Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-24 / 308. szám

I R EL Ifi MAGTARORSC/Ui 1938. DECEMBER 21, SZERDA Minden esztendő hoz valami újat, érdekeset. S ebből a szövet­kezeti vendéglátóipar sem- marad ki. Az utóbbi esztendőkben szá­mos nagyobb községben nyílt meg új, korszerű vendéglő-étterem és cukrászda. A tiszavasváriak sem ’mertek volna arra gondolni még néhány évvel ezelőtt, hogy 1958- ban községükben emeletes szállöda- 1 étteremben és cukrászdában tölt­Műsoros estek falun A kis falusi kocsmák arculata 'is megváltozik. A rozogák, düle- dezők helyett újak épülnek az ép­ségben lévőket meg korszerűsít­jük. A vendégek — a faluk dol­gozói — joggal várják el, hogy pár pohár itóka fogyasztása köz­ben tiszta helyiségben, székeken ülve beszélgethessenek. S ne kell­jen a söntés pultját támogatniuk. Az utóbbi időben ezzel azért is kell törődni, mert a vendéglők ísöntései délutánonként már nincse­nek nyitva. Ez (érthető is! Vannak Imég olyan emberek falun is, akik ja vendéglők söntéseiben berúgnak is az éttermekbe betérve akarják A karácsonyi ünnepeken és Szil- K'eszterkor szintén ki akarnak (»rukkolni“ a szövetkezeti vendég­látó egysegek. Az ételek és.ita­lok elkészítése mellett színvonalas (műsoros esteket rendeznek. Töb- fcek közt a mátészalkai szövetke­r~ ' Gyümölcsöst telepítettek Leveleken hetik az esztendő utolsó ünnepeit, pihenő napjait, és ez estéket. S velük együtt huszonegy község dolgozói szórakozhatnak már kor­szerűen felszerelt, színvonalas szö­vetkezeti éttermekben, vendéglők­ben. S ahol még ilyen nincs — néhány faluban — már megtalál­ható a cukrászda. Csak ez évben három nyílott meg és számuk el­éri a huszonnégyet. megmutatni, ki a legény a gáton. Már pedig azok többsége, akik a vendéglőkben leülnek és békésen szórakoznak, — erre nem kíván­csiak. Na, meg mind gyakoribbak a különféle műsoros-estek a ven­déglő-éttermekben és semmi szük­ség a rendzavarokra. Képzeljük el, milyen kellemes lett volna, ha a tiszavasvári étteremben nemrég megrendezett táncverseny közben egy részeg csoport bevonult vol­na?! Az ilyen „szórakozásokra’* semmi szükség s ennek igyek- ■zünk elejét venni a vendéglátó- ipar helyes átszervezésével is. A jószándékú emberek ezt meg is ór’fíLr ! zet étterme — két helyiségben — megrendezi a hagyományos Ist- ván-János estét. Az esten fellép­nek Vörös Sári és Dóri József fővárosi népdalénekes művészek és új műsorszámokkal a helyi ci­gány-együttes is. A szilveszteri es­Az őszön alakult meg negy­venhét taggal harmincegy... ka- ifaszlráüs hold földön a leveleki tS,Jövendőnk” nevű szakcsoport. A társulás hű akar lenni a nevé­hez, s nem sokkal később hozzá- i kezdett jövendője megalapozásá- j hoz. A tagok gyümölcsfát vásá­rollak a Nyírteleki Állami Gazda- | ságtől. Orosz György szövetkezeti egronómus irányításával kijelöl- gették a fák helyeit és közösen kiásták a gödröket. A közben megérkezett fagyás gátolta az ültetést. A tagok bosz- szankodtak is miatta, de nem so­káig. Az időjárás jobbrafcrdulása felvidította a tagokat, s nagy szorgalommal ültetgették a fá­kat. Papp Ferenc, Lengyel Ist­ván, Juhász András és a szak­csoport minden tagja igyekezett becsületesen kivenni a részét a munkából. A gyümölcsfákat már a földben találja a téli kemény fagy. [tét szintén nívós, szórakoztató mű­sorszámokkal tarkítják s ezek mel­lett sorsolást is rendeznek. A cukrászdák is megtalálták a maguk teendőit az ünnepek ide­jére. A dolgozó nők örömére kü­lönféle tortákat és süteményeket készítenek megrendelésre és köz­vetlen vásárlásra. A sokat emle­getett — s a legjobb feltételek mellett dolgozó — kisvárdai cuk­rászda termelő-részlege ebben is úttörő szerepet játszik. Például tortából háromszáz, mignonokból mintegy háromezerötszáz dara­bot, bejgliből és fonott kalácsból harminc-harminc kilót készíte­nek. A jó feltételek mellett működő cukrászdák még önálló esteket is rendeznek vendégeik szórakozta­tására, Hurka-kolbász vacsorák az italboltokban A kis italboltok sem akarják csak pálinkával és borral trak- tálni vendégeiket. A legtöbbjük hurka-kolbász vacsorával tarkí­tott vidám esteket rendez. A karácsonyi és szilveszteri ünnepségekkel nem záródik le a vendéglátó egységek téli prog­ramja. Két hetenként vagy ha­vonta egyszer mindig gondoskod­nak valamilyen szórakoztató, vi­dám estről, Szeretnék hangulato­sabbá, kulturáltabbá varázsolni a falun élő emberek életét. Ezért az ehhez szükséges feltételek — elsősorban a korszerű vendéglő- éttermek, cukrászdák és italbol­tok számának növelése tovább ja­vul. Például a tarpai kultúrház szomszédságában most épül a cukrászda. Dombrádon félmillió forintos előirányzattal imponáló étterem és Záhonyban cukrászda, építéséhez kezdenek hozzá a jö­vő esztendőben. Tehát lesz hol kulturáltan szórakozniuk a falusi dolgozóknak. Arra törekszünk, hogy minden vendéglátórpari egység dolgozója tisztességesen, be­csületesen szolgálja ki embertár­sait, Mészáros István, Popovics Istvánné rádiója Szerény kis falusi ház 'húzódik meg a nyírder- zsi utca vegében, özv. Popovics Istvánné lakja két fiával. A legidősebb nemrég vonult be kato­nának és a Zrínyi Aka­démián ismerkedik a ha­ditudománnyal. Édes­anyja reggel 'érkezett meg tőle csordultig telve az örömmel. Nekünk is jut belőle és együtt lelkendezünk. Amint a nagy vígságban széjjel­nézek, a szemem az öreg komóton egy új rádión akad meg. Meg is kér­dem rögvest: — Most hozta Pestről? — Dehogy — tiltako­zik. — Nagy sorja van Unnak, míg odakerült. ■— Elárulná nekünk? •— Ha meghallgatnak la- válaszolja az asztal­főre ülve — szívesen. Onnan kezdeném, hogy hatodmagunkkal alakí­tottunk egy gyümölcs­termelési szakcsoportot a tavaszon. Dolgozgattunk, dolgozgattunk s mit ád a ffors?! Az egyik nappal­lom, pénzt hozott haza az idősebbik fiam. Az asz­talra tette. Előbb szólni sem bírtam. Majd rá- kiálltottam: „Honnan az a sok pénz?” „A miénk az édesanyám*’ — neve­tett rám huncutul. „Szá­molja meg csak, el ne röppenjen”. — Aztán sikerült ? — érdeklődik Hajas elv­társ, a földművesszövet­kezet agronómusa. — Hát mért ne sike­rült volna? — büszkél­kedett Pooovicsné. —• Azért, mert csak három analfabéta iskolát jár­tam? Szóval hozzákezd- tem és mikor leolvastam száz darab százast, nem álltám meg. hogy fel ne kiáltsak. És képzeljék, ezt csak az export al­máért kaptuk. A belföl­diért még tizenkétezer jár nekünk. Azt is kifi­zette a szövetkezet... — És megvették a rá­diót. — toldom meg okoskodom — Igen. De vásárol­tunk nyolc malacot s az­után a fiúknak ruhát, kerékpárt és tangóhar­monikát. Boldogan nyomja le a rádió középső billentyű­jét. Fordít egyet a kap­csolón s a csárdás zenéje betölti a szobát. A belépő legkisebb fiú köszön és mosolyogva néz édesanyjára. — Azt kérdezte az elv­társ, — hol vettük a rá­diót? Ami újat lát az öreg bútorok mellett, mind a szövetkezetből származik . . . Csak nem megyek máshova, ami­kor igazgatósági tagja vagyok a nyírbátori szö­vetkezetnek?! Harminc­ezer körül jegyeztek be már a vásárlási köny­vünkbe ... — Ilyen szép jövede­lem utón merre tart a szakcsoportjuk? — szó­lok közbe. — — A téeszcsénk! — igazít ki. — Mert azt vallottam és vallom ma is: ha ha­tan megfértünk, és szép haszonra tettünk szert, többen még jobban bol­dogulunk. Beszéltünk a cukorrépa-társulás tag­jaival és á kívülállókkal. Szívesen jönnek közénk, — már akiket fogadunk. Péidául Papp Miklós ki­lenc és Rinyu József két holdas dolgozó paraszt belépésének nagyon örül­tünk. A becsületes, mun­kát szerető fö'dnélkülie- ket szintén szívesen fel­vesszük, De a dolog te­metését várókat elküld­jük. Voltam mór tsz-tag, eléggé megégette a kása a szánkat az ilyen em­berekkel. — Tizenöten — há­romszázhúsz hold gaz­dái lettünk. Nem akarjuk, hogy el­késsen az ebédfőzéssel. Búcsút veszünk. A ka­puig kísér s a lelkünkre köti, keressük meg más­kor is. Akkor még töb­bet tud mondani a ki­bontakozóban lévő szö­vetkezet életéről. Varca Gyula. # L j belépők a demeeseri barom ünevclési szakcsoportban A demecseri szövetkezeti nőbí- zottság gyűlése után tartották meg a baromíinevelési társulás I szokásos összejövetelét. A meg­beszélésre több kívülálló is kí­váncsi volt. s ottmaradt. A szak­csoport elnökének beszámolója után, melyben elmondta, hogy befejezéshez közeledik a közös baromfiól építése és a napokban megérkezett százötven sárga ma­gyar törzskönyvezett tyuk és ki­lenc kakas — a kívülállók is hoz­zászóltak. Elmondták tanácsai­kat, hogy segítsék a szakcsopor­tot. Három felszólaló még belépé­si nyilatkozatot is kért, s ott nyomban alákanyarította a nevét. Belépett a szakcsoportba Hajnal Béláné középparaszt, Kovács Fe- rencné és Szabó Jánosáé kispa- rasztok .feleségei. Lejegyezték a húsz forintos részjegyet és a száz forint hozzájárulást a szakcsoport anyagi megsegítéséhez. A szakcso­port újabb belépőkre is számít, mert nagy érdeklődést vált ki működése a falu asszonyai, lányai között. A bökönyi asszonyok kézimunka- szakkört ala kitolta k A bökkönyi szövetkezeti nőbi- zettsági ülésen sok mindenről szó esett. Mert ha már összejönnek az asszonj ok. elmondják. mi nyomja a szívüket. Venter Mik- lósné szóvátette, bogv az általá­nos iskolában nem tanítanak ké­zimunkát, pedig a faluban sok fiatal lány és asszony van, akik szívesen megtanulnák. Kerezsi Mihályné is — mint a többi asz- szony — egyetértett vele. Mint mondotta, van egy tizenhárom éves kislánya. Még a szomszéd községbe is elküldené a kézimun. kázós megtanulására — nem hogy a helyi szakkörbe ne járatná. A szövetkezeti nöbizottság tag­jai létre is hozták a kézimunka­szakkört. Azonban ennél még többet szeretnének valóraváltam a télen. Mosógépet szeretnének vásárolni, s ezért tea-esték és más rendezvények által akarják összehozni a szükséges forintokat. Beszélgettek a barom fi neveié« i társulásról is, — és ügy döntöttek, hogy januárban ismét megvitat­ják a dolgot. Addig mepróbál- nak tapasztalatot szerezni a már működő társulások életéből. Rizstermelő szakcsoport alakult F ehérgyar maton A fehérgyarmati dolgozó pa­rasztok álma válik valóra. az új évben. Régen nézegetik már, hogy a község határában lévő kiöre­gedett fűvű kaszálót valami hasz­nos dologra befogják. Mióta megr honosodott a rizs a járásban, nincs nyugtuk. — Az itt is beválna — Bizony­gatták — de hogy kéne hozzá­fogni?! helyi földmüvesszövetkezet segítségükre sietett a tervezgető kis- és középparaszti gazdálkodók­nak, s összehozta őket egy gyű-, lésre. Ott kiokoskodtak: rizster-! melő szakcsoportot alakítanak. Már több mint húsz tagja van, s a terület eléri a harmincöt hol­dat. Lenne több is. de szegény a Túr vize és nem lehet teljesen ki- apasztani. A szakcsoport nem elégszik meg a rizs termelésével, mert a föld az megunja, más növénnyel akarják hasznosítani. S ezért a jövő évben két hold földben ki­próbálják, hogy díszlik benne az öntözéses kukorica. Ha beválik, nagyobb területre terjesztik ki. léhát vetésforgó szerint gazdál­kodnak. A művelődő Vaja A vajai földmüvesszövetkezet — a községi tanáccsal közösen téli mezőgazdasági tanfolyamot indított, a tsz.- és szakcsoport- tagok, valamint az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok részé­re. A szakmai ismeretek elsajátí­tása mellett gondoskodnak álta­lános műveltségük, látókörük bő­vítéséről is. Például: „Kuruc hó- nap”-ot rendeznek a jövő hó­napban. öt előadást tartanak. A község történetét feldolgozó pe­dagógus négy előadásban számol be a falu kuruc múltjáról é« egyben pedig visszaemlékezik a község 1919-es eseményeire. Hi­szen az utóbbinak is számos már­tírja van a községben. A szövet­kezet kultúrcsoportja sem tétlen­kedik. A „Zsuzsi” című színdarab tanulásához fogtak és farsang­kor már színre is lépnek vele, Összefogtak a nagrkállói asszonyok Nem sokáig váratott magára a nagykállói földmüvesszövekezet agronómusa, Száraz István élv­társ. A napokban megtartotta az asszonyoknak a baromfinevelésről szóló első előadását. A jelenlévők többen felszólaltak és igen he­lyeselték az ilyen szakoktatást. A lelkes asszonyok igyekeztek rög­tön aprópénzre vallani a tanul­takat. Többen javasolták: alakít­sák meg a baromfinevelési társu­lást. A javaslattevők egyetértés­re találtak és életre hívták az öt tagú előkészítő bizottságot. Bevá­lasztották: Bodovics Jánosnét, Ács Istvánnét, 1. Lipták. Péternét, Stefi Istvánnét és F. Kiss Józsefnél, Gyügyei „Pató Pál44 Gyügyében, vagy Szamosújla- kon mindig akad egy kis „cse­mege". Főleg a földművesszövet­kezet berkeiben. A minap is ar­ról kaptunk hírt, hogy Szabó Jó­zsef gyügyei lakos még a tava­szon száz mázsa almára kötött szállítási szerződést. A szerződés szerint már régen át kellett volna adnia az almát a helyi ícldmű- vesszövetkezetnek. Az alma meg is van. csak Szabó Józsefből hi­ányzik a jóakarat. Pedig emiatt <5 húzza a rövidebbet, mert már el­esett több mint kétezer forint szerződéses felártól, az alma mi­nősége csökkent s egészében ke­vesebbet kap érte, mint koráb­ban. Sőt, mi több, a földműves­szövetkezet még bíróság elé is viszi az ügyet. Elvégre nem vár­hat ítéletnapig a kamat nélkül kiadott előleg visszafizetésére. Gazdag ünnepi program a szövetkezeti vendéglátóipar egységeiben Mindenütt felkészültek h nagj rendégjárásra Felkészültek a vidék cukrászdái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents