Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-23 / 19. szám
4 KELETM AG V A KOKSZ AG 1959. JANUAR 23, PÉNTEK H I R E K 1959. jauuái* 25, péntek, Reimund ^OQOCXXXXXXXXXXXXXXXXWOOOOOOOCOOOOCOOOOOOOOO Szívesen megmondom •Tegnap este — úgy kilenc óra körül — épp a Mikszáth sorozatot lapoztam fel, hogy kis szellemi táplálékkal fejezzem be a napomat. Alig olvastam el néhány sort, mikor egy váratlan külső tényező megzavart kedvenc szórakozásomban. Az utcáról kellemetlen, borízű hang — fortissimóbanü! — adtaindatára a világnak, hogy gazdája felfedező körútra indult. Ezt onnan gondolom, hogy — saját bevallása szerint — igen nagy gondban lehetett az illető, a lakásához vezető utat illetően. Ezt a tényt igazolja, hogy ablakom alá érve megállapodott s kijelentette, hogy: ,nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el, ameddig a házigazda bunkós bottal ki nem ver”. (Ezer szerencséje, hogy hirtelen nem találtam megfelelő kaliberű bunkós botot!) A továbbiakban aztán vagy akartam, vagy sem, tudomásul kellett vennem, hogy újdonsült ismerősömnek holnap legelső dolga az lesz, hogy azt a szemtelen csapost hülyére pofozza, mert barack helyett szatmári szilvát, adott neki. Majd ezt a témát befejezve, őszinteség! rohamot kapott és lehordta magát mindenféle utolsó alaknak. (Szavaival mélységesen egyetértettem.) Jó félóra hosszáig támasztotta ablakom alatt a falat, míg végül kisütötte, hogy ő még sem itt lakik, s „egy életem — egy halálom” kijelentéssel nekivágott megkeresni szűkebb pátriáját. Távolodóban hallani lehetett, hogy rágyújtott a „nem tudom az életemet hol rontottam én el” című ismert dalra. Befejezve ismeretlen hŐ6Öm történetét — az utca lakóinak nevében — ezúton mondom meg, hogy hol és mikor rontotta el az életét: akkor amikor a kocsma küszöbét először átlépte, (Bézi) Soooo3oooooooooooooooocxxxxx)ocxx>oocx?ooooococ' vasArnap mutatják be A JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI UAZ SZÍNJÁTSZÓI AZ .ASSZONYVESZEDELEM" CÍMŰ VÍGJÁTÉKOT A József Attila Művelődési Ház színjátszó csoportja vasárnap mutatja be Sipkay Barna: „Asszony- Veszedelem" című vígjátékát. A színjátszók eddig két előadást tartottak vidéken, mindkettőnek szép sikere volt. Nyíregyházán is bemutatkozik az együttes, a József Attila Művelődési Házban. Vasárnap két előadást rendeznek: a/, első délután 4 órakor kezdődik, a második este 8 órakor. ★ ISMÉT MEGNYITJA KAPUIT A MÓRICZ ZSIGMOND MŰVELŐDÉSI IlAZ MOZIJA A Móricz Zsigmonil Művelődési Bárban ismét megkezdődik a film. vetítés. Január 24-én, szombaton tartják az első mozi előadásukat. Ezúttal a „Mackó szüktetés” című csehszlovák filmet mutatják be, az előadások fél 6-tól és 8-tól kezdődnek, ★ „filmsztAr-babAkat* LEHET VÁSÁROLNI A Szovjet Film Ünnepe alkalmából a MOKÉP dolgozói ismertebb szovjet filmszínészekről é'et- hű babákat készítenek, melyeket a megye filmszínházainak pénztáránál lehet majd vásárolni. ★ KÉSZÍTIK A MEGYÉK KÉZI- *• c, térképeit A megyei kézitérképek sorozatában megjelent az első három szám: Pest, Fejér és Szolnok megyék kézitérképe. Az 1:250.000 méretarányú térképek ára darabonként hat forint. Röivedesen valamennyi megye kézitérképe elkészül. RÖVIDESEN LEHET KAPNI TRANZISZTOROS ZSEBRÁDIÓT A brüsszeli világkiállításon nagydijat nyert „Tünde” elnevezésű tranzisztoros zsebrádióból még ez év folyamán kétezer da- íabot gyártanak, s az első példányok rövidesén megjelennek az j üzletekben, ■k ÖRÖMHÍR A GYERMEKEKNEK A Szovjet Film Ünnepén érdemes lesz a gyermekeknek mozl- elöadásokat látogatni. A MOKÉP ugyanis kedves szórakoztató — „Moziba megy a család" elnevezésű — társasjátékkal ajándékozza meg az ifjú mozilátogatókat.