Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-04 / 3. szám
1959. JANUÁR 4, VASÁRNAP NEU I M 4i. i \ Ki <«*/ U> A gyermek tartásának büntetőjogi védelméről Irta : Dr. Kovács Pál, a megyei bíróság eluökbeJyettese Szocialista jogalkotásunk egyik fontos eredménye a nemrégiben megjelent 1958. évi 21. sz. tvr., amely a tartási s gondozási kötelezettség büntetőjogi védelméről rendelkezik. Hiányos volt a korábbi jogszabály Mi volt a korábbi jogszabály hiányossága? (1944. évi V. tv.) A korábbi törvény visszás helyzetet teremtett, de nem is volt alkalmas arra, hogy kellő szigorral kényszerítse ki a tartási kötelezettség teljesítését. Ugyanis e törvény alapján gyermektartásdíjat nem fizető személyt csak akkor lehetett büntető úton felelősségre vonni, ha mulasztásával gyermekét súlyos nélkülözésnek tette ki. A súlyos nélkülözést pedig csak akkor lehetett megállapítani, ha a gyermeknek a legelemibb életszükségletei nem voltak kielégítve. Pl. éhezett, ruházata hiányos volt stb. Ennélfogva a súlyos nélkülözés az esetek nagy többségében nem következett be. Ennek oka részben az volt, hogy a mi életviszonyaink az említett törvény megalkotásának idejétől, 1944. óta jelentősen megváltoztak. Az élet- színvonal is általánosságban emelkedett. Az állami és társadalmi szervek segítő kezei folytán a gyermekek többségükben súlyos nélkülözések állapotába nem kerülnek. De nagyon sok esetben elhárították ezt a súlyos nélkülözést maguk a gyermekes anyák is. Rendszerint az anyák inkább többet dolgoztak, semhogy gyermeküket éhezni. nyomorogni hagyják Áldozatkészség az egyik oldalon nemtörődömség a másikon A bíróság előtt folyamatban volt ügyekben láttuk ezt a kettősséget: az egyik oldalon szilié hősies áldozatkészséget és erőfeszítést, míg a másik oldalon a tartós és rosszhiszemű nemtörődömséget. Ennek ellenére a tételes törvények szerint mégsem lehetett tenni semmit büntető úton, ha nem volt igazolva, hogy a gyermek súlyos nélkülözések közt él. Tehát ilyen esetekben is tétlenül kellett nézni azt a visszásságot, még abban a nem ritka esetben is, amikor a tartásdíj- Ijzetést elmulasztó személyek szinte cinikusan kijelentették, hogy nem is hajlandók fizetni tartásdljat. Más lehetőség nem volt, csak az, hogy polgári eljárás keretében, végrehajtási úton lehetett megkísérelni a hátralékos gyermektartásdíj behajtását. Sok esetben ez is nehézséggel járt és sokszoi' eredménytelenül, mert ezek á tartásdíjat nem fizető felelőtlen személyek gondosan ügyeltek arra, hogy egyes munkahelyeken ne melegedjenek meg túl sokáig, nehogy utolérje őket a keresetüket, fizetésüket letiltó végrehajtási intézkedés. Mire pedig lakhelypuhatolás után a tartózkodás, illetve munkahelyük ismeretessé vált, újra változtatták környezetüket és a keresésük kezdődhetett élőiről. Közben a gyermek nevelése és az azzal járó költség rendszerint a gyermek anyjára nehezedett. Szocialista törvényalkotásunk megszüntette ezt a lehetetlen helyzetet. Az új szabályozás szerint ugyanis az. aki a családi kapcsolaton alapuló, vagy jogerős bírőj határozattal megállapított tartási kötelezettségét nem teljesíti, két évig terjedhető börtönnel büntetendő. ki a tartásdljat, azonban nyilván a tartásra jogosított nem fog mindjárt büntető feljelentést tenni, ha például egyébként rendszeresen fizető tartásra kötelezett a tartásdíj egy részletével késedelembe esett. Célszerűnek mutatkozik ilyenkor ajánlott levélben — ha erre mód van — megkérdezni az elmaradás okát, ha ugyan ezt a tartásra kötelezett ónként nem közli véle, ami elválható tőle. Az apa- is juthat ugyanis olyan helyzetbe, hogy idő- ’egesen önhibáján kívül nem tudja fizetni a tartásdíjat. Például a napszámos munkából élő eltöri a lábát. Ha azonban válasz nélkül hagyja a megkeresést, vagy nem tud elfogadható okot felhozni a késedelemre, akkor kívánatos megtenni a büntető feljelentést. Az igazságügyi szervek, a bíróságok szeretnék, ha büntető eljárásra nem, vagy minél kevesebb esetben kerülne sor. Szeretnék, ha a mulasztó, vagy pontatlanul fizető személyek végre rádöbbennének a szocialista erkölcsöt is durván sértő mulasztásukra és káros hatásukra. Szeretnék, ha önként, minden kényszerítő eszköz nélkül tennének eleget tartási kötelezettségüknek. Szeretnék, ha idejében gondolnának arra, hogy a fentebb ismertetett törvény hatályban van és a bíróságok a szocialista törvényességnek megfelelően már alkalmazzák is. Eszerint pedig a büntetőjogi fe- elósségrevonást sem kerülik el már abban az esetben sem, ha önhibájukból a tartási kötelezettséget nem, vagy késedelmesen teljesítik. Három és félmilliárdos az idei költségvetés ft magyar egészségügy újévi tervei, az elmúlt év eredményei A magyar egészségügy 1958 évi eredményeiről és az 1959. évi leg- jílentősebb terveiről az Egészség- ügyi Minisztériumban a többi között a következő tájékoztatást adták az MTI munkatársának: — 1958-ban fejlődött a magyar egészségügyi hálózat. Több új intézmény kezdte meg működését. A kórházak ágylétszáma 804-el gyarapodott. A rendelőintézetekben a szakorvosi munkaórák száma naponta 825-el emelkedett. Hatvannégy új orvosi körzet létesült. Az egészségügyi ellátás te- \ábbi javítására többek között kiterjesztették a BCG-ol- lásckat a TBC megelőzésére és kidolgozták a gyermek- TBC elleni küzdelem, a TBC-s betegek felkutatására, a tft- dósebészeti ellátás további fejlesztésének feladatait. Az Országos Onkológiai Intézetben kobalt-ágyút szereltek fel és izotop-terápiás osztályt rendeztek be. Eredmények a gyermekbénulás elleni küzdelemben elleni Folytatódott a szilikózis küzdelem. Nagy eredményeket értünk el a járványos gyermekbénulás leküzdésében. A veszélyeztetett korúak körében két és félmillió személy kapott háromszori. teljesértékű védőoltást. Országszerte kiépítettek a nővédelmi tanácsadói hálózatot. — Széleskörű felvilágosító munka kezdődött a fogamzásgátló szerek használatát ól. Lényegesen fejlődtek 1958-ban az orvostudományi egyetemek is. Központi laboratórium létesült a pécsi, a debreceni és a szegedi Orvostudományi Egyetemen, ezek berendezése 4.7 millió forintba került. Különleges műszereket szereltek itt fel, többek között elektronmikroszkópot, ultracentrifugát. Ebben az évben tíz orvosi tankönyv jelent meg. Megszervezték az első diétásnővérképző iskolát. Négy új ápolónőképző iskola kezdte meg működését. A gyógyszertári hálózatban számos gyógyszertárat korszerűsítettek, bővítettek. A gyógyszertári ellátás megjavítását jelentősen elősegítette az egyetemekről ebben az évben kikerült 240 fiatal gyógy- szerész. Uj beutaiási rendszer A szociális otthonok hálózata csaknem 480 hellyel bővült. Hat új Szociális ut-hon kezdte meg működését. Az egészségügyi költségvetés előirányzata 1959-ben 3 milliárd 586 millió forint, több, mint 200 millióval nagyobb, mint 1958-ban volt. Az 1959. évben tovább javul fekvőbeteg-ellátó hálózatunk. A rendelőintézetek és a gondozók kapacitása napi 525 szakorvosi órával bővül az 1959. évben. Emellett negyveneggyel gyarapszik m. orvosi körzetek száma is. A betegbeutalások megjavítására a Minisztérium új beutaiási rendszert dolgoz ki, amely előre- láthtólag tavasszal lép életbe. 1959-ben kötelezővé teszik a járványos gyermekbénulás elleni védőoltásokat. Mindezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy 1959-ben gyors ütemben fejlődjék tovább a magyar egészségügy, » tovább haladhassunk előre a betegségek megelőzésében. Súlyos börtönbüntetés Jár annak, aki nem fizet tartásdíjat Tehát aki tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, vagyis a tartásdíjat az esedékesség időpontjában nem fizeti ki, bűncselekményt követ el, függetlenül attól, hogy a gyermek milyen körülmények között él. így még akkor is, ha az anya a gyermekét anyagi javak bőségével is látja el és semilyen hiányt nem szenved. A gyermek tartása ugyanis egyformán terhelj mindkét szülőt. Szigorúbb a büntetés akkor, ha a tartásdíjat nem fizető személy gyermekét súlyos nélkülözésnek teszi ki, vagy a tartási kötelezettségét munkakerülő, iszákos vagy züllött életmódja miatt (pl. kártyázik) nem teljesíti, avagy ugyanezen bűncselekmény miatt 5 éven belül már börtönbüntetésre volt ítélve. Ilyen esetekben a terheltek 6 hónaptól 3 évig terjedhető börtönnel büntetendők. A rádióban, különböző sajtókban, de különösen a Nők lapjában sok panaszos levelet olvashattunk e témakörrel kapcsolatban. A legnagyobb áldozatot hozó és magukra hagyott anyák sóhajai és kívánságai meghallgatásra találtak. Az egész dolgozó nép akaratát tükröző törvény lett belőlük. Soron kívüli eljárás Ezekben az ügyekben az igazságügyi szerveknek soronkívül kell az eljárást lefolytatni, ennélfogva a büntetőjogi felelősségre- vonás a mulasztást nyomban követi. Ezzel is gyors segítséget kívánnak nyújtani a rászorulóknak. Bár a büntető feljelentésnek megvan a lehetősége már akkor is, amikor a tartásra kötelezett az esedékesség idejére nem fizeti xNyolcévesek a szovjet sziámi ikrek Mása és Dósa, a szovjet sziámi ikrek már nyolc évesek. Tanulnak, mint más gyerekek, sőt sok kis kórtársuknál jobban is. Szovjet tudósok, elsősorban Anohin professzor — a kérdés legkitűnőbb szakértője, — állandó megfigyelés alatt tartják fejlődésüket. A sziámi ikreknek külön fejük és felsőtestük van, de összesen csak két lábuk. Vérkeringésük közös, de külön-külön ideg- rendszerük van. Anohin profesz- szor biológust akar nevelni Mása és Dasából, hogy ne csak a megfigyelések tárgyaként, hanem saját munkájukkal is előbbre vigyék a tudományt. Sz a történet a legnagyobb igyekezettel sem nevezhető szomorúnak. Igaz. annak indult, sírás, kesernyés ízűnek, de aztán a. könnyek mégis más indulattól eredtek meg, a kacagás pergette őket az arcokra. Egyszer valaki elmesélte, hogy milyen pocsék karácsonya volt egykor a harmincas években, kocsmában töltötte a szent-estét, mert mint mondta: kivert kutya volt, nem tudott hova menni. Ezen a nyomon indultam el, ki a Sagvári telepre, keresni akartam itt is egy régi „kivert” embert, aki szomorú karácsonyi emlékezésével visszaidézi az elmúlt rosszat, amolyan figyelmeztető-féléül, hogy „no, azért, mert másképp van, azt a pocsék időt se tévesz- szük szemelöl.” Találtam volna megfelelő mesélőt, hisz nem nehéz eset, az egykori Fridmann- telep minden lakója küszködött a nyomorúsággal. Hogy ez a szomorkás írás megsem látta meg a napvilágot, annak más oka van. Már ahogyan kezdődött, az is szót érdemel. Nézelődtem a telep szélén, merre induljak, egyszer oda jön hozzám két kis barnaképű ember, mondván elkísérnek, mert látják, hogy idegen vagyok.. Kiderült aztán, hogy tanulók a cigányiskolából, és számolni is tudnak, bár első osztályosok. Ki is számították pillanatok alatt, hogy mennyi pénzt adjak nekik fejenként ceruzára, meg irkára. — Ezt a tudásszomjat! — gondoltam. — Már nem is léhaságra kell nekik a pénz, hanem irkára. — Nesztek — szóltam a kis bolt előtt. Itt van — és odaadtam a kívánt összeget. Elszaladtak be a boltba, várok rájuk, s jönnék is mindjárt, lobogtatják a füzeteket. — Hát ceruza? — kérdem. Nem szólnak, látom pedig, hogy a másik kezükben is szorongatnak valamit. — Mutasd csak — intek az egyiknek — mintha másformának ismerném a ceruzát. Kinyitja a legényke a kesét és mereszti rám a nagy sötét szemeit. Egy fényespapíros csokoládé volt a markában. Már éppen csáválgatni kezdtem a fejem, amikor megszólal a másik. — Tessék mán hagyni, jó lesz ez is a karácsonyfára. Tovább mentünk minden, szó nélkül és csak gondolkodtam hosszan, sokáig az újabb cigánysorson. Karácsonyfa cigányember hajlékában... ha ezt jósolja valaki, mondjuk 1945-ben, megmosolyogjuk... Kiérünk a tiszalöki útra, kísérőim elrohannak vissza, egyedül megyek be a kocsmába (a 16-os számú boltba) érdeklődni a melankólikus téma után. Bent hárman fannak: egy tűzoltó, egy másik, egy idősebb forma ember. — mint később megtudtam, — az erdőgazdaságtól, meg a csapiáros, helyesebben a boltvezető. Elmondom, mit akarok és sorolják hárman is, hogy kiket iceressek meg. ha igazán jót akarok írni. Lehajtunk egy-egy pohár bort, ez aztán újabb neveket ’alant a noteszomban. Régen is kocsma volt itt és a ,,bennszü- iítek” jólismerik az egykori törzsvendégeket. Már kezdem is sokalni a címeket, neveket, mikor egyszeresük bejön Szabó Pál, a városgazdálkodás szemétfuvarozó kocsisa, és elvágja a beszélgetésünk fonalát azzal, hogy ö egy félóra alatt minden ételt elfogyaszt, ami a polcon van, — Nem hiszem én azt — hitetlenkedik a boltvezető. — Ha megeszem, kifizetik? Összenézünk. — Ügy se bírja megenni — mondja a boltvezető. — De ha nem eszi meg, maga fizeti ki — fordul a fuvaroshoz. — Én hát — így amaz. Bélemegyünk. A kocsmára ■már rakja is elé: nyolcvan deka sült kolbász, tíz fasírozott, három pogácsa, tessék kezdje. Emberünk nem kéreti magát sokáig, nekilát és tempósan eszik. Közben, a csoda tudja honnan, megtellik a helyiség. Drukkoknak, tippelnek, az ember meg csak fogyasztja a tál tartalmát nem szól semmit a megjegyzésekre, ez is idővesztés volna. Pár perc csak és oda a fasírozott. — Ügy fog járni, mint a Móricz novella hőse — szólok — megfullad. Valaki megjegyzi: — Hozzá van szokva. Újabb percek, elfogy az egyik kolbász, következik a másik, és határidő előtt valamivel vége az evésnek. Fizetünk és az ember mosolyog. — így kell ezt csinálni. Sőt, mikor látja, hogy minden rendben van, még ingerkedik is. Azt nézzék majd meg, mit eszek a magaméból otthon karácsonyba’! Nevetnek rajtunk, lehet is, a lapos tárcámon. Tudja a csoda, azért, hogy vesztettem, mégsincs kedvem a szomorú riporthoz. Mi történt tulajdonképpen? Elfelejtettem, hogy 1958-at írunk ,és más az élet, mások a gyomrok. Ezt is meg kell említeni, vigye az ördög azokat a csúf régi időket (Kiss) 5 &(L inén tavalui történd Ez a jogszabály ezernyi problémát oldott meg és igen sok köny- nyet törölt kj a gyermekes anyák, a gyermekek szeméből.
