Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-29 / 24. szám

1959. JANUÁR. 29, CSÜTÖRTÖK KELETMAGYARORSZAG 5 írásos interpelláció és a válaszok a téli városi gondokról — a lakottnál* néhány észrevételéről Mindenki tudja, hogy városunk az utóbbi évek során nagyössze­gű beruházásokkal lett gazda­gabb. Szép, — és főként megva­lósítható — dolgokat kapunk a 15 éves távlati rendezési tervtől, két-háromév múlva megépül az Arany János utcai hatalmas la­kótelep, megvan a pénz a főbb utcák korszerű, neoncsöves vilá­gítására, egyre több törpevízmű látja el a lakosságot addig is, amíg nem készül el az egységes vízhálózat. Nagyot változott a városkép az elmúlt években. Az intézkedések nagyrészt a dolgo­zók egyetértésével találkoznak. S ha a lakosság is szívügyének tartja a végrehajtást, rövidesen megvalósulhat évtizedek álma. Ipari, mezőgazdasági, a legkü­lönbözőbb közfogyasztási cikkek­ben alig akad már hiány. Az üz­letek telve vannak áruval, újabb- nál-újabb gyártmányok kerülnek forgalomba. Hanem azért megvannak még mindennapi gondjaink. Jónéhány olvasónk kért bennünket levél­ben és személyes beszélgetés al­kalmával: adjunk helyet lapunk hasábjain egy-két ilyen észrevé­telnek. Megtettük. Egyúttal meg­kértük az illetékeseket, válaszol­janak is rájuk e helyén; KÉRDÉS: Miért nincs hetekig szén a Tüzépnél, s meddig tart még ez az állapot? Miért dunma kiszolgálás a telepeken? ” VÁLASZ: Helyesbíteni kell. Csak darabos szén nincs, s ez országos probléma. Ez időben természetesen befolyásolja a bányák termelését és a szállítást is az időjárás, el­sősorban az iparvidék és a vasút igényeit elégítik ki. Ettől függet­lenül februárban már mintegy 250 vagon szenet kap megyénk — nagyobb mennyiséget Nyíregy­háza — amelyben brikett, lignit, pécsi iszap, sztálinvárosi dara, d,e nógrádi darabos is lesz. Az ud­variassággal kapcsolatban: köz­pontunk szigorúan megköveteli ezt. S ha bejelentés érkezik ilye« esetről, feltétlenül megbüntetjük az illetőt. (Kelemen László, tü­zelőelőadó.) KÉRDÉS: Hónapok óta gyen­gén adja a vizet az Árpád és a Népkert utcai közkút. A dolgo­zók félórákig várnak egy vödör vízre, amely sáros és piszkos. — Mikor akarnak javítani az álla­poton? VÁLASZ: Ezúton közöljük a város lakóival, hogy kútnaplót rendszeresítettünk építési osztá­lyunkon, amelybe minden nap fel lehet jegyezni a panaszokat, vagy közvetlenül, vagy az illető tanácstag útján. A városban na­gyon sok a Mt, az osztály nem ismerheti mindegyik állapotát. A kút hibáit természetesen kijavít­juk. (Földesi Mihály osztályve­zető.) KÉRDÉS: A Kiss Ernő utcai híd és a gyalogjáró között fog­híjas a kövezet, bokáig érő sár- gödörön lehet csak keresztülmen­ni. Sok ember kitörheti a nya­kát, főként este, az állomásról jövet. Ki segít ezen? VÁLASZ: A Városgazdálkodási Vállalat. De értesíteni kell ben­nünket ha hibát észlelnek. He­lyesebben a városi tanács építési osztályának kell jelenteni a d,ol- got, amely megrendeli tőlünk a munkát. (Páskai Sándomé elő­adó.) KÉRDÉS: Nagy a tolongás reg­gelenként az utasellátó büféjé­ben. Mindenki szalad a vonat, vagy a dolga után. De sajnos a szíverősítőre soká kell várni. Nem lehetne javítani a kiszolgáláson? VÁLASZ: A helyzetet mi is is­merjük. A helyiség kicsi, és leg­többször zsúfolt. Van, hogy 200 ember is tartózkodik itt. Csak arról lehet szó, hogy az épület más részén egy gombaszerű büfét állítsunk fel, amely tehermente­síti a jelenlegit. Ehbcz központunk hozzájárulása szükséges, amit mi kérünk. (Huszár Emil utasellátó üzemvezető h.) KÉRDÉS: A MÁV pályaudvar gyönyörű épülete mellett szé­gyenkezik a nagy forgalmat lebo­nyolító II. számú postahivatal fa- barakja, ahol az alkalmazottak embertelen körülmények között dolgoznak. Egyszer már negyed- millió forint tűnt el onnan, tehát nem is biztonságos. Mikor építe­nek helyette megfelelőt? VÁLASZ: Ez az ügy a Közle­kedési és Postaügyi Minisztérium­hoz tartozik. Mi úgy tudjuk, fel­építik a II. számú postát, de hogy mikor... ? Pedig egyszer már hozzákezdtek! (Nagy Domonkos postahivatal vezető.) KÉRDÉS: Sok még a sáros utca a belvárosban. Mikor kerülhet sor kövezésükre? VÁLASZ: A kérdés helyénvaló, hisz mintegy húsz kövezetlen ut­cát tartunk nyilván a város belte­rületén. Fokozatosan kövezhetjük csak, hiszen félmillió forintba ke­rül egy-egy utca. A kövezés meg nemcsak útépítési, hanem csator­názási probléma is immár. Évente átlag két-három utcát kövezhe­tünk. Hogy gyorsabban haladhas­son az ügy, a lakosság fokozott társadalmi hozzájárulására — pénzben is — szükség lenne. (Föl­desi Mihály osztályvezető.) KÉRDÉS: Csúfítja a várost az egykori Júlia-gőzmalom helyén lévő foghíjas telek. Miért nem építik be? VÁLASZ: Csak az Arany János utcai lakótelep kialakítása után lehet róla szó. Persze, ha közin­tézmények kérnék Irodaház, vagy emeletes lakóépület céljaira, min­den további nélkül megkapnák. (Kalocsai István városi főmérnök.) Azt hisszük, a válaszok kielé­gítők. Az illetékesek szívesen adnak tájékoztatást a lakosság bármilyen problémájára. Kopka János. Hit új tag a tiszaion dúzavirág Tsz-ben A Kisfás tanyán lévő Búzavirág TSZ, mint nemrég alakult szövetkezet, a múlt évi jó gazdálkodásával vonta magára a fi­gyelmet. Hatvanhárom forintos munkaegységgel zárták az évet. Az a problémájuk, hogy kevés a földjük. Ezen a bajon két módon akarnak enyhíteni. Az egyik, hogy belterjesebben gaz­dálkodnak kisebb területről nagyobb jövedelmet vesznek le. — Ezt a törekvésüket bizonyítja az is, hogy a 130 hold szántójuk­ból 18 holdon termelnek dohányt, 15 holdon cukorrépát és ezen kívül is többféle szerződött növényük van. A földhiányt másik módon úgy akarják enyhíteni, hogy új belépőket hívnak maguk közé. A múlt héten is felvettek hét új tagot: Hegedűs Józsefet, ifj. Tilk Mihályt, Berbécs Józsefet, öz­vegy Pál Jánosnét, Szepesi Jánost, Balogh Sádort és Czégény Esztert. Kóstolóval egybekötött bemutatót rendezett az Irodaházban a Budapesti Konzervgyár Na, kérem! Az em­ber belép a nagyte­rembe, leül a terített asztal mellé (mit sem sejtve) és aztán be­tegre eszi magát. Be­vallom, így jártam én is, mert szó, ami szó, bizisten végiget­tem az egész menüt.. Hiszen ki a csuda tudja megállni, hogy a bakonyi sertésbor­dából, vagy a vese­velőből legalább egy csipetnyit ne szedjen a tányérjára, amikor az olyan gusztusosán kelleti magát! Így jártam mind a kilenc fogással, s úgy vélem, ma nem reflektálok az üzemi konyhára, sőt a vacsorát is el­halasztóm jobb idők­re. (Volt, aki már a borjúpörköltnél kidőlt s csak a szeme kí­vánta a csikósto- kányt) Utána jót húztam az alma-ür- mösből de vigyáztam a módiára. nehogv bonyodalom származ­zék a dologból, s in­kább aztán a szesz­mentes, finom alms- rr.üstot vedeltem, ami bizony jobban ízlett mindenféle üdítő ita1- nál. Szeretem a hasa­mat (aki nem szereti, az nem mond igazat), s a bennszülött ínyen­cek természetes meg­vetésével sújtottam eddig a konz erveket. Most azonban ünne­pélyesen megfoga­dom és kutya legyen a nevem, ha nem tar­tom be: ezentúl ki­zárólag konzervsóle- tet, konzervgűlyást és más konzervremeke- ket tálaltatok. Hal­lom. a brüsszeli kiál­lításon is olyan sike­rük volt, hogy a de­rék belgák balga bel­ga étrendjüknek fUy- tyethányva, láda­számra vásárolták a Budapesti Konzerv­gyár szakácskölte- ménveit, s osztriga és főtt csiga helyett kolozsvári tö’tött ká­posztát habzsoltak. Ez aztán forradal- mcsítja a háztartást! Az asszony ráér egy kiadós pletykapartira is, mert ha férjem- uram hazajő, egy lá­bas melegvízbe lök egy pléhdobozt, tíz percig otthagyja, s már tálalhatja is a marhapörköltet, vagy székelygulyást. S ami a fő, férjuram legfel­sőbb megelégedését fejezheti ki, mert az ételben bőven van mindenből, ami abba dukál. Ha vendégek jönnek, akkor sem kell kapkodni, hogy mivel is kínáljuk meg őket: elő egy-két do­bozzal, s olyan lako­mával traktálhatjuk őket, ami után Brüsz- szelben valódi herce­gek is kinyalták a tá­nyért. Kirándulásra is jól jön egy kis konzerv: az ember le­táborozik a Bakony­ban, s felbont egy doboz bakonyi sertés­bordát. Egy dobozból két meglett férfi degesz­re tömi a hasát, s a zseb sem szenved, hí- szén az ára igen olcsó. Dehát erről a közeljövőben a nagy­érdemű fogyasztókö­zönség is meggyőződ­het, mert a konzerv­gyár ontani fogja a fi- nomabönál-fínomabb föMi javakat. Elég volt a koty­vasztásból, éljen a konzervkor!... Győri Illés György. UK* Hová lett a pápa naplója ? Vádak és tiltakozások XII. Pius pápa halála után furcsa hírek terjedtek el a köztudatban. Olyas­miről súgdostak, hogy nincs minden rendben a pápai hagyaték körül. Voltak jobban értesült emberek is, akik azt ál­lították, hogy a pápát, amikor a halálos ágyon feküdt, meglopták. Nem lehetett tudni, hogy e szóbeszédből mi az igaz. Egyszer aztán egy lap — Wie Nouve — véget vetett a találgatásoknak. Bejelen­tette, hogy eRűnt a pápa naplója. E be­jelentésié az eddig hallgató vatikáni la­pok nyomban cáfolták a hírt, mi több, azt állították, hogy a pápának nem is volt naplója. Egy kormánybarát lap azon­ban részletes adatokat hozott az eltűnt naplóról. Megírta, hogy kisebb, külön­álló lapocskákra írt a pápa és a lapok összefoglalására egy közös bőrfedél szol­gált. A napló többszáz, vagy talán több ezer lapból állt, mert XII. Pius preciz ember lévén egész életében naplóban örökítette meg tetteit, tárgyalásait, hogy tapasztalatai, észrevételei ne tűnhesse­nek el nyomtalanul az idők folyamán. A pápa családja sem maradt tétlen. Nem is maradhatott, hiszen egyre-másra érte a vád, hogy a család tulajdonában van a napló. A család tiltakozott. Ugyan­csak vád érte a nyugatnémet követséget, amely az olasz kormány és a Vatikán mellett működik. Természetesen senki . sem várhatja, hogy valaki is elismeri: Nálam a napló! A bonni kormány istil- takozott. Ha tegyük fel elismerné, hogy valaki elidegenítette Adenauer kormá­nyának megbízásából a pápai naplót, ne álmodja senki, hogy Nyugat-Németor- szág nyilatkozzon arról, hogy a pápai napló nála van. A tiltakozó nyilatkoza­toknak tehát igen kevés értékük van. Egy azonban biztos: A pápa naplója el­tűnt. vetkezik, hogy azok az egyházi embe­rek, akik ebben a politikában részt vet­tek és együttműködtek a volt pápával, az új pápánál nem maradhatnak tovább a régi helyükön, nem maradhat meg ré gi befolyásuk az új irányzatban és a Va­tikán ügyvitelében. Így például Galeazzi Lisi professzor, Pietro Galeazzi, Ber­nardino Nogara báró és néhányan má­sok, akik XII. Piust tekintették vezé­rüknek, körülbelül ötven különböző ál­lást töltöttek be a Vatikánban és a Va­tikán számlájára. El lehet mondani, hogy a két Galeazzi és a két Pacelii képviselte az egész pápai politikai esz­mekor központi magvát. Nekik például naponta és minden előzetes bejelentés nélkül be lehetett lépniök a pápa ma­gánlakásába, addig másnak — még na­gyobb egyházi méltóságoknak is — csak több hónapos várakozás után lehetett Miért fontos okmány a pápai napló? Miért oly fontos egy egyházi férfi naplója? Miért volt ily kapós a pápa fel­jegyzéseit összefoglaló okmány? Azért, mert egy ilyen napló roppant' fontos és értékes adatokat tartalmazhat az olasz politikai, gazdasági és egyházi történetírás számára, de ezen túl a pápa titkos és nagy jelentőségű tárgyalásai­nak tartalma, megbeszéléseinek rövid összefoglalása is benne van. Igv tehát például fényt derítene a második világ­háború kitörésének és lefolyásának ma még ismeretlen kulissza titkaira is. Na­gyon sajnálnivaló lenne, ha ez a fontos dokumentum ahelyett, hogy az utókor tanulságára szolgálna, üzleti tárgyá vál­na. Az is megtörténhet, hogy harci fegy­verré lesz azon különféle vatikáni cso­portok kezében, amelyek főszereplői a Római Kúria XII. Pius halála utáni po­litikájának. Erre azért is gondolni lehet, mert a Vatikán bronzkapuja mögött a csoportok közti harc már elkezdődött, s e napokban is javában tart. bejutni oda. XII. Pius szívesen helyezte el rokonait a Vatikán különböző bizalmi és politikai állásaiban és ezt már akkor megkezdte, amikor még nem volt pápa, hanem Rómától távol töltött be külön­féle funkciókat. így például XII. Pius korábban elhunyt fivére, Francesso Pa- celli az előző pápától már megbízást kapott arra, hogy teremtsen kapcsolatot Mussolinivel és a kapcsolatokat folyton erősítse. A pápa bátyja ezt meg is tette, s ezért a pápa márkivá nevezte ki és néhány millió lírát ajándékozott neki (1929-es értékű lírát). Erre aztán azt be­XII. Pins, mint a Pacelliek patron usa szelték a Vatikánban, hogy a Pacelliek címerében látható galambot — XII. Pius is ezt vésette gyűrűjébe — inkább el le­hetne képzelni aranyhegyeken, mint a zöldfüvű mezőkön. 1939-ben pedig Mussolini elintézte, hogy Viktor Emánuel nevezze ki Carlo Pacellit hercegnek, mint a pápa első unokafivérét. Ettől az időtől aztán aPa- celliek bevonultak a római „fekete arisz­tokrácia” körébe és a megtisztelő „Don” jelző illette őket. Az új pápa alatt a Pacelii család máris elvesztette a kiharcolt kegyeket, vele együtt több más régi vezetőnek is el kellett hagynia a 'Vatikánt. így pél­dául Enrico Galeazzi — a Vatikán eddi­gi belső és pénzügyi politikájának irá­nyítója — is megfosztatik tisztségétől. A kiszivárgott hírek szerint a meghalt pá­pa házvezetőnőjének — Pasqualina nő­vérnek — is el kell hagynia a pápai udvart, de Rómában azért megmarad­hat. A bonni kormány valahogy kiesz­közölte a nővér apácarendjénél, hogy Rómában maradhasson. Erre aztán úgy döntöttek, hogy Pasqualina nővérre bíz­zák néliány vallásos női szervezet kép­viseletét a Római Kúriánál. El lehet tehát mondani, hogy most az új pápával azok ju­tottak szóhoz, akiknek valami félniva­lójuk volt Pacelii pápától. Természetes tehát, hogy a Pacellieknek szüksége lesz a pápa naplójára. Ezzel talán meg tud- mák lassítani vereségüket, de biztos azonban, hogy a napló nem igen tudná megakadályozni politikájuk vereségét. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a Pacelliek politikája után olyan politika fog következni, amely a Vati­kánt elfordítja imperialista barátaitól és hefolyásolóitól. Következő cikkünk címe: A MÉHPEMPŐS PROFESSZOR Szabó György. XII. Fiússal nemcsak a katolikus egyház feje halt meg, hanem összeom­lott az általa képviselt és irányított poli­tikai koncepció is. Ebből pedig az kő­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents