Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-16 / 271. szám

2 KET.PTM AOYAROP«7 'r­1958 fÚO V EMBER IS, VA8ÄRNAP A<g;c-'' •WÓSiSC A XUrxMK. ?,C i c á & n a k ___________________________ a szép csendőríollak . • .Äi t.; írta a nagy magyar proletár- költő, József Attila „Hazám” cí­mű versében. Amint képünk mu­tatja, a csendőr oly elválasztha­tatlan kelléke volt a régi rend­szer választásainak, mint a kor­tes, a csapra vert söröshordó és a szavazatszedő bizottságok visz- szaélése. Sok-sok ember emléke­zetében élnek még azok az ese­mények, amelyeket csendőrök hajtottak végre a kormánypárti, vagy más jelöltek megválasztásá­nál. Idézünk néhány sort Lipták Lajos „Egy veszedelmes nép...” című könyvéből. „Augusztus 8-án, vasárnap a kormánypárti jelölt gyűlést hir­detett Nyírtéten, ahol már NEP- képyiselők is megjelentek. Az első NEP-képviselő bemutatta a főispánt, mint képviselőjelöltet, mire a teljesen ellenzéki község lakosai ezt a bejelentést „le ve­le” kiteásokkal fogadták. Ez­után következett a második NEP- képviselő felszólalása, aki a kö­vetkező meglepő szavakkal igye­kezett a nép hangulatát megja­vítani: — Én azt hittem, hogy itt ha­zafias em 'sereket találok, ezzel szemben csőcseléket találtam!!! Egész természetes, hogy a nyírtéti magyarok az ilyen ked­veskedést nem óhajtották tovább hallgatni. Megfordultak és mél­tatlankodva elhagyták a gyűlés színhelyét. Csak 150 lépésre ju­tottak el, mikor utánuk siettek a csendőrök. A távozókat hátulról megtámadták és puskatussal üt­legelték. Máig sem tudom, hogy ez kinek a parancsára tötént. Néhány falusi ember szerint a kisbíró mutogatta meg a csend­őröknek azokat a polgárokat, akik ellenzéki meggyőződésük miatt különös figyelmet érde­melnek. De ma már csak úgy gondo­lunk ezekre, mint a rossz álom­ra. A magyar dolgozó nép ma szabadon, a legdemokratikusabb körülmények között gyakorol­hatja az alkotmány-biztosítottá jogát és saját fiait választhatja képviselőjéül, (P. G.) VAÍ.ASZT A VIDÉK XtffSd, Ápntís 2. GONDOLJUNK ERRE IS . . ! A véres ellenforradalom utáni napokban, hetekben és hónapokban szinte a legopti­mistábbak sem gondoltak ar­ra, hogy rövid két esztendő alatt teljesen a normális ke­rékvágásba tér hazánk politi­kai cs gazdasági élete. Sőt! Túlszárnyaltuk a legmerészebb elképzeléseket is. A forradal­mi munkás-paraszt kormány valamennyi intézkedése né­pünk jólétének emelését cé­lozta. S érdemes elővenni a té­nyeket, a számokat — ame­lyekről sokszor megfeledke­zünk, ha az elmúlt két eszten­dő mérlegét készítjük el. A kormány eltörölte a begyűjtési rendszert, s helyette a szabad- felvásárlást vezette be. Feles­leges hangsúlyozni, hogy a dol­gozó parasztság javára szol­gált ez az intézkedés, s me­gyénkben is sokszáz millió fo­rint maradt e rendelkezés nyo­mán a parasztságnál. A kor­mány megszüntette a kötelező termelési szerződéseket. Előtér­be kerülhettek a területnek megfelelő jövedelmező áruféle­ségek, s ezáltal is emelkedett a jövedelem. Eltörölték a köte­lező biztosítást. — Megyénk­ben ez mintegy 20 millió forin­tot tett ki. A begyűjtési rend­szer eltörlésével megszűnt a zsírbeadás az egyéni háztartá­sok után és csökkentették az állatvágás korlátozását. Nem­rég látott napvilágot az a ren­delkezés, amely a termelőszö­vetkezeti tagok nyugdíjáról in­tézkedik. E pillanatban még nem tudjuk felmérni, meny­nyit jelent ez forintban. De azt mindenki tudja, hogy a rendelkezés nagy jelentőségű. A termelőszövetkezeti tagok SZTK. biztosítása is sokezer embert érint megyénkben. A mezőgazdasági lakosság javára ; szolgál még a szállítási korlá- i tozások megszüntetése is. | Az élet szinte valamennyi területén nagyot léptünk előre két esztendő alatt. A békeköl­csönjegyzések összege 1956-ban 25 millió forintot tett ki a me­gyében. Ez az összeg ma a la­kosság vásárlóerejét növeli. Mit kaptak a bérből és fize­tésből élők ezeken kívül? A ; kormány intézkedései nyomán általánosan rendezték a fizető- ' seket az üzemekben, a közal­kalmazottaknál és másutt. Hogy csak egy példát említ­sünk: megyénk ipari üzemei­nek dolgozói kereken 34 mil­lió forinttal kapnak többet eb­ben az évben, mint 1955-ben. Ezen belül csupán az építő­ipari munkásoknak 19 millió forinttal nőtt a keresetük. El­törölték a gyermektelen adót, visszaállították a közalkalma- . zottak utazási kedvezményét és árleszállítást hajtottak végre egyes cikkeknél. Kiterjesztik a 1 részletvásárlási akciót is. Igen : jelentős, hogy rendezték a i nyugdíjakat. Ennek eredmé­nyeként ma már nincs 500 fo- 1 rinton aluli nyugdíj. Egyre ’ többen veszik igénybe az OTP lakásépítési kölcsön-eit és az áruhitelt, amely sokat ; jelent a bérből és fizetésből , élő dolgozók anyagi színvona­lának javulásában. j Csupán néhány adatot és tényt ragadtunk ki a nagy í egészből, amely végső soron j megyénk dolgozóinak életszín­vonal-emelkedését bizonyltja. Gondoljunk erre is, amikor az : urnákhoz járulunk. " — Kopka — [: .KIS MOSZKVA" A nyírteleki vasútállomástól 20. perc­nyire van a Szabad Nép TSZ majorja, egy külön falunak is beillő tanyabokor­ban az állami gazdaság központja mö­gött. Ami a városnak a kerület, Nyírte­leknek az a tanyabokor. Sok ilyen tanya­bokor községgé egyesült az idők folya­mán, s hogy köztük el lehessen igazodni, különböző neveket kaptak: Dankó-bokor, Púposhalom, Ferenc-tanya stb. Ennek a tanyabokornak, ahol a Szabad Nép TSZ székel, több neve is van, hivatalosan ta­lán Bedő-bokornak hívják, de gróf Des- sewffy bérlői és a csendőrök akkor „vö­rös nyomortelcp” néven emlegették. Szó se róla, rá is szolgált erre az elnevezésre, mert az itt lakók nem vol­tak hajlandók a grófi birtokra cselédnek elszegődni, sőt onnan ide menekültek, ' ha tehették. Csakhogy ez kevés ember­nek sikerült, s ha sikerült is. csak félig, mert napszámra, idénymunkákra csak oda hajtotta őket a nyomor. Akkor roz­zant viskók, olajrr.écses, csont-bőr embe­rek, sápkőros gyermekek, betegszagú 'szegénység járta itt. Ma pedig? — Nézzen csak körül az elvtárs —• mondta a minap Buzsik József, a községi pártbizottság titkára. — Ég és föld kü­lönbség. Majdmindenkinek csinos, új háza van már. Ha a városban járunk, nem rí le rólunk, hogy tanyasiak va­gyunk. Itt a villany is, csak a bekötés van hátra. Nagyot fejlődött a tanya a felszabadulás és a földosztás óta. A tsz- tagok pedig különösen nem panaszkod­hatnak. A tsz-ben van igazán parasztnak való élet. A mi téeszünket, meg lassan most már a tanyánkat is úgy hívjuk ma­gunk között, hogy „kis Moszkva”. Buzsik elvtársról tudni kell, hogv feleségestől együtt a tsz aktív tagja, ö maga munkaegységeit a szőlészeti mun­kacsapat vezetőjeként két keze munká­jával szerzi meg. Munkája persze nem lehet zavartalan annak, akinek annyi funkciója van, mint neki: a tsz-ben párt­vezetőségi és igazgatósági tag, a község­ben tanácstag-jelölt (a mai napon ryil- ván meg is választják), mimkásőr a tsz-ből tizedmagával és egy sereg egyéb társadalmi teendő nyomja a- vállát. Ám öt ezért zúgolódni még nem igen hallot­ták. Látogatásom alkalmával is a leltá­rozási munkából szólította elő Képes József tsz-elnök, minthogy őt érte el leg­hamarabb. Míg az elnök a TITÁSZ em­bereivel tárgyait a villanybekötés ügyé- beA, addig Buzsik eivtárs büszkén muto­gatta nekem azt a bizonyos .,kis Moszk­vát”. Ne gondolja senki, hogy hasonlítana Moszkvára ez a telep mondjuk impozáns méretű palotáival, vagy a világvárosra jellemző különlegességeivel, Nem ilyen „kis Moszkva" az! Hanem abban az ér­telemben, hogy pár évvel ezelőtt csak a puszta homokbuckákat kavargatla itt a szél. Ma pedig új központi épülete van, ahol a könyvelő keltős könyvvitelt ve­zet, külön irodája van az elnöknek és hatalmas kultúrterme kész befogadni az egész tanyabokrot, amire az avatáson bi­zonyosan sor kerül. Az áram fényt, kul­túrát, gépeket hajtó munkaerőt, az ered­ményekben ugrásszerű emelkedést fog szülni. Erre az első lépések megtörténtek, amint ezt 5—6 különböző gép (fűrész­gép, daráló stb.) igazolja. Dicsérendő az az igyekezet, amellyel a 600 holddal ren­delkező 61 tag igyekezett a szilárd gaz­dasági alapot megteremteni. Nem sajnál­ták a beruházást az építkezésre sem. A 80 férőhelyes istállóban például a lova­kon kívül már 28 darab szarvasmarha, az 50 férőhelyes fiaztatóban 30 koca és szaporulatai, a juhakolban 350 juh sza­porítja a jövedelmet. Építettek 16 fiók- nyi dehánypajtát, magtárt, kétezres ba­romfiólat, gyümölcsöst, szőlőt telepítettek és mindemellett keményen dolgoztak, hiszen 7—8 hold kapás is jutott egy-egy tagra. „Kis Moszkva” a tsz abban az érte­lemben is, hogy 27 tagú igen erős párt- szervezete van a tsz-nek, akik rendsze­res szervezeti életet élnek. A kommu­nisták példamutatásának, neve'őmunká- jának köszönhető elsősorban, hogy a Sza­bad Nép TSZ ilyen szép gazdasági ered­ményeket könyvelhet el és hogy a tag­ság fegyelmezett és eltántoríthatatlanul a szövetkezeti út híve. — Nem volt ez könnyű dolog — je­gyezte meg Képes elvtárs azon a beszél­getésen, amelyen később az irodában sor került hármasban. Igaz, minket az ellen­forradalom nem bomlasztott fel, csak akkor erre törvényes lehetőség kínálko­zott. Ez is a kommunistáknak köszön­hető. Állandóan 20—25 ember — több­nyire kommunisták — őrizték a közös vagyont vasvillával, kaszával, csákány­nyal. A kommunisták közül egyetlen ki­lépő sem volt, de ingadozó köztünk is akadt, még több a pártonkívüliek között. Az emlékezés felelevenítette azokat a vitákat, amelyek még tavaly is napi­renden voltak. Kakuk Pista bácsi azt mondta mindig e vitákban: „Képesek vagyunk-e jobban gyarapodni, mint az egyéniek, vagy sem? Míg ezt nem látom, nem lehetek nyugodt.” — Mokánszky Józsi bácsi — pedig igazgatóségi tag volt akkor is — maga is bizonytalanko­dott. Hát akkor milyenek voltak az egy­szerű tsz-tagok? A kommunisták zöme tisztán látott, s a párthatározatok segít­ségével igyekezett a fejlődés lehetősé­geit megmutatni a tagságnak. A tag­ság leginkább arról vitázott, hogy több legyen az eredmény. Nehezen sikerült megértetni, velük, hogy ennek legjobb útja: az erős gazdasági alap és a jó mun­kafegyelem, nem pedig a minden áron való nagy kiosztás. Ma már ezt megér­tették és ők szorgalmazzák a belterjes­ség növelését, a gépesítést, a nagyszámú állatállományt stb. Így jutottak el odáig, hogy most a beruházott vagyon értéke közel másfélmillió, a fel nem osztható szövetkezeti alap félmillió és a munka­egység értéke csak 36 forint, ami nem haladja meg a járási át'agot. De viszont jövőre sem lesz kevesebb, sőt emelkedni fog, mert az erős alap szüli állandóan a javulást. Az emberek nevelésében igen sokat köszönhetnek idős Nagy Pál öreg kom­munistának, aki sosem mulasztja cl a pártszerű bírálatot, ha szükség van rá és! különösen segíti a fiatalokat. Még szá-' mos olyan példamutató kommunistát le­hetne felsorolni, mint Labancz József és Pál József, akik nem egyszer a fárasztó napi munka után éjjeli munkában is1 részt vettek, ha a helyzet úgy kívántai Külön dicsérettel kell szólni a tsz asz- szonyairól. Itt is a kommunisták mutat­nak elsősorban példát a közös munkák­ban. Képes elvtárs úgy jellemezte őket, hogy ,.az asszonyok végzik el a legnehe­zebb munkák oroszlánrészét és ezzel a férfiakra is lelkesítőig hatnak.” A bur­gonyaszedésnél például 170 négyszögöl, normával szemben átlagosan 375 négy­szögölet szedtek fel több napon át, hogy még az esőzések előtt prizmába kerülhes­sen a burgonya. Idős Nagy Fáiné 52 éves kora ellenére 208, Polcz Andrásáé 247, Buzsik Józseíne 188, Kakukné 4 gyermekes anya 182 munkaegységet dol-t goztak. A környék egyénileg dolgozó pa­rasztjaival igen jó a kapcsolat. Azokat rendszeresen felkeresik a tsz-tagok ét ők is eljárnak a tsz-be. Az új kultúrház még nagyobb lehetőséget ad erre a jö­vőben. A kívülállókra jellemző, hogy javaslatokkal is előállnak, hogy ezt, vagy azt jobb lenne így és így csinálni, pl. a szőlő kezelésével kapcsolatban is. Ez is mutatja, hogy magukénak érzik a közöst távlatilag. Belépés ebben az évben 13 volt, köztük 5 középparaszt, mint Bata Miklós 11, a Szőke-család 9 holddal, Kaba Bálint, Molnár Mihály 6—8 és Ko- móczik József 5 holddal. De szívesen fo­gadják a földnélkülieket is, hiszen kc'l a dolgos kéz amúgy is, meg aztán a tsz kommunistái azt mondják, hogy a közös gazdálkodásra való áttérés törvényes | joga minden dolgozó parasztnak és ne­kik, akik már ismerik ezt az utat, segí­teniük kell a többieket. S mindezt helyesen mondják és cse­lekszik. Kívánjuk, hogy ez a szándék mielőbb valóra váljon az egykori „vörös nyomortelepen” és a mostani „kis Moszkvában”, Z AJJAJ ANTAI* A I C<Ü9Mtyifi í >m> i « *»>* : ♦*>>***><♦* \ ..'f i.< : i>x. . ' X-. ’ jött : úií ■ -fiiK-.y. : Wv-Kfc-fr. *1 | E twsA<',fcx­• e.xrt*' : t-vÄ.A' t * 1 • • Ui «mfci *> ! •* :«- f • < ■ M<i Ih'íofc.: v; « x->r?»y V yt «***<> ♦éítoi o.<< > » Wl. «** *9X Vlx«X< X. ?. * «* wrí! •»yo- wco Adj*< *♦ *>*&£*> •'■fii • *■*< >:?<•<* :y< •oxUVt x»;x

Next

/
Thumbnails
Contents