Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-11 / 9. szám
1959. JANUAR 11, VASÁRNAP K ELETMAGY ARO RS Z ÄG s Taggyűlést tartottak a Partisan Szövetség tagjai Tegnap délután taggyűlést tartottak a Magyar Partizán Szövetség megyénkben élő tagjai. A megjelentek előtt az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről Nagy Sándor, a párt megyei bizottsága ágit. prop. osztályának vezetője tartott beszámolót. A további tennivalókról Harkai Sándor elvtárs, a szövetség titkára tájékoztatta a megjelenteket. A taggyűlésen elhatározták, hogy a mártírhalált halt Soltész Mihályról február 2-án tartanak megemlékezést. Alaposan felkészülnek a Tanácsköztársaság 40. éves jubileumának méltó megünneplésére is. A mártírhalált halt Márton Ferencnek Ti- szalökön emlékművet állítanak fel. Szó Volt arról is, hogy a Partizánszövetség tagjai a mozgalomban, harcaikban szerzett tapasztalatokról, élményekről rendszeresebben tartsanak beszámolókat a KISZ és az úttörő-szervezetekben. A hathónapos munkatervükben szerepel azoknak az öreg harcosok sírjainak a felkutatása is, akik a város és a megye különböző területein haltak meg. IS társadalom segítségét kérjük! Fontos kérdésekről tárgyal megyénk békemozgalmának vezérkara Megyénk békemozgalmának vezérkara, a megyei békebizottság január 16-án, pénteken fontos kérdéseket vitat meg. Az ülésen — melyre meghívták a járási bé- kebizottságok elnökét, titkárát és az V. Magyar Békekongresszus résztvevőit — megtárgyalják a szervezett békemozgalom elvi kérdéseit, alapját célját és jellegét, valamint ismertetik és elemzik a békemozgalom helyzetét. A referátumot Szigetvári Lajos elvtárs, a megyei békebizottság titkára tártja. A kibővített ülésen vitatják meg az 1959-es, tizennegyedik békeév teendőit és több hasznos kérdésben hoznak döntést. Jutalmazás a tagkönyvkiosztó taggyűlésen Pénteken este tartották meg ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűlésüket a Közúti Üzemi Vállalat KISZ-szervezetének tagjai. A beszámoló, valamint az azt követő vita után a fiatalok átvették új' tagsági könyvüket. A taggyűlésen könyvjutalmakat adtak át a legjobban dolgozó KISZ-fiataloknak, majd a KISZ-szervezet megvendégelte a fiatalokat, s a városi KISZ-bizottság, a vállalat vezetőség, a párt- és a szakszervezet részéről jelenlévő elv társakat. Virágzásnak indult, s eredmények A napi munka, a hétköznapok küzde is akadnak, ott élnek az emberek tu megmaradt bennünk. Különösen vés fiataloknál, alüket rossz környezetük itt-ott meglelhető hinár visszatart, mé Régen nem törődtek a fiatalokkal oltalmazzák őket a bűn, a szénvedél lányok és fiúk sorsát. Nálunk ez nem reket akarunk nevelni és segítünk ut Vasárnaponként megjelenő cikkso az egész társadalom segítségét: fog.ru sük meg azoknak a fiatal emberekn zetben, szennyben, züllésben élnek — ka lesz! ben egyre gazdagodik társadalmunk. Imei során azonban buktatók, hibák datában, él a régi rossz, ami még zélyés ez az új, kezdő életeknél, a , a kapitalista rendszer örökségeként rgez. , azzal sem, hogy megelőzzék a bajt, y csábításától — hagyták elzülleni a így van. Mi becsületes, boldog embe- at keresni az eltévedt fiataloknak is. roztunkban ehhez kérjük az olvasó, nk össze, s okosan, előrelátóan mentek az életét, akik veszélyes környe- tanítsuk becsületre őket- Derék munSürgős beavatkozást két iszákos szülő és kilenc gyermek életébe! EMLEKEZES 1 959. január 7-én örökre elbúcsúzott tőlünk Bartha Ferenc, szeretett kartársunk. Nagy volt akaratereje. Amikor tüdőasztmája fojtogatta, nem engedte szóhoz jutni, akkor is két kézzel magyarázott hang helyett, de az oktató munkát félbe nem hagyta. Fülembe csengenek szavai, amikor mint nyugdíjba készülő búcsúzott tőlünk ég növendékeitől. „A négyes szám végig kísért egész életemen — mondotta. — 1894-ben születtem. 44 évig tanítottam. 4 évig voltam katona. 400 évre visszamenően igazolni tudom, hogy elődeim mind tanítók voltak, jó magamtól apámon keresztül ükapám apjáig. Tanítónak születtem, az iskola volt az igazi otthonom. 4000 növendéket ne-_ veltem. 40.000 órán át tanítót-" tam. Engedjétek meg — búcsúzott —, hogy ezután is be- hr.nézzek közzétek egy-egy gyermekfejet megsimogatni és az iskolához dörgölőzni, mert ez jól fog esni.. Valóban többször felkereste volt műhelyét, s mindig boldogságot, örömöt, vidámságot hozott közénk. Tegnap álltunk utoljára mellette. Növendékei szeméből patakzottak a könnyek, mint megannyi hálagyémánt. Ezek a gyémántszemek temették el koporsóját. Juharos Dezső pedagógus. A városi gyámügyi hatóság asztalán hatalmas aktacsomó fekszik: az M.-család, az apa, anya és kilenc gyermek aktái. Környezettanulmányok, jelentések, feljelentések, kérelmek, jegyzőkönyvek, határozatok. Egy rossz útra tért család sorsa, kilenc fiatal élet megrázó tragédiája. Lapozgatok a papírok közt. „...Az ágyon még szalmazsák sincs, szalmán mászkál egy másfél éves, csaknem teljesen ruhátlan gyermek“’. — írja az egyik környező. „ ... A gyermekeket ütik-vérik, a kis Máriát részeg anyja úgy rúgta állón, hogy állkapcsát a kórházban tették helyre. _ “ — jelentik a gépelt betűk. Itt fekszik a IV. sz. általános iskola feljelentése a szülők ellen, mert a 12 éves András gyereket nem engedik iskolába. Ez csak néhány irat a többi közül. Megnézem a legutóbbi jelentést, illetve a gyermekek felsorolását. Ezekből teljes képpel kibontakozik a maga megdöbbentő valóságában az . sors, ami, kilenc szerencsétlen gyermek osztályrésze a bűnös szülők züllése miatt. M. Pistike — két éves. Öt és nyolc éves kistestvérei gondjára bízva vacog naphosszat, sokszor mezítláb a fútetlen lakásban, hangos sírása felveri a környék csendjét. M. Julika — öt éves. öccséhez hasonlóan, hiába várja egész nap, hogy-anyja hazajöjjön, enni adjon neki, megmosdassa. Szívesen elrágcsál egy kis kenyérmaradékot is. M. Zsuzsi — nyolc éves. Helyes, talpraesett, barna kislány. Idén még csak tíz napot volt iskolában. M. Ilonka — kilenc éves. Szülei örökbeadták, 1951 óta nem látU lünk az asztalnál, egy kis sört iszunk. Hallgatunk egy rövidet hármasban. Csapódik az ajtó, erre felfrissülünk. — Ide szoktatok járni? A vékonyarcú Tamási Laci legyint. , , — Néha. Esetleg vasárnap. Sötétedésig... Ezt az utolsó szót egy kicsit megnyomja. Aztán Gyurlca, aki tisztes nevén Nagy György, és a magtermeltetőknél „bábáskodik” a gépek körül —; nemrég szabadult — szélesen mosolyog. Még szavainak is nevethetnék je van, s alig értem meg, hogy bizony az ipari tanulónak hétre otthon illik lenni, de így is van ez rendjén, még ha valaki utolsóéves is. Tanulni kell... Laci nem tronfol, inkább az órát nézi, hogy van-e még egy kis idő tereferére. Van. — Hát ide figyelj, öregem. Te sokhelyütt megfordulsz. De mondd meg már nekem, hogy tizenkilenc- éves létemre mit csinálhatnék, ha most belépne egy tanár és fülön ragadna...? Nafene. Erre nem is gondoltam. IS utatok a fiatal fiúk tekinte- tében. Gyurka is bókolt rá, pedig ő már igazán „biztonságban" érezheti magát. Átveszi a SZÓL — Tudod, mi már úgy egymásközt, meg a kisz-gyűlésen sokat beszéltünk arról, hogy tenni kellene valamit... Valamit, én nem is tudom mit. Mert nézd meg, vasárnap délutánonként, meg sötétedéskor a fiatalok százai csak a korzót járják. Nem tudom, meg- kérdezte-e már valaki tőlük mi célból? Fiuk a korzón . . . — Ilyet nem is lehet kérdezni — vág közbe Laci. — Fiatalok, hát kell a séta meg a randevú. De más is kell... Akik már megszokták a Kossuth téri korlátot, meg a csemege előtti ácsorgást, azok lehet, hogy legyintenek, de azt mondom: a nyíregyházi fiatalságot össze kellene terelni valahova. Lenne égy állandó hely, ahová szombat, vasárnap délutánonként eljárhatnának. Repül az idő, Laci az órára bök. Egyéb se kell a kis aprószemű lakatosnak, gömbölyű ujjaival átfogja a karom. Szinte súgja: — Ott, felügyelet mellett még udvarolni is lehetne... Mondjuk tartanánk egy kis előadást a diák és diáklány kapcsolatáról, az űr- rakátéról, meg kiviccelnénk mindenki szeme láttára a rokendrolt, a hulahoppot. Az jó lenne... biz- isten. Még lehívathatnánk Dezsé- rit is. meg nagyhírű tánctanárt. Azok'tól sok okosat lehetne elcsenni... I I e fiúk — érvelek végre — mindezt megcsinálhatjátok üzemen, iskolán belül is... — Meg is csinálunk belőle valamennyit — feleli Tamasi Laci — de éppen így kellene felfrissíteni, megóvni az elszúrküléstől a kisz- életet. Hogy másokkal is találkozzunk! Te, elhiszed megölné az irigység a korzó srácait. Aztán megkívánnák és ők is velünk tartanának. — Hallottatok már a központi együttesről? — Félfüllel. Már az is szép lesz. De a nagytöbbségnek még mindig hiányérzete marad. Tudod mért érdekel ez most különösen bennünket. Nemrég volt a tagkönyvkiosztó, hát most mindenki nagyon akar csinálni valamit. Ez kell: mint egy nyájat összeterelni valamennyiünket! Nagyon kérünk, írd meg ezt... (a. s.) ták, azt sem tudják, hogy él-e? Megtudtam, hogy jelenleg a debreceni nevelő intézet lakója. M. Andris — 12 éves, Szája messziről bűzlik a cigarettaszagtól. Két évvel idősebb, mint osztálytársai, mert évek óta nem jár rendszeresen iskolába. Pénzt csór, s amíg a lopott pénzből tart, nem kerül haza. Barátaival megbeszélte, hogy ellopja idősebb bátyjának a lovát, baltát, kést szereznek, az erdőben bunkert ásnak és megölik az embereket. Hetekig a szomszéd disznőpljában aludt, mert félt hazamenni, félt1 a veréstől. M. Mária — 14 éves. Hetedszer járja az első osztályt. Jelenleg Högyészen van nevelőintézetben, saját maga kérte, hogy vigyék el otthonról, mert már nem bírta az ütlegeket, gorombaságokat. M. Feri — 15 éves, állítólag a nagyanyjánál van — a valóságban állandóan csavarog rosszké- pú, züllött barátaival. M. Vera — 19 éves. Jelenleg valahol Győrben van. Még 16 éves sem volt, amikor szülei a kocsmában részeg vendégekkel hozták össze. Már kora gyermekkorában az anyja féldecikkel itatta. A hatóságok Sopronba vitték állami gondozásba, de onnan az ellenforradalom idején hazaszökött. Itthon állandóan férfiakat : hozott a lakásba, s olyankor kistestvéreit kikergette. M, Mihály, a legidősebb —- húsz éves. Nagyanyjánál lakik, fuvaros a Belspednél. És a szülők? Az apa, M. Mihály vízhordó segédmunkás az egyik étteremben. Gyenge, akaratnélküli báb, az ital, a züllés megvé- nítette. A törzsvendégek jól ismerik, „potyázni" jár hozzájuk, s egy féldeciért elvégez különféle teddide-teddoda munkát. Havi jövedelme 1000 forint, de a pénzt a felesége elissza. Az anya, M. Mihályné, kiélt, rosszarcú nő. Ö is ugyanott dolgozott, de mindig részeg volt. A többszöri figyelmeztetés sem használt — felmondtak neki. Most is mindig a kocsmában található, férje után kullog, elszedi a pénzt és iszik. A poharak aljáról összeönti a maradékot és megissza. Késő este kerülnek haza a szülők, részegen, nem