Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-25 / 309. szám
4 KFLF1 :M \(iVAR()K.SZA(i 1958. december 25, csütörtök Lebik őrmester csodálatos krisxkindlije Visszaemlékezés 1918 karácsonyára V j eg mindenkinek emlékeze- tében él a második világháborút követő hónapok nagy nyomorúsága. Ha 40 évvel visz- szalapozzuk a történelmet, csakhamar mégállapíthatjuk, hogy az első világháborút követő idők csak annyiban különböznek a rájuk következőktől, hogy a házak nem voltak rommálőve Budapesten, csupán a lelkek dőltek romba. Mi tagadás, 1918 őszén és telén nyomortanyává züllött a magyar főváros, mert Budapest lakossága éppúgy ki volt szolgáltatva a falusi kulákok profitéhségének, mint a második világégés után. ET iába hangzott el Landler “ akkori hadügyminiszter híres mondása, hogy nem akar többfe katonát látni, a darabokra hulló ország frontról hazatérő katonái ittragadtak Budapesten. Mindenki szerette volna sietve ledobni magáról a négy évig viselt kényszerű hadigu- nyát, de a harctérről hazaözönlő katonák nem tudtak civilruhát szerezni és így elnyűtt mundérban koldulták végig a pesti házakat egy darab kenyérért, vagy egy tányér levesért. Még a budapesti munkásság jórésze is katonaruhiban vonult be munkahelyére, mert a rég levetett dvilruhát már korábban be kellett váltaniok a hozzátartozóknak ennivalóra s a leszerelési illeték a közkatonáknál és altiszteknél igen csekély volt. A Károlyi-kormány teljesen tehetetlen volt a rongyos katonák civilruha-igényével szemben. Kiadtak ugyan egy rendeletet civilruhák rekvirálásá- ra, de a Sándor-utcai régi Országházban létesített ruharaktár csak egy egész kis töredék szamára tette lehetővé a polgári ruhába való átöltözést. Akkor Csergő Hugó újságírót bízták meg e ruharaktár vezetésével. Egy decemberi délelőtt harminc átöltözni szándékozó szabolcsi katonával állítottam be Csergőhöz, aki siránkozva panaszolta el, hogy nagyon gyatra készlettel rendelkezik, mert a Pesten élő civilek csak immel- ámmal hajtják végre a ruhabeszolgáltatást. Így azután az én katonáim nagy része is felemás, félig civil, félig katonaruhában hagyta el a raktárhelyiséget. Az egyik baka régi katonanadrágjához fehérbetétes lakkcipőt kapott, a másikon meg bő civilruha lötyögött, de cipőhöz már nem jutott s a régi rongyos bak- kancs elcsúfította polgári öltözékét. Egyedül az osztag parancsnoka, Lebik Sándor, nyírbaktai őrmester ügyeskedett ki magának itt is egy nagyszerű, lábára passzoló tiszticsizmát és büszkén vonult el felemás öltözékű osztagával a Sándor utcából. A fővárosban rekedt tisztek is igyekeztek megszabadulni az angyalbőrtől, mert a csillagtalanított tiszti uniformisnak nem volt valami nagy becsülete akkor Budapesten. Legtöbbjük a Teleky-téren szerezte be civil öltözékét, de azért még sokan álltak ki a rangjelzéstől megfosztott tiszti uniformisban cigerettát árulni az Em- ke sarkára. Persze, ezekben a házilag töltött cigarettákban több volt a hulló falevél, mint a dohány. December vége felé, pontosan karácsony előtt a Ferenciek terén vitt el az útam, amikor valaki utánam kiáltott: — Bajtárs, sáros az a csizma a lábán, nem ártana egy kicsit kisubickolni! A hang irányába fordulva csodálkozva állapítottam meg, hogy egy katonaruhás alak gugol a cipőpucoló láda előtt, s amikor közelebb mentem, felismertem a gugolóban Nagy József volt századost, aki a háború alatt ezredtársam volt, s most barátságosan integetett felém a subickos kefével.- Hát te hogy jutottál ide? — bámultam reá, mire a cipőpucolóvá vedlett „tiszt úr’’ a világ legtermészetesebb hangján jelentette ki, hogy miután a háborút elvesztettük, Erdélybe nincs kedve hazamenni, valamiből csak meg kell élni. Azután szaporán elmagyarázta, hogy ő voll Pesten úttörője a cipőpucoló szakmának, de egyre nagyobb konkurenciát csinálnak a régi K u. K. hadsereg ittragadt tisztjei, s egymás után telepednek ki áz utcasarkokra a cipőpucoló ládák mellé. Dar a harctéren a most már csillagtalanított százados úr egy párszor komiszkodo't velünk, mégsem tudtam rászánn magam, hogy a ládájára rakjam sáros csizmámat, hanem sürgős elfoglaltságomra hivatkozva tovább siettem. Alig tettem pár lépést, amikor a hátam mögött már jelentkezett egy ügyfél, akj csizmáját odarakta a cipőpucoló ládára és katonásan szólt rá a volt századosra: — No csak, glancolja, puco- válja fényesre ezt a lábbelit tiszt úr, mivel karácsonyra ebben szándékozok hazamasíroz- ni Nyírbaktára! ¥ smerős volt a hang, vissza- 4 fordultam. Az én derék, tiszticsizmát szerzett Lebik őrmesterem komandírozott ott a cipőpucolóvá vedlett tiszt urnák, aki szorgalmasan kezdett hozzá a csizma takarításához. így vitte haza Nyírbaktára — most már Baktalórántházának hívják — különös karácsonyi ajándékát Lebik Sándor őrmester: — egy kapitány által fényesre pucovált tiszticsizmát 1918 karácsonyán..; Vajon meg van-e még az a kriszkindli csizma, amit 40 évvel ezelőtt vittek el Baktaló- rándházára? Lebik bácsi után nem is merek érdeklődni^ mert a harctérről is eléggé nyűtt állapotban került haza... Győri Illés István. Újítás a televízióban Lehetséges-e a közönséges televíziós készülék képernyőjét tízszeresére nagyítani anélkül, hogy a cészülék szerkezetén változtatnánk? A szakember eddig gondolkodás nélkül nemmel válaszölt erre a kérdésre. A félvezetők azonban mégis megvalósíthatóvá teszik ezt a fantasztikus eszmét. Szovjet tudósok és mérnökök most elektro- luminesoens ernyőn dolgoznak. Ez tulajdonképpen két átlátszó lemez közé zárt félvezető-réteg. Az ilyen képernyő a televízióhoz kapcsolva pontosan és világosan ad vissza bármilyen méretet, A postás értelmetlenül bámult át a pulton Szekeres Janira. — Karácsonyfát, Amerikába? A harmincas, megtermett parasztember zavartan gyürögette meg kalapját. — Tudod, Miska bácsi, megígértem. — Dehát karácsonyfát? Eszednél vagy, Jani? Hogy csomagolod be? Mit írsz a csomagra? Hajó, repülő, tenger... Miféle bolondság ez? Szekeres Jani megrántotta a vállát. Nézte a csepp kis fát, a csüngökkel, aranyhajjal, szaloncukorral. A postás jó ember volt, ezt a nagyszál legényt meg mindig is szerette. Még meg is könnyezte, amikor meghallotta, hogy elfogta a bo- londéria, és egy nagyhangú kompániával külföldre szökött. Megsajnálta, s kinyitotta a pultajtót. — Ülj le már. Mindjárt zárolt. A legény — ugyan 4 nem legény már, gyerek sír otthon azóta, — bement. Nem tudott mit kezdeni a gondolataival. ★ — Szóval, úgy nézett ki a dolog, hogy sehogy. Se pénz, se posztó. Munka sehol. A gyárban, ahol addig dolgoztam, háromezer munkásnak mondtak fel. Útilaput kötöttek a talpam alá. A szaltszervezet az öregebb munkásokat védte, megértettem... Már jó órája beszélgettek. A postás felpiszkálta a tüzet, és sietve becsukta az ajtót. Szekeres az emlékek hatása alatt görnyedt a széken, nagy izmos ökleit lelógatva vizes csizmái közé. — Dehát én ettől még nem laktam jól. Elég szép lakásom volt, bérelt szoba. Egy hét alatt onnan is kipenderültem. Volt még jónéhány dollárom, de nem akartam lakásra költeni, mondtam, csak lesz valahogy, fő az, hogy enni kapjak. A munkanélküli segély kihúzott a sárból. Aztán hosszas utánjárásra munkát kaptam. De az a munka! Legyintett. — Tudod, hogy nem ijedek meg semmitől. De ott zsákolni kellett, iszonyú porban. A tüdőm majd megpattant. Azt gondoltam, itt vagy megdöglök, vagy megrokkanok. Otthagytam. Hallottam, hogy el lehet talán helyezkedni farmon. Csakhogy a fene tudja... beteg lettem. Ma se tudom, mi a kórság volt velem, csak tüzeltem, a fülem csengett, brúgott, és olyan erőtlenek voltak a karjaim, mint egy gyermeknek. Ott aztán nem úgy van, mint itt, hogy az ember csak elmegy az orvoshoz: táppénz, meg vizsgálat. Ott az orvos egy vagyon. Hol volt nekem erre pénzem? — A város fene nagy. Hallottál a felhőkarcolókról. Az autótól járni nem lehel. De hátul, a nagy házak mögött olyan deszkabódé-félék, vagy hullámbádogból tákolt kamrák vannak, szóval, itt lakika szegénység. Sokan. Egész város. Ide kerültem szédületemben. Volt itt egy magyar, különben nagyon derék ember, csak kokóval élt, szóval avval a méreggel, egészen tenkretette. Azt hiszem, lopott is. Hát ez vett magához. Orvosom is akadt, egy néger mosóné. Sose hittem volna, hogy a négerek is megőszülnek. Ennek olyan fehér volt a haja, mint a szürke köd. Nem nagyon lehetett öreg, mert úgy bírta a munkát, hogy csoda. Mosott. — A fene — gyújtott rá a postás, egyedül, mivel a másik nem dohányzott. — Pedig azt hallottam, hogy ott sok a gép. — Sok, igaz. De a géppel csak munka van, azonkívül ezek a négerek olyan olcsón dolgoznak, hogy megéljenek, hogy az tiszta nevetséges. Nem érdemes még mosógéppel se bajlódni, amikor tökéletesen szinte ingyen mosnak a néger asszonyok. Hát ő lett az orvosom. Valami teákat főzött, keserűt, mint az epe, s csakugyan néhány hét alatt talpra álltam. Karácson napján szálltam le először az ágyról. A mosónénak volt több gyereke. Az egyik, egy kis fiúcska, mindig ott ült az ágyam végén, és játszott. Amit tudtam, beszéltem vele, d» inkább csak kértem, ha valami kellett, ő meg leste a szavam. A magyar házigazdám révén még beszélgettünk, nevetgéltünk is, mikor már jobban lettem. Joe, így hívták, láttál már havat? Persze, nem látott. Biztattam a házigazdám-, hogy meséljen róla. Aztán a karácson került szóba. Az itthoni. A fenyő, a gyertyák, a fényes szaloncukor. A mákoskalács. Annyira belegondoltam magam éppen karácsonkor, hogy mint a gyermek, elkezdtem sírni. Joe meg csak bámult rám, rémülteit, nagy fekete szemével, hogy miért sírok. Sokára megértette ,hogy az az otthoni karácson hiányzik. Egyszerre kiszaladt. Most is látom, ahogy jön vissza rongyos kis nadrágjában, piros csikós trikójában, boldog vigyorgással. Ragyogtak fogai! Nézem, minek örül. Hát látom, hogy egy gyertyát szorongat, meg egy zacskó cukrot. Oda- állt mellém, és letette elém az ágyra, mintha isten tudja milyen kincsek is lennének azok. Tudtam, hogy abból a pénzből vette, amit én ajándékoztam neki akkortájt, hogy először találkoztunk. Te, Miska bácsi! Elszorult a torka. Kis ideig hallgatták a vaskályha tüzének pattogását. Merően néztek a földre, az olajos padlóra. — Kivert kutya voltam. Hazátlan, beteg, rongyos kuvasz, kushadt állat, senki, semmi. És akkor ez a gyermek, a Joe, nevet a szemembe, csak úgy ragyog a képe, és leteszi a pénzecskéjéből vásárolt gyertyát és a zacskó cukrot. Életében, ha kétszer evett cukrot. És nekem adja, hogy ne sírjak! Sohse látott karácsonfát, mákoskalácsot... Tulajdonképpen akkor határoztam el, hogy hazajövök. Akármi lesz, hazajövök. Nem tudom megmagyarázni. — Értem. Érjem én, Jani — bólintott a postás. ★ — Hal ezért akartam küldeni neki, Jóénak ezt a kis fát, meg ezt a pár játékot. Nehéz szívvel nézték az illatos ágakat, amelyeken csillogva ringtak a szaloncukrok. — Tudod mit — mondta egyszerre a postás. — Hagyd itt, na. Majd megpróbálok csinálni vele valamit. Tudta, hogy úgy se teheti. Szegén% kis Joe sose kapja meg. De ez a Jani ne viselje örökké a terhet, amit egy vágyakozó, igazszívű barát hűséges pillantása jelent, megható örömtől_ sugárzó, bogárfekete szempár, SIPKAY BARNA. Érdekességek a csomagküldés rAÍlelmeibői Ha Brazíliában élő ismerősünknek tankönyvet küldtünk, akkor sohse kapja meg, mert csak portugál nyelven írt tankönyvet engednek be az országba. A bolíviaiak a cigaretta- papírtól irtóznak. Dánia tiltja a méhbe- hozatalt, de — elvben — semmi kifogást sem emel a selyemhernyó-szállítmányok ellen. Azon pedig hiábavaló a fejet törni, hogy miért nem engedik Brit-Kamerun- ba a penicilint bevinni és miért engedik korlátlan mennyiségben bevinni Francia- Kamerunba. Az már viszont megint érdekes, hogy miért nem szabad Dél-Koreába játékszert bevinni. Talán azért, mert bábokból így is sok van; és kezd idegesíteni a konkurrencia? Ügy hisszük, kedves olvasóink, megértették, mire gondoltunk, amikor a postai nehézségekről, szállítási gondokról beszéltünk. Most tessék gondolkozni, ki küldött az említett országokba olyasmit, amit oda bevinni nem szabad... örömmel veszik, ha rózsafűzért küldenek a spanyolhonban élő rokonnak. Tévedés! A vámrendelkezések sem rózsafűzéreket, sem más kegyszereket nem engednek bevinni az országba. Mi lenne a spanyol kegyszeriparral, ha a külföldi áru szabadon beözönlene?! Az Egyesült Államokba nem lehet friss gyümölcsöt küldeni. Szudán nagy szigorral tiltja a piócabevitelt. Algéria nem engedélyezi az itatok behozatalát. No, persze, vannak „protekciós” itatok. Az eredeti angol whisky és gin ellen nincs kifogás. Vajon miért? Mindenki tudja, hogy az emberek többsége haragszik a számlákra, különösen, ha azonnal ki kell fizetni azokat. Az ausztráliaiak is gyűlölik ezt az „irodalmi” terméket. Ezért követik a közmondást: ha ki akarod pusztítani a darazsat, pusztisd el a fészkét is. Azaz: az ausztráliai hatóságok tiltják az üres számlanyomtafvnnvAlr imrtrvrtiáíÍme eljött a karácsony és elmentek a karácsonyi ajándékok. A postahivatalok nagy gondban, lázas munkában voltak már hetekkel előbb, hogy még időben eljuttassa« i címzettekhez a küldeményeket. No, persze, voltak emberek, akik nehéz problémák síé állították a postahivatalok vezetőit. Különösen azok, akik külföldre küldtek csomagokat, mert bizony rejtelmes egy valami a csomagküldés. Hogy érthetőbb legyen, mire gondolunk, elmondunk néhány példát. Ha például valakinek az a gondolata .ámadt, hogy Francia- Drszágban élő fiának, ;estvérének gyertyát tüld — hadd égessen hazai gyertyát karácsony estéjén — rosz- izul tette, mert tilos Franciaországba gyer- yákat küldeni karácsonyra. Akiknek pedig az az ötletük támadt, hogy görög ismerősüknek sót küldenek, hiábavaló volt, nert Görögországba >ót bevinni tilos. Spanyolország erőien vallásos ország, ezután bizonyosan azt gondolhatják, hogy
