Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-09 / 7. szám

2 KEKRTMAGS AKORSZAO 1959. JANTJÁR 9, PÉNTEK Hogy jó harcosokká váljanak... Hasznosan töltik a telet számítással kérték a tagjelölt fel­vételüket. Hint mindennek, annak is oka van, miért, közeledtek ezek az emberek a párthoz. I átták azt, hogy a dögéi kom- , J munisták szerényen, becsü­letesen dolgoznak, hiszen nem volt olyan társadalmi megmozdulás, pl. a kultúrház renoválása, a jár­da -pítése stb., amelyben ne az el­sők között dolgoztak volna. So­kat tettek a kommunisák a falu fejlődése, az ifjúság nevelése ér­dekében. Kezdeményezői voltak az ifjúsági és az úttörő termelő- szövetkezetek megalakításának. A kommunista pedagógusok szívvel, lélekkel segítik e mozgalmakat. Nagyszerű, ötven taggal rendel­kező énekkaruk van, melynek a legfiatalabb nemzedéktől a leg­idősebbig sok támogatója van. A téli estéken sokszor benépesül a kultúrház, ahol sok fiatal ismer­kedik a magasabb mezőgazdasági tudományokkal, a földművelés mesterségével a 120 órás tanfo­lyam keretében. Az fmsz. vezetői 400 forinttal segítették az úttörők kis közössé­gét. A pártszervezet vezetése hatá­rozott, következetes. Petri Sándor párttitkár tapasztalt, józanéletű és közszeretetnek örvendő ember. Egységes a párszervezet és látták a felvételüket kérők, hogy a kom­munisták nem elnézőek a hibák­kal szemben. Ezt igazolta Csorba A párt határozatai, a marxiz- mus—leninizmus tudomá­nya alapján megalkotott font s irányelvek, amelyek a cselekvés vezérfonalát adják. Pártszerveze­teink, a kommunisták ezeket fi­gyelembe véve végzik munkáju­kat. Ahol a kommunista vezetők szemlélete e határozatokra épül, ott szép eredmények születnek. örvendetes, hogy a dögéi párt- szervezet vezetői nagy gondot for­dítanak ezekre. És csak dicsérni lehet őket azért, hogy ezek közül is az egyik legfontosabb feladat­tal, a pártépítési munkával meg­különböztetett gonddal foglalkoz­nak. Ebben az alig kétezer lelket számláló faluban közel negyven kommunistát számlál a községi párt-alapszervezet és a múlt esz­tendőben tíz tagjelöltet vettek fel. Gondosan, körültekintően jártak el, mert figyelembe véve a párt 1957. júniusában megtartott kon­ferenciájának határozatát, elsŐ6or- sorban a dolgozó parasztok sorai­ból erősítették a pártot. A tíz tag­jelölt közül csupán Bódi László kőműves és Szűcs Tibor, a tanács vb. titkára nem foglalkoznak földműveléssel. Nem lehet azt mondani, hogy Bódi László, a pa- rasztfiatal, vagy Oláh András kis- paraszt és a többiek valamilyen A „mostoha fogadtatás44 A virányosa színjátszók a ma- I gyáros vendégszeretet egy egé- jsaen különös és fölötte kellemet- jien formájával ismerkedtek meg pár nappal ezelőtt a nyírteleki Gépállomáson. Dühösek, sértődöt­tek is most és mondjuk meg; tel­jes joggal forr bennük az indulat. Kinek esne az jól, hogy meghív­ják valahová és mikor elmegy tfelkészülve, mert komolyan vette a hívást, akkor. s, De ne vágjunk nagyon a dol­gok elé. Az történt, hogy a virá- ítyoei színjátszók megtanulták a Zsuzsi című vígjátékot és megálla­podtak a nyírteleki Gépállomás művelődési otthonával: bemutat­ják az ő színpadukon is, sőt azt is pontosan megbeszélték, hogy mi­kor. Az előadás napja elérkezett, Vi­rányos tanyán fogják a lovakat szekér elé, a főszereplők kezében ott a színdarab, bele-bele néznek még, mint a vizsgára készülők a tankönyvbe. — Milyen sikerünk lesz.? — ezt