Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-16 / 271. szám
KEL Fl M tGYARORSZAG 1958 NOVEMBER 16, VA3ÄRNAP • • zsoií Ötlete* asszony —Ezt a megoldást választottam, különben mindig hamus volt a szoba! BÍRÓSÁG előtt Tarhonya Kázmér súlyos testi sértés vádjával bíróság elé kerül. i— Mi joggal ütötte meg a panaszost? — kérdezi a bíró, . — Nem joggal ütöttem én, ké- lem, hanem karóval! — teleli Tarhonya. •— Mégis honnan vette azt jogot, hogy megüsse a panaszost'' — érdeklődik tovább a bíró. — Hát kérem, kitörtem a kerítésből! MEGSZÓLÍTÁSOK a régi HADSEREGBEN Az őrmester szemlét tart az újoncok felett és sorra kérdi a fiatal bakák nevét. — Hogy hívnak? — kérdezi egy újonctól; — Benczúr! — feleli az önkéntes. — Jegyezd meg magadnak — felf-li az őrmester erélyesen, — hogy itt g$ak egy úr van és az én vagyok. Te csak Bencz vagy! Betartotta szavát A mikor még Mark Twain pályája kezdetén állott, anya- "1 gi helyzete nem volt éppenséggel rózsás. Egy napon találkozott a kávéházban egy bankár ismerősével, aki barátságtalanul rámordult: — Hallja Twain úr, most már hat hónapja annak, hogy ön egy öt dolláros kölcsönt kért tőlem! — Hét hónapja! — javította ki az író. — Csakugyan hét és ön megígérte akkor nekem, hogy azt az öt dollárost, amint lehet vissza fogja adni! — Tudom — sóhajtott az író szomorúan és egy noteszt húzott elő a zsebéből. — Annak az öt dollárosnak a száma F. 672.345-ös volt 1857 évi kibocsájtás. Ezt akkor pontosan feljegyeztem és csak azután adtam ki a pénzt, azóta állandóan hiába törtem magam, hogy azt a bankjegyet visszakapjam. — Dehisz egy másik is éppen úgy megfelelne! — mondta a bankár. — Nem! —■ felelt az író. — Én szótartó ember vagyok, amikor ön a bankjegyet átadta nekem azt mondtam, hogy én vissza fogom adni önnek ezt az öt dolláros bankjegyet és ez még máma is a legbecsületesebb szándékom, kedves barátom. Amint újra szememe elé kerül az F. 672.345 számú 1857 évi kibocsájtású öt dolláros, nyomban visszaadom. FURCSA KÍVÁNSÁG Egy beteg férfi felkeresi orvosát: — Tessék kéremszépen nekem megmondani, de egész őszintén, hogy mi bajom van? — kérdezi. Az orvos ránéz. — Hm, ön túlságosan is jól él — mondja vizsgálódva az orvos — ön részeges és falánk, lusta is! — Köszönöm szépen doktor úr! — hajlik meg a beteg. — Most lenne szíves mindezt latinul is megmondani, hogy megmondhassam a feleségemnek. SZEMLÉLTETŐ BIZONYÍTÁS — Anyu, anyu — kiabál Pistike az udvaron. Szeeénv édesanvia maid a nvaOROSZ, AVAGY KATOLIKUS A görögkatolikus pap annakidején nagyon szigorúan vette a hittant, mindenben ragaszkodott a pontos megfogalmazásokhoz. Egyszer felszólít egy fiúcskát. Kérdezgeti, de nem szól a gyermek egy szót sem. Végül a pap így fordul hozzá: — Milyen vallású vágj-? — Én orosz! — feleli a gyermek. — Nem úgy kell azt mondani, hanem hogy görögkatolikus — oktatja a pap. Majd újabb kérdést ad fel. — És milyen iskolába jársz? — Oroszba! — feleli a gyermek. — Nem, fiam, görögkatolikusba! — igazítja ki a pap, majd megkérdezi nagy csalódottan. — És hogy hívnak? A gyermek zavartan néz a papra, végül kinyögi: — Görögkatolikus Jánosnak! kát töri, annyira igyekszik ki a gyermekhez. — Mi bajod van édes gyermekem? — kérdezi izgatottan. — Jancsi nem akarta elhinni, hegy mind a két szemedre kancsal vagy, anyukám! ÖSSZKOMFORT — Van világítás a falujukban? — kérdezi egy ember a másiktól a vonatban, amint éppen Rómához közelednek. — Igen, de csak hébe-hóba! — feleli a kérdezett. — Hogyhogy hébe-hóba? Hát akkor, amikor villámlik. Fogorvosnál | Pónig Béninek nagyon fájt a foga, elment hát a fogorvoshoz. A fogorvos megvizsgálja, majd azt mondja: —, Két odvas fogát ki fogok venni és a helyükbe beteszek két műfogat. Pónig elgondolkozik, majd megkérdezi: — Na és mondja csak doktor úr — érdeklődik —- rá kell fizetnem a cserére valamit? SZEGÉNY KUTYA A tanító arról magyaráz, hogy _ a* állatokat nem túlságosan gyón- ♦ géden kell kezelni, mert az egész- ♦ ségünkre ártalmas lehet, fertő- j zést okozhat. Ezután a magyará- J zat után felszólít egy gyereket, . hogy mondjon erre példát. A gyerek egy ideig gondolkozik, * majd azt mondja: ♦ <— A nagynénim folyton csókol- f gatte * kutyáját és a végén a ^ kutya megdöglött! Pedikűrösnél — Kérem, egy bütyköt Hagyjon’ meg, hogy legyen miről me$-i tudni az időváltozást! Hajótöröttek — Hé, ébredj, mert most már alvásra én következek! Gyengéd célzás Egy fiatalember meglátogatta lányismerősét. Megérkezésekor a lány fogadta. A szülők szigorúid■>. gára való tekintettel a lány szed rctett volna minden későbbit szemrehányást elkerülni, ezért rgy! szólt a legényhez. — Tudja, kedves Pista, a szű* leimnek egyáltalán nem tetszene, ha magát azon kapnák, hogy en-1 gém csókolgat. — Dehiszen... — dadogott zaint* rában a fiú — nem is csókoltam' meg! — Tudom, csak azért mondom, ha esetleg mégis meggondolni magát. Követkeateiá* A falusi káplánt felkereste egyj híve és közölte vele, hogy rövidé* sen gyermeknek ad életet. — Hm — monjl a képián —* bárom gyermeked van már, dekj* áz apjuk? — Mind a háromnak Bftüe Péter. — És annak ki, akit most hé*: szülsz szülni? ;— Annak is ő. ^ — Nohát akkor mert nemi megy hozzá feleségül” —- Mit csináljak, ha ag?«s3«*j nem tetszik nekem! — hanffzoth a meglepő válasz. Szellemes íolraj A bíró szemrehányó hangon' mondja a kerékpártolvajnak: — Mégis csak vakmerőség^ hogy maga pont a temetőben lopott egy biciklit! — Kérem, bíró úr — szólt a vádlott — a bicikli olyan szomorúan támaszkodott egy sírkőre, hogy azt hittem meghalt a gazdija. 8 HUMOR - HÜMOE - HUMOR — És mit csináljak, ha utói- érem? j • síboúzin A mérnök és a porosat TJ árom római mérnök utazott egy kis szicíliai faluba, hogy felmérjen egy újonnan építendő hegyi utat. — Azelőtt — morfondírozott egy öreg paraszt — sokkal egyszerűbben csináltuk az ilyesmit! Ha egy hegyi utat akartunk építeni egyszerűen kizavartunk egy szamarat a hegyek közzé és az halál biztosan rátalált a legjobban járható útra! — Na és — vetette közbe az egyik mérnök — mit csináltak akkor, ha történetesen nem volt egy szamár kéznél? — Akkor? — válaszolta az öreg — kénytelenek voltunk a városból egy mérnököt fogadni. Képek szöveg nélkül
