Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-25 / 309. szám

1958. december 25, csütörtök KELETMAGYARORSZÁG 5 A BEKE HULLÁMHOSSZÁN tá-ti-tá-ti-tá-tá-ti-tá... fut az éteren a „céku" (CQ) a rádió­amatőrök általános hívójele. A tá­voli pagodák tövében, vagy ta­lán Rio-de Janerió felhőkarco­lóiban a rádió fölé hajol valaki. Bekapcsolja a készüléket, rápil­lant az amatőrök világtérképére és lenyomja a billentyűt... tá-t - tá-ti-tá-tá-ti-tá... s a hívó jelzés felbúg a nyíregyházi MHS rádiós­klub egyik fejhallgatójában. Az éter hullámainak vigyázói, a nyíregyházi rád'óamatőrök feszült figyelemmel lesik: ki kopog, hon­nan kopog? Figyeljük csak: — CQ DE DX HA-O-KBA PSE K...CQ SE DX HA-O- KB A PSE K... És ismétlődnek a rádióamatő­rök rövidítései. Egyszerű halan­dó nem tud eligazodni közöttük, de a rádióhullámok vándorai jól ismerik egymás nyelvét. A mor­se jelzés alapján csak összerak­ják a betűket, a betűpárokat és máris tudják, milyen idő van Párizsban, Brüsszelben, Madrid­ban, Rómában, Liszabonban, Moszkvában, Pekingben, Rejk- javikban... Hegyek fölött, tengereken át hallgatóval várakozik. A tengeren túl, Amerikában, szintén a ked­ves „világjáró” rád óhoz ül a csikágói munkás, lenyomja a gombot és mint régi jó pajtások üdvözlik egymást. Hallgassuk csak:- CQ DE DX HA-O-KBA PSE K... itt a magyar rádióállomás. 3 ezer kilométeren túli állomást keresek, jöjjön, itt vétel, jöjjön, itt vétel... S az Atlanti Óceánon túlról válaszol a W-3... r r... ér­tettem adását, helyesen vettem... — gb dr orri... — jónapot, kedves barátom — TNX — köszönöm... cal QSO — a oomnás összekötte­tést. HV? — ön hogy hall en­gem? Sőt olyan is van, hogy a rádió­amatőrök közül nem egy szemé- 'yesen megismeri távoli partne­rét. Ilyenkor pedig, karácsony esté­ién, mindenkinek van egy kedves kötelessége. A világon az amatő- nök ezrei kapcsolják be a hűsé­ges „világjárót” és lekopogják az üzenetet: „Kellemes és békés ka­rácsonyt az egész családnak ... “ A kölcsönös üdvözlések után min­dig így búcsúznak: GB — Búcsúzom.., — Dr-om... drága barátom — HPE cuagn.. ■— remélem ismét találkozunk... — cherio 73.. — Sok sikert kívánok, szívélyes üdvözletemet küldöm... — ES FB DX QSO...— és kívá­nok sok pompás tengerentúli ösz- szeköttetést... Igen, ezt kívánjuk valameny- r.yien, minél több emberbaráti összeköttetést az óceánon innen és az óceánon túl, Ha a rádió amatőrjeit figyeljük, nem is oly nehéz, hisz az emberek ezrei ta­lálnak egymásra naponta a béke és a barátság hullámhosszán. Páll Géza. Eredményesen zárult a megyei irodalmi pályázat Antológia készül a legjobb müvekből Eldöntötték a Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából kiírt megyei irodalmi pályázatot. A pályázaton résztvett 19 epikai, 4 drámai mű, és 18 szerzőnek 111 verse. A pályázatoknak mintegy fele a tanácsköztársasági idők­kel, másik része mai témákkal foglalkozott. A bíráló bizottság a pályadíja­kat megosztotta. Az epikai művek közül „Nyír­ség” jeligéjű, Ruha és ember cí­mű elbeszélésével Nyíri Tamás 600.— forintot, a .Munkásegy­ség” jeligéjű, Ki az ellenség cí­mű elbeszéléssel Soltész István 600.—, és „Comes Zalka” jeligéjű, örök és foglyok című elbeszélé­sével Sipkay Barna 600.:— ío- rint jutalmat nyert. A bizottság dicséretben részesíti a „Tigris” jeligéjű Vörösök és fehérek cí­mű regényrészlet szerzőjét, Sza­bó Györgyöt és felkéri a szerzőt regényének befejezésére. A drámai művek kategóriájá­ban „Tisztítótűz” jeligéjű és cí­mű 3 felvonásos mű szerzője, Selmeczi János 800.— forintot, az Élni jó jeligéjű és című 3 felvonásos dráma szerzője 700.— főrintot nyert. A versek közül a „Szívem sza­vából” jeligéjű pályamű szerzője, Győri Illés György 400.— forint jutalomban részesült. Az eredményhirdetés napjáig nem jelentkezett a „Május 17” jeligéjű versek szerzője. A beküldött pályaművekről 1959 január 10-ig minden szerző részletes kritikai értékelést kap. A bizottság megállapítja, hogy a beküldött pályaművek szín­vonalban az eddigi pályázatokon jóval felülállanak. A legjobb művek részleteiből megyei iro­dalmi antológia készül a Tanács- köztársaság 40 éves jubileumára. A közlés jogát a Megyei Könyvtár 2 évig fenntartja. A beküldött művek összefoglaló kritikai értékelését, valamint a legjobb művek részleteit a Ke- letmagyarország is közli. Bíráló Bizottság. Satdcás •z&ejnitye Az új barátok bemutatkoznak, megmondják hol élnek, mi a ne­vük. milyen a készülékük műszaki berendezése, hány óra van most náluk, milyen az időjárás, míg a régi ismerősök közös dolgaik fe­lől érdeklődnek... Hám, milyen könnyen megértik egymást a világ ezer és ezer nyelvű emberei. Milyen meghit­ten és udvariasan üdvözlik egy­mást és örülnek egymásnak. Élelreszóló élménynek számít, ha a budapesti, debreceni, nyíregy­házi rádiós tanúja, vagy főképpen részese egy-egy távoli beszélge­tésnek. Ezért nem röstell kora hajnalban kiugrani a meleg ágy­ból, ha felbúg az ismerős tá-ti- tá-ti... Nem sajnálja a pihenő­napokat és „lehorgonyoz” a Sza­badság téri rádiósklub kis szobá­jában, — mint Kovács András ófehértói tanár, a klub legjobb rádióamatőrje, — aki Monori Jenő klubvezető segítségével ta­nulja az amatőr fogalmazást, a rövidítéseket, a rádióelméleti is­meretet, az elektrotechnikát, a ki­fogástalan morse adás-vételt a gyakorlati rádiótechnikát. S mind­ezt azért teszi — több barátjával, a rádiózás kedvelőivel, — hogy a kis egyszerű szoljában kellőkép­pen fogadják a UA, UC, UB-5 (szovjet), DM (Német Demokrati­kus Köztársaság), DL (nyugat­német), OK (cseh), SP (lengyel), OH (finn), ZL (bolgár), FG (fran­cai), W-3 (USA), G-2 (angol) iz­landi, új-zélandi, ausztráliai, bra­zíliai és más nemzetek rádió­amatőrjeit. Békés karácsonyt Az éter hullánain keresztül Rezatrognak a soknyelvű emberek és távbeszélő aoásoknál — ami­kor úgy beszélnek egymással, mintha csak telefonálnának — már megismerik egymás hangját. A nyíregyháziak kedves ismerőse a romániai Sarolta néni és ügyes tanítványai. Ha pedig bővebb mondanivalójuk akad, levélben juttatják el gondolataikat, mert az éter hullámai nemcsak per­cekre. hanem sokszor egész élet­re szóló barátságot közvetítenek. Próba népszámlálás lesz a megye három községében A magyar forradalmi munkás- paraszt kormány elrendelte, hogy 1960-ban népszámlálás legyen Magyarországon. A népszámlálás nem új keletű dolog. Hazánkban 1869-bsn volt az első népszámlálás, s azóta ál­talában tíz évenként ismétlődött meg, ez lesz a tizedik. Az 1960-as népszámlálás jelentőségét növeli az is, hogy része lesz az ENSZ ál­tal előírt világ népszámlálásnak. Mint minden népszámlálásnak, ennek is legfontosabb célja, hogy megállapítsa az ország lakosságá­nak számát, korát, nemét, szak- képzettségét, iskolai végzettségét stb., hogy megkönnyítse a helyes és jó tervezést. A Központi Statisztikai Hivatal minden eddiginél alaposabban igyekszik felkészülni erre a nagy feladatra. Ezért részben a mód­szer és részben a nyomtatványok, a feltett kérdések kipróbálása vé­gett 1959. január 1—8. között próba népszóm’álást tart a megye három községében. Dombrádon. Dögén és Nyírtasson. A próba népszámlálás során az 1958. de­cember 31. és 1959, január 1. kö­zötti éjféli állapot szerint írják össze a lakosságot, az épületeket és lakásokat. Az összeírást első­sorban pedagógusok fogják végez­ni úgy, hogy házról-házra járva felkeresnek és összeírnak min denkit. Megkönnyítené az össze­írok munkáját, ha azok legfonto­sabb személyi adatait, (nevét, fog­lalkozását, iskolai végzettségét stb.), akik január 1. után vissza­térnek munkahelyükre, az otthon- maradottak feljegyeznék s az összeírok rendelkezésére bocsáta- nák. Az összeírás statisztikai célokat szolgái. Az összeírt adatokat más célra felhasználni r.em szabad, s egyetlen személy adatát sem lehet illetéktelennek kiadni. Kérjük a három község lakos­ságát, hogy munkánkat a ponto és lelkiismeretes adatbevallássa is segítse. A Központi Statisztikai Hivat" Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatósága. Aznap elmaradt a „nagy“ verés, csak a púpos Gerencsér rúgott bokán: — Jelentkezel Hollósy testvérnél és kérsz egy hungarista pofont... De szépen kérd, kölyök, mert kibelezlek! A hórihorgas Hollósy vigyorogva rántott maga elé: — Na, könyörögj, szentem . . — Alázatosan kérek egy hungarista pofont — rebegtem el a „jólismert" leckét és a követ­kező percben szédelegve tápászkodtam fel a zug­lói nyilasház pincéjének kövezetéről. A többi fogoly — köztük asszonyok és néhány rémült öregember — dermedten várt sorsára. Én voltam a legfiatalabb — mindössze 14 éves — rendsze­rint engem vették „előételnek”. Nagy igazság van abban, hogy életveszede­lemben elfásul az ember, s alig reagál a környe­zetre, az eseményekre. Nálam ez a tompultság a serdülő gyermekkor tudatlanságával, végzetet nem ismerő gyerekességével párosult. Egyszerűen nem voltam tudatában a veszélynek, sőt néha bi- aonyos mértékig a kaland izgalma is fűtött. Alig néhány napja fogtak el Külsőzuglóban társammal: Hakfeller Palival, Nagy Gyuszival es a többiekkel együtt. Két szökött katona is volt velünk. Ügy terveztük, hogy a Paskál-malomnál még utoljára a nyilasokon ütünk és Rákosszent- mihályon, majd Maglódon keresztül átszökünk a szovjet csapatokhoz. Persze a konspiráció, a szer­vezkedés szabályait mi nem ismertük, s elsősor­ban a gyermekes romantika, a féktelen kaland­vágy és a nyilasok gyűlölete izzott bennünk. így történhetett, hogy a Cinkotai útról egy aktív nyi­las csemetéjét toboroztuk tudatlanul magunk közé, aki természetesen nyakunkra hozta apját vagy harminc géppisztolyos pártszolgálatos kísé­retében. Szóval, aznap még nem tudtuk, hogy az utolsó órákat töltjük a nyilasház véres borzal­mainak pincéjében. Dél felé kinyílt a vasajtó és Szelepcsényi „testvérrel", a pártszolgálatosok vezérével két addig nem látott „civil” lépett be. A mi nevünket szólították... — Jó helyre mentek gyerekek, ahol megta­nuljátok a magyarok istenit! — röhögött Sze.ep- csényi. Páronként egymáshoz szíjazták a kezün­ket. Még egy búcsúpillantást vetettem a többiek­re, azokra, akik a pincében maradtak. A meg­tört asszonyok és férfiak riadtan meredtek ránk, némelyek sajnálkozva néztek utánunk. Akkor még nem tudták, hogy néhány óra múlva ot.t ülnek egyenként a Stefánia úti padokhoz kötözve, mellükön táblával: „Nem raktam ki a sárga csi'- lagot”, „Megszöktem a katonaságtói“, , Hazaárun vagyok“ ... Ott ülnek véresen, tarkónlőve ... Az utcán a járókelők félelemmel vegyes szá­nakozással mértek végig bennünket. Mentünk összsszíjazva, géppisztolyok,, árpádsávos karszala­gok között a decemberi utcán — magunk sem ,udtuk, hogy hová. Gyalog vittek keresztül a vá­roson, a Thököly úttól le, a Margitsziget felé. Az ■gyík utcán befordultunk. Egy nagy épületbe vittek, a Vigyázó utcába, . hcl a kapuban fegyveres rendőrök álltak. Mind­nyájunkat