Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

1959. JANUAR 11, VASÁRNAP K ELETMAGY ARO RS Z ÄG s Taggyűlést tartottak a Partisan Szövetség tagjai Tegnap délután taggyűlést tar­tottak a Magyar Partizán Szövet­ség megyénkben élő tagjai. A megjelentek előtt az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről Nagy Sándor, a párt megyei bizottsága ágit. prop. osztályának vezetője tartott beszámolót. A további ten­nivalókról Harkai Sándor elvtárs, a szövetség titkára tájékoztatta a megjelenteket. A taggyűlésen elhatározták, hogy a mártír­halált halt Soltész Mihályról február 2-án tartanak megem­lékezést. Alaposan felkészül­nek a Tanácsköztársaság 40. éves jubileumának méltó meg­ünneplésére is. A mártírhalált halt Márton Ferencnek Ti- szalökön emlékművet állíta­nak fel. Szó Volt arról is, hogy a Parti­zánszövetség tagjai a mozgalom­ban, harcaikban szerzett tapaszta­latokról, élményekről rendszere­sebben tartsanak beszámolókat a KISZ és az úttörő-szervezetekben. A hathónapos munkatervükben szerepel azoknak az öreg harco­sok sírjainak a felkutatása is, akik a város és a megye különböző területein haltak meg. IS társadalom segítségét kérjük! Fontos kérdésekről tárgyal megyénk békemozgalmának vezérkara Megyénk békemozgalmának ve­zérkara, a megyei békebizottság január 16-án, pénteken fontos kérdéseket vitat meg. Az ülésen — melyre meghívták a járási bé- kebizottságok elnökét, titkárát és az V. Magyar Békekongresszus résztvevőit — megtárgyalják a szervezett békemozgalom elvi kér­déseit, alapját célját és jellegét, valamint ismertetik és elemzik a békemozgalom helyzetét. A refe­rátumot Szigetvári Lajos elvtárs, a megyei békebizottság titkára tártja. A kibővített ülésen vitat­ják meg az 1959-es, tizennegye­dik békeév teendőit és több hasz­nos kérdésben hoznak döntést. Jutalmazás a tagkönyvkiosztó taggyűlésen Pénteken este tartották meg ünne­pélyes tagkönyvkiosztó taggyűlé­süket a Közúti Üzemi Vállalat KISZ-szervezetének tagjai. A be­számoló, valamint az azt követő vita után a fiatalok átvették új' tagsági könyvüket. A taggyűlésen könyvjutalmakat adtak át a legjob­ban dolgozó KISZ-fiataloknak, majd a KISZ-szervezet megven­dégelte a fiatalokat, s a városi KISZ-bizottság, a vállalat vezető­ség, a párt- és a szakszervezet részéről jelenlévő elv társakat. Virágzásnak indult, s eredmények A napi munka, a hétköznapok küzde is akadnak, ott élnek az emberek tu megmaradt bennünk. Különösen vés fiataloknál, alüket rossz környezetük itt-ott meglelhető hinár visszatart, mé Régen nem törődtek a fiatalokkal oltalmazzák őket a bűn, a szénvedél lányok és fiúk sorsát. Nálunk ez nem reket akarunk nevelni és segítünk ut Vasárnaponként megjelenő cikkso az egész társadalom segítségét: fog.ru sük meg azoknak a fiatal emberekn zetben, szennyben, züllésben élnek — ka lesz! ben egyre gazdagodik társadalmunk. Imei során azonban buktatók, hibák datában, él a régi rossz, ami még zélyés ez az új, kezdő életeknél, a , a kapitalista rendszer örökségeként rgez. , azzal sem, hogy megelőzzék a bajt, y csábításától — hagyták elzülleni a így van. Mi becsületes, boldog embe- at keresni az eltévedt fiataloknak is. roztunkban ehhez kérjük az olvasó, nk össze, s okosan, előrelátóan ment­ek az életét, akik veszélyes környe- tanítsuk becsületre őket- Derék mun­Sürgős beavatkozást két iszákos szülő és kilenc gyermek életébe! EMLEKEZES 1 959. január 7-én örökre elbúcsúzott tőlünk Bartha Ferenc, szeretett kartársunk. Nagy volt akaratereje. Ami­kor tüdőasztmája fojtogatta, nem engedte szóhoz jutni, ak­kor is két kézzel magyarázott hang helyett, de az oktató munkát félbe nem hagyta. Fülembe csengenek szavai, amikor mint nyugdíjba ké­szülő búcsúzott tőlünk ég nö­vendékeitől. „A négyes szám végig kísért egész életemen — mondotta. — 1894-ben születtem. 44 évig tanítottam. 4 évig voltam ka­tona. 400 évre visszamenően igazolni tudom, hogy elődeim mind tanítók voltak, jó ma­gamtól apámon keresztül ük­apám apjáig. Tanítónak szü­lettem, az iskola volt az igazi otthonom. 4000 növendéket ne-_ veltem. 40.000 órán át tanítót-" tam. Engedjétek meg — búcsú­zott —, hogy ezután is be- hr.nézzek közzétek egy-egy gyermekfejet megsimogatni és az iskolához dörgölőzni, mert ez jól fog esni.. Valóban többször felkereste volt műhelyét, s mindig bol­dogságot, örömöt, vidámságot hozott közénk. Tegnap álltunk utoljára mellette. Növendékei szemé­ből patakzottak a könnyek, mint megannyi hálagyémánt. Ezek a gyémántszemek temet­ték el koporsóját. Juharos Dezső pedagógus. A városi gyámügyi hatóság asz­talán hatalmas aktacsomó fek­szik: az M.-család, az apa, anya és kilenc gyermek aktái. Környe­zettanulmányok, jelentések, felje­lentések, kérelmek, jegyzőköny­vek, határozatok. Egy rossz útra tért család sorsa, kilenc fiatal élet megrázó tragédiája. Lapozgatok a papírok közt. „...Az ágyon még szalma­zsák sincs, szalmán mászkál egy másfél éves, csaknem teljesen ru­hátlan gyermek“’. — írja az egyik környező. „ ... A gyermekeket ütik-vérik, a kis Máriát részeg anyja úgy rúgta állón, hogy állkapcsát a kórházban tették helyre. _ “ — jelentik a gépelt betűk. Itt fekszik a IV. sz. általános iskola feljelentése a szülők ellen, mert a 12 éves András gyereket nem engedik iskolába. Ez csak néhány irat a többi kö­zül. Megnézem a legutóbbi je­lentést, illetve a gyermekek fel­sorolását. Ezekből teljes képpel kibontakozik a maga megdöbben­tő valóságában az . sors, ami, ki­lenc szerencsétlen gyermek osz­tályrésze a bűnös szülők züllése miatt. M. Pistike — két éves. Öt és nyolc éves kistestvérei gondjára bízva vacog naphosszat, sokszor mezítláb a fútetlen lakásban, han­gos sírása felveri a környék csendjét. M. Julika — öt éves. öccséhez hasonlóan, hiába várja egész nap, hogy-anyja hazajöjjön, enni adjon neki, megmosdassa. Szívesen el­rágcsál egy kis kenyérmaradékot is. M. Zsuzsi — nyolc éves. He­lyes, talpraesett, barna kislány. Idén még csak tíz napot volt is­kolában. M. Ilonka — kilenc éves. Szü­lei örökbeadták, 1951 óta nem lát­U lünk az asztalnál, egy kis sört iszunk. Hallgatunk egy rövidet hármasban. Csapódik az ajtó, erre felfrissü­lünk. — Ide szoktatok járni? A vékonyarcú Tamási Laci le­gyint. , , — Néha. Esetleg vasárnap. Söté­tedésig... Ezt az utolsó szót egy kicsit megnyomja. Aztán Gyurlca, aki tisztes nevén Nagy György, és a magtermeltetőknél „bábáskodik” a gépek körül —; nemrég szabadult — szélesen mosolyog. Még szavai­nak is nevethetnék je van, s alig értem meg, hogy bizony az ipari tanulónak hétre otthon illik lenni, de így is van ez rendjén, még ha valaki utolsóéves is. Tanulni kell... Laci nem tronfol, inkább az órát nézi, hogy van-e még egy kis idő tereferére. Van. — Hát ide figyelj, öregem. Te sokhelyütt megfordulsz. De mondd meg már nekem, hogy tizenkilenc- éves létemre mit csinálhatnék, ha most belépne egy tanár és fülön ragadna...? Nafene. Erre nem is gondoltam. IS utatok a fiatal fiúk tekinte- tében. Gyurka is bókolt rá, pedig ő már igazán „biztonság­ban" érezheti magát. Átveszi a SZÓL — Tudod, mi már úgy egymás­közt, meg a kisz-gyűlésen sokat beszéltünk arról, hogy tenni kel­lene valamit... Valamit, én nem is tudom mit. Mert nézd meg, va­sárnap délutánonként, meg sötéte­déskor a fiatalok százai csak a korzót járják. Nem tudom, meg- kérdezte-e már valaki tőlük mi célból? Fiuk a korzón . . . — Ilyet nem is lehet kérdezni — vág közbe Laci. — Fiatalok, hát kell a séta meg a randevú. De más is kell... Akik már megszokták a Kossuth téri korlátot, meg a cse­mege előtti ácsorgást, azok lehet, hogy legyintenek, de azt mondom: a nyíregyházi fiatalságot össze kellene terelni valahova. Lenne égy állandó hely, ahová szombat, vasárnap délutánonként eljárhat­nának. Repül az idő, Laci az órára bök. Egyéb se kell a kis aprószemű la­katosnak, gömbölyű ujjaival át­fogja a karom. Szinte súgja: — Ott, felügyelet mellett még udvarolni is lehetne... Mondjuk tartanánk egy kis előadást a diák és diáklány kapcsolatáról, az űr- rakátéról, meg kiviccelnénk min­denki szeme láttára a rokendrolt, a hulahoppot. Az jó lenne... biz- isten. Még lehívathatnánk Dezsé- rit is. meg nagyhírű tánctanárt. Azok'tól sok okosat lehetne elcsen­ni... I I e fiúk — érvelek végre — mindezt megcsinálhatjá­tok üzemen, iskolán belül is... — Meg is csinálunk belőle vala­mennyit — feleli Tamasi Laci — de éppen így kellene felfrissíteni, megóvni az elszúrküléstől a kisz- életet. Hogy másokkal is találkoz­zunk! Te, elhiszed megölné az irigység a korzó srácait. Aztán megkívánnák és ők is velünk tar­tanának. — Hallottatok már a központi együttesről? — Félfüllel. Már az is szép lesz. De a nagytöbbségnek még mindig hiányérzete marad. Tudod mért érdekel ez most különösen ben­nünket. Nemrég volt a tagkönyv­kiosztó, hát most mindenki na­gyon akar csinálni valamit. Ez kell: mint egy nyájat összeterelni valamennyiünket! Nagyon kérünk, írd meg ezt... (a. s.) ták, azt sem tudják, hogy él-e? Megtudtam, hogy jelenleg a deb­receni nevelő intézet lakója. M. Andris — 12 éves, Szája messziről bűzlik a cigarettaszag­tól. Két évvel idősebb, mint osz­tálytársai, mert évek óta nem jár rendszeresen iskolába. Pénzt csór, s amíg a lopott pénzből tart, nem kerül haza. Barátaival megbe­szélte, hogy ellopja idősebb báty­jának a lovát, baltát, kést sze­reznek, az erdőben bunkert ásnak és megölik az embereket. Hetekig a szomszéd disznőpljában aludt, mert félt hazamenni, félt1 a ve­réstől. M. Mária — 14 éves. Hetedszer járja az első osztályt. Jelenleg Högyészen van nevelőintézetben, saját maga kérte, hogy vigyék el otthonról, mert már nem bírta az ütlegeket, gorombaságokat. M. Feri — 15 éves, állítólag a nagyanyjánál van — a valóság­ban állandóan csavarog rosszké- pú, züllött barátaival. M. Vera — 19 éves. Jelenleg valahol Győrben van. Még 16 éves sem volt, amikor szülei a kocsmában részeg vendégekkel hozták össze. Már kora gyermek­korában az anyja féldecikkel itatta. A hatóságok Sopronba vit­ték állami gondozásba, de onnan az ellenforradalom idején haza­szökött. Itthon állandóan férfia­kat : hozott a lakásba, s olyankor kistestvéreit kikergette. M, Mihály, a legidősebb —- húsz éves. Nagyanyjánál lakik, fuvaros a Belspednél. És a szülők? Az apa, M. Mihály vízhordó segédmunkás az egyik étteremben. Gyenge, akaratnél­küli báb, az ital, a züllés megvé- nítette. A törzsvendégek jól is­merik, „potyázni" jár hozzájuk, s egy féldeciért elvégez különféle teddide-teddoda munkát. Havi jövedelme 1000 forint, de a pénzt a felesége elissza. Az anya, M. Mihályné, kiélt, rosszarcú nő. Ö is ugyanott dol­gozott, de mindig részeg volt. A többszöri figyelmeztetés sem hasz­nált — felmondtak neki. Most is mindig a kocsmában található, férje után kullog, elszedi a pénzt és iszik. A poharak aljáról össze­önti a maradékot és megissza. Késő este kerülnek haza a szü­lők, részegen, nem egyszer vala­melyik gyermekük támogatja haza őket, de az is előfordul, hogy taxit hozatnak, mert más­hogy nem tudnak hazamenni Erre telik, — de a gyerekeknek az étteremben kell sokszor össze­kaparni a tányérokon maradt ma­radékot, s azt hozza kosarában a kis Andris, vagy testvére a töb­bieknek. Sokszor kaptak már segítséget. Se szeri, se száma a különféle szociális segélyeknek, juttatások­nak, amiben a sokgyermekes M. családot részesítettek, de a ruhács­kák, az éleiém, a gyermekek ré­szére juttatott pénz — mindig le­csúszott a szomjas szülők, különö­sen az anya feneketlen torkán. A szomszédok vágya, hogy messze kerüljenek a környékről, Féltik saját gyermekeiket a tet­ves, elhanyagolt M. gyerekektől! trágár szavaiktól, a szennytől, a zülléstől. Meglátogattam őket. Épp most költöztek új lakásba, a szomszéd öreg asszony meghalt, ő is a ház­ban lakott, s az M. család elfog­lalta szobáját. — Látta volna a másikat — vágja a kis Andris, látva megrö­könyödésemet a szűk szobácská­bán. — Csupa lyuk volt, Ilijük belőle a Szabadtérit! Megint csak a kicsik vannak otthon. — Hol van anyátok? Vállrándítás. A Vesszősben megtaláltam okét is. Az apát félrevonom. Mindent tagad, csak Andris fiát szidja: — Javítóba kell vinni a gazem, bért! — Hogy jutottak idáig? Hallgat. Az anya beszél. Az alkoholtol rekedtes, férfias a hangja. — Megiszom én, ami jól esik—- kinek mi köze hozzá? Aztán meghunnyászkodik, meg, ijed. — Tessék majd holnap eljönni hozzánk, meglátja, milyen rend lesz! Sokszor fogadta már; 11 Hol a megoldás? Vera már menthetetlen, Mária“ már jó kezekben van, rajta talán még lehet segíteni. De mi lesz a többiekkel? Zsuzsa és Julika is Vera sorsára kerüljön? A fiúkból bűnöző börtöntöltelék legyen? Nem! Nem tűrjük, a mi társadal­munk, a mi közös, nagy csalá­dunk nem engedi,, hogy a gyer­mekekből emberi mivoltukból ki­vetkőzött szülők bűnözőket nevel­jenek. Vegyék állami gondozásba a kicsiket, tanítsák ’ becsületre, ' munkára, életre mindegyiket, úgy mint Ilonkát, úgy mint Má­riát. A szülőket pedig törvényeink értelmében vonják felelősségre kilenc élet megmérgezéséért, a gyermekekkel szembeni legele­mibb szülői kötelességük elmu­lasztásáért! Kedves olvasó, egyetért velem? Hiszem, tudom, hogy lehet még segíteni — és az illetékesek segí-: teni is fognak... — Vasárnap folytatjuk. — Győri Illés György. Egynapos iskola A KISZ megyei bizottsága 10-én, szombaton egésznapos továbbképzést rendezett a KISZ propagandisták részére. A járá­sok huszonkét vezető propagan­distájának továbbképzését a ter­mészettudományi és ismeretter­jesztő társulat, valamint a városi KISZ-bizottság nagytermében tartják. A KISZ politikai körve­zetők tájékoztatást kapnak a Párt tömegkapcsolatának és a szocia­lizmus építésének kérdéseiről, a Világtérképe körvezetők pedig felkészülnek a békemozgalom kér­dései című előadásra. A legfonto­sabb kérdésekről szóló konzultá­ciót és tájékoztató jellegű elő­adást képzett pártmunkások ve­zetik. Az álmokról Tudja-e Ön, hogy ... ...Marsiast azért ítélték ha­lálra, mert azt álmodta, hogy megölte Dionysost, a tirannusl? A középkorban a „boszorkányokkal” szemben is így jártak el. Sokszor egy-egy álom alapján indították meg a pert és ez nem ritkán a boszorkánysággal vádolt nő el-' égetésével végződött. ... nemcsak „fekete-fehéren”, de „színesen” is álmodunk? .. . hosszabb külföldi tartózko­dás esetén előfordulhat, hogy „idegen nyelven” álmodunk? ... egy másodperc töredék ré­sze alatt oly sokat álmodhatunk») hogy álmunk elmesélése minden) hozzátoldás nélkül ezerszer annyi időt vesz igénybe? :.: az állatok is képesek ál­modni ’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents