Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 22. szám

2 AELETMAGYARURSZAG 1959. JANUÁR 27, KEDD MŰVELŐDÉS A Megyei Tanaca művelődési osztályának rovata Ady Endre .* Gőg és Magág fia vagyok én Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall. Szabad-e Dévénynél betömöm Új időknek új dalaival? Fülembe forró ólmot öntsetek. Legyek az Üj, az énekes Vazul, Ne halljam az élet új dalait, Tiporjatok reám durván, gazul, üe addig sírva, kínban, mit se várva Mégis csak száll új szárnyakon a dal S ha elátkozza százszor Pusztaszer, Mégis győztes, mégis új és magyar. Negyven éve halt meg Ady Endre Negyven évvel ezelőtt, amikor az egész ország forradalmi lázban égett, mikor minden nap valami váratlan, új politikai eseményt hozott, egy megdöbbentő hír fordította a közfigyel­met egy kis időre az irodalom felé: meghalt Ady Endre! Meghalt Ady, aki „Üj idők dalaival” rontott be a magyar irodalmi életbe, és megjelenése hatalmas vihart támasztott a szellemi élet berkeiben. Sokan megtámadták merész hang­jáért, a sötétség hívei nem vették szívesen, hogy a világosság ügyének ilyen félelmetes, új fáklyavivője akadt. De sem a'tá- madások, sem az agyonhallgatás nem használtak. Verseinek, eszméinek, új irányzatának kezdettől fogva voltak igaz bará­tai. És ezek száma egyre növekedett. Igaz, Ady hívei igen vegyes tábort alkottak: nem mindenki szerette ugyanazt ver­seiben. Voltak egyesek, akiknek csupán a költő formai újítá­sai tetszettek: mások elsősorban szokatlan, őszinte hangját kedvelték, akik pedig legmélyebben átérezték nagy gondola­tait, mondanivalójának forradalmi tartalmáért lelkesedtek. És ez utóbbiak láttak legtisztábban. Mert Ady új irányza­tában a forma és a tartalom elválaszthatatlanul (j nemcsak a magyar költészetet akarta megújítani, hanem az egész magyar életet. Egyszerre akart végezni mindazzal, arni népünk haladását akadályozta: a zsarnoksággal, a gőgös mág­nások uralmával, a főpapi népbutítással, a szipolyozó tőkével. „Rohanunk a forradalomba” ezt a nagy, világmegváltó gon­dolatot ezekben az években senki sem képviselte olyan hatá­rozottan, oly elszántan és akkora következetességgel, mint Ady. Harcaval sokan rokonszenveztek. Szabadságeszméiért az egész fiatalság lelkesedett. Az akkori szellemi élet legjobbjai támogatták bátor küzdelmét és vele együtt kérdezték: „med­dig lesz még úr a betyárság?*’ De Ady amellett, hogy az ő segít­ségüket is elfogadta, — meglátta a magyar társadalomban azt az igazi erőt, amely egyedül képes nálunk — és a Földön mindenütt — új világot alkotni. A magyar proletárokban látta legigazabb szövetségeseit, szíve értük lángolt, és harcu kát tekintette a jövő reménységének. Már betegen feküdt ágyában, amikor 1913. őszén diadal­maskodott az a demokratikus forradalom, amelynek másfél évtizeden út hirdetője, magvetője és dalnoka volt. Ö nem akart itt megállni: bízott abban, hogy idővel a szocialista esz­me — amelyben szívvel-iélekkel hitt — lesz úrrá a földön is... ... És ekkor — reményei tetőfokán — ragadta el a halál! Érezte akkor minden becsületes, haladó gondolkodású magyar, hogy e halott óriás életműve sohasem lehet az enyé­szeté. Költészete felett nem lehet úrrá az elmúlás. Se ma negyven évvel Ady halála után nyugodtan mondhatjuk: neve’ alkotásai és szabodságeszméi örökké élni fognak! Merényi László. (Jj belépők Kántor,fáttosi bau A kántorjápcsi Béke Termelő­szövetkezetben tavaly több mint harminc forinttal fizettek minden munkaegységet. Akik becsületesen kivették részüket a közös munká­ból, szép jövedelemmel dicseked­hettek zárszámadáskor. A terme­lési terv készítése idején most is biztató. számokat helyeztek kilá­tásba. tgyekvésüket látva a na­pokban-öt család hét taggal kér­te felvételét a közös gazdaságba. Többek között Makai János, Réz^ műves Gusztáv, Ferenczi Jóasef, Györke Jánosné és Horváth Zsig- mond írták alá a belépési nyilat­kozatot. Ugyanebben a községben a Szabadság Termelőszövetkezet­be kérte felvételét Gzine Zsig- mond dolgozó paraszt Wikofán egy washingtoni üzletben Szovjet dalesteket KÉTNYELVŰ SZAVADÓ­VERSENYT, MAGYAR-SZOV- ! JET MEZŐGAZDASÁGI NA- j POKAT RENDEZNEK A BAK- TAI JARASBAN a magyar-szovjet barátsági * hónap batalórántházi járási el- I nöksége elkészítette munkaprog­ramját. A program bőséges ja­vaslatokat foglal magában a ba­rátsági hónap előkészítésére és lefolytatására. Többek között el­határozták, hogy márciusban ma­gyar—szovjet mezőgazdasági na­pokat rendeznek a járás több községében. A zenei hét alkalmá­val másutt lemezes előadásokat, Illetve szovjet dalesteket tarta­nak. Érdekesség - még: hogy két­nyelvű szavalóversenyeket is ter­veznek. egyedülállóan a megyé­ben. Február elsején indul a Színjátszó Akadémia Korábbi híradásunk szerint a megyei színjátszó rendezők to­vábbképzésének - érdekében indí­tott Színjátszó Akadémia január 25-én tartja első konferenciáját Illetékes helyről közölték, hogy a konferencia időpontját eltolták, e az első konferenciára február el­sején kerül sor, Turóczy György vezetésével A. I. Mikojan elvtárs, a Szovjetunió . Minisztertanácsának első, elnökhelyettese Washingtonban meglátogatott egy önkiszolgáló bol­tot is. Az AP hírügynökség fotóriportere azt a pillanatot örökítette mei,,' amikor Doris Vindsor, az áruház dolgozója összeszámolja a vendég vásárlását. Ahol „házhoz szállítják“ az előadást Ramocsaházán ebben az évben érdekes kísérletet valósítottak meg. Kovács Sándor iskolaigazga­tó és Hübet Dezső kultúrótthon- igazgató kezdeményezésére elha­tározták, hogy az ismeretterjesztő előadásokat — családi házakban tartják meg! Az egyes előadáso­kat -maga a tanácstagság szervezi. Az első előadásoknak nagy sike­rük volt. Azóta minden hét csü­törtök estéjén a faluban öt külön­böző helyen tartanak előadásokat Legutóbb például az élet eredeté­ről, a vérszegénységről, az ENSZ szervezetéről hangzottak el elő­adások, s két diafilmes vetítés is történt. Egy alkalommal 25—30 hallgató gyűlt össze a bejutott, ülőhelyekkel ellátott „nagy szo­bákban”, s történt már nézetelté­rés js, amiatt, hogy melyik ház le­gyén a vendégfogadó. Az előadásokat a község peda­gógusai, az orvos és az agronómus tartják. A fokozódó érdeklődés arra mutat, hogy a kísérlet életre­való, és valószínű, hogy a megye más községeiben is talajra talál. MOSZKVÁRA NÉZ A VILÁG Gyáros László né tart élménybeszámolót Vietnamról Nyíregyházán A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat földrajzi és nemzetközi szakosztályainak rendezésében ja­nuár za-en, csütörtökön lesz a földrajzi előadássorozat második napja. Ekkor Gyáros Lászlóné Vietnamról tart előadást. Az elő­adónő, férje oldalán, aki diplo­máciai küldetésben volt ebben a távolkeleti országban, hosszú éve­ket töltött kint. Megismerkedett ennek a hősi harcok árán fel­szabadult népnek az életével, szép kincsekben gazdag országá­val. Nem kívülről, a pár hetes utazásra indult embernek a sze­mével nézte a sok-sok látnivalót. Módjában volt betekinteni ennek a gazdag lelkű, küzdelmekre ké­pes, az előrehaladásért minden munkára kész népnek a termelő munkájába, rohamosan bontako­zó és sok eredeti vonást hordozó Kultúrájába, állami, társadalmi szervezetébe, s az egyes emberek otthonába. Rengeteg élményt és megfigyelést gyűjtőit össze mint­egy hét éves kinttartózkodása auui. itooűl az élmény tarocTmcsi 2 a legjavát adja nyíregyházi hail-J gatóságánafc. Az előadást méltó-J képpen illusztrálja majd a Viet­namról készült kultúríilm. Ezt a földrajzi előadást is a; SZOT-székházban, a Móricz Zsig- mond Kultúrotthonban tartják meg január 29-én, csütörtökön X délután 6 órai kezdettel. A nagy* érdeklődésre való tekintettel je-* gyekről előre lehet gondoskodni a } TIT Zrínyi Ilona utcai titkárságé- * nál. Felnőtt jegy 3.-— Ft, tanuló-J jegy 2.— Ft. Az iskolák, uicre gondoskodjanak az előadást meg­hallgató tanulócsoportok együttes jegyváltásáról. Keleti és nyugati tudósítók hada figyeli ezekben a napok­ban Moszkvát, amely újra a vi­lágérdeklődés központja lett. Hatalmas tetteket értékel és gi­gászi munka kezdete a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXL rendkívüli kongresszusa, amely a kommunizmus fényeit gyújtja meg. Moszkvára néz a világ. Moszkvára tekint a szocialista tábor országainak valamennyi hépe, a szovjet főváros esemé­nyeit olvassa először a nyugati proletár. A moszkvai események nyomán értékeli át a helyzetet a burzsoá diplomácia. A telefo­nok, távírók jelentéseit várják a legnagyobb amerikai, angol és francia hírügynökségek, hogy világgá röpítsék kénytelen elis­meréssel a negyvenegyéves szovjethatalom dicső pártjának tanácskozásáról szóló híreket. Voltak és vannak nyugati la­pok, kapitalista politikusok, akik feneketlen gyűlölettel emlékez­nek meg a négy évtized munká­járól, voltak és vannak szemle- m ék és külügyi szakértők a tő­kés világban, akik metsző gúny- t;yal párosult önbirálattal foglal­nak állást a Szovjet ü vő fejlődé­sét illetően. Egyben azonban mindnyájai egyetértenék: a Szovjetunió létezik, él és állan­dóan erősödik. — Számolni kell ezzel a ha­talommal — mondják egyes jó­zanabb körök. Hiszen a Szovjet­unió* nem sikerűit háborúkban legyőzni, ez az ország nem gyen­gült az évtizedek folyamán. El kell ismemi, hogy visszaverte a szovjethataio-m az intervenciót, sikeresen valósította meg min­den elképzeléseit. Fellőtte az interkontinentális rakétát, s a világűrben kering mesterséges holdja, s a naprendszer tizedik bolygója. Pedig ugyanez az or­szág a forradalomelőtti Európa egyik legelmaradottabb országa volt. S 1917-ben még arról cik­keznek a nyugati lapt’r, hogy ez az ország nemsokára összeomlik. Napokat, heteket adtak a bolse- vizmusnak, s Francis, az Egye­sült Államok moszkvai nagykö­veté jelentésében így ír: „A bolsevik kormány nem marad sokáig hatalmon”. Pointdexter, az amerikai kong­resszus tagja így álmodik: „Oroszország pusztán egy föld­rajzi. fogalom és nem is lesz soha egyéb... az Egyesült Ál­lamoknak most az a feladata, hogy megfelelő módon intézked­jék Oroszországot, 140 milliós lakosságát és korlátlan élelmi­szer-, energia- és ásványi forrá­sait illetően.” Wintson Churchill, az akkor még fiatal angol hadügyminisz­ter sokkal józanabbul ítélte meg a hélyzetet: „Egyszer s mindenkorra vége van Nagy Péter birodalmának, de még annak a liberális Orosz­országnak is, amelyről a Duma, meg csak az imént összehozott alkotmányozó gyűlés is annyit álmodozott. November nyo.cadi- kán átvette a hatalmat valami­lyen Legfelső Bizottság, ez az embertelen, vagy . emberfeletti szervezet — teljesen mindegy, hogy melyik jelzőt használjuk.“ Aztán következett a nagy saj­tókampány, hogy az olvasóval elhitessék: Oroszországban elsza­badult a pokol, a bolsevikok egytől egyig erkölcsi hullák, gyilkosok, akik lábbal tapossák az emberi erkölcs elemi törvé­nyeit. Ezzel a propagandahadjá- rattaí akarták elszigetelni a Szovjetuniót a nyugati dolgozók­tól. s előkészíteni az újabb vi­lágháborút a szövjethatalom megsemmisítésére. Julius Fucsik, a nagy cseh író és költő 1935-ben ellátogatott a szovjet országba. A cseh munká­sok azzal bízták meg, jól nézzen körül, s mindenről számoljon be nekik. Fucsik nem titkolt sem­mit. Elmondta, hogy látott ron­gyos embereket, borotválatlano- kat. Igaz, a Szovjetunióban nincs elég borbély és gyufa. És még sok minden hiányzik. De meg­épült a magnyitogorszki kombi­nát .amely árammal látja el az új üzemeket, a falvakat. A do- nyeci bányászok szenes arcán látta a boldogságot, amely an­nak szólt, hogy ezer és ezer va­gonok mennek teli szénnel a végtelen kohók torkába. Ez az ország már kinőtte a gyermek­cipőt, s még nem telik újra neki. De ez az állam már óriás.

Next

/
Thumbnails
Contents