egy nagy szobába löktek, ahol körben, a fal felé fordulva férfiak álltak. A terem köze­pén két puskás rendőr terpeszkedett. Az egyik — a fiatalabb — egzecíro.’rit: — No, álljatok csak be ti is! A fal felé for­dulj, te nyavalyás! Ilyen bolsevista banda ez, még kölykök is vannak köztük... — magyarázta a fiatalabb rendőr társának, egy idős, zömök ter­metű bajszosnak, aki feltűnően buzgón helyeselt — de tekintetében valami szokatlan — akkor még előttem minden jelentőség nélküli — tűz Vibrált. Aztán megint a fiatal rivallt reánk: — Most bemutatkozunk egymásnak! Gug­golás ! Az egész szoba leguggolt. — Békaügetés helyben! Guggolva ugráltunk ... — Fel!... Le!... Fel!..; Feküdj! S így ment ez egész estig, aztán napokig, csak kínzóink váltogatták egymást. Közben egyszer valami irodába cipeltek. Öriástermetű, behsmót pofozóembec,.(fogadott, kezében gumibottal: —' Ha nem pofázod el, hogy kik voltak a töb­biek, szétkenlek a padlón ... S mielőtt még szóhoz jutottam volna, akko­rát vágott rám, hogy e’fsketedett előttem a vi’ág. Csak a nagyteremben tértem magamhoz, ahol az idős rendőr dörzsölte valanvvel a mellkasomat. B e isza felett, fekete szemeiből részvétet és báto­rítást olvastam... Mintha egy kéz is titkon vé- gigsirmtotta volna a fejemet... Időközben — amennyire lehetett — megis­merkedtem rabtársaimmal. Jobbfe’ől mellettem egv szakállas fiatal férfi állt. Valami határtalan erő. magabiztosság sugárzott ebből az emberből, ami eneem, a gyermeket is megnyugtatott. Ma sem tudom a revét, sorsát, de valahogy ez idő feneketlen kútiábő1 most is mindig ez az arc me­rül elém. Vcltak mások is, sokan, de a többiek arcát nem legyeztem meg. Amikor az idős rendőr epredül volt szolgálatban, sokszor suttogtak egy­mássá! . Közben egyre közeledett a front moraja. Bol­dog izmommal számiálgattuk a távoli robbaná­sokat. Egyszer a bajuszos rendőr megint a sza­kállas szomszédom háta mögé került. Füleltem, — Közelednek az oroszok — súgta szomszé­domnak. Egy este ismét egyedül volt szolgálatban. Nyugodtan sugdolózhattunk egymással, tudtuk, hegy ő elnézi. Ö meg csak állt szótlanul, puská­jára támaszkodva a szoba közepén, simléderes rendőrsapkáia majdnem a hátára csúszott. Elrne- rülten nézelődött, majd rámpillantott és elmoso- lvcdott. A zsebébe nyúlt, és lassan hozzómlépett. Valamit a zsebembe csúsztatott! — Karácsony van ... karácsony este — súgta s még a karomat is megszorította. Lcpva kivettem a csomagot. Egy sonkás­zsemlye volt... ★ Másnap este betörtek az ablakok, elaludt a villany — rettenetes detonáció rázta meg az egész környéket. Megint ő volt szolgálatban, s a zűr­zavarba hasított a hangja: — Itt az alkalom, fiúk, tapogatózzatok utá­nam. Ha most nem lógtok meg, végetek! Kéz a kézben, hosszú láncban csontunk utána: S amikor kint voltunk a szabadulást je­lentő, sötét és néptélen utcán, még hallottam,' amint a szakállasnak dörmögte: — Üdvözlöm az elvtársakat... Győri Illés György, A baratsag nemzetközi nyelven A rádiósok egy mozdulattal, i készülék gombjainak beállítása val könnyűszerrel átkelnek j tajtékzó tengereken, a Mont blancon, a Mont-everest, avagy; Kilimandzsáró égbenyúló csúcsain Nem ismernek határokat, beuta zási kérelmeket. Az ő hullám hosszukon csak légköri, vagy műszaki zavarok lehetségesek, d: a rosszindulat tőlük idegen jelen ség. Nagyrészük azért figyeli k’ tartóan a hívó, jeleket, mert égi új barátot keres. És az ezer ki lométerek nem akadályozzák ; barátság születését. Leszáll a: est, a magyar tanár leül a készü lékhez, vagy az ágyban fejé:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents