Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-12 / 290. szám

2 KELFTMAGYARORSZAG 395S, DECEMBER 12, PÉNTEK Javult a Tyukodi Gépállomás munkájal — de jobban nézzenek körül a portán! Mi! tapasztaltam az újítók országos értekezletén? Két évvel korábban született egy döntés: a gépjavítást az év minden időszakában folyamatosan kell végezni. A folyamatos gépjavítás előnyei A Tyukodi Gépállomáson ed­dig javításkor összetorlódott a munka, nem tudták kellően biz­tosítani az egyszerre jelentkező anyag- és alkatrészigényt A javí­tás a feszített terv betartása miatt és az alkatrészek hiányában sok­szor felületes volt. Ma már el le­het kerülni, hogy kevésbé képzett traktorosok is „javítsák" a gépet. Több idő jut e fontos munkára, a minőség ellenőrzésére, az anyag- és alkatrészek beszerzésére, ké­szítésére. Kombájnt, aratógépet például ilyenkor javítanak és nem aratáskor. Az is nagy előny, hogy egyszerre nem áll bent minden gép, így jobban ki tud­ják használni a teljesítőképessé­get. A javításra kerülő gépek kö­zül a legrosszabbakat választják ki, a többivel dolgozhatnak. Csak azok a gépek állnak, amelyeket javítanak. A Tyukodi Gépállomás 57 erőgépe közül egyszerre csak kettő, három van műhelyben. Jövedelmezőbb az új módszer A korábbi években megyénk nehány gépállomásán nem volt jövedelmező a gazdálkodás, Ezt számos tényező befolyásolta. Töb­bek között a gépjavítás is. Nem­csak azért, mert a „hajrá” követ­keztében kevesebb alkatrészt tud­tak helyileg elkészíteni, s ezért más üzemeknek kellett .fizetni, hanem azért is, mert a felületes munka miatt idő előtt kiestek egyes gépek a termelésből. Csök­kent a termelékenység, a gépek kapacitásának kihasználása, növe­kedett a kiadós. Amióta önelszá­molók iettek a gépállomások, egyre jövedelmezőbb a gazdálko­dás. Hiba még, hogy Tyúkodon sem ültek még le a szakemberek, s nem mutatták ki forintban a fo­lyamatos javítás révén megtakarí­tott összeget. A gépek tárolása Ha a gépek színben telelnek, tovább tartanak. Megyénk gép­állomásai azonban még nem ren­delkeznek megfelelő befogadóké­pességű tárolóhelyekkel. Ezért Tyúkodon is elsősorban a kom­bájnokat, cséplőket, jaratógépeket helyezték fedél alá. Tyúkodon az ekék, boronák mellett a vetőgé­pek is a szabad ég alatt vannak. Ezeket úgy lehet védeni, ha a forgó, csúszó, egyszóval az érzé­kenyebb alkatrészeket bezsíroz­zák, a kevésbé fontosabb része­ket pedig vékonyan olajozzák. Az erőgépek és ekék többségét be­zsírozták. De néhány ekét és ve­tőgépet felületesen kezeltek. Sőt, mi több: néhány vetőgépet még be sem szállítottak a gépállomás­ra. AZ áratógépeket az első idei hó­esés után rakták fedél alá. Azon­ban nem tisztították meg azokat a hótól. Ha a hó a gépen olvad el, az könnyen rozsdásodik, egyes alkatrészei tönkremennek. A 34 darab cséplőből is csak kilenc ke­rült a gépszínbe. Egyet az udva­ron, egyet a műhelyben javíta­nak. Néhány aprómagcséplő is kint van még a területen. Meg kell találni a módját, hogy ezek a gépek is minél előbb tető alá ke­NAGY ÜRÖMÖMRE szolgált, rüljenek. De előbb tisztítsák meg »hogy én is résztvehettem az újí- azckat! Néhányban ugyanis márxtók, feltalálók és kiváló dcngozók , . .... ,,, 5országos értekezletén, mely cle­kizoldellt a szem. t cember 6—7-én volt Budapesten a SZOT Rózsa Ferenc kultúrter­mében. Együtt láthattam a sok­száz újítót, feltalálót, és az újí­tási mozgalom legjobbjait. A PART ÉS A KORMÁNY nagy jelentőséget tulajdonít az újító-feltaláló mozgalomnak. Az értekezleten is megállapíthattam ezt, többek között abból is, hogy az elnökségben több miniszter elvtárs foglalt helyet, az élen Apró Antal elvtárssal, aki a Mi­nisztertanács és a párt nevében üdvözölte a tanácskozás résztve­vőit. Varga György elvtárs, a SZOT titkára, valamint Tasnádi Emil* az Országos Találmányi Hi­vatal elnöke sok oíyat mondott a beszámolóban, amit mi a válla­latoknál az újításokkal való fog­lalkozás során tapasztaltunk. — Egyetértettünk a mozgalmat aka­dályozó hibák felvetésével, és én is azon fogok fáradozni, hogy a mi megyénkben minél hamarabb megszűnjenek ezek a hibák. A TANÁCSKOZÁS felhívta az újítók és feltalálók figyelmét ar­ra, hogy a hároméves ten'- sikeres teljesítésében sokat segíthetnek újításaikkal és találmányaikkal. Különösen szükség van a nehéz fizikai munkát kiküszöbölő ész- szerűsítésekre és találmányokra, valamint minőségemelő és taka­rékosságot hozó újításokra. Szük­ség van a kiváló dolgozók kez­deményezéseire, hogy nagyobb be­ruházások nélkül, újításokkal és találmányokkal segítsék a tervek Sikeres végrehajtását. MEGJEGYEZTEM magamnak Apró elvtárs hozzászólásából töb„ bek között azt, hogy egyes újítá­sok bevezetése néhol hosszú idő­re elhúzódik; azért, mert az igaz­gató a főmérnök a főkönyvelő A gépek gazdája: a traktoros Elsősorban a traktorosoktól' függ: meddig munkaképesek a; gépek, Tyúkodon a traktorosok elégedettek a javítási munkával. Többségük sajátjaként kezeli a rábízott gépet. Végh János trak­toros például a legtováöbb üze melteti gépét javítás nélkül. Köz ben nem várja meg. hogy a ki-: sebb hibák nagyokká nőjenek. A csapágyakat és más részeket rend­szeresen zsírozza, á legkisebb la­zulásokat észreveszi, kijavítja. Gátolja a szerelők munkáját, hogy nincs megfelelő esztergapad a Tyukodi Gépállomáson. Az elég gyakran előforduló dugattyú- és csapágyfúrást nem tudják hely­ben elvégezni. Ha a dugattyú megkopik, kopog, nagyobb lesz az üzemanyagfogyásztás, kisebb a teljesítőképesség. Mivel azonban ezt helyben nem tudják orvosol­ni, előfordul, hogy kopott du­gattyúval üzemeltetik a gépet. Régen várják a gépállomási igazgatóság által ígért eszterga- padot. Az illetékes párt- és tanács­szervek, a termelőszövetkezetek véleménye szerint sokat javult a Tyukodi Gépállomás munkája. Ez a szerelőket, a gépekért, értéke­kért egyre nagyobb felelősséget érző traktorosokat dicséri. Jobban körül kell azonban nézni portá­jukon. A kisebb jelentőségű hi­bákat is meg kell szüntenti. Csak így lesz gyümölcsözőbb munká­juk I Nagy Tibor. riadozik, hogy sok pénzbe kerül, sok munkát és időt vesz igénybe. Felhívta a munkások, a műsza­kiak, kommunisták és pártónkí- vüli dolgozók figyelmét, az értel­miséget, hogy kezdeményezzenek bátran, legyenek merészek és, vállalják a felelősséget, ha az- újítást jónak tartják. A párt és a kormány bízik bennünk, meg­érti azt, hogy az új keresese koc­kázattal jár. Nem elég az, hogy ezt csak a párt és a kormány ve­zetői hangoztatják, a pártszerve­zeteknek, a szakszervezeteknek