Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-16 / 271. szám
1958 NOVEMBER 16, VASÁRNAP RELÉIM AGYA KOKSZ Ab A város szélét elhagyva, a méntelep és a ládahegyek után, ott, ahol néhány héttel ezelőtt még a káposzta kékeszöldje, a paprikatáblák és a derékig érő karfiol tarkították a hatalmas táblát, most bársonyos feketén nyújtózkodik a szántás. Pihen, mintha azt mondaná: két- három termést is levettetek rólam, hadd nyugodjak egy kicsit. A sokat akaró, nyugtalan gazdák azonban nem hallgatnak e szóra. Igaz, csak egy sarkán, de háborgatják a telelni készülő földet. Előbb jóllakatták különféle trágyákkal, leszántották és máris tűzdelik a barna hasábok hátába a salátát, duggatják a korai hagymát. A nyíregyházi Dózsa Tsz. kertészete ez a táj. Mint a tengeröblök, úgy nyúlnak be a jól művelt földnyelvek a ritkuló tanyák közé, távolabb pedig övék az egész sík határ a kállói vasút mentén. Hétszáz hold földön vertek itt gyökeret jórészt olyan emberek, akiknek múltbéli foglalkozását nehéz megállapítani. Egy áporodott levegőjű, iparnélküli város peremén élő emberek voltak. Nem József Attila proletárjai, nem is Dózsa György jobbágyai, hanem a kettő együtt. Ha nyáron harmados kukorica, vagy tizennegyedén aratás akadt a kulákoknál és a nagyszállási uradalomban, akkor néhány hétre ott kapaszkodtak meg, majd elmentek a kőművesek mellé malterosnak, jártak a köpködőre, hogy egy kis alkalmi munka nem akad-e a polgári házaknál. Télen legtöbbször krumplit főztek és tököt sütöttek otthon a gyerekeknek, míg az asszony fülért keresett a mosókonyhák gőzében az úri házak- tn. Eszembe sem jutottak volna ezek a gondolatok, ha a szövetkezet új központjában, ami több, mint egymillió forintot ér és mind állami támogatás nélkül épült — a csomózóházban nem találkozom a sok fiatal között néhány idősebb taggal is. Éppen ebédszünet volt, ahogy beléptem a csomózó első ajtaján. A nagy tűzhely platján egymást érték az ételhordó edények. Nem jorditottak egymásnak hátat, amikor az evéshez kezdtek, mint valamikor régen tették a cséplőgépnél. Közmondás volt ugyan, hogy a szegénység item szégyen, de az üres levest, a hagymát és a kenyeret mégis szégyelltek egymás előtt is. Egyik-másik férfi még a kis fehér üveget is előhúzta, amiből egy kortyocska szilvó- riummal leöblítette a torkát. — így jobban csúszik az ebéd — mondta a pálinkától kipiro- sodva Kádár Mihály, aki 62 éves már, de ötvennél alig látszik többnek. — Napról-napra fiatalabb lesz, Mihály bácsi — szólt át élcelöd- ve a másik asztaltól egy fiatal lány. Ha éppen nem fiatalodnak is, de lassabban öregszenek, mint régen. — Én negyvenötig öregedtem meg — mondta a másik munkacsapatban dolgozó Lakatos Jó- zsefné. — Ha fiatal koromban ilyen módom lett volna, biztosan nem így néznék ki. Ahogy Lakatos néni a kis lábasból elköltötte a rizses húst, fölemelte a szatyrát és egyre csalogatta az egyik ételthozó asz- szony vasgyúró csemetéjét. — Gyere csak bogaram — és két darab süteményt nyomott a rózsásarcú emberke kezébe. — Egyél csak! Amikor az én gyermekeim ekkorák voltak, krumplit meg száraz kenyeret hagytam nekik. Hajnalba’ már mentem a városba takarítani, mosni és mindig csak a késő este vetett haza. Mig szót váltottunk az idősebekkel, a fiatalok almát dobáltak egymásnak, csak azért is, hátha egy-egy alma elgurul, aztán be kell mászni érte az asztal alá, ahol jó alkalom nyílik arra, hogy egy kis lábcsipkedéssel megvisongassák a lányokat. — Szinte játszva megkeresik ezek a gyerekek a 15—16 ezer forintot — újságolja tanítómesterük, Drótár János. A fiatalok mind az ő tanítványai. Ketten vannak a hetven tag közül, akik a dohánymunkát régen is ismerték. Olyan 15—16 éves lánykák, akik első esztendeje dolgoznak a dohányban. 240—250 munkaegységet teljesítettek, ami 70 forintjával nem megvetendő kereset. Végre Baktalórántházán is lesz kultűrház Evek óta nélkülözi Baktalórántháza a kultúrházat. Járási székhely, s ezért kétszeresen hiányzik. Nem kis dolog ilyen hatalmas kultúrházat megépíteni, főként társadalmi erőből. De a közös akarat — mint azt a megye számtalan más alkotásainak születéséből láttuk és látjuk — nem ismer nehézséget. A társadalmi szervek összefogásával, közös munkával kiásták az alapot, beszállították az 1500 mázsa követ, a 70 ezer téglát. A kőfaragást a járás kőművesei ingyen végezték el. A kövek lerakásához és a falak felhúzásához szükséges összeget, 17.680 forintot a község dolgozói adták össze. Jellemző adatok: az új kultúrházban 7 helyiség lesz, s a nagyteremben több mint 300 dolgozó foglalhat majd helyet. A tervek szerint a másfélmillió forint értékű új létesítmény a jövő év őszén kerül átadásra. Néhány nap múlva újra megnyitják kapuikat a KISZ alapszervezetek oktatási körei. Az előzőktől eltérően sokoldalú, érdekes témakörökből hallhatnak előadásokat a fiatal KISZ tagok és a KISZ-en kívüliek. A KISZ oktatási formák egyike, a Politikai Kör, a másik a Kérdezz —, Feletek, a harmadik pedig a világ térképe előtt — elnevezésű oktatási témakör. A nyíregyházi fiatalok 44 KISZ alapszervezetben — minúsgy 1400—1500-an — sajátítják el az időszerű nemzetközi és belpolitikai tudnivalókat, hasznos tudományos ismereteket és földrajzi újdonságokat. Az oktatás a jövő héten kezdődik, s ezt követően havonta kétízben tartanak összejöveteleket. Rövidesen megkezdődnek a város kilenc középiskolájában az Ifjúsági akadémia előadásai, melyek előadói képzett pedagógusok, pártmunkások, mérnökök, művezetők és más szakágak, tudomány ágak megbízottai. —Könnyebb most már a csomózás is, mint a nagyszállást bárónál volt. Akkor még simítanunk kellett a dohányt és pá- roztatni a leveleket — emlékszik vissza Drótár János. — öt hold dohányt vállalt egy-egy feles, hogy meg tudjunk élni. Igaz, hogy csak a nevünk volt a feles, mert végeredményben mindig 40 százalék körül kaptunk. Az uraság leszámította a mi részünkből a fuvardíjat és a béresek munkadiját is, akik a beváltába szállították a dohányt. Drótár János másodmagával 700-on felül teljesített munkaegységet. Ötvenezer forint körül lesz az évi jövedelme. Suszta elvtárssal, az elnökkel és az agronómussal a régi majorban találkoztam. Építkeznek ott is, bővítik, korszerűsitik a műhelyeket, nappali pihenőt, ebédlő helyiséget építenek a kultúrterem végebe a kertészeti dolgozóknak. Ők nagyobb számokkal beszélnek. Három millió kétszázezer forint az idei forgalmuk. A hízók felét most adták le, amiért 140.000 forintot kaptak. Egy millión felül számolnak a dohányból. Nekik azonban « közösség érdekében van panaszuk is. Nem a múlté még egészen a suhángfa kézzé, való kiásása. Alaposan meg íúzza az em- oev derekát, amíg annyit szed ki egy-egy dolgozó, ameny- nyi a 40 fiilér- ,'i darabszám mellett megfelelő napi keresethez juttatja. Tehát először dolgozó érde- íével találkoztunk. Igenám, de van ennek másik oldala is. Sppen, mert minden darab közel fél forin- :ot jelent, gyorsabban jár az ásó és ha nemesebb gyökérzet sérül, . hát legfeljebb se- lejtként teszik 'élre. Az sem közömbös, hogy assú a kézi ki szedés, sok mun- cáskézre van szükség. A mezőgazdasági kiállításon megtetszett nekik az egyik jászol-minta. Vastag lemezből van, tavasszal egyszerű csavarozással nyári jászolhoz is kivihetik. De mivel beton jászol volt tervezve, most civakodnak a bankkal. A zöldségátvétel is akadozik. Három napja ígérgetik nekik, hogy átveszik az elkészített árut és nem mennek feléjük se. A közvetlen szomszédságukban egy magánembernek adtak daráló- fenntartási engedélyt. Az egyénieknek hamarabb bevezetik a villanyt, mint a szövetkezeti tagoknak. És egyéb problémák foglalkoztatják őket a nagy milliós ügyek mellett. Bizony egy ilyen gazdaságot vezetni ennyi emberért küzdeni, sok problémát okoz. Büszkék lehetnek, hogy ha nehézségekkel is, de olyan életet biztosítanak a múlt kivetettjeinek, a városszéli embereknek, amilyenről álmodni sem mertek valaha. Cs. B. Télen is lesz repülőjárat Nyíregyháza és Budapest között Munkában az Sz.—80-as zódik el a kése, majd egy ferde vezérlő lap kiemeli és jobbra kiborítja a suhángot. Itt kezdődik az emberi munka. Könnyed mozépített ásókészúlék végzi a nehezebb részt. A gép után fürge mozgású leánykák kapkodjak őss- sze a kiszabadított csemetéket, * Gyüre eivtársat, a nyíregyházi repülőtér vezetőjét kérdeztük meg, mi a helyzet jelenleg a város légiforgalmával kapcsolatban? — November elsején életbe lépett a téli menetrend. Eszerint Nyíregyházáról napjában egyszer indul repülőgép Budapestre. Ez a járat reggel fél kilenckor érkezik és tíz perc múlva indul Debrecenen át a főváros felé. Sajnos az a tapasztalat, hogy az utazók „megijednek” a tél közeledtéve és kevesebben veszik igénybe gépet. Szükséges, hogy tudassuk az utazóközönséggel: a légiforga lom a téli időszak alatt is kényei mes utazást biztosít és amennyi ben az időjárás — főleg a köd — nem gördít akadályt a gépek köz lekedese elé, a gyors és pontos utazást, ezután is biztosítani tudjuk. Zetor ássa ki a csemetéket , dulattal kiemelik a kis fácskákat, osztályozzák és elszállításig ver* melik. ♦ Tormhn&v a ßftni kissémint a suhángok esetében, itt is osztályozás, verme’lés zárja a Istermelő munkát. Hammel Vém»4 .Uj élei a. város peremén s Gépek a baktat erdészetben Suháng kiszedése kézi erővel désért alacsonyabb bérezés esik, de a 8 fillérnyi darabár mellett géppel többet képes egy-egy munkás kitermelni, könnyebb munkával többet keres. Hasonló munkát jelent az olajfűz kézi kiszedése is. Itt Zetor« Tálán kissé íosszú is eny- nyi bevezetés, üszen az erdészeti dolgozókat nem nagyon kellett a gépi munkára biztatni. A hatalmas, lánc- alpas traktorhoz szerelt oldalazó ásókészúlék hibátlanul végzi a nyár-suhángok kiemelését. Mélyen a hajszál gyökerek alatt hú—-—i Miről hallhatunk a KISZ körökben?