egyszer valamelyik gyermekük támogatja haza őket, de az is előfordul, hogy taxit hozatnak, mert máshogy nem tudnak hazamenni Erre telik, — de a gyerekeknek az étteremben kell sokszor összekaparni a tányérokon maradt maradékot, s azt hozza kosarában a kis Andris, vagy testvére a többieknek. Sokszor kaptak már segítséget. Se szeri, se száma a különféle szociális segélyeknek, juttatásoknak, amiben a sokgyermekes M. családot részesítettek, de a ruhácskák, az éleiém, a gyermekek részére juttatott pénz — mindig lecsúszott a szomjas szülők, különösen az anya feneketlen torkán. A szomszédok vágya, hogy messze kerüljenek a környékről, Féltik saját gyermekeiket a tetves, elhanyagolt M. gyerekektől! trágár szavaiktól, a szennytől, a zülléstől. Meglátogattam őket. Épp most költöztek új lakásba, a szomszéd öreg asszony meghalt, ő is a házban lakott, s az M. család elfoglalta szobáját. — Látta volna a másikat — vágja a kis Andris, látva megrökönyödésemet a szűk szobácskábán. — Csupa lyuk volt, Ilijük belőle a Szabadtérit! Megint csak a kicsik vannak otthon. — Hol van anyátok? Vállrándítás. A Vesszősben megtaláltam okét is. Az apát félrevonom. Mindent tagad, csak Andris fiát szidja: — Javítóba kell vinni a gazem, bért! — Hogy jutottak idáig? Hallgat. Az anya beszél. Az alkoholtol rekedtes, férfias a hangja. — Megiszom én, ami jól esik—- kinek mi köze hozzá? Aztán meghunnyászkodik, meg, ijed. — Tessék majd holnap eljönni hozzánk, meglátja, milyen rend lesz! Sokszor fogadta már; 11 Hol a megoldás? Vera már menthetetlen, Mária“ már jó kezekben van, rajta talán még lehet segíteni. De mi lesz a többiekkel? Zsuzsa és Julika is Vera sorsára kerüljön? A fiúkból bűnöző börtöntöltelék legyen? Nem! Nem tűrjük, a mi társadalmunk, a mi közös, nagy családunk nem engedi,, hogy a gyermekekből emberi mivoltukból kivetkőzött szülők bűnözőket neveljenek. Vegyék állami gondozásba a kicsiket, tanítsák ’ becsületre, ' munkára, életre mindegyiket, úgy mint Ilonkát, úgy mint Máriát. A szülőket pedig törvényeink értelmében vonják felelősségre kilenc élet megmérgezéséért, a gyermekekkel szembeni legelemibb szülői kötelességük elmulasztásáért! Kedves olvasó, egyetért velem? Hiszem, tudom, hogy lehet még segíteni — és az illetékesek segí-: teni is fognak... — Vasárnap folytatjuk. — Győri Illés György. Egynapos iskola A KISZ megyei bizottsága 10-én, szombaton egésznapos továbbképzést rendezett a KISZ propagandisták részére. A járások huszonkét vezető propagandistájának továbbképzését a természettudományi és ismeretterjesztő társulat, valamint a városi KISZ-bizottság nagytermében tartják. A KISZ politikai körvezetők tájékoztatást kapnak a Párt tömegkapcsolatának és a szocializmus építésének kérdéseiről, a Világtérképe körvezetők pedig felkészülnek a békemozgalom kérdései című előadásra. A legfontosabb kérdésekről szóló konzultációt és tájékoztató jellegű előadást képzett pártmunkások vezetik. Az álmokról Tudja-e Ön, hogy ... ...Marsiast azért ítélték halálra, mert azt álmodta, hogy megölte Dionysost, a tirannusl? A középkorban a „boszorkányokkal” szemben is így jártak el. Sokszor egy-egy álom alapján indították meg a pert és ez nem ritkán a boszorkánysággal vádolt nő el-' égetésével végződött. ... nemcsak „fekete-fehéren”, de „színesen” is álmodunk? .. . hosszabb külföldi tartózkodás esetén előfordulhat, hogy „idegen nyelven” álmodunk? ... egy másodperc töredék része alatt oly sokat álmodhatunk») hogy álmunk elmesélése minden) hozzátoldás nélkül ezerszer annyi időt vesz igénybe? :.: az állatok is képesek álmodni ’