és a vállalati igazgatóknak a tett helyén kell ezt a kérdést az üze­mekben tárgyalni, az újítási moz­galmat kiszélesíteni és e’őbbre vinni. Külön hangsúlyozta Apró elvtárs azt, hogy az újítók moz­galmát mindenütt a műszála fej­lesztés szerves részének kell te­kinteni. A TANÁCSKOZÁSON olyan határozat született, hogy egy bi­zottság dolgozza fel a tanacsk>- zás tapasztalatait és egy hónapon belül tegyen javaslatot az újítási mozgalomban fennálló hiányossá­gok kiküszöbölésére, valamint a 38,1957, újítási rendelet kiegészí­tésére. A hozzászólásokból azt is tapasztaltam, hogy ha ez a lelke­sedés kísérni fogja az értekezle­ten résztvevők jövőbeni munká­ját, nagyot fogunk előre lépni az újabb tíz esztendő újítási mozgal­mának útján. A tanácskozás határozata sze­rint nem tíz évenként,, hanem két­évenként gyűlnek majd össze az ország legjobb újítói, feltalálói és újítási felelősei. Minden tudá­sommal és szorgalmammal' azói-f fogok harcolni, hogy a következő tanácskozáson az eddigieknél sok- kal nagyobb újítási eredmények­ről számolhassak majd be me­gyénk területéről. Ribóczi Pál SZMT újítási bizottsági elnök. A nép bizalmából — a nép nevében Valljuk meg őszintén, hogy 8 eszten­dővel ezelőtt, — amikor először válasz­tottunk tanácstagokat — még nem tudtuk teljesen,' hogy mi a tanács. Az újságok, a könyvek megírták ugyan, hogy a mun­kásosztály és a dolgozó parasztság egy­séges államhatalmának lesznek a helyi szervei, de azt még csak sejteni tudtuk, hogyan fog a tanácsokban és a tanácsok munkája által akaratunk és dolgozó tár­saink akarata testet ölteni. Ma már ezt minden dolgozó ember világosan látja, és tudja, hiszen akarata érvényesülésének millió és tízmillió forintos beruházások, alkotások a mutatói. Ebben a megyében ezer és ezer olyan ember jár, kél, aki sa­ját ötletét, elgondolását, javaslatát látja megtestesülve egy-egy községfejlesztési alapból, állami és társadalmi hozzájáru­lással létesített járdában, új kútban isko­lában, nevelői lakásban, kultúrházban. Az eltelt nyolc év alatt nemcsak megis­mertük a tanácsokat, de megtanultun! részt venni tevékenységükben és dereka munkájuk, nagy erőfeszítéseik és szép sikereik közösségén át meg is szerettük őket. Egyetértésre talál tehát, ha azt mondjuk, hogy a tanácstagok munkájúró' szóló törvénynek az a része, amely ki­mondja: „A tanácsok munkájukban köz vétlenül a lakosságra támaszkodnak, biz tosítják a dolgozók tevékeny részvételét és ellenőrzését az államhatalom gyakorlá­sában”, ma már nemcsak megértett tör­vény, de ismert és mindennapi gyakorta1 Is. Amikor dolgozó népünk november­ben a szavazó urnák . elé lépett, hogy újra tanácstagokat válasszon az államha­talom helyi szerveibe, számadást tett vá­lasztott képviselőivel: értékelte azok 4 éves munkáját. A szavazással döntött afe­lől is, hogy kik maradjanak az államha­talom helyi szerveiben továbbra is képvi­selők és kik kerüljenek be oda szorgal­muk, hűségük, rátermettségük alapján újólag. A dolgozók jól választottak. Azok az emberek, akiket megválasztottak, már je­lölés idején lelkesen készültek arra, hogy a nép bizalmából, a nép nevében csele­kedjenek a nép érdekeiben. A megválasz­tás nemcsak megtisztelő, hanem felelősség- teljes megbízatás. Hiszen a tanácstagok