Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-04 / 3. szám
4 KELETMAGV AROUSZÁG 1959. JANUÁR 4, VASÁRNAP Egy foglalkozás ____________ amelyhez) egy kicsit művésznek kell lenni Beszélgetés Bódi Jánossal Ül Hint az eletáutlejű isten j I Nagy az izgalom a johannesburgi hinduk között. Melrosi ■ templomából ugyanis néhány nap- 1 nap ezelőtt elloptak egy thékíából ’ készült remekművet, amely Gai . nes elefántistent ábrázolta. A , rendőrség eddig hiába fáradozott, : az értékes kincset nem tudta fellelni. A merénylet után a hindu egy- ( házközség összegyűlt, hogy imád- . kozzék és gyászoljon. De nem elé■ gedtek meg a jámbor passzivitással. Főpapjuk vezetésével elátkozták a templomgyalázókat, A hí; vők helyeslő mormolásától kísér■ ve a legidősebb pap kihirdette, hogy az elefántisten szörnyű bosz- szút áll és a tolvajokra halál vár, ha a szent szobrot nem hozzák vissza azonnal. Hogy a tettest megfélemlítsék, a fenyegetést a 1 templomon kívül is terjesztették. A rablók azonban úgy látszik „dörzsölt” Legények voltak. Sem az átkok, sem a fenyegetések nem érték el a remélt hatást. A hindu egyházközség ennek ellenére abban a meggyőződésben él, hogy az elefántisten egy szép napon gyakorolja majd hatalmát és a szobor elrablóit utoléri a méltó büntetés. Az elrabolt thefcía szobor elefántfej ü emberi testet ábrázol. Ha rövidesen nem kerül vissza helyére, a templom Indiából egy másik istenszobrot kap. Az új szobor felállításakor a szokás szerint 14 napos böjtöt rendelnek el és a papok számtalan külön imát mormolnak. Minden kedves olvasónk bizonyára jól ismeri. Ha nem is személyesen, de — közvetve — a munkája után. Szinte mindannyian gyönyörködtünk néhány percet az Állami Áruház kirakatai előtt a kirakatok csodáit bámulva. S aki egyszer megállt az „Állami” kirakata előtt, az már ismeri Bódi Jánost, az áruház kirakatrendezőjét. Est Kis festészet, fényhatás... Markánsarcú, barna hajú, kékszemű fiatalember. S az első látásra, az első szavából érződik, hogy szeretheti a foglalkozását. Szinte kéretlenül beszél munkájáról. Azzal kezdi, hogy nem is olyan könnyű, mint ahogy azt sokan elképzelik. — Egy kirakatrendezőnek — folytatja — nagyon sokat kell tanulni ahhoz, hogy egy szép, ízléses kirakatot meg tudjon tervezni. Tisztában kell lennie a színek kifejező erejével, a fényhatással és térhatással. Kell, hogy egy kicsit képzőművész legyen. S elengedhetetlen, hogy a műszaki dolgokhoz is konyítson valamit. Amíg Télapó szánkója elindult... A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, s megkértük Bódi Jánost, meséljen arról, hogyan készítette el a karácsonyi kirakatot. Már tudniillik azt, amelyik a gyerekeknek olyan sok kedves percet okozott. ' Azt a „télapósat”. S kiderül, hogy rengeteg munkájába került, amíg a jó öreg Télapó eljutott odáig, hogy a szánja elé fogott kecses őzikék megindultak.. Először is papíron részletes tervet készített, hogy is néz majd ki, ha kész lesz. Aztán ezt a tervet korrigálta, majd hozzáfogott a kivitelezéshez. Ez volt a nehezebb dolog, mert mozgó kirakatról lévén sző, meg kellett oldani a motorikus meghajtást is. S mikor készen volt, még az alatta elhelyezett játékokat, ajándékokat is összhangba kellett hozni, ízlésesen elrendezni, hogy a kirakat teljes egészet adjon, legyen mondanivalója. fi legnagyobb elismerés... Befejezésül megkérdeztük, hogy mi az, amit foglalkozásában szeret? Habozás nélkül, szinte kapásból hangzik a válasz: — Az a jó a kirakatrendezésben, hogy itt az ember fantáziája szabadon szárnyalhat, s legszebb elképzeléseit válthatja valóra. Majd kis szünet után folytatja: — No ás az is jól esik, amikor látom, hogy a kirakatom előtt az emberek elidőznek néhány percig. Mi még csak annyit szeretnénk ehhez megjegyezni, hogy egy kirakatrendező munkájának ez a legnagyobb elismerése. S egyben azzal köszönünk el Bódi Jánostól, hogy az Állami Áruház kirakatai mindenkor megállítják az embert néhány percre., Béni László. Kényelmesen, vagy becsületesen ? A z írás mindennapos gyakor- latéban sok-sok olyan mellékgondolat adódik, ami csak ritkán, vagy sohasem lát napvilágot. A riportok alanyai gyakran akkor beszélnek kimondottan érdekes dologról, ha előbb megjegyzik: ezt nem azért mondják, hogy megírja az ember. Aztán sokmindenről azért sem írunk, mert pillanatnyilag akkor egészen más a cél. Ha például az a feladat, hogy valakit meg kell kérni: beszéljen az életéről, munkájáról, ebben az esetben teljesen közömbös az, hogy az újságírónak miként sikerül szó- rabími az illetőt. Pedig ez gyakran furcsább, érdekesebb, sőtel- gondolkoztatóbb, mint később a megszólaltatás részleteit nélkülöző cikk. Persze, az általánosítás itt lem volna szerencsés, az emberek többsége szívesen beszél és sem a bizalmatlanság, sem a magánérdek szem előtt tartasa nem érzik azon, amit mond. Mert előfordul az utóbbi eset is, mikor valamilyen érdek sarkal egy-egy embert, hogy az újság hasábjain szerepeltesse a nevét, előnyö színekkel körülfestve. * Azt mondja nekem tavaly tavasszal D. városban egy színész — Remek anyagom van számod ra, gyere be hozzám a színházba, hozz egy fotoriportert is. Beme gyünk másnap a fotóriporterre], A színész lediktál egy szabály - szerű interjút, az én kérdéseimmel együtt, végül pózba vágja magát és int a fotóriporternek: — Fényképezz le. Fölöttébb gyanús volt az in- ke*Úó születésének körülménye és ki is derült, hogy a művész „elvtárs” ellen eljárás folyik. Egy interjú mögé akart bújni. Ilyen eset is előfordul nagy- néha, a gyakorlat azonban az, hogy az emberek, de különösen az egyszerű munkásember, dolgozó paraszt szívesen beszél, válaszol a kérdésre, amit fontosnak tart, azt külön megjegyzi, mindig látszik rajtuk: — „Ez az igazság, hadd tudja mindenki”. A munkás-paraszt hatalom cselekvő tagjainak érzik magukat és természetesnek tartják, hogy megkérdezik őket. A kérdezés, a nyilatkoztatás inkább az értelmiség egyik-másik tagja esetében fárasztó, sőt fölöttébb bonyolult. Meggyőződéssé formálódott bennem, hogy nem a szerénység miatt történik a húzódozás. Elmentem egy tanárhoz. Mikor megtudta, hogy cikket akarói, róla írni, nem szólt ellene, de mindenképpen azt firtatta, hogy miért? Valami gyanakvást éreztem még akkor is, mikor már elmondtam, hogy a munkáját akarom elismerni és ha közli velem módszereit, megírom, hadd tanuljon belőle más is. Sok olyan pedagógiai mód- -zert alkalmaz, ami újszerű, jo is, mégis csak az általánosságok ömegét hallottam tőle, konkrét dolgot alig említett. Ugyanakkor egy ügyvéd elmondott egye-másl néhány kollégája káros tevékenységéről, amely befeketíti valamennyiül. munkásságát. Kifejtette, hogy írni kell erről, mert az ügyvédekről alkotott rossz vélemény őt személy szerint is sérti. Viszont pillanatok alatt mosta kezeit, és elzárkózott, mikor közöltem vele, hogy az ő véleményét akarom közzétenni. Megnevezett valakit, akihez bátran fordulhatok információért, ha írni akarok. Ugyanitt érdemes megemlékezni azokról is, akik a legjobb témákat adták egyetlen feltételt szabva csak: az ő nevük ne szerepeljen. Mert mit mondanak mások, ha ők valamilyen vonatkozásban nyilvánosság elé kerülnek? Igen, pontosan ezek az emberek tisztelik a nyomasztó előítéleteket, akiktől azt várná az ember, hogy csiszoltabb értelmük túltegye rajta magát. Az a tanár, aki alig-alig beszélt, érzi, jó amit csinál, de tudja az ördög: hallgatni arany. Hiszen munkájában egy új módszer egyéni bevezetése az általános módszer bírálata. No, és minek bíráljon az ember? Az esetleg kellemetlen következményekkel is járhat... A másik dolgozik a társadalmi rendért. Csatlakozik, de fél kijelenteni, hátha mi is tévedünk. — Az én nevem ne álljon ott semmi mellett, így kényelmesebb — diktálta a kishitűsége... Nehéz lehet és nagyon nyomasztó így kalkulálgatni! Sajnálni való az, aki megköti a nyelvét, aki nem látja az élet nagy egészét és összehúzódik. Bezárja saját magát és szüklátókörűség kínozza a zárt levegőben. Pedig, ha megpróbálná egyszer, hogy mit jelent szólni az igazság mellett, a bátorság milyen felemelő, sosem térne el erről az útról! Mint ahogy érzik ezt mások, és szerencsére, ezek vannak sokkal többen. Kiss János H Győri Illés György: FOGADJ EL ... Hogy mondjam én egyszerű szavakkal: felgyújtottál, s égek, mint a nap? Benned, s rajtad minden hajszol, sarkal, s izzó szívem békén nem marad. Szeretlek, ha szólsz, ha vársz, ha nézel, ha mész, ha jössz, csendesen pihensz... Ismerős vagy, simításom ér el ha álmodom, hogy holnap mi lesz. Majd holnap! Ügy bong, mint a harangok az esküvőnk... nászunk.,, a szívünk... Körbezsongják, átfűtik a hangod, s együtt érzünk, gondolunk, hiszünk. Gyújt a jövő, perzsel, mint a csókod. Mint a napok, hajlik derekad. Minden, ami eddig meleg, jó volt ezután még jobb meleget ad. Ölelsz engem, s én ölellek Téged, s átöleljük mi az életet. Ügy lépnek majd mellettünk az évek, mint égy népes, vidám nsszmenet. Együtt tesszük, amit meg kell tennünk, amit otthonunk, a haza kér. Rajta bomlik zászlóként szerelmünk, s oly pirosán dagad, mint a vér... Véled kedves könnyebb lesz a munka, s győztesebb a harc, a gond, a tett. Kezem és a toliam többre futja: véled a hitemnek szárnya lett! Szeretlek! A szó kevés, hogy érezd. Szeretlek — a tett jobban beszél. Szeretlek és tenni fogok érted, mert minden a szerelmünkben él... Fusson velünk ébren is az álom, s lobogjanak a kedves napok: fogadd el szerelmi vallomásom, fogadj el úgy, amilyen vagyok... cA biz almit Az éietxajzában ilyenek állnak: Dombrá- don született 1925- ben, nincstelen szegényparaszt; családban. ötvenkettő óta tagja a dombrádi Vörös Csillag Termelő- szövetkezetnek. 1953 óta elnöke a téesz- nek. Az egyéni parasztok gyakran fordulnak hozzá ügyesbajos dolgaikkal s kérik a tanácsát. Szemtől szembe állóit Berencsi Mihály- lyal, a dombrádi Vörös Csillag TSZ elnökével, országgyűlési képviselővel. Nézem ezt az egyszerű parasztembert, aki a szövetkezet vezetése mellett az országnak is közvetlen irányító gazdája lett. Aztán kérdem, hogy illeszkedik bele ebbe az utóbbi, országos hivatalába. Testes jegyzettömböt húz elő s úgy kezdi a beszélgetést. — Félig már kész a tervem, ami szerint havonta 4—5 községet látogatok meg, ahol a tanács, a termelőszövetkezet, a tömegszervezetek életével ismerkedek meg. — mondja Berencsi Mihály. A nagy, mindent- tudó füzet mái' nem üres. Felcsapva a fedelet, olyan bejegyzéseket találunk, hogy: Kovács István földügye, Kistiszahátról. Megjegyzésként: elintézve. Aztán: Gyulaháza orvos iránti kérelme; folyamatban. És így tovább. — Kaptam már több levelet is — folytatta Berencsi Mihály. A dögeiek várnak vissza, hogy a választások idején megkezdett beszélgetéseinket folytassuk. Hívnak Pátrohára, Nyírkárászba is. Ha felgyógyulok (három héttel ezelőtt a lovak elragadták a kocsit és összetörte magát), igyekszem is eleget tenni a meghívásnak. Szeretem az ilyen „apró“ ügyeket is, mert ezeken keresztül sikerül a legjobban közelebb kerülni az emberekhez. Mikor megismerkedem Berencsi Mihály képviselő terveivel, elgondolkoztat, hogyan látja majd el elnöki feladatát is. Szóvá teszem előtte a dolgot. — Valóban nem könnyű — mondja de megoldható. A szövetkezét gazdálkodási rendjében változtatást végzünk. A munkaszervezetet nem aprózzuk szét egyénekre, hanem munkacsapatba tömörít- jük. Könnyebb így az áttekintés, az ellenőrzés. A tagok érdekeltségét a termelésben alkalmazott premizálási rendszerrel fokozzuk. így nekem felszabadul egy csomó időm. Ezt fordítom a községlátogatásokra. Nemcsak megszerezni, hanem megtartani is szeretném a bizalmat. . . Ahogy látszik az eddigi munkájából is, Berencsi Mihálynak sikerül a bizalmát megtartani. S. A. Fejlődik Tiszamogyorós A felszabadulás óta Tiszamo- gyorós- községben 50 új lakás épült. és 23 felújítás történt. Az építkezések most is folynak. A tanácsházán korszerűen berendezett orvosi rendelői létesítettek Egy föld,művesszövetkezeti áruházzal, melyben fűszer- és íipJ- boit is van, továbbá két kúttal is gyarapodott a község.
