Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-16 / 271. szám
1058 NOVEMBER 16, YA5ARNAF »< ii ■ > AK« tRsZAO A szavazatok milliói erősítsék demokratikus nemzeti egységünket, a munkáshatalmat, a mindinkább szélesedő és tartalmában gazdagodó munkás-paraszt szövetséget! Dobi István elvtárs rádióbeszéde Magyarország dolgozó népe a választási urnák elé járul. Mielőtt erre sor kerülne, engedjék meg, hogy a rádió és a televízió nyilvánossága előtt elmondjam néhány gondolatomat a választások ünnepi alkalmából. Azzal a becsületes nyíltsággal, ami politikai munkámban mindig vezetett és amit — azt gondolom — el is Vár tőlem mindenki. Ünnepi alkalomról beszélek. A nép és a néppel együttélő, velünk mindenben egyetértő vezetők között aligha lehet elképzelni ünnepélyesebb találkozást, mint a választásokat, amikor a nép szavazataival megmondja véleményét arról a politikáról, amit eddig nevében és mebizatásá- ból folytattak és ugyanakkor felhatalma- '«ást, útmutatásokat ad a jövőre. Milyen politikát követett a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány 1956. november 4-e óta? Együtt a néppel és annak legszélesebb tömegeire támaszkodva, számoltuk fel az ellenforradalmat. Helyreállítottuk a békés termelés rendjét és nyugalmát. Párt- és állami vezetőknek nagy lelki megnyugvás volt a munka menetében élvezni a nép egyre növekvő támogatását, ami nemcsak politikai magatartásban mutatkozott meg, nemcsak iá bizalom érezhető, állandó gyarapodáséiban. Megmutatkozott abban is, hagy nap- ról-napra javult a munka az iparban, a mezőgazdaságban és az értelmiségi munkaterületeken, s a termelés emelkedő eredményei gazdaságilag mind jobban alátámasztották a, népi hatalmat. Világos, hogy ez nem volt valami új 'politika. A választási programokból is megérthette mindenki, hogy ami ezután következik, az mindenképpen folytatása lesz a mögöttünk lévő éveknek. Semmit sem változik a követendő irány. A párt és a kormány ezután is a szocializmus építésének azt a politikáját kívánja folytatni, amit a munkásosztály a felszabadulás után kezdett el és a hatalom átvétele óta folytat. Csak azt szeretnénk, arra törekszünk, hogy ami ezután jön, abban még több legyen jó, még több a szépség, mint az eddigi legjobb esztendők eredményeiben volt. És hogy ez a törekvésünk beteljesedhctik, arra minden reményünk, minden tárgyi előfeltételünk megvan. Az ellenforradalom sok mindenre, — és elsősorban éberségre — tanította meg népünket. Az 1956. november 4-e óta eltelt két esztendő alatt pedig láthattuk, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány következetesen, jobban, hibátfanab- bul csinálta a szocialista építés korábban már bevezetett politikáját, a munkáshala- lom a munkás-paraszt szövetség, a proletárdiktatúra politikáját, mint régebben történt, s a kormány jó munkájának előnyeit egész dolgozó népünk élvezte és élvezni fogja. A talpraállt, újjászerveződött pártban és a forradalmi munkás-paraszt kormányban volt erő kijavítani a múltban elkövetett hibákat. Megbüntetni azokat, akik 1955-ban a néphatalom ellen törtek. Volt és van ereje megbocsájtani azoknak, akiket félrevezettek, azoknak akik megtévedtek. Ennek politikai értelmét és jelentőségét könnyű megérteni. Ha a munkáshatalom átvételéig tekintünk vissza a múltba, hatalmas alkotások- büszkesége tölthet el bennünket. Felépítettük Sztálinvárost, a Borsodi Vegyiműveket, Komlót, Inotát és egész sorát a kisebb, de fontos és ma már gazdagon termelő üzemeknek. Fejlesztettük Csepelt, Ózdot, Diósgyőrt, Salgótarjánt, a hajóépítő és az olajipart. Kórházak, kulturális otthonok, lakások, színházak, mozik épültek szerte az országban. Kiépítettünk és fenntartunk egy olyan iskolarendszert, amit 30—40 milliós kapitalista országok irigyelhetnek tőlünk. Hasonló a helyzet tudományos kutatóintézeteink és országos könyvtáraink dolgában. Felépítettünk mezőgazdasági nagyüzemeket, amelyek közül nem egynek, már európai híre van. Hogyan tudtuk elérni ezeket az eredményeket? Olyképpen, hogy népünk széles milliói, mérnökök, tudósok, munkások, parasztok, a jóakaraté írók, művészek, tehetségüknek, képességüknek legjavát adták oda az építkezéshez. Egy országnak az építkezéséhez, amit azután 1956. őszén majdnem romba döntött az ellenforradalom. Ma már nem kell senkinek, értelmes embernek bővebben magyarázni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány milyen rendkívüli nehézségek között kezdte meg munkáját 1956. november elején. Ismeretesek azok a vadállati kegyetlenséggel végrehajtott terorrcselekmények, amelyek Budapesten, Miskolcon és az ország egyéb helyein történtek. Ezeknek nemcsak régi munkásmozgalmi harcosok, fegyverrel a kezükben helytálló derék katonák, hanem nők és öregek is áldozatul estek. Nagyrészt ismeretesek az országházban 1956. október 23-a és november 4-e között történt dolgok és belső árulóink kapcsolatai a nyugati imperialista vezetőkkel és ügynökökkel, akik 1956-ban azért szerették volna Magyarországot kéz- rekeríteni, hogy bennünket megragadva innen próbálják meg sarkaiból kiforgatni az egész szocialista világot. De azt gondolom, még évek kellenek hozzá, hogy minden részletében feltárjuk és megismerjük a magyarországi belső titkos felforgató munkát, aminek a hatása 1957. első hónapjaiban is érezhető volt. A forradalmi munkás-paraszt kormánynak, munkábalépése után. még hetekig, hónapokig kellett küszködnie megfoghatatlan belső ellenségekkel. Ez volt feladatának egyik legnehezebb és tegyük hozzá, hogy a legkevesebbet emlegetett része. Felismerni a bujkáló ellenséget, keresni a barátokat és végül megnyerni munkához és politikához az egész dolgozó népet. A kormány, — világosan látva, hogy nép nélkül népi hatalmat csinálni nem lehet, — ezt a munkáját is kemény akarattal, okosan és jól elvégezte. A fegyveres lázadás leverése után hosszú hetekig ezer- és tízezer ember viaskodott és vitatkozott önmagával, hogy megtalálja a helyes utat és kiszabaduljon az eszmei zür-zavarból, ami reá szakadt. A pártnak, és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak történelmi érdeme, hogy országos méretekben az elképzelhető legrövidebb idő alatt felszámolta az eszmei zür-zavart és ezzel lerakta a nyugodt politikai munka alapjait. Emellett, mint tudjuk, sürgős feladat volt a termelés és a közigazgatás rendjének, a közbiztonságnak, a törvényesség rendjének helyreállítása. Kialakítása a köztudatnak, hogy munkáshatalomban élünk, proletárdiktatúrában, amely megoltalmaz minden ártatlan embert bárminő törvénytelenséggel, vagy túlkapással szemben. De'könyörtelen a népi hatalom bármely ellenségével szemben, bárkinek hívják, bárminő hivatala, rangja volt azelőtt. És meggyőzése a népnek, hogy a nyugati imperialisták semmiféle gyűlölködő acsarkodásától nincs félnivalónk: élünk, vagyunk és élni fogunk a magunk módján, szocialista módon, akár tetszik Amerikában valakinek, akár nem. Az állampolgár, mielőtt a szavazó- . fülkébe lép, tekintsen vissza az elmúlt két esztendőre és helyezze mérlegre annak eredményeit. Utána — hitem szerint — igaz lelkiismerettel a párt és kormány mellé fog állni a szavazatával. Két nehéz esztendő, de két igen szép esztendő volt ez kedves hallgatóim, amiben dolgozni jóleső érzés, azt is mondhatom, hogy tisztesség volt. Építkeztünk, dolgoztunk, szót értettünk egymással a legkényesebb kérdésekben is. Gazdasági, politikai, kulturális, irodalmi, szociális problémák dolgában. A világpolitikában a Szovjetunió hatalma és baráti segítsége oltalmazott bennünket. A Szovjetuniónak, s a többi baráti országnak támogatása felbecsülhetetlen értéket jelentett számunkra. Idebent pedig kibontakozik a pártnak, a párt- és államvezetőknek olyan’ bizalmas, emberséges, szocialista kapcsolata a legszélesebb tömegekkel, amire ritkán van példa a történelemben. S azt gondolom, nyugodtan építhetjük rá a jövendőt. A nyugati vezetőkörök gyűlölnek, rágalmaznak. Csalódtak 1956-ban. De legalább akkorát csalódtak 1957-ben és 1958- ban. Magyarországon békesség és nyugalom van. Növekedik a termelés, építkezünk, terjeszkedünk iparban és mezőgazdaságban. Szépen fejlődik a kulturális és az irodalmi élet, a dolgozó emberekről való egészségügyi és szociális gondoskodás. Nincs munkanélküliség, nincs éhező ember, emelkedik a nép életszínvonala. Tele van gazdagodással, új szép életünk. A forradalmi munkás-paraszt kormány a párt döntéseire támaszkodva megadta a parasztság által joggal követelt anyagi könnyítéseket és különböző intézkedésekkel helyreállította a mező- gazdasági termelés biztonságát. Egész sora történt olyan rendelkezéseknek, amelyek a falu javát szolgálták, hasznosabbá tették az egész dolgozó parasztság munkáját. Ugyanakkor a kormánynak volt bátorsága és jól megfontolt okossága hozzányúlni a munkásság és az értelmiség jövedelme körül a múltból örökölt aránytalanságok és hiányosságok kijavításához .Emelte a fizetéseket és az ipari munkásság anyagi érdekeltségét a termelésbén. Ahol megvolt a lehetőség, ott habozás nélkül előbbre léptünk, ahol pechg szükséges volt, ott takarékoskodtunk. Nem mondunk le a nehézipar elsőbbségéről az iparfejlesztésben, de törekedtünk megteremteni a nép növekvő igényeinek megfelelő minőségben és mennyiségben az emelkedett keresletet kielégítő közszükségleti cikkeket. Két év alatt a lakások ezreit adtuk át az új lakóknak és megint ezreknek és tízezreknek adtunk állami kölcsönt, anyagot, hogy építkezzenek. Bármerre fordul az ember az országban, gyárak, üzemek, erőművek épülnek, városok és falvak terjeszkednek. Az ellenforradalmi rombolás után két évvel, mindinkább szépül és gazdagodik az ország és ennek legelső magyarázata a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány helyes politikája, a nép bizalma a politika iránt, a párt és a kormány bizalma a nép irányában. Ebből a politikából származik a pro- . letárdiktatúra helyes gyakorlása, a munkás-paraszt szövetség fejlődése, népünk erős, egészséges, demokratikus egységének kibontakozása. Életünk és eredményeink tanúsítják, hogy a munkáshatalom erős proletárdiktatúrával, szilárd demokratikus nemzeti egységgel, népünk tehetségével és szorgalmával párosulva: — csodákra képes, mind külpolitikában, mind belső fej-' lődésünk értelmében. Választani és szavazni fogunk. Kedves Barátaim! A jelölőgyűlések ezrei s a nagy tömeg megmozdulások, amelyek Budapesten és vidéken a párt- és állami vezetők megjelenését kísérték, beszédes bizonyítékait szolgáltatták nemcsak választási rendszerünk demokratizmusának — hiszen a jelöltek kiválasztásánál mindenki szabadon állást foglalhatott, és ez meg is történt szerte az országban — hanem a párt szélesedő tömegkapcsolatairól, a párt vezetése alatt működő Hazafias Népfront tekintélyének növekedéséről is tanúskodtak. Ezeken a gyűléseken és találkozásokon milliók juttatták kifejezésre, hogy hívei a szocialista építésnek, meg akarják valósítani a szocializmust városban és falun, s részt akarnak venni ebben a munkában.' A párt és a népfront jelöltjeit általá-i ban mindenütt bizalommal és szeretettél,1 szívesen fogadta a nép. Miért? Mert annak a politikának a képviselői, amely poü-! tikát a párt és a kormány a néppel szoros egyetértésben az ország javára folyta-1 tott és folytatni kíván. Most azután meg fogjuk választani azokat a személyeket, akiket az ország- gyűlésben és a tanácsokban akarunk látni, hogy képviseljenek bennünket és elősegítsék a párt politikájának további érvényesülését és kiteljesedését. És szavazni fogunk a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája mellett. Meg fogjuk mutatni a világnak, hogy mi, a magyar nép, ezzel a politikával egyetértünk, folytatását kívánjuk. A magunk javára, mert ez a politika helyreállította az ellenforradalom által veszélyeztetett népi hatalmat, erőinket egyesíteni tudja a szocialista építésre, a termelő munkára, hazánk szabadságának, függetlenségének oltalmára és a béke védelmére, A párt és a kormány az elért eredmények alapján joggal kér bizalmi szavazatot a magyar néptől. A szavazatok mii-’ liói erősítsék demokratikus nemzeti egy-, ségünket, a munkáshatalmat, a mindinkább szélesedő és tartalmában gazdagodó' munkás-paraszt szövetséget. Juttassák kifejezésre, hogy szíwef- lélekkel hűségesek vagyunk és azok maradunk a szocialista tábor egységéhez. Hálásak a Szovjetunió iránt, amely felszabadított bennünket, megnyitotta dolgozó népünk számára a szocializmus felépítésének lehetőségét. A szocialista tábor gazdasági támogatásával és világpolitikai mellénkállásával nagymértékben hozzájárult, hogy a pért és a kormány —■ a dolgozó népünkben meglévő képességek segítségével — két esztendő alatt oly csodálatos eredményeket tudott elérni az újjáépítésben, a rriezőgazdaság, az ipar fejlesztésében az életszínvonal növelésében, A szavazatok milliói figyelmeztessenek mindenkit, aki gyűlöl bennünket; erősek vagyunk. Bárminő újabb kísérlet szocialista vívmányaink megdöntésére, előrehaladásunk gátlására, bárminő támadás népi hatalmunk ellen, egy erős, egészséges nemzet ellenállásába ütköznék év csúfos kudarcba fulladna. Legyen a szavazás a bizalom forró kifejezése a párt és a kormány iránt, ee legyen buzdítás, ösztönzés, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány a választások eredményére, a választásokban kifejeződő nemzeti egységre támaszkodva még jobban, még céltudatosabban, még elhatározót Labban dolgozzék a népért és a hazáért, a fejlődésért és a szocializmusért, mint, ahogyan eddig dolgozott, ,
