan származik, hogy adott jelre hirtelen a levegőbe dobják magukat és partnerük nyakába esnek vissza.) A csinos lányok bemutatkozó számuk alkalmával mister Berkeley páholya elé . vonulva emelgették centivel mért, válogatott lábukat és epedően küldték feléje dollárokkal mérhető mosolyukat. A női dzsesz- kar is derekasan kitett magáért, Most játszották elő szőr a neves slágerszerző új Rock and rollját: „Rúg, kapál a buta szívem, Légy a párom, légy a hívem, Láz remeg a piros számon, Oh, Joekám, csókod várom...“ Mister Berkeley azonban rájuk sem nézett. Elmerengve szemlélte a gyöngyöző pezsgővel teli poharát. Billing úr, a tulaj agódva állt a páholy közelében, hogy azonnal inthessen Fritznek, a fehér frakkos főúrnak, amaz meg a pincérek hadának, fia netán a kedves vendég óhajtana valamit. Hiszen a mister most is a legnagyobb hal, neki kell a legjobb horog. A görlicék befejezték ézt a számukat s egyenként vonultak el a jenki páholya előtt. Az apró neylonfod- rocskák alól formás idomok villogtak elő■. Kacérkodva tisztelegtek a dollárok atyja előtt. A lányok e rövid alkalom keretében is harcba dobták a csábítás fegyvereit: a legbályosabb mosolytól kezdve a legizgatóbb pózokig, de a jenki változatlanul maga elé mereszt- gette halszemét. Így aztán más páholyokba surrantak be egy-egy intésre. Lassan benépesült a parkett kavargó párokkal, bugyborékoló jókedvvel s a dzseszkar újabb dalával: „A szivem csak érted dobban, My daer, én szeretlek jobban. Nem kell pezsgő, asszú bor, Ha forró ajkunk összeforr...’’ A| mister, a figyelmesség központja — Billing úr legnagyobb örömére — végre is megmozdult. A. pókhason ülő hólyagfej hivogatólag billent félre. Billing úr hétrét görnyedve kúszott közelebb: Parancsoljon, sire! — Ilyen unalmas itt maguknál? Semmi eredeti számúk nincsen? Ezekkel a lotyókkal akar maga engem felrázni, old boy?rü6‘ Billing úrnak meleg párák lepték el a homlokát. Ha a szputnyik-szám sem eredeti a misterrtek, akkor mit tehet ő itt hirtelen? Pedig tenni kell valamit, ha törik, ha szakad. Ez nemcsak egyszerű üzlet, hanem jelentős külföldi összeköttetése forog kockán. Bizonyos megbízatása volt eddig az amerikai misiótól különböző vendégek megfigyelésével, találkozók lebonyolításával kapcsolatban. S ha most nem tudná az összekötő tiszt magánszeszélyét kielégíteni, talán vége szakadna a zsíros üzleteknek is. Milyen rigolyások ezek a jenkik? Dadogott valamit és sietett Fritzhez. Az talán, kitalál valamit... Fritz a finn szépséget javasolta a jenki páholyába küldeni. Jöhainen, a legutóbbi párizsi szépségverseny győztese csupán pár napja kötött szerződést a lokállal, Üj számát tanulta be éppen aznap délelőtt s közben kificamodott a bokája. Most bebugyolált lábbal, lázasan fekszik a szobájában. így hát Tutira, az apró lábú japán lányra esett a választás a harakiri jelenettel. Tuti száma vastapsot kapott a közönségtől, de a jenki tömpe orra idegesen remegett, amikor vizenyős szemé vei magához parancsolta újra a szenvedő arcú tulajt: — Torkig vagyok ezekkel a nyomorék japánokkal! — sziszegte a nagy úr alázatos kiszolgálójához. — Van még egy félórácskám, amit eltölthetek itt ebben a halálosan unalmas lebujbán. Ha addig sem tudnak felvidítani, akkor gudbáj, mister Billing... A tulaj rákvörösen támolygott ki a folyosóra. Fritz és néhány pincér aggódva követték főnöküket. — 1.000 márka annak, aki 20 percen belül kitalál valami okos dolgot — lihegte a tulaj verejtékező hom- lokát törölgetife. A fiúk szétszaladtak, hátha a szép lányokkal ki tudnának sütni valami szenzációs produkciót... •k /# Fridrich Schiller Strasse neonfényes kirakatai ** előtt fiatal lány osont félénken az éjszakában. Karján vesszőből font kosár tele viruló piros rózsával. Szemében apró tüzek vibráltak, akár az óriási gyászkalapként városra boruló éjben a távoli szentjánosbogárkáknak tűnő fénypontok. A néhány száz méternyire tündöklő transzparens irányába lépegetett szorongó érzésekkel. A hol elalva, hol kigyulladó fénybetűk ezt írták az éj feketeségébe: LXJLU BÁR. Ott vannak a pénzes kuncsaftok. így mondta ezt Helga, akivel a menekült- tábor kapujában ismerkedett meg ma délután Kovács Sára. — Oh, miért is indultam el egyedül — torpant meg egy utcasaroknál, amikor felbukkant egy magános alak Zaj tűi Antal: SZEGÉNY SÁÍU a homályban. Zakatoló szívvel húzódott egy kapu árnyékába, amíg eltűnt égy mellékutcába az árnyék. — Oh, ha így félek, egy szál rózsát sem adok el — sóhajtotta reszketősen. Nahát akkor, Sári, szedd össze magad! Egy, kettő, egy, kettő... húzd ki magad, te copfos! így mondta ezt otthon mindig Csáti Béla, a testnevelő tanárunk. — Jaj! Valami puhára talált lépni az a félénk kis lábacska. Ijedtében felkiáltott. Lapult szegényke a falhoz, mint a kiscsibe a héja előtt. De nem hangzott semmi, csak a. szíve, zakatolása. Hiszen csupán egy rózsától ijedt úgy meg, amit akkor ejthetett el, amikor visszaszaladt a saroktól, mert feltűnt az a magános férfi. Felemelte a rózsát és a szívére szorította. Ha látná ezt Csáti tanár úr, megmondaná: no, te kis copfos, ez a bátorság? Két ágba font dús haját hátrabillentette a válla fölött és nekiindult elszántan, gyors léptekkel. Remegő keze öntudatlanul is a rózsaszirmok tépegetésében keresett biztonságot. Szívének dobbanásai felelgettek a kéz játékára: élek, halok, élek, halok... Lelki szemei előtt megjelentek leánypajtásai, amint egyszer a pásztortáska tasakjait tépegették játékosan a fe,r hértói réten, s titkon a. csinos Csáti tanár úrra gondolt akkor is. Elfogytak a rózsaszirmok s az édes emlék hatása alatt tépegető kezecskéje egy darabig üresen tették meg az útit a csüpasz fózsavacokhoz. Ah! Már megint ez az ijedelem! Az volt az utolsó, hogy „halok”. Véletlen az egész. Akkor „élek” jött ki. S milyen szép volt a határ és milyen jó volt az a kirándulás a „ke- fés” diákokkal. Tolultak az emlékek Sári agyába hirtelen. A nagy felfordulás képei elevenedtek meg, amikor Katicával, pz unokatestvérével és annak férjével odahagyták a szülőket, iskolákat, barátokat, Csáti tanár urat és mindent, amit csak azóta tud igazán értékelni. Eleinte érdekes volt á barangolás, a szép tájak az idegen emberek, mz idegen szó, a sok megbolydult magyar rohanás. Aztán egy napon ráébredtek, hogy vége a kalandnak. A könyörtelen élet rémitő kérdésekkel rohanta még a nyugati csodáltat kívánó szíveket. Hol van hát az a mesés, pompás élet? Abban a mocsfcos, börtönszérű táborban; ahová szerencsére mindhárman együtt kerültek — kiábrándult, honvágyat érző, ellom- posodott, nyomorgó emberek élnek már csak. Néhánynak — mint sógorának is — sikerült egy uradalomban munkát találni;mint segédgépész. De amit keres, az bizony nagyon kevés hármuknak, rövidesen, immár négyüknek, mert Katica kisbabát vár. Ezért aztán ma estétől kezdve ő, Sárika is megpróbál egy kis pénzt keresni. Helga, a tábor német kapusának lánya férjhez ment egy rendőrhöz s örömében átadta kosarát tele rózsával s ráruházta « virágárust engedélyét is Sárira. A jó Helga még tanácsokkal is ellátta: vegye csak fel magyar címeres diáksapkáját és diákblúzát, így nagyobb sikere lesz. Annál jobb, ha egy kicsit kopottas már. Ha keres lassacskán, majd csak vehet egy valamire való ruhát. Addigra talán megkapják a hazautazási engedélyt is... If íg így morfondírozott Sárika, meg is érkezett a árM jrár ßgy darabig félénken nézelődött a fényárban úszó bejáratnál. Miért is nem hívta el erre az első útjára Helgát, hogy megismerte volna legalább a járást. Még jó, hogy az öreg portás megpillantotta az üvegajtón át és mosolyogva tessékelte befelé a kisleányt: — Ach wie ist es schön Bitte, bitte, kommen Sie her! Sárika, szegény, bekerüli a kapun a fényes halba s első dolga volt, hogy az öreg portást megajándékozta egy szál rózsával. Az öreg portás látta rajta rögtön, hogy szegény gyámoltalan magyar lányka s nem fogadta el ingyen. Sárika szabadkozása ellenére is markába dugott némi aprópénzt. Közben a ruhatáros lány is hozzájuk lépett s kézzel-lábbal magyarázták Sárikának, hogy biztosan megteszik tőle a virágot hamarosan, hiszen olyan bájos kislány és olyan gyönyörűek a rózsái. Ám eközben tűnt fel Fritz, a főúr nagy gondokba merültén. Sárika felbátorodva a két egyszerű dolgozó szíves szavaitól, mindjárt kezdte kínálgatni hibás némettudásával Fritznek a virágot: — Mein Herr, bitte, schöne virág, schöne rose... Fritz a háború alatt Magyarországon is megfordult a Hitler ármádiájával mint katona. Gagyogott valamit magyarul, akár Sárika németül. így aztán némileg meg értették egymást. — Merd csák szeb matyar lánchen be a bár. Alles rosa megvásárol sok Herr szerető. Dort fan die Tür, kápu, faty kilincs,’ faty hoty hívja matyar... Sárika ragyogó arcocskájával pukedlizett Fritznek s boldog mosollyal indult a Fritz által megjelölt ajtó felé. De alig tett egy-két lépést, Fritz felvillanyozva utána kiáltott: ! ■ — Hopp! Halt! Du, kleine Mädchen, pénz sok, meg jó, ety naty mister... Donner Wetter! Huh! Du bist eine schöne Star! ★ MJ~ ogyan születnek a karrierek, hogyan lesznek “ sztárok a hamvas szűzi lánykákból ott Nyugaton sok eestben? Kovács Sárika most hirtelen egy ilyen nagy lehetőséghez jutott. Ő nem is volt tudatában ennek, csak egy kis virágárusnak természetszerűleg kijáró szerencsére gondolt és arra, hogy kíváncsiak egy disszidált magyar kislányra és sajnálatból megkönyörülnek rajta néhány márkával. Ha tudta volna, mi vár rá ezen az estén, milyen árat kell fizetnie a bárt sztárságáért, dehogyis indult volna el kis virágkosará- oaí a léha örömök fekete templomába, ahol csillogó ruhát húznak ugyan a testére, felültetik a Mammon trónjára, de el is kell búcsúznia ugyanakkor mindentől, ami szép és nemes, ami liliomos lelkének fehérsége, ami becsületének, szűzi tisztaságának fellegvára. S nem marad meg más, csak a boldogtalanság, önmaga megvetése és a halál kívánsága. Szegény Sárikának ez lett a sorsa. Fritz meglátta a bájos, szende, angyalian csinos kislányban s a virágkosárban s a „vasfüggöny” mögötti „rejtelmek” képzeletet izgató szituációjában az amerikai tiszt petyhüdtségének injekcióját s egyben az 1.000 márka elnyerésének lehetőségét. Billing úrral együttesen, s az egyik cifraruhás magyarszármazású bárhölgy közreműködésével sikerült rávenni Sárit arra, hogy öltözzön fel piros csizmás, rövidszoknyás magyar lánynak és a virágkosarával a karján énekelje el a pódiumon a Honvágy-dalt. Ezért kap 50 márkát előre és utána a vendégektől a virágokért ki tudja mennyit, s az mind az övé lehet. Szabódott eléb a lelkem, de csak azért, mert attól drukkolt, hogy hogyan is álljon oda egy ilyen szerepléshez még egy olyan szívének kedves és ismert dallal is, mint a Honvágy-dal, melynek minden szava egy bús sóhajtás, epekedő vágyakozás, fájó zokogás. Ott á táborban sokszor eldudolták együtt az édes hazától elszakadt magyarok s mindig könny szivárgott elő a fátyolos szemekből. S ha elcsuklaneP a hangja? Felsülne és szégyenszemre elesne a szép keresettől. Szegény bohó gyermek. Alig akarta elhinni, hogy azt nem veszik vissza, hiszen már kezében van a pénz és tegye el, ahova akarja. A könnyek meg nemhogy felsülést, hanem bomba sikert hoznak úgyis. Wj' gy kis szíverősítőtől aztán mégis bátorságra kikapott. És fellépett Sárika a pódiumra. Tiszta csengésű, üdé gyermeki hangja felcsendült: „Oly távol, messze van hazám, Csak még egyszer láthatnám...' lúlpityeredett szegényke mindjárt s végig remegő hangon, rángó ajkakkal sírta végig a dalt s bizony a közönség nagy része is vele könnyezett. Mister Berkeley maga is meghatódott és személyesen ment oda gratulálni á bú jós iriagyar lánykának. Meghívta a páholyába a lámpalázban, zavarban és honvágyban égő drága gyermeket. Szegényke azt se tudta merre és hova vezetik, csak ment. Nem vette észre az ártatlan teremtés, hogy Billing úr összehúzta a páholy függönyét, sem azt, hogy nesztelenül kisurrantak a pincérek a tulajjal együtt és magukra maradtak. Mister Berkeley hólyag képe nyájasra húzódott. Mutatta, hogy nagyon örül a virágoknak és minden szSl rózsáért egy dollárt számolt le a kislány elé. Szegényke a könnyein át mosolygott a nem remélt summa pénz láttán, Bájosan mosolygott jótevőjére, aki már is leplezetlen mohósággal falta tekintetével. De a naiv lélek mindezt nem látta.. Hogyan is látná az ártatlanság a bűnt, a fény az árnyékot, a hiszékeny emberszeretet a hamisságot? A jenki mozdulataival szabadkor zott a lányka köszönésének nyilvánításától, amit főhajtással és pukedlizéssel fejezett ki. A jenki tiszt visszaültette a helyére és kínálta az asztalon felhalmozott finomságokkal. Sárika ilyen szépen tálalt ínyencségeket még sohasem látott és olyan különös jó ízeket még sohasem kóstolt. Megízlelgette a csillogó kristálypoharakban habzó italt is. Az édeskés pezsgőtől könnyű szédület fogta el s olyan csiklandozó érzések visongtak a szíve körül, mint egyszer valamikor Pesten a hullámvasúton. S kacagott, kacagott boldogan, ahogy csak egy édes, naív gyermek kacaghat... /t jenkinek imponált a ritka falat. Vigyorogva szemlélte, hogy szegényke mind jobban elbódul, ezért fokozni kezdte a mulatságot. Hordó hasa, hólyag képe felemelkedett a székről és merev gólyalábaival suta tánclépéseket lejtett. Sárika majd megpukkadt nevettében. Hogyisne! Mintha egy ökör kapott volna két lábra táncolni. Hozzá még mekegett is, mint a kecske. Táncra perdült aztán maga is, hogy megmutassa annak a mekegő ökörnek, hogy milyen is a szóló magyar csárdás. Rózsás ujjaival pattintgatott, piroscsizmás lábacskájával dobbantott és szédületes forgásba kezdett. S ekkor érte utói a tragédia: megszédült s elfehéredve kapaszkodott meg az asztal szélében. A jenkinek ütött a diadalmas órája. Ördögi vigyor- ral nyalábolta át az elalélt Sárikát és lefektette a páholy keleti szőnyeggel fedett pamlagára. A leitatott lányka ájultan is ösztönösen megpróbált tiltakozni a brutalitás ellen. Felvisított és belemart a jenki eltorzult arcába. De a galádság győzött az ártatlanság gyenge haván...