kérdezik magukban később, (Sokszor egymásután, van idejük a tíz kilméter hosszú szekéren tett úton. A célnál kissé furcsái jak ugyan, [hogy nem jönnek eléjük és sötét a ház, ahol játszani fogják a Zsu­zsit, amit úgy megtanultak, hogy már a könyökükön jön ki minden sora, azért bizakodók még. A mű­velődési háznak zárt az ajtaja. * — Merre vannak vajon? Ejnye ha. hát furcsa, hogy nincs senki, pedig de jó volna már megmele­gedni. Oda csoszog az éjjeli ör. — Kiégett a villany, nem lesz előadás — mondja. — Hozzanak lámpákat — fele­tek a virányosi szereplők, mert olyan jó volna eljátszani a Zsu­zsit. — Hol egy vezető? Igazgató, kultúros, vagy agronómus, hol varf? f — Nincs senki — mondja az éj­jeli őr. A virányosiak mennek keresni egy funkciós embert, de senkit sem találnak otthon a lakásán. Köziben nézők is jönnek, sajnálják őket egydarabig, majd elmennek ezek is. Telik az idő, nincs mit várni tovább kint a hidegen. Visz- szaülnek a szekérre,, nekiindul­nak az útnak hazafelé a nyirkos téli időben Ráz a szekér, ..Zsuzsi kisasszony" szeme kön nyes, az időtől, vagy mástól ki tudja? Most az beszélik a virányosiak, hogy azért bántak velük ily ke­gyetlenül, mert ők tanyasiak. Az igazi ok pedig a felelőtlen ha­nyagság, városiak is megjárhat­ták volna. Leégett a vezeték délu­tán a mozi előadáson, bezártak hát mindent a nyírtelekiek és el­ballagtak. Azt mondja a művelő­dési ház vezetője: — Egyszer nem vagyok ott mindjárt baj van. Nem mentség. Mindig ott kell lenni, vendégek fogadásánál meg feltétlenül. Hivatkozás, hogy mennyit fárad a népművelésért — kevés ide. Megbántották nagyon a virányosi színjátszókat, gondol­kozhatnak most mivel tehetik jóvá, A virányosiaknak pedig csak annyit: Fel a fejjel! Sok-sok he­lye van a megyének, ahol megbe­csülik a munkát, fáradságot, ahol szeretetet adnak cserébe a szere- tetért. Kiss János János kizárása is, akit többször figyelmeztettek a kommunisták, hogy mondjon le az iszákosságról. Nem változtatott magatartásán, ezért a közösség kivetette magá­ból. p etri elvtárs és á vezetőség 1 több tagja felkeresi a tag­jelölteket. Beszélgetnek velük, csak az a baj, hogy ez nem céltu­datos. De van olyan szemlélet is a párttitkár részéről, hogy nincs itt sok munka. Ami van, azt elvégzi a vezetőség. Ez helytelen nézet, mert a tagjelölteket a különböző megbízatásokkal, a meghatározott feladatok elvégzésével lehet ne­velni. Nem folyik olyan irányú munka, amely azt kutatná, melyik tagjelöltnek milyen képessége van, mihez volna kedve, hogy ezek alapján bíznák meg őket felada­tokkal. A pártszervezet vezetői már tervezik, hogy havonta egy­szer megbeszélésre hívják össze a tagjelölteiket. A fonóesteket is nagyszerűen fel lehet használni arra, hogy munkát adjanak a ag- jelöiteknek. De ezen túl a mező­gazdasági tanfolyam és a KI? Z- szervezet létszámának a gyarapí­tásában is sokat tehetnek. Az ifjú tagjelöltek közül csak néhány tagja az ifjúsági téesznek. Holott több pártomkivüli kózépparaszt fiatal is belépett már az új közös­ségbe. Most három tagjelölt kérte a felvételét. S meg kell indokolni, hogy ifjú Pózner Ferenc, Bódi László és T. Kántor József hogyan fejlődtek, milyen munkát végeztek tagjelöltségi idejük alatt. Alkal­masak-e arra, hogy a párt tagjai legyenek? p 2a munka, a tagjelöltekkel ^ való foglalkozás nagy fele­lősséget jelent valamennyi kom­munista számára, ók felelősek fej­lődésükért. Márpedig ha erről, nevelésükről elfeledkeznem, akkor hibát követnek el. Pedig a párttagság minőségi összetétele & a párt edzettsége nemcsak attól függ, hogy a leg­kiválóbb munkások, termelőszö­vetkezeti tagok és egyénileg dol­gozó parasztok vannak benne, ha­nem attól is, hogy milyen ezeknek az elvi, politikai felkészültségük, harcedzettségük, helytállásuk, ma­gatartásuk. Ebben kell még előre­haladni Dögén. Farkas Kálmán. Ahová már az eke nem ér el, közvetlenül a fatörzs mellett ásóval kell megmunkálni a földet, hogy utat nyissanak a téli csapadéknak. Erről a munkáról készült felvételünk a biri Tán­csics Termelőszövetkezetben. Kévés elvtárs, a szövetkezet brigád- vezetője a napi teljesítményt méri, hogy a munkaegységkönyvbe ne „has” adatok kerüljenek, hanem a végzett munkájáért kapja mindenki a járandóságát. Sárba dobott forintok Mátészalka és Fehérgyarmat között 1957 nyarán nagy beru­házással fejelték és bitumennel locsolták az utat. A munkákat még ez év augusztusában befe­jezték. Az útfenntartás szakem­berei bejelentették, hogy az em­lített útszakaszt négy éven ke­resztül minden évben egyezer megszórjak kőzúzalékkal, s le­locsolják bitumennel. Egyszóval négy év alatt kifogástalan asz­faltútat csinálnak belőle. A nagy forgalom következte­ben 1958 tavaszára az útsza­kasz több helyén süppedékek, kikopások keletkeztek. Ekkor már nagyon esedékessé vált a javítás, hogy az úttest további romlását megakadályozzák. A nyár végére meg is érkezett egy munkásbrigád. A tunyogmatol- csi, illetve Matolcs és Fehér- gyarmat közötti szakaszra októ­ber hónapra került sor. A mun­kákat — véleményem szerint — igen rendszertelenül végezték. Dolgoztak egy-egy szakaszon, majd nagyobb területet maguk mögött hagyva, ismét máshol kezdték meg a munkát. Tunyog- matolcs belterületén volt alkal­munk megfigyelni, hogy minősé­gileg sem végeznek kitűnő mun­kát. Itt ugyanis a község lakói­nak a véleménye szerint nem tisztították le kellően az úttá» tét,, s úgy locsolták meg bitu­mennel. A bitumen nem kötött meg rendesen. Ráadásul néhány kiadós eső is meglocsolta, s a közlekedő járművek teljesen felszedték a bitument az 'úttest­ről. így aztán az ígért kifogás­talan útból egy sáros, kátrányos keverék lett. Esős napokon a kerékpárosok és gyalogosok va­lósággal menekültek az úttest­ről, ha egy-egy gépkocsi köze­ledett,. mert úgy telefröcskölte őket bitumennel, hogy a nyo­mát sokáig viselhették. Hogy mennyire rosszul sike­rült az 1958. évi útjavítás, azt sajnos bizonyítja az a tény, hogy az illetékesek november végén újabb négy-öttagú brigá­dot küldtek ki, akik — leg­alábbis Matolcs község belterü­letén — két oldalra lapátolták le az úttestről ezt a gyanús, fcá- ros, kátrányos kenetet. Véleményünk szerint az ille­tékesek — akik az útjavítási munkákat irányították — job­ban is gazdálkodhattak volna az állam pénzével. Reméljük, hogy ebből az esetből leszűrik a ta­pasztalatot. * M. TÓTH FAL Tunyogmatolcs. Szatmári tájmúzeum nyílik Mátészalkán A mátészalkai járási tanács tervbe vette, hogy egy tájjellegű múzeumot létesít Mátészalkán. A múzeum a szálkái, fehérgyarmati Megoldják a megye húsellátásán Hatvanöt húsipari terméket készítenek Nyíregyházán mindenkit érdekel ezek után, hogy ki tudjuk-e elégíteni a jelentkező és megnőtt igényeket? Erre csak azt mondhatom: minden tekintet­ben ellátjuk a megye népét. Ta­pasztalhatták ezt már a múlt év­ben1 is, amikor