Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-04 / 283. szám
2 &.EL.£rMAGf A RURSZAG 1958 DECEMBER 4, CSÜTÖRTÖK Szakszerűen, kevesebb munkával... Qókvdt), a'é, bízatom ügy állandóblzottsági elnök terveiből Még félórája sem mondták ki az egyhangú igent, amivel Rózsa Mihály leveleki tanácstagot gazdasági állandó bizottsági elnökké választotta az alakuló tanácsülés, amikor azzal a kérdéssel leptem meg, hogy milyen tervei vannak a község mezőgazdasági fejlesztésével kapcsolatban. Az egész állandó bizottság nevében a megválasztás után rögtön nem tud nyilatkozni. Viszont mint a földművesszövetkezet ügyvezetője a községet, a község problémáit jól ismeri. — A termelés fokozása, szakszerűbben, kevesebb munkával — • • Orömünnep a th%akanyári Havasi Gyopár TSs-ben A gazdasági évben végzett jó munka után kedden este került sor a zárszámadásra a tiszaka- nyári Havasi Gyopár TSZ-ben. — Olyan örömmel készültek erre, mint valami lakodalomra, A tsz-ben közepesek voltak a termésátlagok, de nem azért, mintha nem' fordítottak volna kellő gondot a munkára, hanem azért, mert nem kedvezett az időjárás. Az állatállományuk viszont jól jövedelmezett. A kis csoportnak 10 fejőstehén és 13 növendékmarha, 200 anyabirka, 22 hízó, 4 pár fogat és 3 csikó van a közös gazdaságában, Egy-egy munkaegységre 35.10 forint jutott. Váradi Józsefné fejőnő, Fedeles Mihály, Varró István és még többen a tsz. tagjai közül 380—400 munkaegység után kapták a pénzt. S a jó hangulatban arról is beszéltek, hogy hogyan képzelik el a jövőt. Tíz holdat telepítenek be almafával. Arról is szó volt, hogy Áros Ferencet, Lipcsu Jánost és a Németh- családot beveszik a „nagy családba”, a tsz-be. Számos új javaslat lát napvilágot Készülődé» az újítók országos értekezletére Pénteken ée szombaton lesz Budapesten a szakszervezetek központjában az újítók, feltalálókés kiváló dolgozók országos értekezlete. A mi megyénkből Ribóczi Pál elvtárs, a dohányfermentáló vállalat dolgozója, az SZMT újítási felelőse megy az értekezletre. Megkérdeztük tőle, hogy milyen tapasztalatokkal készül, — Beszeretnék számolni arról, hogy az ellenforradalom óta a mi megyénk üzemeiben milyen eredvállalatoknál az, hogy a javaslatok elbírálását íróasztal mellől végzik. Nem vizsgálják meg a helyszínen a javaslat megvalósításának feltételeit és az ebből adódó eredményeket, A közreműködési díjakkal kapcsolatban javasolni fogom, hogy a közreműködési díj határa az újítás bevezetésének körülményeitől függően 1—100 százalékig legyen, ami a közreműködőknek és a vállalatnak is megfelelőbb lenne; ezt látom egyik íőíeladatnak. — kezdte válaszát Rózsa elvtárs. — A földművesszövetkezeten belül két szakcsoportunk van már. Egy gyümölcstelepítési, aminek 31 tagja van és 30 holdon telepít gyümölcsöst, a másik pedig egy burgonyatermelő szakcsoport. A burgonyatermelők vetőburgonyatermelésre társultak. Ügy számítjuk, hogy legalább 5 holdas táblákba hozzuk össze a parcellákat. Így a vetés, művelés sokkal könnyebb, nem is beszélve a burgonyabogár elleni védekezésről, Az lenne a jó, ha nemcsak a szakcsoport tagjai, hanem mások is lehetőleg egymás mellé, a határnak minél kisebb területére hoznák össze a burgonyájukat, könnyebb lenne a védekezés. A szerződéskötésekben is van munkája az állandó bizottságnak. Különösen a csillagfürtből van még nagyobb terület, amire szerződést