Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-29 / 24. szám
keletmagyarorszag 1959. JANUAR 29, CSÜTÖRTÖK H I ft E K A mátészalkai járás szövetkezeteinek életéből 1959. január 29, csütörtök, /Vdcl Lottó-éléskamrákat vezetnek be Volt pedig először a Lotto, aztán a Lotto-ház. A Lotto- házba beköltöztek a nyertesek, és az unokák is büszkén mutatkoznak be majd, „én a Lotto-házban lakom. Nyertük.” Most pedig lesz a Balatonparti Lottó-telep, 40—50 vikend- házzal, amelyek kisorsolásra kerülnek már tavasszal. De lesz még piperesorozat Is, melyet kozmetikai cikkekből állítanak össze, cs havonta 20 lottó-éléskamra is kisofsolásra kerül. ötezer forintos vásárlási utalvány ez, amire tetszés szerint élelmiszerfajtákat lehet megvenni, és megenni. Ezzel ugyan dicsekedni nem lehet, de. Abbahagyom a lottózást. Kétségbe vagyok esve ezen újítások miatt. Képzeljél! el, ha a feleségem megnyeri a pipere sorozatot! Eddig csak húsz perceket késtünk a moziból, de mi lesz ezután? Es ne képzeljék el, ha netán... ha netán megnyerném az éléskamrát! ötezer forintért meg lehet venni a fél fűszerüzletet. Elképzelem, hogy a sajtokat még csak tudnám tenni valahová, a szalámikat és kolbászokat is. A könyvespolcokra konzerveket raknék (folthatás), sőt még a könyvekre is konzerveket raknék. Amerre nézek, mindenütt élelem. Ezt enni kell, hogy fogyjon, mert nem állapot, hogyha kabátért nyúlok, sonka akad a kezembe, és a falon vastagon csorog a zsír! Enni? Mit?! Zabálni, falni!! Izomláz az állban, csömör és utálat, görcs a nyelőcsőben és még mondják hozzá, hogy disznó szerencsém van! És mindez három harmincért! A vikend-ház persze más volna. A Balaton... helyes lányok a parton.., háromharminc ért.„ f KÍSÉRLETI parcella MINDEN KÖZSÉGBEN A Hazafias Népfront mozgalmat indított megyénkben, többek között azzal a célkitűzéssel, hogy a fejlettebb gazdálkodást segítve minden község rendelkezzék kísérleti parcellával. A felhívás többi pontja kulturális munkára kéri a községi szerveket. ♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦«■♦♦*♦*♦♦♦< 35 TAGÜ a Ságvári-telep cigány népiegyüt- teso. Az elmúlt napokban Rozsrét bokorban szerepeltek. Vasárnap Kemecsén, majd Beszterecen lépnek fel. ★ KÉTSZERTE VIRÁGOSABB LESZ A SÖSTÖ Saját erőből üvegházat létesí- |l tett ősszel a Sóstói Fürdő és { Üdülő Vállalat. Ez évben még két üvegház építését tervezik. A parkosítás kiterjesztésével már nyárra elérik, hogy kétannyi terület lesz virágos. ★ 160« TALPFA SZEGEZÉSÉT vállalta terven felül Pokol Miklós ifjúsági brigádja a záhonyi vasutas fiatalok munkaieiajánlá- sai alkalmából,, április 4 tiszteletére. Ezen kívül 135 darab sín- véggyürödés levágását és lcresze- lését végzik éL ★ A TBC ELLENI KÜZDELEM múlt évi munkájáról, eredményeiről számol be az az értékelő gyűlés, amelyet szombaton reggel nyitnak meg a megyei tanács kistermében. Előadó: Dr. Kemény Lajos főorvos. ★ SZAKSZERVEZETI CSÜCS- B1ZOTTS AGOT alakítanak az olyan községekben, ahol az egy-egy szakmához tartozó szakszervezeti tagok kevés létszámuk miatt nem tudnak szakszervezeti életet élni. Az első ilyen bizottságot Ibrányban alakítják. IDŐSZERŰ BÖKKENŐNK Kocsma előtt egy lovacska Lógatja nagy, bús fejét. Nem eszik ez — siói a gazda — Agyonütöm a gebét. Mit is enne szegény pára, Semmibe nem haraphat. — Nem titok az, hogy gazdája torkán mégy le — az abrak. B. I. ^Otnezti bácsi kazajMt Venczel bácsi, Venczel Mihály hazajött Hazajött a mesz- szi Kanadából, az Ontario tartománybeli Delhiből, haza, Sza- bolcsországba, Balsára, az asz- szonyhoz, az unokákhoz, a családhoz... Beh sokat kellett koplalni és gürcölni, hogy összeszedje a hazautazáshoz szükséges pénzt! Munka is ritkán akadt, néha karácsonyfametszés, néha dohánytörés, majd kugliállítás, de csak elkövetkezett a várva- várt nap, a hazaindulás napja. Az 59 éves Venczel bácsi december 23-án érkezett haza, több társával együtt. Haja hófehér lett, a kezét feltörte, arcát megtörte a robot, s mégis boldog, kiegyensúlyozott, nyugodt. Hogyne, hiszen már itthon van!... Hogy is történt? Olyan az egész, mint egy hosszú, gyötrő álom. Az osztrák határszélen, Hegyeshalomnál dolgozott, tapfá- kat szedett. Aztán egyszercsak megbolondult a környék. Riadt emberek özönlötték el a határt, a házakban a rádió kiabált, ijesztgetett. A rémült áradat őt is átsodorta a határon, messzi a családtól, négy gyermekétől, öt unokájától. Mire a lágerbe került, Wienerneustadtba, már szívesen visszaindult volna, de nem mert. Szüntelenül ijesztgették, szörnyű rémhírek jártak. S így ment ez november elejétől egészen húsvétig, amikor egy nagy repülőgépbe tuszkolták. Így került 195Ó-bán Kanadába a balsai Venczel bácsi. Ott aztán megkezdődött az igazi nyomorúság. A fiatalok is alig kaptak munkát, hát még az olyan idős ember, mint ő! Hónapokat téblábolt kenyérkereset nélkül, s ha olykor munkához jutott, alaposan megdőlgoztattók. Egész évben mindössze 45 napot dolgozhatott. 1858. májusában, hosszú szünet után munkához jutott: cukorrépát kapált. Akkor már megérlelődött; benne az. elhatározás: hazajön, haza mindén áron. Naponta egy hold cukorrépát kellett bekapálnia — itthon azt mondják erre, hogy ez lehetetlen — agyagos földben, meghajolva egy 30 centiméteres kapanyéllel. Az idős ember mindössze három hétig bírta a szörnyű iramot, aztán ott kellett hagynia a farmot. Aztán elment kuglit állítani, s hét centet keresett óránként. Ez sem volt könnyű munka: két pályán is forgolódott szüntelenül ezért a pénzért. De kellett a pénz a hazajövetelhez, s már jelentkezett is a magyar- lengyel követségen. Venczel bácsiból kéretlenül is buggyannak mór a visszaemlékezés szavai, s csak sorolja egyre a rossz emlékeket, az elmúlt bajokat és gondokat.-— Most tudom csak igazán, öreg fejjel, hogy mit is jelent az otthon — érzékenyed ik el. — Inkább meghalnék, mintsem mégegyszer Itthagyjam a hazámat! A többiek is vágynak haza, hiszen ők csak megvetett idegenek, potyamunkások. Csak ijesztgetik őket, hogyha hazajönnek, mindegyiküket elviszik, deportálják. Hát én csak azt üzenem nekik: gyertek haza, ne maradjatok ott potyamunkásnak! Itthon annak, aki gonosztettet nem követett el, semmi baja nem lehet, Engem is szeretettel, megértéssel fogadtak, s a hajam szála sem görbült meg... Venczel bácsi dolgozni akar. És aki nálunk dolgizni akar, az elhelyezkedik, nem úgy, mint Kanadában. (Gv. 1. GnJ Vcuczcl Mihály (bekarikázott) egy kis könyör-cbedre várt a wiencr- neustadti lágerben, .« közben egyre a finom hazai paprikásra, asszonya főztjérc gondoll... Az ellenforradalmat követő időben a járás termelőszövetkezeteiben 1029 darab sertés maradt. Az 1958. évi zárszámadások idején a sertések száma megkétszereződött, s jelenleg 2033 darab van. ★ A járás termelőszövetkezetei a szántóterületüknek átlag 18 százalékán termelnek kukoricát. Ezzel komoly abraktakarmány bázist teremtenek a jószágállomány részére. A vetésterület három százalékán silókukoricát termelnek, hogy ezzel biztosítsák a magas tápercjü lédús takarmányt, ★ A termelőszövetkezetek 1957- ben átlag 35 kiló műtrágyát szórtak ki holdanként a szántóterületre. A 3004-es kormányrendelet kedvező hatásának eredményeként tavaly 105 kiló műtrágya volt a holdanként!' átlag. Az idén tovább növelik a kiszórandó műtrágyamennyiséget; a termelési terv szerint a két év előttinek közel négyszeresét — 130 kilót — adják egy hold vetemény alá. Az aprómagtcrmelca jövedelmező foglalkozás a szálkái járásban is. Az elmúlt évben 6 millió forintot fizettek a termeltető szervek a megvásárolt magért. A termelőszövetkezetek területi arányukhoz viszonyítva jelentős tételt, kereken 1.5 millió forintot kaptak apró- magért. Az idén és a következő években ez az arány rohamosan tovább javuk ★ A szarvasmarhaállomány 1938- ban a járás 32 szövetkezetében 936 darabból állt, s ezek közül 385 volt a tehén. Az ellenforradalom után 495 maradt, s ebből tehén 291. Jelenleg a 26 szövetkezetben már 873 a szarvasmarhalétszám és a teheneké is 314- re emelkedett. A minőségi javulást mutatja a termelőszövetkezeti állattenyésztésben az, hogy 1957-ben 1479 és egy évre rá már 2236 liter volt a tehenek évi tejtermelése. Egy tűsohótisst naplójából Hógúnyába öltözött a táj. Hideg hósapka „védi” a házakat. Ilyenkor jót pihenhetnek a tűzoltók, nincs mitől tartani — gondolhatnánk. Pedig á tűzoltók ilyenkor, télen sem töltik haszontalanul az órákat. Bár a tűzveszély kétségtelenül kisebb, de a belsőségek most is veszélyben vannak. Az állandó készenlét mellett télen arra is kell időt szakítani, hogy feltöltsék soraikat, újabb tagokat toborozzanak az önkéntes tűzoltótestületekbe. Most folyik a nagyszabású tűzoltótobörzás megyénkben, s ezzel együtt a téli kiképzés, felkészülés a tavaszi, nyári tűzvédelemre. A társadalom névtelen katonáiról, az önzetlen segítőkről, önkéntes tűzoltókról szól áz alábbi részlet," melyet M. S. tűzoltótiszt naplójából másoltunk ki. Íme. *— Fel a tetőre, vizet! — hangzik az utasítás és már megy is a víz a kendertömlőn a lángokra. Még néhány utasítást ad az öreg parancsnok s utána néma csend, csak a fecskendő kattogása', á sugárcsőnél a víz pattogása és a vedrek zörgése hallatszik, A szél erősebben fúj, az önkénteseknek még nagyobb erőt kell kifejteni, hogy a harc sikeres legyen. A tetőn a sugárcsőnél Balogh bácsi a „vén csővezető” áll, mert így hívják a fiatalabb tűzoltók. Mestere szakmájának, már több mint 35 éve jár gyakorlatra, versenyre — no, meg a tűzoltásból is mindig derekasan kivette részét. A fiúkról csurog a■ víz, amint a fecskendőt hajtják, de nem tágítanak, hiába jelentkezik új csapat váltásra. Karcsi, a fiatal tűzoltóparancsnok még előbb a szomszédos épületek védelméről gondoskodott, most vizet hordát a fecskendőbe, hogy az oltáshoz mindig megfelelő mennyiségű víz legyen. A tűzoltó csapat másik része — akik a fecskendőhöz nem tudtak hozzáférni — csáklyával, villával szaggatják a tetőről az égő részeket, hogy mielőbb eloltsák a földön. A lingnyelvck mindinkább alacsonyabbra csapna';, mert a „vén csővezető” a sugárral mindig a legnagyobbak fészkét igyekszik eloltani. Az oltásból kiveszi részét úgymond a falu valamennyi épkézláb embere. Ha egyebet segíteni nem tud, akkor vedrekkel, fazekakkal és dézsákkal hordják a vizet a tűzhöz. Pirkadni kezdett, mikor befejeződött a tűz oltása. A lakot ság nagyrésze hazamé.’.i. — Még egyszer átvizsgálni a tűz helyét! — hangzott a parancsnok utasítása, és a kis csapat tagjai mind egyszerre kezdtek a takarításhoz, ne maradjon lappangó tűz hátra. Az istálló megégett, de a lakóházat meg tudták menteni, pedig kezdetben erre kevés remény volt. Mire megvirradt, az önkéntesek elvégezték munkájukat. A vész megszűnt, mindnyájan a fecskendő körül gyülekeztek, mintegy harmincán, a munkában meggörnyedt 50 éves embertől, a pelphesarcú 14 éves fiúig. Hajuk csapzott arcuk kormos, ruházatuk vizes és füstszagú. Befogják a lovat, hogy induljanak a szertárhoz a felszerelést rendbetenni. Ekkor lép hozzájuk Feri bácsi és látszik rajta, hogy mondani akar valamit ezeknek a derék embereknek, akik szerény kis házát megmentették a gyilkos lángoktól. Megáll, lesüti szemét, hang nem jön ki ajkán, csak belül kavarogna); a gondolatok. Kalapját tarkójára tolja és halkan mondja ki; Köszönöm fiúk, hogy segítettetek... — közben egy könnycsepp gurul végig arcán és kézfogással búcsúzik a tűzoltó csapattól, —-O— Ennyi a történet, amely a kis szatmári községben, P.-btn játszódott la. Megtörténhetett volna másutt is. Ahol az emberek összefognak, felkészülnek a veszélyre, kihunynak a lángok. j*