például az utolsó három hónap alatt több, mint 370 mázsa töltelékáru került ki üzemeinkből. Akár a gomba , .. — Minden/esetre nyugtatáskent már most megjegyzem, hogy éppen a napokban tartottunk egy nagy­jelentőségű műszaki tárgyalási, melynek eredményeként kijelent­hetem: ebben az évben akár a gomba, úgy nő majd a me­gyei- húsipari vállalat; három­negyedmillió forintot fordít beruházásokra, műszaki fejlesz­tésre. Ebből sokmindenre telik. Megépítünk egy modem „füstö­lőt”. amely kapacitásunkat majd­csak megkétszerezi. Megkezdi mü- 'edésát eg)' „húsdaráló” amely óránként 8 mázsa húst „fal majd fel”. Üzembe helyezünk* emellett — a jelenlegi eggyel szemben — két új töltőgépet is, amivel kétszeresére emeljük a töltelékáruk mennyiségét. Az ed­digi 50 literes Kuter gépünket, —! amely a finom kötőanyagok elő-; állítását végzi — egy 200 literes­sel egészítjük ki. Üj épületeket is; készítünk, mivel a jelenlegieket: már ugyancsak „kinőttük”. Töb-; bek között egy nagykiterjedésű csontozóterem és egy hűtő-pácoló épület nyer átadást 1959-ben. Egy kis kóstoló és csengeti járások múzeális ér­tékéit gyűjti össze. A tárgyi gyűj­tés már megindult és sok érdekes anyag van már együtt. A járási tanács felhívással főidül az em­lített területek pedagógusaihoz s la lakossághoz is, hogy segítsék ezt a gyűjtő munkát. Régészeti,; I néprajzi érdekességekre egyaránt; szükség van az új múzeum létre- : hozásához. 15 ezer fiatal KISZ-tag összeírását végeztéi* az új tagkönyvek kiosztása érde­kében megyénk területén. Eá * szám mintegy négy és félszáz if­júsági szervezetet érint. Többhé- lyütt megkezdődtek az ünnepélyes tagkönyvkiosztó gyűlések is a közelmúltban. Már elérte a száz­húszat azoknak a KISZ-szerveze. teknek a száma, ahol minden KISZ-tag új könyvet kapott. A többi helyeken a közeli napok­ban történik meg a könyvkiosz­tás. — Mindent egybevetve csak annyit mondhatok: emelkedjék bármennyire a vásárlási láz, mi í időszerű bökkenőnk mindenkor ellátjuk, kielégítjük a* keresletet. Eddig a 110 magyar' húsipari termék közül mindössze * negyvenet készítettünk csak. idén ez a szám eléri a 65-ct. Remélem, sok kellemes meglepe-| téssel szolgálunk még ebben azf évben a húsüzletek vendégeinek, j Angyal Sándor.* AZJ Az évszakok ellentétét egyesíti a vonat. A mozdony utáni kupéban izzadok képe fogad. Ám menj el az utolsóba. Hej, én uram mi van itt! Az ablak jegébe vájva olvashatod: .Mirelit". — kiss — Örömmel fogadta megyénk né­pe is az újévi árrendezést, mely­nek során több köaszükségleti cikk — kisebb-nagyobb mérték­ben — olcsóbban kerül a vásár­lókhoz. Különösen a húsipari termékek — zsír, szalonna és más áruk — olcsóbbodása talált he­lyeslő visszhangra. Mi tagadás: titkon azért aggódtunk egy kicsit. Vajon a kedvező áralakulás kö­vetkeztében, a nagy vásárlási kedv eredményeként nem mu­tatkozik-e áruhiány ezekből a fé­leségekből? Ezért fordultunk mi is Sebők András elvtárshoz, a Szabolcs-Szatmár megyei Hús­ipari Vállalat igazgatójához felvi­lágosítás végett. Borúra derű... — Felesleges az aggodalom — válaszol Sebők elvtárs. őszintén mondom, mi iparágon belüliek :s örömmel értesültünk az árrende­zésről, mivel a népgazdaságunk szilárdságát igazolja. Természete­sen ugyanígy boldogít bennünket az a tudat, hogy a mi készítmé­nyeinknél megtakarított forinto­kat a kis családok más kiadások fedezésére fordíthatják. Persze

Next

/
Thumbnails
Contents