kell kötni. A különféle társulások, szövetkezeti fonnák létrehozásán és segítésén túl azon iparkodunk, hogy az egész községben segítsük a termelést. Az egyéni termelők Üj-Szegedről valami magán faiskolából hozattak gyümölcsfát és bizony az nagyon hitvány. Mi, mint szakcsoport, állami faiskolából vettünk oltványt és az príma. Ilyen dolgokban segítségére kell lenni az egész falunak, mert annak a cse- nevész, fajtanélküli gyümölcsfának az elültetése nemcsak áz egyénnek, hanem az egész népgazdaságnak káros. Állattenyésztés, a felvásárlás, áruellátás, ipar és még sok apró dolog tartozik a gazdasági állandó bizottsághoz. Majd az első ülésen felmérik a teendőket és megosztják a tennivalókat is, jelenleg csak ennyit a tervekből, hiszen nem egy ember gondja egy község gazdasági ügyeinek dolga. Cs. B. A nyírteleki tanácsháza ud- varán az első, alakuló tanácsülésre meghívott tanácstagok, vendégek sokasága várta az ünnepi gyűlést. Itt foglaltak helyet fekete ter- nókendős asszonyok, dolgozó parasztok, gépállomási és állami gazdasági dolgozók, szövetkezeti tagok, értelmiségiek: a nép választottjai, községi tanácstagok, a felsőbb párt- és tanácsszervek tagjai, megbízottjai. Feszült érdeklődés előzte meg az ünnepi összejövetelt. Idős Takács János, az első összejövetel karelnöke meghatódva emelkedett szólásra. A tanácsülést levezető Sztaskó Mihály tanácstaggal javaslatokat tettek a hivatalos napirendekre, a mandátumok ellenőrzésére, a végrehajtó bizottság tagjainak megválasztására. Javaslattevők és tanácstagok véleménye minden vonatkozásban öszhangban volt: közülük való tanácstagok választották ki‘ az élgárda tagjait. Az egyöntetű, szavazások méltóan fejezték ki a Hazafias Népfront helyi bizottsága körültekintő munkáját. Ismét tanácselnökké választották Varga András elvtársat, helyettesévé Buzsik József eltvár- sat, a szövetkezeti mozgalom következetes harcosát. A fiatal Szertel Irén tanácstitkár is ismét bizalmat kapott a tanácsüléstől. A hivatalos ünnepi aktus, az úttörők köszöntése után, jókedv, vidámság töltötte be a termet. A Zárszámadás Szabolcs községben Szabolcs községben a Szabadság Termelőszövetkezet tagjai a napokban tartották zárszámadó közgyűlésüket. Minden munkaegységet. 27.37 forinttal fizettek. A szövetkezet tagjai elhatározták, hogy jobb megszervezéssel, jövedelmezőbb gazdálkodás bevezetésével jövőre még gazdagabb zárszámadást rendeznek. nxényei vannak az újító mozgalom fellendülésének. Főleg azonban a mozgalomban tapasztalt hibákról akarok majd szólni. Arról például, hogy a minisztériumokban sem törődnek az újító mozgalommal a jelentőségéhez mérten nagy gonddal. Innen ered az a hiba, hogy a vállalatok vezetőségei is eléggé hanyagul kezelik az újítási ügyeket. Gyak- ran „nem érnek rá” ha újítási problémákkal áll elő az előadó. A szakszervezetek sem fordítanak kellő fondot a mozgalomra. — El akarom mondani azt, hegy az újítási felelősöknek az újítási teendők intézésén kívül 5—6 más beosztásuk van és mindegyiket fontosabbnak tartják a vállalatvezetők, mint az újítást. Ebből adódik a sablonosság, a bürokratikus ügyintézés. Gyakori a m zenekar alakéit Nyírcsászáriban A napokban két zenekar alakult a községben. Az egyiket öt taggal a KISZ-szervezet fiataljai alakították meg. Már meg is vásárolták a hangszereket közös fáradozásuk gyümölcséből. — A KISZ-fiatalok ugyanis fát ültettek az Erdőgazdaságnak és az ebből befolyt összegért vásárolták meg a hangszereket. A másik zenekar az iskolában alakult — nyolc taggal. Az iskolai szimfonikus zenekart Parizán Gyula iskolai igazgató alakította meg a szülői munkaközösség támogatásával. / tj egy nyugtalan ember- * Tői — mondja a rovatvezető a riporternek, aki mosolyogva legyint és azt gondolja magában, hogy régen nem volt ilyen könnyű feladata. Hiszen mennyi, de mennyi nyugtalan ember van mindenfelé! Valahogy mindannyian ilyen nyugtalan emberek vagyunk. Törekszünk, igyekszünk előre, mindig a jobb felé. És nem fáj egy csöppet sem a szívünk, ha valamit a sutba kell vágni, ami tegnap még jó volt, de ma már csak felesleges kölönc. Mennyi, de mennyi újító, szellemes változtatásokon töprengő — amolyan nyugtalan ember van üzemeinkben, szövetkezeteinkben és — de várjunk csak. Vajon nem valami másfajta nyugtalan emberre gondolt a rovatvezető? Talán egy olyan valakire, aki sokat utazik, sokfelé megfordul, tele van élményekkel és mégis új, meg új élményekre vágyón újból indul tovább? fiz utazó dinasztia Ilyen töprengés közepette jött a segítségemre Nándi bácsi. Nyíregyháza és Budapest között — utazás közben ismerkedtem meg vele, amely körülményből nyilvánvaló, hogy Nándi bácsi c nyugtalan emberek utazó-csoportjához tartozik. Utazott any nyit — vagy talán még többet is —, mint mondjuk Kittenber- ger Kálmán, és ha a dzsungel ben nem is járt, és nem is ej tett el oroszlánt vagy elefántra de legalább annyi érdekes él ményt gyűjtött már össze, mini a híres Afrika-utazó. — Härtlein Nándor a nevem, de azt ne írja bele a cikkébe mert akkor mindjárt tudni fogják. hogy rólam van szú — NYUGTALAN I EMBER mondja kedvesen, és tetszik neki, hogy hálás vagyok a tréfáért, azt nevetéssel nyugtázom. — Hogy hány éve utazom? Huszonegy éves voltam, amikor „Waggonslitst“, a francia érdekeltségű étkező- és hálókocsi nemzetközi társaság szolgálatába léptem. Most ötvenhárom esztendős vagyok... Nézem az öreg Nándit — így hívják őt barátai és sok-sok ismerőse, akiket gyakran ringat sokszáz kilométeren át a hálókocsi — délceg tartású, magas alakját, mindig mosolygós arcál. amit mintha egy picit szürkésrózsaszínre szívott volna a sok- millió ringó kilométer — és az jut eszembe, hogy harminckét esztendő alatt képletesen ugyancsak jópárszor körülutazhatta ezt a mi poros, sáros földgolyónkat. Harminckét éve hálókocsikalauz. Képek * kerülnek elő a levéltárcából. „Ez az apám“ — mutatja az egyiket. És a kép mintha csak őróla készült volna. — Az apám is hálókocsi-kalauz volt. Negyven esztendeig — mondja. — Hatvanhárom éves korában hatt meg. A nagybátyám, Lipót is ugyanazt csinálta, mint az apám, meg én. No és a bátyám, aki most már vezető főellenőri rangban van,. Levegőbe repül a bialorbágyi viaciuHt — Hogy kinek volt a legtöbb élménye? Ki tudná azt megmondani? Talán Lipót nagybátyámnak. És a leghátborzongatóbb emlék is az övé. Huszonöt éve volt már hálókocsi-kalauz, és 1931-ben is szolgálatban vol-t akkor, amikor a bécsi gyorssal a levegőbe repült a biatorbágyi viadukt... Ezt a történetet, amelyről annyit hallottunk és annyit olvastunk már, vonaton nem nagyon illik emlegetni. Mert ha a vonaton utazó ember Matuska Szilveszterről, a biatorbágyi merénylőről hall, és ráadásul még gyengébb idegzetű is, mindjárt hideg szaladgál végig a hátán. — És mi lett az öreggel — próbálom tapintatosan megtudakolni. — Nem lett semmi baja — mondja nevetve Nándi bácsi. — Még most is él. Nyolcvanöt esztendős. Túlélte az apámat... £ „sütőéig“ mioisztereiooit haragszik Berlin, Bukarest, Becs, Prága. Róma, Velence, jugoszláv tengerpart... Tájak, arcok, élmények, sokrnillió kilométer. — Egyszer majdnem megjár íam. Báró Bánffy Dániel volt akkoriban a. miniszterelnök. A „kegyelmes úr‘í utálatos, smu- cig álak volt. Mindig azt várta, hogy porig alázkodjon mindenki tanácstagok kezdeményezésére és az általuk összeadott baromfiból főtt ízletes csirkepaprikás, a vendégmarasztaló nedű elfogyasztása után táncra perdült fiatal és idős egyaránt. Becsületben, munkában megőszült tanácstagok fürgén ropták a táncot. Dankó Pista bácsi, aki már nyolc éve tanácstag, s most is a végrehajtó bizottság tagjává választották, közel jár a hatvan esztendőhöz, azonban idejét meghazudtoló,, és nevéhez illő fiatalos hévvel járta a csárdást, s énekelte, hogy „Az a szép, az a szép... ”, Kovács Józsi bácsi, aki sok lakodalomban vőfélyéskedett már, minden tudományát összeszedve formálta a köszöntő verseket. Szólt a nagybajuszú korelnökről, helytállásról, példamutatásról, tréfásan családalapításra serkentette ifjú titkárukat. Köszöntötte az eredményes tanácstagi munkájukért oklevéllel jutalmazott asszonyokat, idősebb embereket. Szólt a pohárköszöntő egészségre, jókedvre, a mindenben együttérző vezetőknek. Most már sokan sajnálták, hogy csak öt női tanácstagot választottak..; A vezetésre javasolt tanácstagokkal való egyetértés, az első ünnepi összejövetel alkalmával megnyilvánult felelősségérzet, jókedv azt mutatta: a nyírtelekiek köztiszteletben álló, áldozatkész emberek gondjaira bízták a község sorsának irányítását. Nagy Tibor, Húszon kétezer toriul Gereben Pál. a Szamostatár- falci Ady Endre Termelőszövetkezet tagja még csak egy éve lépett be a közösbe. A családja által teljesített munkaegységekre a nemrég megtartott zárszámádó közgyűlésen csupán készpénzt 23 ezer 834 forintot kapott a négyezer forint előlegen kívül. körülötte. Egyszer jelezték, hogy a „kegyelmes úr‘i hálókocsin Szászrégenbe utazik. „No, csak jöjjön“ — gondoltam magamban. Ha az állásomba kerül, akkor sem fogok többet előtte megalázkodni! Jött is. És, persze, nem volt megelégedve a fc\ad- tatással. Paprikavörösen ordította; „Maguknál nincs beírva, hogy ki utazik?!“ A kiabálást elengedtem a fülem mellett... És lám, a báró úr már régen nem miniszterelnök, de én még mindig hálókocsi-kalauz vamok... Ki örökli maid a szakmát? — A család? Kispesten lakik. Én most hét belföldi hálólcocsi- vonalon járok. Az egyik a Nyíregyháza—budapesti. Az utakról mindig Kispestre megyek haza. Egy 18 éves lányom műszaki rajzoló. Egy 16, éves fiam szakácstanuló. A. legkisebb, 11 éves fiú még otthon van. Hogy ki örökli majd a szakmát? Hm... talán ő. A legkisebb... Ringat bennünket a vonat. És mi hallgatjuk a kedves öreget. Tréfáiéit is mond. Százat, talán ezrei is tud belőlük. Kedves humorával, udvariasságával veszi körül az Utast, akinél nem ismer senki jobban tisztelendőt. Aztán elegyengeti ágyainkon a párnál, a takarót és szép álmokat kívánva fülkéjébe megy, hogy vigyázza álmainkat. Az öreg Nándi, a sokmillió ringó kilométer, a végtelenbe futó acélsínek kedves öregje, a hálókocsi-kalauz, .. HÁMORI