-k ERDŐSÍTENEK bobodon Kohodon a tavasz folyamán mintegy ötven holdon hajtanak végre erdősítést. Az említett területen 221 ezer facsemetét ültetnek el a régi rohodi földvár környékén. Rendelet jelent meg a magániparosok, háziiparosok és magánkereskedők forgalmi adójáról szóló egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséiül A Magyar Közlöny 8. száma közli a pénzügyminiszter rendeletét a magániparosok, háziiparosok és magánkereskedők forgalmi adójáról szóló egyes rendelkezések módosításáról és kiegész tésé- ről. A rendelet foglalkozik a termelői forgalmi adó értelmezésével, többek közölt megállapítja: az árunak kisforgalom számára történő kiszerelése esetén a termelői forgalmi adó alapja az eladási ár. A rendelet részletesen ismerteti azokat a termelési tevékenységeket, amelyek után külön-kü- lön kell a termelői forgalmi adót az érvényes adókulcsok alkalmazásával megfizetni. „Ki a legszebb u világon As öltözködésről A múltkor ott hagytuk abba, hogy ha nekünk pénzünk lenne, akkor megmutatnánk, hogyan kelt helyesen öltözködni. Nos rajta, mutassuk meg, persze csak elméletben és természetes egy fillér kidás néikül, mert különben azt hiszem baj lenne... Legfontosabb kellékünk as önismeret sőt az önkritika. Segédeszközeink a tükör, embertársaink véleménye, a naptár és a személyi igazolványunk egyik kínosan őszinte adata: születési éve. Ezt tudomásul venni igen tanácsos, Mert a ruha — minden ellenkező híreszteléssel szemben — csodát nem tesz, nem öregít és nem fiatalít évtizedeket, legfeljebb rossz tréfát űz viselőjével. Serdülő kislány fel- nőttes ruhában mosolyt, vagy csendes rosszallást kelthet, idős nő túlfiatalos holmiban: szánakozást. Először a fiatal lányokról beszéljünk részletesebben. Öltözködésük legfőbb követelménye az egyszerűség legyen. Az erős kozmetikázást, a raffinált szabású, sejtelmes színű ruhákat hagyják az érettebb korosztálynak. Hajuk természetes fényét, bőrük hamvasságát, vékony, mozgékony alakjukat ne harsogja túl semmi magukraszedett mes- tcrkéltság. Az anyák és a nevelők nehéz feladata, hogy a nagylánnyá növő kislány ne is akarjon „kis divathölgy" lenni. Ízlését formálni kell, belátását ítélőképességét fejleszteni. Csupán tilalmakkal nem érnek célt a mamák. „Ne hordj feszülőén szűk szoknyát, ne vegyél tízcentis tűsarku cipőt, feltűnően kivágott pulóvert, Ulaselyem táncruhát!" — ez mind helyes követelmény. De mennyivel hasznosabb, ha a mamák, nevelők meg tudják győzni arról, hogy az őszinte vidám ssinck állnak neki legjobban (a sötétkék, piros, fehér, almazöld, világoskék) a kényelmes, bő szoknyák, színes blúzok, pulóverek, lapossarkú cipők, sportos kabátok, élénk sapkák. Ekkor megengedhetik azt is, hogy egy-egy ünnepi alkalomra kicsit „nagylányosab- ban” öltözzenek fel, középmagas cipőt vegyenek. Az sem árt, ha édesanyja ajándékozza meg az első vékony szálú nylonharisnyával ... Egyre több középiskolában honosítják meg újból az egyenruhát, köpenyt. Jó vo!na, ha ez minden lányközépiskolában elterjedne, hiszen az iskolában éppen olyan kevéssé illik a flanc a „divatbemutató”, mint később a munkahelyen. Most néhány évtizedet lépjünk előre, A hervadást, us Öregedés éveit, sok nő nehezen, fájdalommal éli át. Vannak, akik a világgal együtt magukat is be akarják csapni, s azt hiszik, hogy csupán fiatalos külsőséggel meg lehet hosszabbítani az ifjúságot. Mások viszont tulajdonképpen idő előtt megadással zuhannak bele az öregkorba. Vadonatúj színre festett haj, sok rúzs, tarka holmi az egyik — s mindig csak házilag fésült ősz konty, teljes festetlen- ség, fekete, legfeljebb sötétszürke' ruhák a másik oldalon. Valóban nehéz szépen megöregedni, de — az orvosok is úgy mondják — annak könnyebb, aki mindig megtalálja a korához illő örömöket. Az öltözködés terén talán segíthetünk néhány praktikus tanáccsal. De erről majd a következő cikkünkben lesz szó. HOSSZÉI SOROK A MOSZKVAI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS ELŐTT A szocialista országok Moszkvában rendezett első nemzetközi művészeti kiállítását a megnyitást követő első 14 napon 60 ezren tekintették meg. A kiállítási csarnok bejáratai előtt egész délután hosszú sorokban áll nak a bebocsátásra váró látogatók. ASSZONYOK, FIGYELEM! HENGEKALAKŰ MOSÖGÉFEK GYÁRTÁSÁT KEZDIK MEG A Hajdúsági Iparművek egyik új készítménye a hengeralakú mosógép lesz. Mintadarabjai már elkészültek és a gyakorlatban jól beváltak. Az új típusú gépből, amelynek mcsórésze belül is zománcozott, az idén negyvenezret készítenek. — Ne kérjen bocsánatot, nem vélem tolakodásnak, hogy a riporter megzavarja most sokévtizedes hallgatásomat. Sőt! ör- vendek, hogy interjút adhatok. Mindenesetre megkérem: legyen szíves emeljen ki a szekrény mélyéről... Köszönöm... Jaj, még egy kis formaság: úgy gondolom nem árt, ha lefújja rólam a teménytelen port. Tudja, az idő... No, így már köny- nyebben érzem, magam. — Akkor talán még egyszer a nevét... — A nyakünyv vagyok, „Tisza Eszlárról’’. Mindjárt hozzá teszem: a legöregebb anyakönyv. Újévkor léptem a hatvannegyedik évembe. — A korábbiak? — Már nem őrzik őket. Azért semmi aggodalom, beszéldc cn egyedül is eleget, csak győzze lejegyezni. Tessék, lapozza fel az első oldalamat. Ez itt egy megszáradt viaszpecsét .,avatásom” emléke. 1895 január első napján álltam szolgálatba. — Talán az első élményét említené. — Születési bejegyzés. Aztán a következők is újszülöttek nevei... Várjon, ne lapozzon még! Nagyon kérem... — Miért? —- Megtudja. Jiigyje el, reménnyel telve kezdtem a közAngyal Sándor: őf mond ja az atnjaUonyv.., szolgálatot. Mert nekünk is van hivatásérzetünk... Aztán, teltek a napok és egyre gyászosabb lett az életem. Nézze... — de mostmár lapozzon! — születés és halálozás... Sercegeít a toll, kerekedtek a cifrás belük, és nekem ez alatt a cicomás külsőm alatt nagyon fájt a szivem... Húsz beje'entett újszülött közül, tizenegyet „helyes- bitlettek" az elesukló szarni gyászoló anyák. Hajdú Mihály, Cseréi Bálint, és Tóth Sándor hasonnevű fiai jóformán egy napig sem szivük az anyatejet, meg a tiszta levegőt... A többiek is még pólyáskorukban koporsóba költöztek... Tudom, most arra kíváncsi, mi volt az oka? Akkor nem szólhattam, de most világgá kiáltom: a nagyon nagy szegénység! Orvos...? Mosolyognom kell. Volt erre orvos, de csak az uraknak... — A házassági bejegyzések? — Odalapozhatunk. Bocsássa meg nekem, hogy most nevetek. Illetlenség a nyomorúságon mulatni, de... heh... Figyeljen csak: „Bejegyeztetett 1895 február havában... A megjelent Zagyi Mihálynak, mint vőlegénynek, és Varga Juliannának, mint menyasszonynak, továbbá a jelenlévő tanúknak, mint valamennyi írni nem tudónak „megmagyaráztatok’, hogy az említett pár a mai naptól házastársaknak nyilváníttatott... (Olvashatatlan aláírás)’’. — Ez volt a helyzet. Fussa csak át valamennyi oldalamat, ha meg tudja számolni az írástudatlanok reszkető kézzel húzott keresztjeit, gratulálok magának... Ide ne írjon semmi kommentárt. — No, és a harmadik fok: a halálozások? — Nézze meg a kilencvenha- tos év summáját! Hetvenegy halott egy esztendő alatt, egy ilyen kis isténhátamögötti nyomortanyán! Borzalom kérem, borzalom... — Látom, rosszul érzi magát. — Eltalálta. És ezért nem is bánom, ha a szekrény legmélyére lesznek. Ha néha hangtalanul elbeszélgetek anyakönyvtársaimmal, sírni volna kedvem. Mert Kilencszáz után is hosz- szú ideig ilyen volt a helyzet... Persze, a fiatalabb anyakönyveknek. ezek csak rémmeséknek tűnnek. Még szerencse, hogy a Jcözelünkben vannak, legalább vigasztalnak. Épp a napokban dicsekedett ötvennyolc Anyakönyve: működése alatt csak egy csecsemő halt meg, mert nagyon gyenge volt. Negyvenen kötöttek házasságot és ő nem is ismeri azt, hogy kereszt. Halálozás is elenyésző volt. Hogyisne, amikor védőoltások vannak, meg ingyen orvos, és az öregeknek a tanács havi juttatást nyújt. Meg mit kell hallanom agg létemre: még hordagyat is vesz a falu, hogy a mellékutcákból a betegeket minél kényelmesebben szállítsák a mentőautóhoz... Megkérhetem valamire...? Ha beszélgetésünkből írni szándékszik valamit azzal fejezze be: ma már itt tart az eszlári ember. És a könnyeimet titkolja el... Pályázat művészi könyv- kötéstervek készítésére A Magyar Nyomdaipar is részt vesz az augusztusban nyíló lipcsei nemzetközi könyvkiállításon, hogy bemutassa a magyar könyvművészét eredményeit. Ebből az alkalomból a Nyomdaipari Igazgatóság pályázatot hirdet műveszeti kötéstervek készítésére. A pályázatok eisö díja 2.500 lorint, második díja 1.500 forint. Beküldési- határideje: 1959. március ál. <4® erkölcsön Nyugat Üzleti élet és a „szerelmi üzlet4* A Reuter beszámol arról, hogy a Columbia Kádiótársasag hétfőn 55 perces adást közvetített, amelyben a New York-i üzleti élettel szoros kapcsolatban áüó prostituáltakat, nyilvánosház tulajdonosnőket és kerítőket szólaltatta meg. Mint az adásból is kiderült, Walt Street-i körökben az a szokás, hogy a nagyvállalatok tulajdonosai csinos hölgyekkel kedveskednek üzletfeleiknek. — Az, egyik nyilvános ház tulajdonosnője elmondotta, hogy minden évben könyvet ad ki a „leányok” fényképgyűjteményével, s a kiválasztott hölgyet „házhoz szállítják”. Az üzleti világnak és a prostitúciónak ez a kapcsolata sokszor komoly zsarolási ügyekhez vezet.