sorgalmán, helytállásán keresztül jut ki­fejezésre és valósul meg a nép hatalma, v választók nemcsak elvárják, de fei- iatul adták a megválasztottaknak, hogy elük együtt tervezzenek, építsék az or- zágot, velük összeforrva volósítsák meg j. párt és a kormány politikáját. - Ebből egyenesen következik, hogy a ta - rácsok választott vezetői és tagjai köte • lesek tovább erősíteni kapcsolatukat a dolgozó tömegekkel. A tanácstagoknak úgy kell dolgozniok, hogy a falu, a város, a járás és megye munkásai, dolgozó pa rasztjai és értelmiségijei minél nagyok' számmal, tömegével vegyenek reszt a köz­életi munkában, az államigazgatási fel­adatok végrehajtásában. A részvételre a dolgozók szívesen vállalkoztak eddig is, és vállalkoznak most is. Ezt mutatja az is, hogy ezer és tízezer javaslattal, ötlettel, jó elgondolással igyekeztek segíteni már a választás előtt is. Nincsen ebben a me­gyében olyan község, ahol nem töltenének meg hosszú oldalakat a benyújtott javas­latok. Ezek számbavétele, okos és bölcs megfontolása, a leghasznosabbak kivá­lasztása most feladata kell, hogy legyen minden tanácstagnak, minden választott vezetőnek. Ez halaszthatatlan és kötelező munka. Egyrészt azért, mert e javaslatok megvalósításával tanácsszerveink tovább erősíthetik tömegkapcsolatukat, másrészt előbbre jutnak a falu, a város a megye é ütésében és gyakorlatilag megvalósul a helyes értelemben vett szocialista demok­rácia, amit pártunk elénk tűzött. De mindezeken túl, csak így lehet kiirtani a tanácsok munkájából mindazokat a bü­rokratikus, adminisztratív, parancsolgató módszereknek a gyökerét, amelyek az országépítő munka során évek alatt a ta­nácsok vezetésébe és munkájába bekerül­tek. Csak a tömegekkel tartott szoros kapcsolatban alakulhat ki a közös alkotó munka biztosítéka: az őszinte, bizalmon alapuló, nyilt légkör. Nagy feladatok várnak a pártszerve­zetekre és a tanácsokban dolgozó kom­munistákra is. A pártszervezetek úgy irá­nyítsák a tanácsokat, hogy — mint az államhatalom helyi szerveinek — állan­dóan növekedjék tekintélyük, önállóak legyenek és nagyobbodjék a lakosságra gyakorolt befolyásuk. A gyakorlatban szerezzenek érvényt annak a párthatáro­zatnak, amely kimondja, hogy a pártszer­vezetek a tanácsokra kötelező határozatot nem hozhatnak, különösen nem utasít­hatják őket, hanem okos, bölcs javasla­tokkal segítsék a helyi- államhatalmi szerveket A tanácsokban dolgozó kom­munistáknak az legyén a fő törekvésük, hogy feladataikat a kollektív választott testületekkel közösen oldják meg. Az ő. számukra is legyen kötelező a végrehajtó bizottságok minden olyan határozata, mely a párt politikáját, a kormány hatá­rozatait oldják meg. A tanácstagokkal kö­zösen, példamutatóan neveljék a falu a város lakosságát, tudatosítsák a dolgozó emberek összefogásának jelentőségét, a közérdekben végzett munka nemességét, A lakosság ügyeinek intézésében ne en­gedjenek az egyedi törekvéseknek, hanem a kollektív testületek bölcs döntései le- : gyenek mindenkor az irányadók. Tegye­nek még mindent azért, hogy minden ta­nácsvezetőt, minden tanácstagot áthasson a dolgozó nép ügye iránti odaadás, szere­tet és hivatástudat. Cselekedjenek min­denkor a nép érdekeiért a nép nevében.

Next

/
Thumbnails
Contents