Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-29 / 24. szám
2 KELETMAG V ARORSZAG ' 1959. JANEÄR 29, CSÜTÖRTÖK Verseny as el it sem-rím megtartásáért A nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalatnál a termelési tanácskozásokon felhívták a dolgozók figyelmét arra, hogy nagyon kell vigyázni a minőségre, ha meg akarják tartani az él- iizem-címet. Az év első munkanapjaiban ugyanis a terv túlteljesítése mellett lazult a minőségi követelmények betartása. A gépi fermentálóban például műszakon- kint 10—12 mázsa dohányt adtak vissza minőségi hiba miatt. Megmagyarázták a válogatóknak, hogy ha a dohánycsomót nem a technológiai utasítások szerint kezelik, akkor a nedves, összetapadt csomók rosszul száradnak ki s cgy-egy ilyen dohánycsomó egy egész bála romlását okozhatja. Mivel tó' téma volt az értekezleten a minőség kérdése, a. műszakok és brigádok felajánlásai a minőség megjavítására irányultak. Párosverseny-kihívások történtek a kiváló minőségű munkavégzés érdekében. A gépi fermentáló válogató csoportjai például a mechanikai üzem válogatóival vannak versenyben. A termelési tanácskozás két hete volt. Azóta a vállalat vezetősége megállapította, hogy a minőség már sokat javult. Már csak két-három mázsa dohányt adnak vissza műszakonként minőség hiba miatt. A gondosabb munka, a minőség javulása növeli a vállalati eredményt. Ha továbbra is teljesítik a műszakok minőségi vállalásaikat, bizonyára nem viszi el más vállalat tőlük a büszke élüzem-kitüntetést. A szépséghibára fény derül Januar 15-i számunkban a szamosangyalosi ifjúsági szövetkezetről szóló „Príma dolog szépséghibával” c. cikkünkre válasz érkezett az egyik érdekelt féltől, Szórádi Sándor párttitkár elvtárstól. Kérésére levelét — amelyben a kifogásolt két szépséghibára fényt delit és ezzel a csorbát kiköszörüli — az alábbiban közöljük: „Levelem közlését köszönöm Valóban szépséghiba csúszott be azáltal, hogy a vb-elnök is megírta a szerkesztőségnek a számunkra oly fontos dolgot sakét levél nem „pászolt”. Ha előre megbeszél is két ember valamit, es mindketten papírra vetik, nem biztos, hogy szó szerint A rendőrség felhívása 1958. december 24-én a Nyugatipályaudvaron egy magát Erzsinek nevező nő, aki Mátészalkára utazott, elutazása előtt bőröndjét egy ismeretlen férfira bízta. A férfi átadta a rendőrségnek a bőröndöt, amelyet azóta is ott őriznek. Aki a bőröndöt rábízta a férfira, jeletkezzék a BM Országos Vasúti Osztály budapesti kapitányságán, Budapest. VI., Népköztársaság útja 62., III. emelet 17. egyezni fog a két levél. Mi is így jártunk. A tanács végrehajtó- bizottságában megbeszéltük a tervet, amit szerettünk volna maradéktalanul megvalósítani. A KISZ-gyűlésen, ahol megvalósult a terv% a vb-elnök nem tudott résztvenni más elfoglaltsága miatt A megalakulásról a vb- titkár tájékoztatta és rosszul, mert saját magát (mint vb-tit- kárt) és engem (mint párttitkárt) nem számította bele a megalakult ifjúsági szövetkezet létszámába, pedig mi is tevékenyen szeretnénk kivenni részünket a szövetkezet munkájából. Kettőnkkel együtt tehát nem 21, hanem 23 fő á létszám. A másik szépséghiba a föld területével kapcsolatban fordult elő, mert a vb-elnök 5, én pedig 9 holdról írtam. Itt á vb- elnöknek van igaza. A megalakulás előtt abban állapodtunk meg, hogy .amennyiben 15 fő jelentkező lesz, 5 hold földet kap az ifjúsági téesz. Mivel azonhan a fiatalok megértették a nemes célt és végül is 23 létszám lett, úgy gondoltam, hogy a községi tanács kezelésében lévő 9 hold földet mind a fiataloknak juttatjuk. Mivel azonban a Kossuth tsz. területe mellett fekszik 4 hold, így csak a többi 3 hold alkalmas az ifjúsági téesz- nek. így, azt hiszem, kiderült az igazság Száradt Sándor ' párttitkár.” i T— . faste egy munkásszálláson A MEGYEI ÉPÍTŐIPARI Vállalat vidéken lakó dolgozói nem tudnak minden nap hazautazni. Ezeknek a dolgozóknak és az építőipari tanulóknak nyújt második otthont a nyíregyházi Árpád utcai munkásszólás. Estére kitakarított, fűtött, meleg szobák várják a munkából hazatérő dolgozókat. Ami a rendet, tisztaságot illeti, nincs különösebb probléma. A munkásszállás lakói fürödhetnek a fürdőben, van rádiójuk és könyveket olvashatnak, szórakozhatnak. Az egyik teremben fiatalok ütik a fehér kaucsuklabdát, többen is szurkolnak a házibajnokság résztvevőinek. Egy másik teremben ugyancsak fiatalok, építőipari tanulók tanulnak az iskolai könyvekből, készítik a házi feladatot a másnapi iskolai foglalkozásra. Nekik segít a tanulásban Darvas Lajos, a vállalat technikusa ás Szalai Lajos tanító- jelölt. A fiúk hozzájuk fordulnak, ha valamit nem értenek meg a tanulásban. AZ „ÜREGEK” szobájában sok eve együtt vannak a „lakók”. — Jurás György segédmunkás brigádvezető például Bökönybe való. Volenszki Sándor gépész, Ná- öasi Mihály ács. Fabók András kőműves és a többiek is a megye különböző községeiben laknak. Ismerik egymást jól, hiszen a hosszú esték módot adnak a beszélgetésre. Ha új ember kerül a szobába, kikérdezik. — Nyírmadára való vagyok. — Két gyermekem van, István fiam állatorvosnak tanul, Ági lányom pedig technikus lesz, Törökszent- miklóson tanul. .Öreg liú” vagyok már a kőműves szakmában. Most egy középülsti átalakítási munkánál dolgozom. Jó a kereset. Januárban is* meglesz az 1900 forint, — Így mutatkozik be Bocsánszki bácsi, a szoba egyik vígkedélyű tagja. NEM SOKÁIG beszélgethettünk, mert moziba készültek a vállalat kultúrtermébe, ahol min- > den héten van mozielőadás és oda járnak láncolni, sakkózni, szórakozni. Hogy mi most a munkásszálláson a fő beszédtéma? Az, hogj , kiszámolják maguknak, hogy ha í három, vagy négyheti fizetésnek megfelelő összeg at. milyen J ajándékot vesznek érte a csa- • Iádnak: A másik uowzédUma i-o- f dig az a. hír, hogy a mostani munkásszállás helyett új, emeletes munkásotthont fognak építeni a Petőfi utcán, ahol még otthonosabb és családiasabb lesz minden. Az ingyenes lakóknak. Megy az ember a )ó szelet, flaszterem, teledugott kirakatok előtt, s mig az úton autói; suhannak el, képzeletben már fénycsövekre gondol. A cukrászdában presszógép sistereg, nagy tömeg áll a neon feliratú mozi előtt, s ebben a lenyűgöző látványosságban a járókelő belép a nyíregyházi postahivatal ajtaján ' és belebotlik egy rongyos gúnyá- jú, nagyszakállú .,koldusba-’. A vasbördás melegedő alján ül, kopott szatyor ja is ott van mellette, kezében meg egy perzselt szélű könyvet lapozgat. — Érdekes? Nem hallja, hát lehajolok hozzá, közel a rogyottszélű kalapjához, s most már a fülébe mondom: — Tetszik a könyv? Ijedten összecsapja a lapokat, őszes szemöldöke mögül rámsandít. A szatyort Úözelebb húzza magához — most látom, hogy kenyér, fadarabok, meg egy halom csont dagasztja — és kiböki: ' — Nekem igéh. Szórakoztat az angol nyelv... Mi a szösz? Jobban megnézem a könyvet, hát tényleg idegen, eredeti kiadás a levelezésről. Kezd kínos lenni a helyzet, mert hallgatunk mindketten. De c könyv ott gyúródik aszott ujjai között, rábökök, hogy fordítson belőle. Ez jót tesz, lázba jön az öreg, s megy blinden, akár a, karikacsapás. Alig tudom félbe- szakítani: — Hol tanulta? — Uram, önszorgalomból... Meg a vasúton a kollégáktól, amikor még ott dolgoztam — Vasutas volt... — Az. — És most? — Nyugdíjas. ' Lassan csak-csak egyenesbe jövünk. Mert ugyan kiben nem sejlik fel ezernyi gondolat, amikor manapság, újuló életünk során, a pezsgő városi élet, a fények és a kedvet sejttető arcok ^ .......:" ^ ^ oíiktfi v _______ forgatagában egy kolduskinézetű öreggel hozza össze a véletlen? — A csontok...? hatom, szégyenli, s mig lejebb gyömöszöli a szatyorba, magyarázkodik: — A cicáimnak, az édes kis cicáimnak viszem. Mert azok a csúnya egerek beloptak a szobámba és a cicákkal kergetem el őket. — Egyedül élt — Teljesen. De miért az magának? Mondok rá valamit, hogy csupa kíváncsiságból, s vigyázok, hogy a „fonál’- meg ne szakadjon. — x.o miért kucorog itt a kövön? — Mert itt jó meleg van. Ez a Lokaj alatt a Tiszapar- ton két román katona unatkozik egy előretolt figyelőállásban. Előttük a ■ sokat látott mellvéd, aztán egy letarolt, füves mező, majd a szürke vizű folyó, odaát a párt s á1 mögött valahol ott vannak a vörösök. Olykor-olykor látnak is közülük egyet- egyet, néha egész raj erőnyit, de nekik nem szabad rájuk lőni, mert azzal elárulnák magukat. No persze nem is -nagyon törik magukat a lövöldözés után, mert jól tudják, hogyha ők lőnek, akkor válaszolnak is, ez pedig már kellemetlen. Megelégszenek hát azzal, hogy figyelnek, cserélgetik a távcsövet. A vörösök is tudják, hogy szembe velük románok vannak, azt is, hogy egy rejtett géppuskaállás van a közelükben, de látszólag semmit sem törődnek- vele. E percben például éppen fenékreverősdit játszanak. Varrnak vagy tizen, akik játsszák és oly nyíltan, hogy a két román tisztán lát mindent. Nézik is, majd a szemük ugrik ki. — Látod, milyen jó dolguk van — mondja szemrehányó hangon az égjük román, akit Droknak hívnak, — Nem az érdekel most — feleli Dobrean és nekidőlve a mellvédnek, a Vörösökre szegezi újra a távcsövet. — Én oda se nézek nem fójítom a szívemet... — mondja Drok, aki pásztorember odahaza és a vörösök játéka eszébe juttatja <?z otthont. Tekintete úgy ellágyul, mintha iskolás kisfiú volna és nem fehér román baka. — Most azért mégis nézz oda — mondja neki Dobrean és kezébe nyomja a távcsövet. — Nem.... nem... — feleli emez. — Bolond... Olyat úgyse láttál még... a tisztjük is ott játszik velük... Most éppen ő hajlott be és a vörösbakák meg'verik a fenekét... Te tedd ezt. meg Drokk. — Majd ha egyszer leiszom magam és találkozók a parancsnokunkkal, akkor majd megteszem.;. — feleli. — Utána meg hadbíróság elé állítanak... A vád, hogy elpas- koltad egy tisztúr fenekét... tizenöt év, vagy golyó... Egy ideig hallgatnak, aztán megint felkerül a távcső Dobrean szemére, Drok pedig ül a kis padkán és úgy érzi, harmattá vált benne minden harag a vörösök iránt. — Főhadnagy... éppen szemben vagyunk, most láthatod... — mondja Dobrean anélkül, hogy elvenné szemétől a távcsövet. — Fene őket, de jó dolguk van — mondja Drok csendes irigységgel, — Mondtam, hogy nem lehet rossz az a vörösség... Csak... — Sóhajt Dobrean és ledobja a távcsövet mostniár kikapnak... Pedig... Amikor egyszer szállodai fűtő voltam, járt oda egy úr. Biztosan véres volt, mert mindig azt mondta:: Amiért ilyen jól befűtöttél, egyszer még polgármestert csinálok belőled valami városban... És mindig adott öt lej borravalót... Éppen két kenyérét adtak érte és egy liter tejet... Drok, aki eddig süteten ült. felkapta a fejét. Az arca már korántsem szelíd., Szája dacosra van szorítva, arca halovány, mint akinek minden erejét az foglalja el, hogy magába gyűrje indulatát. Szűk neki a kis tüzelőállás, két lépés az egész, s mégis lépkedni próbál benne. — Ijeszdd meg őket — mondja haragosan. — Minek... —. legyint Dobrean. — Talán-- sajnálod? Miért nem? — Mert nem, másodszor, mert nem: szabad! r ' legbarátságosabb melegedő <t városban. Odahaza ritkán fűtök. — Nincs rá pénz? — Pénz... abból sok kellene. Tudja uram, nekem van egy házam a Puskin utcán, lakóim is vannak, de mi az a lakbér... — Es a nyugdíj? — Mostmár 790 forint. Arra nincs panaszom. Mondom neki. hogy abból igazán telne egy olcsóbb lcabátra, meg szénre-fára és akkor nem kellene itt kuksolni, meg az emberek sem kerülnék ki a rongyos, piszkos ruha miatt. De ő kiltéri magának: — Vegye tudomásul, megsértett! Méahogy én koldus? Hát idefigyeljen: én minden nap az étteremben ebédezek tizenöt forintért... Míg mondja, ismétli a magáét S. András, képek peregnek le előttem. Nemrég a Kossuth vendéglőben is láttam, amikor maradékot kotort a gyékény /kosárba.-. Ügy mondják rá nevetve az emberek: „Nézd csak, az öreg már megint „leltároz” a szemétládában... És most rekedt hangját felsrófolva mossa a fejemet, amiért megsértettem. Gondolataim közben még azt hallom, hogy hiába vagyok a gyantásoktól, ő az úristennek nem cseréli fel ezt a jóvilágot öregházi „rabsággal'-. Neki jó ez így, akinek meg szúrja az orrát, hát csdk hadd szúrja... Már kint jártam megint a síkos úton, csak úgy világított a frissen hullott fehérség s a rongyos ember szavai csak nem hagytak el. Hadd szúrja...? Korántsem! Az a kényelmetlen, meg álkép a társadalomról. Akikhez tartozik: gondolkodjanak egy kicsit! (ANGYAL) —- Hülye, ők nem sajnálnak... Játszanak... Inkább lőnének... géppuskával, ágyúval... csak ne látnám, hogy játszanak... — Ülj le és fordíts nekik hátat. - • — De a hátammal is látok, mindig látni fogom őket... Dobreau összehúzza a szemet és gyanúsan figyel barátjára. Kisvártatva megszólal. — Meguntad az életedet? __ Meg akarsz halni? Hallgass, hallgas, mert különben kipró- báltatjők veled a tiszai fürdőt. — Megpróbálom én magamtól IS.:. — Mit beszélsz?... Megpró... Te át akarsz szökni! Dobrean hangja éles, fele- Jősségrevonó. Kakaskodva néz barátjára, aztán lehervad, mint á lágy fű a hirtelen napon. — Te azt hiszed, hogy én vak vagyok... — kezdi egy idő múlva Drok. — Látok én... és azt is látom, hogy mi van odaát és mi van nálunk... Én, pajtás,' nem bírom tovább, nem bírja a lelkiismeretem. — De hisz felakasztanak, ha vége lesz! — Mindegy ... Egy perc az egész, így meg én akasztgas- sam magam minden emlékezéssel? Nem akarom, nem akarom!... Utálom magamat..; Utá-j lom a kezem, amivel a puskát' fogom, utálom ezt a ruhát,; utálok mindent, ami ide köt ehhez a .... Nem, nem lehet ezt így... jóvá akarom tenni, hogy ne utálkozzam mindig, ha végignézek magamon, hogy ne utáljanak az emberek, ha egyszer hazamegyek ebből az országból ... — Bolond vagy, ha átmégy, sohse jöhetsz haza. — Városi ember... hm... Magasak a havasok és mélyek az erdők... Van azokban nemcsak hely, hanem munka is pajtás..; Vissza találok én oda még... Szabó György.
